Xuanpin 玄牝: rejtélyes nőiség

A szócikk kiemelések nélkül PDF formátumban letölthető innen. A folytatása pedig elérhető itt, a folytatás folytatása pedig itt.

A xuanpin (83. ábra) széles körben ismert, ám titokzatos fogalom, amelynek legkorábbi fölbukkanása a Daode jing 6. szakaszában található. A rejtélyes nőiség „a völgy szelleme (*gushen), [aki] nem hal meg”, illetve „kapuja…Ég és Föld gyökere”.

A *Liezi első fejezete (ford. Graham 1960, 18) a rejtélyes nőiséget a transzcendentális eredettel azonosítja, amely anélkül hozza létre a dolgokat, hogy ő maga létrejött volna, és anélkül változtatja azokat, hogy ő maga megváltozna.

A *neidan alkimisták a rejtélyes nőiséget művészetük alapjaként tartják számon, és a végső igazságként jellemzik: a daóhoz hasonlóan – mondják – nincs sem benne, sem rajta kívül semmi. A rejtélyes nőiség az eredendő lehelet (*yuanqi), a „teljes fölébredés” (yuanjue 圓覺), valamint a legfőbb nemlétezés, amely a legfőbb létezéssé bontakozik ki (*wu és you).

A közép szimbólumaként rejtélyes völgynek (xuangu 玄谷), rejtélyes átjárónak (*xuanguan), az Ég szívének (*tianxin) vagy szívnek (*xin) is nevezik, valamint a sárga hölgy (huangpo 黃婆), illetve a sárga udvar (huangting 黃庭) szinonimája. Azt állítják róla, hogy ahhoz a nyíláshoz hasonló, amelyet Hundun Császár 混沌 (a káosz) testén vágtak a *Zhuangzi anekdotájában (lásd a *hundun szócikknél).

83. ábra. A rejtélyes nőiség (xuanpin, szó szerint „rejtélyes [=férfi] és női”), a yin és a yang összekapcsolódásának jelképeként. A két trigram a li 離 ☲ (yin a yangban, avagy a valódi yin) és a kan 坎 ☵ (yang a yinben, avagy a valódi yang). A képaláírás így szól: „Az üresség és a nemlétezés völgye, Ég és Föld gyökere, rejtély a rejtélyben, a csodák kapuja.” *Xiuzhen shishu (Tíz könyv a tökéletesség műveléséről; CT 263), 9.3.a.

A xuanpinnel kapcsolatos „kapu” képzete arra utal, hogy a nemlétezés és a létezés határán álló átjáró, amely lehetővé teszi, hogy a yin és a yang kapcsolatba lépjen egymással, az a hely, ahol a yang megnyílik és a yin bezárul.

Valóban kettős ez a kapu csakúgy, mint a közép képzete a taoizmusban, s ezért a világ dinamikus kétosztatúságát sugallja: a *xuan, a rejtély az Éggel azonos, a pin, a nőiség a Földdel.

Kozmikus szinten a rejtélyes nőiség a föntit és a lentit jelenti, és a qian 乾 ☰ (tiszta yang), valamint a kun 坤 ☷ (tiszta yin) trigram jeleníti meg. Alkímiai nyelvezeten a háromlábú üstöt és a tűzhelyet (*dinglu) jelenti: az egyik fölül (a qian, avagy a yang), a másik alul (a kun, avagy a yin).

Egyes taoista szerzők megkülönböztetik a benső rejtélyes nőiséget, amely a valódi lehelettel (zhenqi 真氣) azonos, a külsőtől, amely a valódi leheletet helyreállító (bu 補) valódi szellem (zhenshen 真神); ezeket benső és külső gyógyíreknek (neiyao 內藥 és waiyao 外藥) is nevezik.

A lelki-testi létezés szintjén a rejtélyes nőiség képe a szellem és a test egyesítését mutatja be. Számos testi megfeleltetése van. A *Laozi Heshang gong zhangju alapján egyes szerzők szerint a xuan az orrot jelenti, ami az Éggel áll kapcsolatban, míg a pin a szájra utal, és a Földdel áll kapcsolatban.

Más szövegek a xuant a fölső cinóbermezővel (*dantian), azaz a homlokkal azonosítják, a pint pedig az alsóval, amely a köldök alatt található. Megint más szerzők a xuanpint a két vese közötti területre, illetve a szív két nyílásához helyezik – előbbi a lehelet óceánjával (qihai 氣海), utóbbi a *niwannal áll kapcsolatban.

Ugyanakkor a neidan szövegek rendszerint kihangsúlyozzák, hogy a xuanpin helyét nem határozhatjuk meg pontosan a testben, mert a középhez hasonlóan nincs alakja, iránya, rögzített helye.

Isabelle Robinet

Chen Guofu 1963, 242–43; Despeux 1994, 87–89; Robinet 1998a

※ gushen; tianxin; xin; xuanguan

Forrás: Fabrizio Pregadio, szerk.: The Encyclopedia of Taoism (Routledge, London és New York, 2008), 1138–1139. o.

Felhasznált irodalom

Chen Guofu 陳國符, 1963. Daozang yuanliu kao 道藏源流考 (Tanulmányok a Taoista kánon eredetéről és kialakulásáról). 2 kötet, Beijing, Zhonghua shuju.

Despeux, Catherine, 1994. Taoïsme et corps humain: Le Xiuzhen tu. Paris, Guy Trédaniel.

Robinet, Isabelle, 1998a. “La ‘Mère’ et la ‘Femelle obscure’ de Laozi.” In Cazenave 1998, 137–67.

Cazenave, Michel, szerk., 1998. La face féminine de Dieu. Paris, Noésis.