Forrás: Liu Yiming, ford. Thomas Cleary: A dao felismerése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, megjelenés előtt).
Néhány gondolat a társulás és a mesterek fontosságáról:
Érintkezés arcpirosítóval, érintkezés korommal
Ha valami hosszasan arcpirosítóval érintkezik, akkor végül piros lesz. Ha valami hosszasan korommal érintkezik, végül feketévé válik. Megfigyeléseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez a jóhoz vagy a rosszhoz való hozzászokás daója.
Ha erényes emberekkel élünk együtt, akkor mindig erényes szavakat hallunk és helyes cselekedeteket látunk. Ha hosszú ideig hallunk erényes szavakat és látunk helyes cselekedeteket, akkor jó magokat ültetünk el az elménkben – így természetesen rászokunk a jóságra.
Ha erénytelen emberekkel élünk együtt, akkor mindig helytelen szavakat hallunk és erénytelen cselekedeteket látunk. Ha hosszú ideig hallunk helytelen szavakat és látunk erénytelen cselekedeteket, akkor rossz magokat ültetünk el az elménkben – így természetesen szokunk rá az erénytelenségre.
Azt mondják, hogy erényes vagy erénytelen embernek lenni természet kérdése, legtöbben azonban a megszokás révén válnak ilyenné vagy olyanná. A bölcs ember ezért körültekintően választja meg társaságát.
Papagájok és majmok
A papagájt meg lehet tanítani beszélni, és a majom is idomítható. Nem az eredendő természetük miatt képesek minderre, hanem azért, mert fokozatosan tanítják őket.
Megfigyeléseim alapján arra a felismerésre jutottam, hogy ez a tanítók felkutatásának és a társak keresésének daója. A papagájok madarak, a majmok emlősök. Ha az emberek betanítják a madarakat és az emlősöket, akkor emberi nyelven tudnak szólni és emberi mozdulatokat tudnak utánozni. Mennyivel inkább képes akkor az ember, az élőlények legértelmesebbike, felemelkedni a magasztos megvilágosodás birodalmába, ha megvilágosodott tanítók vezetik és inspiráló társak támogatják!
Ha eleget tudunk ahhoz, hogy megvilágosodott tanítóknak engedelmeskedjünk, megfelelő kísérőkkel társuljunk, ha őszintén az igazság tisztázására összpontosítunk, ha kölcsönvesszük a tudásukat, hogy áttörjünk vele a saját tudatlanságunkon, ha kölcsönvesszük magasztos nézeteiket, hogy kiterjesszük saját beszűkült látásmódunkat, akkor még ha ostobák is vagyunk, meg fogunk világosodni, még ha gyengék is vagyunk, meg fogunk erősödni. Ekkor nincs olyan ok, amiért ne tudnánk szellemi halhatatlanná vagy buddhává válni.
A tudatlan tanítványok a saját fejük után mennek és önkényesen cselekednek. Találgatásokba bocsátkoznak, önmagukat értelmesnek tartják, nem gyakorolják az alázatot, ezért félreértik az előttük levő utat. Bár látszólag másokat vezetnek félre, valójában önmagukat csapják be. Olyan ez, mintha a lényeg és az élet hatalmas kérdésére gyerekjátékként tekintenének. Nem csoda, ha egész életükben törekednek, mégsem valósítanak meg semmit. Milyen kár!
Konfuciusz néhány gondolatával búcsúzunk
Forrás: Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü (Golden Goose Kiadó, Budapest, 2012)
Zengzi mondotta:
Minden nap három pontból vizsgálom meg magamat:
Másokkal szembeni terveimben nincs-e híja a kötelességtudásnak?
Baráti kapcsolataimban szavahihetőégem tán bármiben hibádzna?
S a tanításokat talán nem teszem alkalmazásba? (I./4.)
Ha a nemesb embernek súlya nincsen,
akkor nem lesz tekintélye,
tanultsága okán ugyanakkor mégsem nehézkes;
A lényeg a kötelességtudat és a szavahihetőség;
Nem barátkozik olyannal, ki hozzá fel nem ér;
Hibáit kijavítani pedig soha nem fél. (I./8.)
Tehát:
- kötelességtudat
- szavahihetőség
- tanítások alkalmazása
- tanultság
- jó társaság megválasztása
- önvizsgálat és a hibák kijavítása