Mi a taoizmus (pozitív meghatározás)

Mitől taoizmus a taoizmus:
az igazság

Taoizmusról szóló cikksorozatunk előző részét a következő kérdésnél hagytuk abba (az összes cikk elérhető a tartalomjegyzék oldaláról):

Ha attól taoizmus a taoizmus, hogy az együtt haladást hirdeti a megnyilvánult természettel, pontosabban a természet rendjével és törvényeivel, és mindennek eszközeként a három kincs ápolását javasolja, akkor ez jól hangzik és (félig) igaz is, csak éppen kimarad belőle a lényeg (az igazság másik fele), hogy mindezt MIÉRT is érdemes a taoizmus szerint tenni?

Ezt járjuk körbe a következő részben, mert álláspontunk szerint ez foglalja magában a taoizmus lényegi vonását.

Nos tehát. Mire jó ez az egész csinnadratta, miért érdemes a három kincset (sanbao 三寶) ápolva együtt haladni a természet törvényszerűségeivel? Induljunk kicsit távolabbról.

A taoizmus alapvetése: a lét eredendően van

A taoizmus, a többi ókori kínai vallástól és bölcseleti rendszertől eltérően, bevezeti a megnevezhetetlen dao 道, a lét eszméjét. E megnevezhetetlen létre tett néhány utalás a Daode jingben 道德經 így szól:

1. szakasz:

道可道，非常道。名可名，非常名。

A lét, mely kimondható, nem azonos az örök léttel. A név, mely megnevezhető, nem azonos az örök névvel.

7. szakasz:

人法地，地法天，天法道，道法自然。

Az ember a Föld törvényeit követi, a Föld az Ég törvényeit követi, az Ég a lét törvényeit követi, a lét saját természetének törvényeit követi.

25. szakasz:

有物混成，先天地生。

Van valami, ami a káoszból jött létre, korábbi az Ég és a Föld születésénél.[1]

42. szakasz:

道生一，一生二，二生三，三生萬物。

A lét létrehozza az egyet, az egy létrehozza a kettőt, a kettő létrehozza a hármat, a három létrehozza a tízezer létezőt.

Figyelem! Eltérve a megszokott fordítói gyakorlattól, és a daót e kitüntetett jelentéstartományában nem útnak, hanem létnek fordítjuk.

Tesszük ezt azért, mert ezen jelentését (mely szerint a dao a világmindenség kialakulásának oka, forrása és feltétele), az „út” sem szó szerint, sem átvitt értelemben, sem kisbetűvel, sem nagybetűvel szedve nem adja vissza – még csak megközelítőleg sem.

A kérdésre, hogy milyen jelentéstartományában helyes útnak fordítani a daót, a bejegyzés végén még visszatérünk.

Miért olyan fontos a lét eszményének bevezetése?

Miért olyan fontos mindez? Mert a megnevezhetetlen dao, bár létrehozza a természet rendjét, törvényszerűségeit és a megnyilvánult természetet, végig megtartja megnevezhetetlen (transzcendens) természetét. Azaz ebben a szerepében nem ereszkedik bele a létesülés folyamatába, hanem megmarad mint megnevezhetetlen lét.

Ennek kifejtése a következő, kozmológiáról szóló III. részben válik esedékessé, ezért most csak röviden:

• a megnevezhetetlen dao hozza létre az egyet, hatóerejét, az eredendő qit (yuanqi 元氣), amit Isabella Robinet az „erénnyel” de 德 azonosít, majd
• ebből a hatóerőből jön létre a két „módosulat” a yinqi 陰氣 és a yangqi 陽氣 (azaz a kettő),
• ami utána egymással elegyedve létrehozza a világot.

Fontos tehát, hogy az egy (azaz a dao hatóereje) alkotja és építi fel a világot, és nem maga a dao – az csak „teremtőként” elindítja a folyamatot. Ezért a „taoisták” között gyakran ismételt állítás, miszerint minden a dao része, ebben a formában nem igaz. Az állítás helyesen így hangzik: bár mindennek a dao az eredője, mindent a dao hatóereje alkot.

A dao tehát a létesülés folyamatát meghaladó (azaz transzcendens), ugyanakkor a létezésben is benne rejlik (azaz immanens). Ez a benne rejlés azonban úgy történik, hogy végig megtartja időtlen, megnevezhetetlen öntermészetét, a dao ezért nem azonosul sem a létesülés folyamatával, sem a létezéssel. A transzcendencia tehát benne rejlik világunkban, de nem azonosul vele.

Ez már átvezet minket az alkímiai taoizmushoz, aminek egyik kulcsfogalma az emberben benne rejlő isteni vagy szellemi fény (shenming 神明), ami a taoista alkímia rendszerében a tiszta yang (chunyang 純陽) szikrája (a tiszta yang a megnevezhetetlen dao alkímiai megfelelője). Az alkímiai taoizmusról ezt a korábban megjelent tanulmányt ajánjuk Olvasónk figyelmébe.

Visszatérve az eredeti kérdésre

Miért érdemes akkor a három kincset ápolva együtt haladni a természet törvényszerűségeivel a taoizmus szerint?

Azért, mert így téve ki lehet lépni a létesülés folyamatából (ami természetét tekintve a yin-yang örökös körforgása, a változás és az idő síkjába vetettség), és be lehet lépni a lét időtlen hatóerejébe (avagy erényébe, de 德), végül pedig magába a megnevezhetetlen létbe.

Tehát a taoista együtt halad a természet törvényszerűségeivel azért, hogy egy „természetellenes” állapotot érjen el, ami meghaladja a természet időbeli körforgásaiban megjelenő halandóságot, és ezáltal halhatatlanná váljon.

Lásd az alkímiai taoizmus célkitűzését, ahol nyíltan ki van mondva, hogy a cél a halhatatlanság – ami ebben az értelemben a létezésből a létbe való „kilépés” (vagy belépés, nem tudom melyik a helyesebb megfogalmazás).

Megjegyzés: Mi a természetes? Ha tételezzük (ahogy a taoizmus tételezi), hogy a megnevezhetetlen dao előbb volt a megnyilvánult létezésnél (előbb kellett lennie, hiszen a létezés belőle született), és ez a megnevezhetetlen dao, vagy a mi fordításunkban a lét önmagától való (azaz nem született, így nem pusztul el, tehát halhatatlan), akkor ez a természetes állapot, és a létezésbe, valamint az időbe vetettség állapota (mely állapotban most vagyunk), a természetellenes.

Ennek fényében: együtt menni a természettel és meghalni, természetellenes, mert az időbeliség (a születés-halál) nem a létezés eredendő állapota; viszont kilépni az idő körforgásából és halhatatlanná válni, természetes, mert a létezés eredendő állapota a lét, a nem születés és a nem meghalás állapota. És ez a taoizmus eszményképe.

Na ez az apróság zokott kimaradni, amikor meghatározzák a taoizmust.

Összegezve és áttekintve

A dao 道 vonatkozó jelentései, ami egyben felelet is a kérdésre, hogy mitől taoizmus a taoizmus:

Lét: a nemlétezést (wu 無) és a létezést (you 有), az emberi tapasztalati mezőt meghaladó alaplét (a wu és you kifejtését lásd a kozmológiai részben).

Törvény:

1. elsősorban a létesülés törvényszerűsége és folyamata (ahogy a lét létrehozza hatóerejét, majd az két végpont köré rendeződik stb.);

2. másodsorban a természet rendje, azaz a megnyilvánult természet rejtett és mögöttes mozgatórugója, vagy mondhatjuk, hogy a természet útja (ebben a jelentéstartományában tényleg lehet útnak fordítani).

Módszer: ahogy a fenti rejtett törvényszerűségekkel összhangban végezni kell a dolgokat (ebben a tekintetben tényleg az út, amin járni kell, és aminek egyik eszköze lehet a fent említett három kincs művelése).

További jelentései:

• út, kocsiút;
• mondani valamit (tárgyas ige).

Zárásként lássuk a medvét, mármint a meghatározást

A pozitív meghatározás jelen ismereteink és megértésünk szerint így hangzik, kettéválasztva a rendszer (azaz a taoizmus) és a rendszer követőjének (azaz a taoista) leírását.

A taoizmus:

Az ókori Kínában, a Hadakozó fejedelemségek korában testet öltött bölcseleti rendszer, melynek központi eszménye az önmagától való, megnevezhetetlen lét (dao 道), mely mindennek forrása. E létből, e lét által születik meg a hatóereje (de 德), mely aztán létrehozza és alkotja a világot. E létesülési folyamat a világ kialakulása után torzítatlanul nyilvánul meg a természet törvényszerűségeiben, és folyton megismétlődik körforgásaiban.

A taoista:

Az ember is a kialakult világ része, és ugyanúgy ki van téve a kozmológiai törvényszerűségeknek, mint bármi más. Az embernek lehetősége van megismernie e törvényszerűségeket, majd együtt haladva azokkal túljuthat azokon, és így kapcsolatba léphet a megnevezhetetlen léttel – ez a taoista célja.

Nézzük még egyszer a meghatározást (dőlt betűvel szedve), ellátva némi magyarázattal (sorbehúzással szedve):

Az ókori Kínában, a Hadakozó fejedelemségek korában testet öltött bölcseleti rendszer,

történeti vonás, mely legalább megközelítőleg megadja a keletkezés tér-idő metszetét

melynek központi eszménye az önmagától való, megnevezhetetlen lét (dao 道), mely mindennek forrása.

ontológiai (lételméleti) vonás, mely megadja a létezés okát és forrását

E létből, e lét által születik meg a hatóereje (de 德), mely aztán létrehozza és alkotja a világot.

metafizikai (a tapasztalati világ végső okaival foglalkozó) vonás, mely kozmogóniai (a mindenség keletkezése) elméletben kerül kifejtésre

E létesülési folyamat a világ kialakulása után torzítatlanul nyilvánul meg a természet törvényszerűségeiben, és folyton megismétlődik körforgásaiban.

kozmológiai (a világot fenntartó és mozgató erők) vonás, erre vezethető vissza a taoizmus természet iránti mély tisztelete (a világ keletkezésének folyamata a természet körforgásaiban mindig újra és újra lejátszódik)

Az ember is a kialakult világ része, és ugyanúgy ki van téve a kozmológiai törvényszerűségeknek, mint bármi más.

egzisztencialista (az embert saját léthelyzetébe állítva vizsgáló) vonás

Az embernek lehetősége van megismernie e törvényszerűségeket, majd együtt haladva azokkal túljuthat azokon, és így kapcsolatba léphet a megnevezhetetlen léttel – ez a taoista célja.

szoterológiai (megváltástani vagy üdvtani) vonás, mely megadja az ember lehetőségeit és irányt mutat lehetőségeinek kihasználására

A következő részben áttekintjük, hogy mindennek milyen következményei vannak a gyakorlókra nézve, azaz körbejárjuk a taoista művelés más eszmerendszerekhez való viszonyát. Utána pedig jön a finálé, a III. rész, melyben a megnevezhetetlen dao megnyilvánulásával, a létesülés rendjével és folyamatával foglalkozunk. Tájékozódjon a cikksorozat tartalomjegyzékében.