Az ’alkémia’ szó eredetéről

A cikk PDF kiterjesztésben elolvasható itt: Jack Lindsay: Az ‘alkémia’ szó eredetéről.

Az ’alkémia’ szó eredetéről

Az ’alkémia’ szó az arab nyelvből ered az al- előtaggal. Annak fogunk utánajárni, mit jelent a kifejezésből a ’kémia’ rész. A görög nyelvben két alakban használták a művészet elnevezését: chemeia (ejtsd: khémeja) és chymia (e: khümeja).

A két szó csak alkémiai szövegekben fordul elő, a nem alkémiai szövegkörnyezetben pedig nem egyértelmű, mit jelentenek, ezért nem tudjuk megállapítani, melyik a szó korábbi alakja.

1. A szó görög eredeztetése

Chymia

A szótő a cheo (kheó), ‘önt’, ‘ömlik’ igéből származik. Ebből ered a chyma (khüma), ‘kiöntés’, ‘folyadék’ szó. Ptolemaiosnál (Kr. u. II. századi természettudós) a chyma a négy testnedvet jelenti (száraz, nedves, hideg, meleg). A III. században már az ‘öntvény’, ‘(arany)rúd’ jelentésben használják. A szót tehát öntött, olvasztott fémtermékekre alkalmazták, ami igen erős érv amellett, hogy ez az alapja az ’alkémiának’.

chymia így azt jelenti, hogy ‘fémek öntése’, ‘illetve átalakítása’. Maga a chymia főnév a fémöntő (chymeutikos, khümeutikosz) tevékenységre utal, ám ez az alak csak a Kr. u. IV. századi alkémistánál, Zosimosnál fordul elő először.

Az irodalmi görögben az alábbi szavakat találjuk, amelyek kapcsolatban állnak a chymiával. Homeros, Hesiodos (Kr. e. IX. és VII. sz.): choanos: ‘olvasztóedény’, ‘öntőedény’ – mindkét szó a cheo (‘önt’) ige származéka, vagyis ez az ige a bányászok és a fémöntők szaknyelvében gyökerezik.

Platon (Kr. e. IV. sz.) használja a metalleuo igét, ami azt jelenti, hogy ‘bányászni’, de csak a Kr. u. II. századtól használják a metallon főnevet ‘ásvány’ jelentésben. Az ugyanebből a szótőből képzett metalloiósis jelenti a ‘fémöntés átalakító folyamatát’, de nem tudjuk, mikor jelent meg ebben a jelentésében a szó.

Később a szót úgy etimologizálták, mintha azt jelentené ’valami mássá változás’, mert a metallon főnevet a met’ allón görög kifejezésből vezették le; a meta prepozíció jelentése ’valami után’, az allón a ’más(ik)’ névmás többes szám birtokos esete.

2. A szó egyiptomi eredeztetése

A görög eredetű szó tehát khümeia, üpszilonnal (ü-betűvel), míg a szónak az alkémiára speciálisan használt alakja chémeia étával (é-betűvel). Hogyan jött létre ez az alak?

Chem

Az egyiptomi nyelvben azt jelenti, hogy ‘fekete’. A hieroglif jegy egy faszén rakásból és egy krokodil farkából vagy halpikkelyből áll. A kopt nyelvben (az egyiptomi nyelv későbbi fejleménye) khime volt a kiejtése. A chemia görög főnévképzővel (-ia) magát Egyiptomot jelenti, mert a Nílus iszapjára, termékeny, fekete földjére utal.

Az ősi gondolkodás a hangzásból fakadó hasonlóságokat hajlamos volt annak venni, hogy valami mélyen rejlő, lényegi kapcsolatot fejez ki. A görög költői és festészeti nyelvben a fekete és az arany közé szimbolikus egyenlőséget tettek: Apollon szobrának haját nem aranyból készítették, hanem fekete volt.

Koré Kosmou (A kozmosz/világrend lánya) című hermetikus iratban (Kr. e. V. sz.) Kamephis, a jó isten átadja Isis istenanyának a Tökéletes Fekete (Teleion Melas) ajándékát, amely egyszerre kinyilatkoztatás és mágikus rítus.

Az alkémiának mint Fekete Művészetnek vagy Fekete Rituálénak azonban semmi köze a “sátánizmushoz” vagy ellenerőkkel dolgozó valamiféle korabeli fekete mágiához, hanem Egyiptom fekete földjéhez kapcsolódik, ugyanis Isis Egyiptom istennője volt. Koré Kosmou tehát azt mondja isteni nyelvezeten, hogy Egyiptomból ered mindenféle mágia, speciálisan itt az alkémia.

A görög alkémisták azért azonosították a chymiát a chémeiával, hogy nyomatékot adjanak a művészet egyiptomi eredetének a zsidó eredeztetéssel szemben. A zsidók és az egyiptomiak közötti hermetikus és gnósztikus szempontú versengést igazolja több szöveg is.

A projekciót például egyiptomi technikaként tartják számon az ókori írók. Mária, a zsidó alkémista (kb. Kr. e. II. sz.) azonban azt állítja, hogy az alkémia Ábrahám utódainak a monopóliuma, ugyanakkor Zosimos azt állítja, hogy a zsidók csalással szerezték meg a titkos művészetről birtokolt tudásukat.

Ehhez hasonló nemzetek közötti versengést találunk az alkémia tekintetében a perzsák, a föníciaiak és az egyiptomiak között. Az egyik antik érvelés szerint a perzsák a tűz és a fény fensőbbségét hirdették, ezért az alkémia központi tanítása, a tűz (a hevítés) alkalmazása tőlük eredne.

Még egy lehetséges egyiptomi szótő: ’megvalósítás’.

Kmj.t

chemeia másik lehetséges egyiptomi eredete, a Kr. e. 2000 óta datált kmj.t, amit Zosimos – tévesen – kapcsolatba hozott a chemeu szóval, amit a chymeutesszel (’fémöntő’, ’kémikus’) azonosított. A szó töve a km ige, ami azt jelenti, hogy ’befejez, lezár, végrehajt(ja a balzsamok előkészítését), befejezi a fém megművelését’.

A szó alkémista összefüggésben azt jelenti, hogy kiteljesíteni és megvalósítani azt, amit az istenek már eleve bele rejtettek lehetőségszerűen az emberi cselekedetekbe és anyagi tárgyakba megteremtésükkor.

km így az alkémia lényegi jelentését fejezi ki: az ember megismétli a világ teremtésének isteni tettét. (Ugyanúgy, ahogy a kínai alkémisták visszaforgatják a teremtés folyamatát.)

Az alkémista kiszámolja, kidolgozza, megismétli és így megvalósítja azt a tervet, amit a teremtő istenek kezdettől fogva elrejtettek a dolgokba. Az alkémia ugyanakkor azt a segítő iránymutatást is föltárja az anyagi világ ismerete alapján, ami szükséges annak meghaladásához.

Ugyanakkor a km (’megvalósít’) és a km (’fekete’), illetve az ez utóbbiból származó kopt chémi nem zárja ki egymást: az alkémiára alkalmazott „Tökéletes Fekete” kifejezés e két egyiptomi szó görög fordításából állt elő.

Km = fekete (melas), km = megvalósulás (teleion). A „fekete” egyben megkülönbözteti az Egyiptomból (azaz arról a földről, ahol a Nílus áradása után termékeny fekete talaj marad vissza) származó művészetet az egyéb eredetű mágiáktól.

Az már mágiatörténeti adalék, hogy a középkorban az alkémia művelését tiltották, s ekkor „fekete művészetként” szembeállították az engedélyezett „fehér (zsidó) művészettel”, azaz a bibliai egyistenhittel.

Vissza a görögökhöz!

Chemeia mint ’nedv’

Alighogy meghatároztuk, hogy a chemeia eddig elemzett jelentése Zosimos idején (Kr. u. IV. sz.) a görök metallurgiai (fémművelési) és az egyiptomiak vallási terminusainak ötvözéséből állt elő, máris találunk egy másik jelöltet az alkémia eredeti alapjára.

Chymos

Ne feledjük: nem tudjuk, hogy a chemeia vagy a chymia volt-e a művészetre használt korai terminus. Ha a chymia, akkor meg kell vizsgálnunk a chymos szót, ami azt jelenti, hogy ’növényi nedv’, és ugyancsak a cheó, ’önt’ ige származéka.

chymost mindenféle növényi, illetve állati eredetű nedvre alkalmazták, később általában a nedvekre, és rokonságban áll a chylosszal, ami ’ízt’ jelent. [Lásd az alkémia indiai elnevezését: rasayana (raszajána), ’a higany módszere’, ahol a rasa ’ízt’ is jelenthet.] chymos tehát kapcsolatban áll az emésztőnedvekkel, mint ahogy a test négy elemét alkotó négy nedvet is jelenti, így a fémművelés és az emésztési folyamatok közötti összefüggésre bukkanunk.

