A Facebookon szembesültem az alábbi, állítólagos Laozi 老子 mondással:
„Ha depressziós vagy, a múltban élsz. Ha aggódsz, akkor a jövőben. Ha békében élsz, akkor élsz a jelenben!” Lao Tzu
A forrást sajnos nem mentettem el, így nem tudom lehivatkozni, de megtaláltam az/egy angol változatot, feltételezem, hogy a lelkes internetező ezt vette át:
Forrás: http://www.tipss.org/quotes/38-wise-lao-tzu-quotes/ (2013. 10. 09.)
Megjegyzem, hogy „liviing” helyett „living” lenne helyesen a negyedik sorban, de ez nyilván csak elütés.
Laozi ugye A NAGY ókori taoista bölcs, akit Az út és erény könyve (Daode jing 道德經) szerzőjeként tartanak számon és ezen minőségében a taoizmus „atyjaként” tisztelnek. Hogy tényleg ő írta-e a nevezett művet, mikor is élt pontosan és a többi, hasonlóan izgalmas kérdést most tegyük félre és összpontosítsunk a fenti idézetre.
Kezdem a legnyilvánvalóbb kérdéssel
Mi az idézet forrása? Az út és erény könyvének melyik szövegváltozatának, melyik szakaszában szól így Laozi, közvetlen tegező hangnemben az Olvasóhoz?
Bevallom, én csak a kanonizált változatot ismerem, annak is csak az első részét, az Út könyvét fordítottam le klasszikus kínaiból és az Erény könyvét csak Tőkei Ferenc, valamint Weöres Sándor tolmácsolásában olvastam, tehát lehet, hogy a műben tényleg megbújik valahol ez a mondat – pont így. Lehet, de nem valószínű.
Folytatom egy fordítói megjegyzéssel
Ugye az angolban az egyes és többes szám második személy („you”) inkább általános alany és nem az Olvasó megszólítása, pláne egy olyan bölcseleti műben, amit nem kérdés-felelek formában írtak.
Magyarban az általános alany száma és személye a többes szám első személy, azaz a fordítás így szólna helyesebben (ezt mondjuk könnyű eltéveszteni, mert a beszélt nyelvben elterjedt tegeződés miatt „írásban is erre áll rá az ember keze”, ezért ezt elnézem):
„Ha depressziósak vagyunk, a múltban élünk. Ha aggódunk, akkor a jövőben. Ha békében élünk, akkor élünk a jelenben!”
Vagy lehetne „személytelenül” is fogalmazni: „Aki depressziós, a múltban él. Aki aggódik, a jövőben. Aki békében él, a jelenben él!”
Végül felteszem a számomra leginkább aggasztó kérdést
Laozi tényleg depresszióként jelölte volna meg azt az állapotot, amit a múltba révedés vált ki? Mert szerintem az ókori Kínában nem létezett olyan tünetegyüttes, amit ma a „depresszió” címkével jelölünk/jelölnek az erre hivatott szakemberek.
További szavak, kifejezések, mondatok, amik szerintem nem hagyták, nem hagyhatták el Laozi száját:
- Akar róla beszélni?
- mániás depresszió
- csoportterápia
- passzív agresszív
- családállítás
- Ebből vegyen be naponta hármat étkezés után.
- kognitív disszonancia
- exhibicionizmus
- pszichoszomatikus
- afázia
- regresszió
- 12000 Ft lesz.
- Akkor jövő héten ugyanebben az időben. Addig is próbáljon meg nem a múltban élni, mert még depressziós lesz.
Persze értem én, hogy a kedves idézetszerkesztő nem akart rosszat, csak egy frappáns kis szösszenetet, amit ki lehet tenni például az üzenőfalra, hogy kapjon néhány megosztást.
Értem én, hogy nem kell itt nyelvészkedni, részletekbe menni, a szavakon lovagolni, szőrszálat hasogatni.
Értem én, de mindezt tényleg szerencsétlen Laozi szájába kell adni pszichoanalitikus terapeutaként beállítva ezzel, és azt a hamis látszatot keltve, hogy már az ókori Kínában is a maihoz hasonló lélekgyógyászok tevékenykedtek és a mi modern kori fogalmi keretünkben gondolkodtak?
Mennyivel tisztességesebb lenne csak így egyszerűen:
„Ha depressziós vagy, a múltban élsz. Ha aggódsz, akkor a jövőben. Ha békében élsz, akkor élsz a jelenben!” ismeretlen eredetű bölcsesség
Utóirat #1
Az is megérne egy misét, hogy milyen szerepet tölt be a visszamelékezés a taoista szellemi gyakorlatokban. Mert ugye a taoizmus egyik alapvetése, hogy az eredethez, a daohoz 道 kell visszatérni, a yin 陰 és a yang 陽 kettéválását megelőző állapotba.
Ebben az összefüggésben az idézetbe foglaltakkal pont ellentétes következtetésre juthatunk: aki nem a múltban él, azaz nem emlékszik az Eredetére, az a jelenben sem lesz egy kerek egész Személyiség, és így ki lesz téve az érzelmi hullámzásoknak. De erről talán majd máskor.
Utóirat #2
Az már csak hab a tortán, hogy Kínában a legősibb és a mai napig az egyik legfontosabb, a jóslócsontokon is dokumentált vallásos gyakorlat az ősök tisztelete, avagy az őskultusz, aminek pont a múltra való emlékezés a lényege és a központi eleme. Az elhunyt ős szellemét a neki bemutatott áldozatokkal és szertartásokkal „tartották életben”, ami bizonyos szempontból halhatatlanságot eredményezett számára.
Erre lehetne azt válaszolni, hogy Laozi pont ezzel a kijelentésével akart elhatárolódni a konfuciánus nézetektől, az ősök és a múlt tisztelete azonban általános „kínai” gyakorlat, nem pusztán konfucianista. És ugye Laozi elsősorban „kínai” volt (természetesen nem abban a nemzeti értelemben, ahogy ezt a kifejezést ma használjuk, hiszen a Hadakozó fejedelemségek korában még nem létezett az egyesített Kína) és csak utána volt „taoista” (nyilván már ez a megnevezés is egy visszavetítés, ő biztosan nem így határozta meg önmagát), hiszen „kínai” közegben és nyelven alkotott.
Amúgy meg jó, ha tudjuk magyarul is:
depresszió: lehangoltság, búskomorság; nyomott, levert, csüggedt, szomorú lelki állapot; kóros lehangoltság, levertség.
Molnos Angéla: Lélektani szakfordító (A Lélektani Szaknyelv Megújításáért közhasznú alapítvány, Debrecen, 2002), 67. o.