A műről írt cikksorozat többi része elérhető itt.
Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek átdolgozott és kibővített változata, mely az Aranyelixír Kiadó blogján 2014. 09. 15-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF kiterjesztésben letölthető innen.
Bevezetés
A mű első verse a taoista alkímia négy főszereplőjét mutatja be: a teremtőt (qian 乾 ☰) és a befogadót (kun 坤 ☷), valamint a mélységet (kan 坎 ☵) és a kapaszkodót (li 離 ☲). A megszokott társítás a következő: qian az Ég, kun a Föld, kan a Hold, li pedig a Nap.
Fontos egyből leszögezni, hogy a világot létrehozó és irányító mögöttes (láthatatlan) rendező elvek és kozmikus megnyilvánulásaik (a látható bolygómozgások) nem azonosak egymással: az előbbi sík a lényeg, míg az utóbbi sík a megjelenés. Párhuzamba állíthatók egymással, viszont nem azonosak (lásd a korábbi részeket a megfeleltetésen alapuló kozmikus alkímiai világképről).
Az előző cikkben vázolt módon qian és kun jelképezi a korábbi Ég tisztaságát és vegyítetlenségét, míg kan és li a későbbi Ég vegyes, elkeveredett állapotát.
A Cantong qi első verse
„Qian ☰ és kun ☷ a változás ajtaja és kapuja”,
az összes hexagram apja és anyja,
kan ☵ és li ☲ a belső és a külső falak,
pörgetik a kerékagyat és egyenesbe hozzák a keréktengelyt.
Nőiség és férfiúiság, ez a négy trigram
működik mint a fujtató és a fúvókái.[1]
Szövegmagyarázat
A központi kerékagy az üresség, melyből előjön a létezés. A kerékagyon áthaladó keréktengely a kerekeket a helyükön tartó qian és kun, a kerekek küllőikkel együtt pedig a tér kiterjedése és az idő körforgásai, melyeket kan és li kormányoz. A Daode jing (Az Út és Erény könyve) ugyanezeket a képeket használja a világegyetem középpontjában levő üresség tevékenységének (vagy „működésének”, yong 用) szemléltetésére: „Harminc küllő osztozik egy kerékagyon: a szekér működése abban rejlik, amiben nincsen semmi. …Abban rejlik ezért a haszon, ami ott van; ami nincs ott, abban pedig a működés” (Daode jing, 11).
Qiant, kunt, kant és lit hasonlítják fújtatóhoz és annak fúvókáihoz is. A fújtató (qian és kun) üres, a fúvókákon (kan és li) keresztül viszont kiárasztja a leheletét. Ez a kép is a Daode jing egyik részletére céloz, mely a következő szakasszal utal a létezést előidéző üres középpontra: „Az Ég és Föld közti tér – hát nem olyan, mint egy fújtató? Üresként soha nem merül ki; mozgásban folyton csak ömlik” (Daode jing, 5).[2]
Kan és li a két fal, mely maga közé zárja a valódi yin és a valódi yang szikráját. A Nap és a Hold, azaz az időbeli ciklusok alkotják a megnyilvánult körforgások világát: a későbbi Ég változásait a Nap, a Hold és a Göncölszekér forgása méri és jelöli ki.
A dao (a tiszta yang) ezekben az időciklusokban is megjelenik: a yang vonal áramlása a hexagramokban. Ezen külső körforgásokat a taoista benső alkímiában megfeleltetik a benső keringéseknek is, azaz a tiszta yangot a testben (az anyagi megnyilvánulásunkban) is meg lehet találni. Ezt segítik elő a pecsétek (maga a mű, a hexagramok, a trigramok stb.):
„Az [Ég és Föld közé] felfüggesztett képmások közül, egyik sem hatalmasabb, mint a Nap és a Hold.”[3]
A taoista alkímia négy fő jelképének egymáshoz való viszonya és helye a létesülés folyamatában.
Gyakorlati alkalmazás
Már rengetegszer fogalmaztuk meg alapvetésként, hogy az alkímia (mint bármelyik eszmerendszer) elsősorban világkép és csak másodsorban gyakorlatok összessége. Ha a fenti versszakot mégis le szeretnénk fordítani a gyakorlat nyelvére, akkor nagyjából az alábbiakra juthatunk.
A mozgó és dinamikus rekeszizom (qian) a merev keretként szolgáló bordakosár (kun) segítségével tüzet gerjeszt fel (kan és li mint a benső hő hőszabályozása). A folyamat fenntartása során kan és li a légzés hatására megváltozik, és mindkettőnek kiszabadul benső vonala, a pára és a folyadék:
- vese víz: a testtel az elmére hatunk (a felgerjesztett és fölfelé szálló hő, a pára megnyugtatja az elmét);
- szív tűz: az elmével a testre hatunk (az összpontosított és nyugodt elme „alászáll”, folyadék, és erőt gerjeszt).
[1] Pregadio 2011: 69
[2] Pregadio 2011: 129
[3] Pregadio 1995: 160, 162
Felhasznált irodalom
Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d’Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, Mountain View, CA, 2012).