Ez nem annyira meglepő, ha emlékezünk arra, hogy az alkémiában a főzési, a (meg)emészt(őd)ési és rothadási/rothasztási folyamatok, valamint az étkezéssel és böjtöléssel kapcsolatos szabályok nagy szerepet játszottak. Az alkémia korai fázisában és elnevezésében a kémiai tevékenységeket a folyékony anyagok öntésére használt cheó ige származéka fejezhette ki.

A mágiában használt és az emésztésben részt vevő folyadékok, illetve az ezen nedveket létrehozó folyamatok jelentéskörével látszólag eltávolodunk a fémöntés, fémművelés területétől. De csak látszólag. A perzsa költő, Firdausi (Kr. u. X. sz.) azt írja, hogy a Kimiya nevű gyógynövény kelti életre a halottakat, és az arab-hindu világban számos történet maradt fönn olyan növényekről, amelyek a közönséges fémeket arannyá változtatják.

A föltámadást és az átalakítást okozó növény/növényi nedv témája közvetlen kapcsolatban áll az élet vizének népmesei és mitikus témájával (lásd a Gilgames-eposzt, melyben Gilgames halhatatlansága utolsó lehetőségét egy fűféle elvesztésével játssza el – pontosabban egy kígyó rabolja el tőle).

A görög átalakítási, illetve föltámadási rítusokban, valamint mítoszokban a minószi kortól (Kr. e. III. évezred közepe) fogva a mák és a gránátalma játssza a fő szerepet. A Földanya terményeként születéspróbák és beavatások során alkalmazták őket. Prometheus a Mákföld (Mecone) nevű helyen csapta be az isteneket.

Az ókori Mediterráneumban a mák és az abból készült ópium fontos kereskedelmi termék volt, de temetési szertartásokkor, illetve mikor áldoztak a halottnak, ópiumot égettek. Több város szerencséjét oltalmazó istennőként ábrázolták lefelé fordított tisztító faággal vagy bőségszaruból – valószínűleg – ópiumot öntve egy oltárra.

(Megjegyzendő, hogy Dicaiosyne (Dikajoszüné), azaz Justitia kezében az igazságot mérő mérleg, azazhogy annak serpenyői – a fair üzlet védő istennőjeként –, eredetileg az említett bőségszaru lehetett.)

A mák-áldozat és a sírokon található oltárok között összefüggés található: az ópium elfogyasztása az áldozó/gyászoló részéről segítette a halott utazását a túlvilágon, mert transzállapotba juttatta az előbbit, ahol az istenekkel kapcsolatba léphetett.

Az élet-halál rítusainak beavatásai során az említett növényi anyag átalakította elfogyasztója állapotát. Vázaábrázolásokat ismerünk, ahol a sírból mák nő, ami a halott növényi formában történő megjelenítése, illetve szellemlénnyé való átmenetelének egy fokozata.

Vizsgáljuk meg a gránátalma mitikus jelentőségét. A gyümölcs élénkvörös színű nedve miatt a vér, a menstruációs vér, s ezen keresztül a születés, illetve az újjászületés, végeredményben a halhatatlanság szimbóluma.

A Balkánon és Kínában is vérfrissítő hatásúnak tartották. A görögök valószínűleg prometheionnak nevezték (de nem biztos, hogy a gránátalmát értették a szón), mert Prometheus (Prométheusz) kiömlő véres gennyéből fakadt.

Medeia (Médeja) a gyümölcs nedve segítségével tette Iasont (Jászón) legyőzhetetlenné és halhatatlan erejűvé. Prometheus azokban a beavatásokban játszott szerepet, amelyeknek közük volt a tüzet alkalmazó olyan mesterségekhez, mint a fémmegmunkálás és a fazekasság.

prometheiont megtaláljuk a kabírok titkos rítusaiban is (kabíroknak nevezik a misztérium papjait). A rítus során két szereplő, a corybantesek (korübantész) azt játsszák el, hogy megölik testvériségük egy harmadik tagját, akit aztán eltemetnek egy hegyben, ahol a teste vassá válik.

A mítosz, illetve az azt eljátszó rítus a vas születésének történetét meséli el, tehát szoros kapcsolatban áll a kovácsok mesterségével. A rítus bemutatása előtt nem ehetnek zellert, mert úgy hitték, hogy az társaságuk megölt fivérének véréből hajt ki. (A Thesmophoriát – egy másik görög rítust – ünneplő nők körében ugyanez a szokás tartja a gránátalmával kapcsolatban.)

A zeller tehát újjászületést és így halhatatlanságot nyújtó növény. A zeller szinonimája a vaginának, vagyis a Földanya nemi szervének, tehát a belőle újjászülető testvérnek. Az Osiris, az egyiptomi meghaló és újjászülető isten halálára és feldarabolására emlékeztető másik kabír rítusban Dinoysos (Dionüszosz) péniszét elhelyezik egy ládában tiszteletük tárgyaként.

Összefoglalva: azt látjuk, hogy a kovács-rítusok összefonódnak a nemi erővel, illetve annak elrejtésével, a beavatási halállal, illetve a halhatatlanságra újjászületéssel – együtt találjuk itt korai mitikus-rituális formában az alkémia összes fő vonását.

A későbbi filozofikus értelmezés az alábbiak szerint azonosította a kabír istenháromságot (a rítus három szereplőjét): Axiocersos = Nap (Apollon), Axiocersa = Hold, Axieros = Hermes, a Napot és a Holdat egyesítő alkémiai Hermes.

A késői értelmezők megneveznek még egy negyedik szereplőt, Casmilost (Kaszmilosz), a hermetikus esszencia (lásd följebb: rasa, íz, lényeg) megszemélyesítőjét. A Nap a tüzes, a Hold a vizes erőket képviseli ebben az alkémiai értelmezésben, melyek egysége Hermes, azaz a higany, s a higany lényege (Casmilos) így a tűz és a víz összhangja.

A menta és a gránátalma szerepe az eleusziszi beavatásokban

Az eleusziszi misztériumokban (beavatásokban) egy cyceonnak (kükeón) nevezett ital alkotta a gyógyírt (pharmacon, farmakon), amit a beavatandónak kilenc napos böjtölés után kellett meginnia. (Figyeljünk föl az emésztéssel, illetve annak fölfüggesztésével kapcsolatban az alkémia korai, mitikus formában való megjelenésére.)

cyceon pörkölt árpadara, víz és menta (chléron, khlérón) keveréke, amely egyfajta sörré erjedt. A mentha pulegium (a növény fő összetevője) nagyobb mennyiségben öntudatvesztést, önkívületet és görcsöket okoz, ami a hosszabb böjt és a beavatási előkészületek fölfokozott idegállapotával együtt érzékennyé tette a novíciust a mítosz átélésére, melynek során az eseményeket isteni kinyilatkoztatásként tapasztalta.

A mentát igen széles körben használták orvosi célból: szomjoltó, ájulás, fejfájás, köhögés, bélgörcs, veseproblémák, gyomorrontás, láz, idegbajok, májproblémák, a méh rendellenességei, vetélés, állatok mérgei ellen alkalmazták.

A rómaiak csodaszernek tartották, olyan elixírnek, amely megvédi a testet a betegségek ellen, ezért játszhatott oly fontos szerepet az anyaistennő beavatási szertartásaiban. A Nagy Anya szent növénye volt, ami abból is kitűnik, hogy a ’mentára’ használt görög szó (glechon, glékhón) a női nemi szervet is jelentette.

A gránátalma kapcsolatban áll Demeterrel és lányával Persephonéval (Démétér, Perszefoné). A görög mítoszban Hades (Hádész) az alvilág istene (még inkább Zeusnak a föld alatti területeket uraló arculata) elrabolja Demeter lányát. Az anya szomorúságában és haragjában visszavonja életadó erejét a földről, s ezért a természet őszi-téli állapotába dermed, majd mikor visszakapja lányát, jön el újra a tavasz. Mivel azonban Persephone megevett egy gránátalmamagot, amit Hades tett lopva a szájába, az év egyharmadát férjénél kell töltenie.

A mítosznak van egy igen érdekes részlete, melyben a lányát kereső, gyászoló Demetert befogadó király csecsemő fiát az anyaistennő tűzben edzi, hogy halhatatlan legyen, de a gyermek anyja félreérti ezt, és nem hagyja végbevinni a tűzzel végzett átalakítást. E szerencsétlen félreértés következtében alapítja meg az istennő az eleusziszi beavatást, s rendeli el a cyceon elkészítését is beavatási italként. (Kerényi Károly: Görög mitológia, Gondolat 1977, 153. skk.). A beavatás során a résztvevők eljátsszák a mítoszt.

A ’gránátalma’ görögül side (szídé). Mivel a vas és előállításának technikája a Közel-Keletről került Görögországba, ezért a Kaukázus környékén beszélt nyelvekből kerülhetett át a szó is a görögbe (eredeti alakja zido). Ugyanakkor van a szónak egy másik eredeztetése is: a latin sidus (szídusz) ’csillagot’ jelent, ami a meteorokból kinyert vasra utalhat (görögül a vas: sideros, szidérosz).

Mind a latin, mind a görög ’vas’ a föltételezett ősgörög sida szótőre megy vissza, amelynek jelentése ’vörös’, így lehetett a természetben található vörös vasérc és a vörös gránátalma közös szótöve. (A vas amúgy alapvető szerepet játszik mind a klorofill, mind a vér előállításában.) (Hjalmar Frisk: Griechisches ethimologisches Wörterbuch, Carl Winter Universitätsverlag, Heidelberg 1960, 703.)

A gránátalma nem termékenységi szimbólum volt, hanem a vért jelképezi: a gyilkosság ontotta vért, valamint a defloráció során kiömlő vért. Utóbbit jelképezi az, hogy Hades a szűz lány szájába teszi a gyümölcs magvát.

A Nagy Istennő, Cybelé (Kübelé) gránátalmát megéve fogant meg Attisszal, ezért a beavatottak a misztériumjátékok során. Agdistist, a Nagy Istennő hermafrodita változatát kasztrálják mítoszában, s véréből sarjad a side nevű fa. Itt a női nemi szervet és a menstruációt a kasztrált férfi nemi szervvel azonosítják.

A mák, a gránátalma, a zeller és a menta példája azt mutatja meg, hogyan kapcsolódott az alkémia korai, kovácsmesterségben megjelenő formája a Nagy Anya születés-halállal kapcsolatos növényi mágiájához, hogyan alkalmazták a halhatatlansággal és a növényi nedvekkel kapcsolatos misztériumokat a kézműves testvériségek beavatásaiban, illetve hogyan biztosították e mágia révén a fémek megmunkálásának kritikus mozzanatait.

A növényi mágia témája óriási; még két, az alkémiával kapcsolatos alkalmazással bővítjük a fentieket. A szerelmi mágiára alkalmazott növények közül egyeseket – beazonosíthatókat (pl. a bogáncsvirágot) és beazonosíthatatlanokat – kenőcs formájában hordtak föl a bőrfölületre vagy talizmánokat készítettek belőlük, s megvédtek a tűztől, mert eleve benne éltek.

A tűzzel kapcsolatos növények, virágok arra utalhatnak, hogy szeretik az erős napot és meleget, azaz tüzes, szoláris jellegűek, ugyanakkor ebben a fémmegmunkálással való kapcsolatukat is sejthetjük. Más növények, például a sáfrány, a rebarbara, a mák vagy a krókusz nedvét a fémek felületének kezelésére, illetve színezésére használták.

A fenti példákból következhetne, hogy a chymia mint a fémmegmunkáláshoz kapcsolódó mágia valamelyik növényi nedvtől (chymos) kölcsönözte nevét. Az arab nyelvben a kimiya mind az anyagot, mind a művészetet jelentette, de később az iksir vette föl az alkémiai szubsztancia jelentését (ami ugyancsak görög eredetű: xeiros, ’száraz’), innen az elixír szavunk.

Azonban erős az ellenérv avval szemben, hogy a chymos ’növényi nedv’ szóból eredeztessük a chymiát, mivel magát a szót soha nem használták az átalakító anyag értelmében, erre az isteni vizet vagy a higanyt vagy más anyagnevet alkalmaztak.

A kínai eredeztetés

Jin ye

A kínai nyelvben az alkémiára használt két kifejezés a huan dan[1] (還丹) és a jin ye (金液). Utóbbi jelentése: ’aranyfolyadék, aranysperma’, ami igen közel áll a chymos ’nedv’ jelentéshez.

jin yet a Tang időszakban (Kr. u. VII–IX. sz.) úgy ejtették, hogy ki’m-iäk, és Dél-Kínában kim iyah lehetett az ejtése, s egyes kutatók szerint ez került volna át arab közvetítéssel a görögbe. Ugyanígy az el iksir a kínai a Tang-kori iak ts’i’t-ből (yi jzh) eredne, aminek jelentése ’a folyékony váladék anyaga’.


[1] Kínai kifejezések esetében a nemzetközi pinyin hangátírást használtuk, illetve feltüntettük a kínai írásjegyeket is – a szerk.

Ez ellen az etimológia ellen igen sok ellenvetés tehető. A korai Kínából elég gyérek a bizonyítékok a fémműveléssel kapcsolatos alkémiára. Ezzel szemben a hellenisztikus alkémiára (Kr. e. III. sz.–Krisztus születése körüli időkig) bőséges mennyiségű bizonyítékunk van, és az alkémia elméletére alapvető hatással volt a görög filozófia és misztériumvallás, valamint az egyiptomi vallás, ezért valószínűtlen, hogy kínai kifejezést vett volna át indiai vagy perzsa közvetítéssel a görög világ.

Alkémia és növénymágia Indiában

Az alkémia hindu elnevezése rasayana [rasāyana], amely sok esetben növényekkel végzett műveleteket hajt végre, hogy az egészséget és a fiatalságot helyreállító gyógyszert állítson elő.

A hindu alkémia eredeti neve ayushyani ’a hosszú élet és egészség biztosítása’ volt. E név már az Atharva Véda szent iratban föltűnik (kb. Kr. e. XV. sz.), ami így nem véletlenül vált az ájurvéda [ayurveda] (hagyományos indiai gyógyászat) alapművévé.

A Kr. u. II–IV. századi buddhista iratokban (Avatamszaka SzutraMahapradzsnyaparamitasasztraMahapradzsnyaparamitopadesatalálunk utalásokat olyan nedvekre, kivonatokra (esszenciákra), amelyek a fémeket arannyá változtatják, sőt az egyik sziddhinek (mágikus képességnek) tartják, ha valaki növények vagy jóga segítségével képes végrehajtani ezt a műveletet.

Indra mítoszában a halhatatlanság itala, a szóma által megrészegült istent földarabolják, s testéből „kifolynak” a teremtmények. Köldökéből az élet lehelete áramlik elő, amely ólommá válik, magvából alakja áramlik elő, s arannyá válik.

Alkémia és növénymágia Iránban

Az indiai és az iráni alkémia szoros összefüggésben áll, egymásra hatva jöttek létre és alakultak. A perzsa Ős Embert, Gayomartot megöli a Gonosz, s magvát a földre folyatja. Ebből jön létre a hét alapfém: arany, ezüst, vas, réz, ón, ólom, higany és gyémánt.

Gayomart magvát megtisztítja az ég körforgása, és rebarbara növényként megszületik belőle az első emberpár. Az Ős Ember magva tehát a fémek alapszubsztanciája, s ez alkotja az ember lényegét is.

Perzsiában a haoma növény ugyanazt a szerepet játszotta, mint Indiában a szóma. A növény valószínűleg egy rebarbarához hasonló növény volt, amelynek gyökeréből sárga színű folyadékot préseltek, aminek átalakító erőt tulajdonítottak, mivel az arany színéhez hasonlít.

haomából nyert elixír jelzője úgy hangzott, hogy „akitől menekül a halál”. A haomával kapcsolatos rítus a zoroasztrianizmus központi kultikus cselekménye volt: megszentelt kenyeret ajánlottak föl Ahura Mazdának, a Jó Úrnak, amit aztán rituálisan elfogyasztottak, himnuszokat énekeltek, végül megitták a növényből nyert nedvből készült szent italt.

A növényt az Isten Fiával azonosították, akit összepréseltek, majd összetörtek egy mozsárban, hogy életadó nedvét nyerjék a hívek számára. A növény és az emberiség azonosítása a nedv préselésének folyamata során pontos párhuzamban áll avval, ahogy Zosimos azonosította az emberiséget és a fémeket az alkémiai folyamatban.

Összefoglalás

Az alkémia korai fázisában nem tettek különbséget a növényi folyadékok kinyerése és a fémek megolvasztása, elegyítése között, azaz mindkettőt analógnak tartották, mert mindkettő átalakítási folyamat volt.

Nyelvi szinten is megvolt a chymos ’növényi nedv’ és a chyma ’olvasztott fém’ egybeolvadásának lehetősége a chymia főnévben, hisz mind a kettő a cheó ’önt’ igéből ered. A növénymágia és a fémmegművelési mágia képei és elgondolásai együtt alakultak.

Felhasznált irodalom

Jack Lindsay: “The name alchemy”, in: The origins of alchemy in Graeco-Roman Egypt (Frederick Muller, 1970), 68–90. o.

Írta és szerkesztette: Dr. Drimál István

Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát. Minden, a www.aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen: valós névvel ellátott, témához kapcsolódó, tárgyilagos, barátságos hangnemben megfogalmazott, tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

One thought on “Az ’alkémia’ szó eredetéről

Comments are closed.