Louis Komjathy, PhD: A taoista meditáció: elmélet, módszer, alkalmazás

Tartalomjegyzék

Köszöntő………3

Bevezetés………4

A kontemplatív gyakorlat tanulmányozásának szempontjai………4

Megközelítés a vallástudomány felől………6

A szemlélődő gyakorlat dimenziói………7

A taoizmus megértése………8

A taoista meditáció főbb formái………10

A taoista meditáció történelmi korszakai és forrásai………10

Az apofatikus meditáció………12

Vizualizáció………16

A qinyelés………21

A benső figyelés………23

A benső alkímia………24

Következtetések………28

Kérdések és válaszok………29

Részletek

Az általam javasolt, vallástudományos megközelítésben a környezet figyelembevétele igen fontos, mind történeti, mind gyakorlati értelemben. Gyakorlati szempontból a környezet feltérképezése a vallásos indíttatású szemlélődés közösségalapú, hagyományfüggő elemeit tárja fel, és nem engedi, hogy a meditációt kiszakítsuk a vallási hagyomány tágabb összefüggéséből, sem azt, hogy pusztán technikává alacsonyítsuk. Az átfogó, integrált kutatás olyan rétegekre is kiterjed, mint a táplálkozás, az erkölcs, a rítus, a szent iratok stb. tanulmányozása.

[…]

Először is fontos, hogy legalább alapvető, elemi ismereteink legyenek a taoizmusról, különösen mivel igen elterjedtek a vele kapcsolatos tévhitek. A taoizmus, vagyis a dao hagyománya Kínában őshonos, a kínai kultúrában mélyen gyökerező vallás. Ugyanakkor mára globális vallássá és kulturális jelenséggé nőtte ki magát, melyet etnikai és kulturális sokféleség jellemez. A közkeletű tévhitek között kell említenünk azt az elképzelést, hogy létezik úgynevezett filozófiai és úgynevezett vallásos taoizmus.

Ezek a modern fogalmak a gyarmatosítás, a hittérítés és az orientalizmus múltbeli örökségére vezethetők vissza. Az alapos történeti és forráskutatás, például amilyet Roth professzornak is köszönhetünk, kimutatta, hogy a klasszikus taoizmust olyan vallásos közösségek művelték, ahol a hagyomány mesterről tanítványra szállt. Ezenfelül a benső művelés régi átadási vonalai és a szervezett hagyomány között lényeges hasonlóságok, közös értékek, hittételek, gyakorlatok fedezhetők fel.

[…]

Mit ért ön spirituális kapitalizmuson?

Azt, hogy a spirituális hagyományokat pénzszerzésre használják fel. A mai kor kontemplatív gyakorlatáról gondolkodva, azt elemezve újfajta szóhasználatot kezdtünk kialakítani, és Roth professzor vetette fel a spirituális imperializmus vagy kognitív imperializmus fogalmát. Próbálok én is ezekben a kategóriákban gondolkodni, hiszen a vallásosan elkötelezett szemlélődő gyakorlat semmiképp sem lehet a pénzszerzés eszköze.

Ha figyelmesen olvassuk a taoista forrásokat, a gyakorlatok célja sosem az, hogy valaki különlegesebb egyéniséggé váljon, vagy életében hírnévre tegyen szert. Ezek már mind a mai amerikai világban rakódtak rá, és jókora az eltérés az eredeti értékekhez képest. Ami nem szükségszerűen jó vagy rossz, de taoista szempontból mindenképp eltérésnek (az útról való letérésnek) tekinthető. Ha a gyakorlatok a pénzcsinálás és a hírnévszerzés eszközévé válnak, az ellentmondana az eredeti alapvető világszemléletnek, amelyet felhasználnak. Tehát a hagyomány segítségével magának a hagyománynak a felhasználási módjairól is gondolkodhatunk.