Louis Komjathy: Népszerű tévhitek a daoizmusról (taoizmusról)

Dr. Louis Komjathy 康思奇 írása

A kínai vallások és az összehasonlító vallástudomány tanársegédje*
Assistant Professor of Chinese Religions and Comparative Religious Studies

Teológiai és Vallástudományi Tanszék
Department of Theology and Religious Studies

San Diego-i Egyetem
University of San Diego

*[Az amerikai és a magyar egyetemi beosztásokat a következőképpen feleltettük meg egymásnak: assistant professor – tanársegéd; associate professor – adjunktus; professor (tenured) – docens; (full) professor – egyetemi tanár – a ford.]

Jelen bejegyzésünk dr. Louis Komjathy Common Misconceptions Concerning Daosim (Taoism) című írásának fordítása. Ajánljuk azok figyelmébe, akik nyitottak az új szempontok megismerésére, hogy segítségükkel tágítsák látókörüket. Ez a pár felvetés nem törekszik a teljességre, csak rámutat néhány irányra, és az Olvasóra bízza a további ismeretgyűjtést és kutatást.

Számos népszerű tévhit alakult ki a daoizmusról,[1] melyek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert mai világunkban. Ezen álláspontok képviselői nem értik azonban a vallásos hagyományt, a daoizmust, mely összetett, sokoldalú és a kínai kultúrában gyökerezik.

Ezen tévhitek eredete a hagyományos konfuciánus előítéletekre, az európai gyarmatbirodalmak idejére és a keresztény, különösen a késői 19. századi protestáns hittérítői vélekedésekre vezethető vissza.

E nézetek többsége az Amerikában megalkotott keverék („New Age”) szellemiségben, a Kelet iránti érdeklődésben, a perennialista örök filozófiában[2] és a szellemi kapitalizmusban érhető tetten – ezek honosítják, kiherélik és félreértelmezik a daoizmust.

Legkifejlettebb megnyilvánulásaikban e nézeteket leginkább az új vallásos mozgalom (new religious movement, NRM) részeként értelmezhetjük, és „népszerű nyugati taoizmusnak” (Popular Western Taoism, PWT) nevezhetjük – ebben a jelentésében „t” kezdőbetűvel ejtve és írva.

A daoizmus Amerikában betöltött mai helyzetét a zen buddhizmus 1950-60-as évekbeli helyzetéhez lehetne hasonlíthatni (vö. The Dharma Bums [A dharma semmittevők], Alan Watts és a Mountains and Rivers Order [Hegyek és Folyók Rend]).[3] Bár egyesek szerint jobban hasonlít a buddhizmus európai és amerikai, 1890-es évekre jellemző értelmezéséhez.

Népszerű tévhit

A dao (tao) a szentség vallásokon átívelő egyetemes neve, és vannak olyan „dao-isták” („tao-isták), akik felülemelkednek a daoista vallásos hagyomány megkötésein.

Tájékozott nézet

A 道 – latin betűs átírással dao vagy tao – kínai írásjeggyel a daoisták arra utalnak, ami szerintük szent. A daóról pontosan meghatározott, alapvető daoista nézetek kerültek megfogalmazásra, melyek a Hadakozó fejedelemségek (i. e. 480–222) időszakának legkorábbi daoista közösségeiben gyökereznek.

Népszerű tévhit

A daoizmusnak két fajtája van: „filozófiai daoizmus” és „vallásos daoizmus”.[4]

Tájékozott nézet

Az úgynevezett „filozófiai daoizmus” és „vallásos daoizmus” közti megkülönböztetés újkori nyugati kitaláció, mely gyarmatosítói gondolkodást és hittérítői vélekedéseket tükröz. A „daoizmus” a Hadakozó fejedelemségekre (i. e. 480–222) tehető kezdete óta vallásos gyakorlókból és közösségekből áll.

Egészét tekintve a daoizmus összetett és sokszínű vallásos hagyomány. Különféle követők, közösségek és mozgalmak alkotják, melyeket nem lehet a végletekig lebutítva két ágra egyszerűsíteni. Összetettségét történeti korszakokra bontásával, vagy gyakorlóinak és megvalósítási fajtáinak csoportosításával lehetne feltérképezni.

Népszerű tévhit

A „filozófiai daoizmus” a daoizmus eredeti formája, és a leghelyesebb „filozófiaként” (elvont gondolkodásként/gondolkodásmódként) értelmezni.

Tájékozott nézet

Modern világunk határain kívül nem létezik olyan daoizmus, amely ne lenne „vallásos”. Bár léteznek a daoizmusnak „filozófiai” vetületei, a „filozófiai daoizmus” nem veszi figyelembe a testi gyakorlás (életmód) és a közösség központi szerepét és helyét a daoizmusban, különösen a „klasszikus taoizmusban”.

Ez a tévhit a Hadakozó fejedelemségek korabeli daoizmus benső művelést folytató átadási vonalainak módszeres félreértelmezésén, és a legkorábbi daoista szövegek, többek között a Laozi (Lao-tzu vagy más néven Daode jing) és a Zhuangzi (Chuang-tzu) félremagyarázásán alapszik.

Népszerű tévhit

A daojia 道家 és a daojiao 道教 megfelel a „filozófiai daoizmus”, illetve a „vallásos daoizmus” nyugati osztályainak.

Tájékozott nézet

A daojia 道家 (szó szerint a „dao családja”) és a daojiao 道教 (szó szerint a „dao tanításai”) egy őshonos kínai felosztás, nincsen kapcsolatban a „filozófiai daoizmus” és a „vallásos daoizmus” nyugati kitalációjával. Mindkét kifejezés összetett történettel bír, jelentésük a különböző szövegkörnyezetekben eltérhet. Az 5. században például a daojia általánosságban a daoista vallásos közösségre utalt, konkrétan pedig a daoista papságra.

Népszerű tévhit

A daoizmus alapítója Laozi 老子 (Lao-tzu, Lao Mester, Idős Mester, