A ‘természetesség’ a taoizmusban

Mivel a taoizmus kapcsán sokszor használják a ’természetes(ség)’ szót, nézzük meg, hogy mit is takar az eredeti kínai kifejezés (félkövér kiemelések és aláhúzások tőlem):

ziran 自然: „maga olyanság”, „spontaneitás” („természetesség”)

A fogalompár első terminusa (zi), melynek jelentése „maga”, „saját”, eredeti írásjegyét tekintve grafikailag megegyezik a bi („orr”) ideogrammal, amely egy orr jól kivehető rajza, kiemelten jelezve eredetileg antropomorf értelmét. A másik terminus (ran), amely a Shijingben „olyan”, „hasonló” jelentésben fordul elő, a Lunyuben „jóváhagy”, „megerősít” értelemben szerepel.

A taoizmussal kapcsolatban Nyugaton gyakran említett természetközelség a Daodejingben csak metaforákban van jelen. Ugyanakkor a „spontaneitás”-ként, „természetesség”-ként fordított ziran alapfogalma mind a Daodejingnek és a Zhuangzinek is: ez nem más, mint a Dao magától történő, magasabb erő hiányában mástól nem befolyásolt működése, ami megjelenhet a ‘természet’ spontán változásában vagy az ideális uralkodó, illetve bölcs nem-cselekvő viselkedésében.

A Zhuangziben gyakran használt „spontaneitás” (ziran) az ember hajlamainak spontán követését jelöli, amelyet még nem homályosított el a kultúra és a civilizáció. A Zhuangzi által teljes mértékben másodlagosnak tartott, nevelés és tanulás révén elsajátított, a normákra és a rítusokra vonatkozó kulturális tudáshalmaz elvetése, eltávolítása, vagy el-nem-sajátítása a kulcs ahhoz, hogy az ember képes legyen visszatérni eredendő égi természetéhez, a benne meglévő egyszerűséghez (pu) és spontán módon adott (ziran) szellemiségéhez.

Az egyes emberhez kötött tervek és cselekedetek helyett a Liezi a spontaneitás (ziran) elvét javasolja, melyet követve az ember képes lemondani saját akaratáról és a Daonak engedi át az irányítást. Amennyiben képes megszabadulni saját határaitól, képes lesz minden létezővel egységben és összhangban cselekedni. Ennek szimbóluma a Zhuangziben (XIX.9) is megörökített, a széllel együtt repülő Liezi mester.

Várnai András–Kósa Gábor (szerk.) 2012. Bölcselők az ókori Kínában (Budapest, Balassi Kiadó, megjelenés előtt), Fogalomtár, ziran 自然 szócikk.

Részben a fenti szócikkre, részben egy korábbi bejegyzésünkre (8. fejezet: A benső elixír és az ember), illetve saját meglátásainkra hagyatkozva vegyük sorra a taoista értelemben vett természetesség összetevőit:

1. Előfeltevés: van egy önmagától való eredeti vagy alapállapot (lét, dao 道), ami minden (létezés) forrásául szolgál.
2. Ez az alaplét jelenik meg a megnyilvánult létezésben.
3. Kozmikus szinten ez a megnyilvánulás torzítatlan formában jelenik meg két folyamategyüttesben:
   1. a mindenség kialakulásában (kozmogónia), és
   2. a mindenséget fenntartó törvényszerűségekben (kozmológia).
4. Az az ember cselekszik természetesen, aki képes ennek az alaplétnek engedelmeskedve (azaz azt nem eltorzítva) cselekedni.
5. A természetes cselekvésre szolgálhatnak mintaként a természet törvényszerűségei, mert azokban az alaplét torzítatlanul jelenik meg. (Ez már tovább vezet minket a természet törvényszerűségeivel való együtthaladás vagy szembemenés kérdéséhez, ami egy későbbi bejegyzés témája lesz.)

Összefoglalva

A mi olvasatunkban a természetesség tehát az önmagától való lét torzítatlan megnyilvánulása a belőle megszületett létezés síkjában, és nem egy ösztönös, ellenőrizetlen, megfontolás nélküli, alsóbbrendű késztetések által kiváltott önkényes cselekvés(sorozat).

Épp ellenkezőleg, a természetesség forrása a létezést meghaladó (de abban benne is rejlő) lét. Ha tehát vizuálisan szeretnénk szemléltetni, akkor a taoista természetesség forrása a felső és nem az alsó létsík.

A természetesség nem egyenlő továbbá a megszokott, általánosan elfogadott, többség által „normálisnak” tartott cselekvéssel, véleménnyel, értékrenddel stb. sem. Sőt, ha azt tekintjük, hogy a többség értékrendjét és cselekvését eltorzítják a külvilág mesterkélt ingerei, akkor a leginkább elterjedt és szokványos, amit a többség vall és tesz, éppen természetellenes értékrendet és viselkedést mutat.

Kiegészítés (2014. 11. 10.): ziran mint ‘önmagával azonos, önazonos’.