A hármas egység pecsétje: 4. rész – Az időszemlélet folytatása

Az eredendő lényeg (yuanjing 元精) az anyagi megnyilvánulás alapelve, és az eredendő lélegzet (yuanqi) yang oldala. Segítségével az alkimista vissza tudja állítani az anyag eredendő állapotát, az idő múlása által elszennyezett anyagot vissza tudja állítani annak tiszta állapotába, melyet az arany szimbolizál. E szikra visszaszerzésének egyik módja az anyagi megfelelőjének (sperma, menstrum) visszaforgatása.

Mind a külső, mind a benső alkímiában a gyakorlat lépéseit ugyanazokkal a jelképekkel, a korábbi Ég és a későbbi Ég jellemvonásaival szemléltetik. Az alkímiai gyakorlat a korábban áttekintett metafizikai alapelvek alkalmazása a tér és az idő világában (így a gyakorlás által a beavatott ismét egységbe tudja rendezni a korábbi és későbbi Eget).[2]

Az alkímiai folyamatot A változások könyvének eszköztárával szemléltetik, mely lehetővé teszi, hogy különböző méretű időciklusokat ábrázoljanak, arányosan csökkentsék vagy növeljék, és egymásba ágyazzák őket. Ezeket a tűz időszakai (huohou 火候) szerint alkalmazzák, mely a külső alkímiában az elixír hevítésére szolgál, míg a benső alkímiában a gyakorló őseredeti összetevőinek keringetésére.

Másik lehetőségként a változás jelképezhető mind a megszakított yin, mind a folytonos yang vonallal. A 7. szakasz erre utal:

A megszakított és a folytonos vonalak áramlása a trigamokban és a hexagramokban nyilvánvalóvá válik a műben az idő szemléltetésére szolgáló két fő megközelítésben:

• a magában foglalt törzsekben (naijia 納甲),
• az apály és dagály tizenkét fokozatában (shier xiaoxi 十二消息).

Hold: a magában foglalt törzsek (najia 納甲)

Lényege abban áll, hogy a nyolc trigramot megfelelteti a tíz égi törzsnek. Qian (乾 ☰) a jia 甲 és a ren壬, kun (坤 ☷) a yi 乙 és a gui 癸 törzsnek felel meg, míg a többi trigram 1-1 törzshöz kapcsolódik:

„Az [Ég és Föld közé] felfüggesztett képmások közül, egyik sem hatalmasabb, mint a Nap és a Hold.” 縣象莫大乎日月  (Yijing, Csatolt mondások, Xici 繁辭)

Ezt a mondatot továbbgondolva a trigramok és a törzsek kapcsolatát kiterjesztették a Holdra is (lásd a Cantong qi 13–15, 46–48. szakaszát, melyben a szerző a növekvő és fogyatkozó holdfázisok napjaival kapcsolja össze a trigramokat):

Li (離 ☲) és kan (坎 ☵) nem kapcsolódik egyik holdfázishoz sem, mivel a mozdulatlan Közepet jelképezik és nem részei a körforgásnak – pontosan ezért alkotják ennek a mérési módnak a központi elemét. Az egyik holdciklus vége és a következő kezdete között a Hold (kan) az északi iránnyal társított gui 癸 helyzetébe megy. Ott találkozik a Nappal (li), mely a szintén északi irányhoz társuló ren 壬 törzzsel társul. A Nap és a Hold egyesíti esszenciáit, melyeket a két trigram benső vonala, valamint a wu 戊 és a ji 己 törzs jelképez – mindkettő a középhez társul.

A feltételekhez kötött állapotban az időciklus végén a Nap és a Hold esszenciáinak egyesülése hívja életre a következő ciklust. A neidan gyakorlásban, ahol az időben lejátszódó folyamatokat visszafelé ismétlik meg, a Nap és a Hold megismételt összekapcsolása hívja életre „a halhatatlanság magzatát”. Kozmológiai szempontból li és kan benső vonalainak kicserélése révén ez az összekapcsolódás állítja vissza qiant és kunt, az eredeti férfi és női trigram párt.

Nap: az apály és a dagály tizenkét fokozata (shier xiaoxi 十二消息)

Ez a megközelítés 12 „uralkodó/fejedelmi hexagram” (bigua 辟卦) segítségével szemlélteti a ciklikus változást, melyben a najia mintázathoz hasonlóan a megszakított és folytonos vonalak először fölfelé, majd lefelé mozognak.

Míg a najia rendszer alkalmazása a holdmozgásra a hónapot veszi időegységként, addig a 12 uralkodó hexagram az év során adja vissza yin és a yang felemelkedését és alászállását. A fu 復 jelképezi a yang növekedésének kezdetét, és így körforgás kezdetét jelöli. Ez a megfeleltetési rendszer lehetővé teszi, hogy az időt egy évről arányosan lecsökkentsük egy napra.

A műnek az apály és a dagály tizenkét állomásával foglalkozó versei (zhang 49–60) a folyamat egyes szakaszait ráutalásokkal írják le: a földi ágakat például gyakran más írásjegyekbe rejtik el (pl. wei 未 mei昧, shen 申 shen 伸). Ilyen esetekben az írásjegy egyidejűleg utal a kozmológiai jelre, ugyanakkor megtartja a szokványos jelentését is a versben.

A változások könyvétől az alkímiáig: ólom és higany

A Cantong qiben (és más, a nyelvezetét használó könyvekben) az időtlen, ugyanakkor az időciklusokon is keresztüláramló eredendő lélegzetet/tiszta yangot alkímiai jelképekkel is szemléltetik. A kínai alkímia különféle szemléltetőeszközöket használ, hogy tantételeire utaljon velük. Például:

• Az eredendő lélegzet (yuanqi) szikrájának megfelelője, a waidan vagy a neidan ásványokat és fémeket használó szakszókincsében rendszerint az ólom (vagy a valódi ólom, szövegkörnyezettől függően).
• Az öt hajtóerő rendszerében, a waidanban és a neidanban egyaránt a víz.
• Az emberi test rendszerét (különösen az öt zsigert wuzang 五臟, a kormányzó tárolót dumai 督脈 és a befogadó tárolót renmai 任脈) használó neidan összefüggésében: a vese „lélegzete” (qi氣), avagy a yang a yinben a visszatérő kép.[3]

Ólom, víz és a vese lélegzete – mind megfeleltethető A változások könyvének folytonos vonalával. Itt érdemes megint feleleveníteni, hogy a folytonos vonal jelképezte tiszta yang szikrája két dolgot jelképez:

1. Az Egyet jelképezi, még mielőtt szétválna a két egymást kiegészítő rendező elvre: ilyenkor a yangot a „tiszta” (chun 純) jelzővel látják el és megegyezik az eredendő lélegzettel (yuanqi). Ahogy az imént felsoroltuk, ebben az esetben egyenértékű vele az ólom, a víz vagy a vese „lélegzete” – önmagában, pár nélkül, hiszen az osztatlan egységről beszélünk.

2. Az Egy yang oldala, melyet a yin oldal egészít ki, ugyanakkor a későbbi Égben ez a yang be is van zárva a yin jelenségekbe. Ebben az esetben párokról beszélhetünk:

Az első sorban a Laozi 28. szakaszából, míg az utolsó előtti sorban a 70-ből idéz. A fehér a higany és a fém, míg a fekete az ólom és a víz. Egyes szövegmagyarázók szerint a „fehér” a higany helyett az arany jelképe, viszont mindkét esetben a megrontott, „fekete” ólomban rejlő valódi tartalmat jelöli: a yinben levő yang (ami az ólom) ellentettjeként ez a valódi tartalom a higany, a yang viszont lehet a korábbi Ég tiszta yangja (ami az arany).

Ezért a víz, amellett, hogy az öt hajtóerő egyike a feltételekhez kötött világban, hordozza a sárga rügyet (huangya 黄芽) is, mely az elixír csírája. Hasonlóképpen, az ólom kívül sötét, belül viszont fehér, ragyogó aranyvirágot (jinhua 金華) rejteget. A 24. szakasz mindezt látszólagos ellentmondásokkal fogalmazza meg:

Az 1. és a 3. sor az öt hajtóerő kölcsönösen teremtő (xiangsheng 相生) sorrendiségére utal, melyben a fémet a víz követi. A 2. és a 4. sor ezen folyamat alkímiai megfordítására utal, mely során a fémet kivonják a vízből. Az öt hajtóerő sorrendjében a víz a fém gyermeke, az alkímiai folyamatban viszont a víz (a szennyezett ólom ☵) teremti a fémet (vagy a valódi ólmot, az aranyat, azaz a folytonos benső vonalat). Ez a megfordítás szolgál a korábbi Égből a későbbi Égbe való átlépés visszafordítására.

A 25. szakasz a folyamat következő lépésével foglalkozik. Amikor kipárolják, a fekete ólomban rejlő arany színe megváltozik, és a tűz hatására vörössé válik. A versben említett „külső védelem” az üst. Az üstben alakot öltő elixír Chen Zhixu 陳致虚 megfogalmazásában „a korábbi Ég valódi egységének lélegzete” (xiantian zhenyi zhi qi 先天眞一之氣).

Előrehaladás és megfordítás

Laozi 42. szakasz:[4]

 道生一，一生二，二生三，三生萬物。

Az Út szüli az Egyet, az Egy szüli a Kettőt, a Kettő szüli a Hármat, a Három szüli a tízezer létezőt.

Az egyik értelmezés szerint az Út először létrehozza az Egységet, mely yin és yang két egymást kiegészítő rendező elvéből áll. Miután yin és yang szétválik egymástól, ismét összekapcsolódik és létrehozza a „Hármat”, egyesülésük eredményét. A tízezer létező a létezők teljessége, mely e folyamat folytonos ismétlődése által jön létre. A neidan gyakorlás fokozatosan megfordítja ezt a kibontakozást, mégpedig úgy, hogy alulról fölfelé megszünteti az egymás melletti szintek közötti különbséget. Ezt szemlélteti az alábbi ábra: [5]

Befejezés

A dao egyszerre időtlenség és időbeliség. Az alkímia célja annak felismerése, hogy ami az idő által elhasználtnak tűnik, az valójában az időtlen rendező elv vetülete. Ehhez olyan jelképeket használ fel, amelyek a dao és a megjelenések alapvető egységét szemléltetik, és a beavatottat ezek egységének felismerése felé vezetik. Ahogy a korábbi Ég benne van a későbbi Égben, és ahogy az idő az Időtlen időleges tárháza, úgy található meg a valódi ólom a szennyezett ólomban (Cantong qi: „már azelőtt létezik, hogy Ég és Föld megszületett”).

Ezen rejtett alapelv kiszabadítása vagy felfedése a külső és a benső alkimisták közös célja. Bármilyen gyakorlást folytassanak is, úgy teljesítik be művüket, hogy újrateremtik az idő mintázatát, annak érdekében, hogy elérjék az időtlenséget, avagy a halhatatlanságot. Ez csak úgy lehetséges, hogy előrehaladnak az idő végéhez vagy visszahátrálnak a kezdetéhez, és így feloldják az időtlen és az időbeli állapotok közti határvonalat. A szimbólumok, melyekre hagyatkoznak, lehetővé teszik számukra, hogy nyomon kövessék az időtlenség állandó jelenlétét az idő síkjában.

---

[2] Bár az alkímiai nyelvezet képes kifejezni a korábbi Ég és a későbbi Ég alapvető egységét, ennek megvalósítása meghaladja az alkímiai gyakorlást. Ezért az alkímiai tanokat három lépcsős folyamatként leíró neidan szövegek (a lényegiség lélegzetté, a lélegzet szellemmé finomítása, majd bevezetése az ürességbe, xu 虛), alig nyújtanak betekintést az utolsó állomásba.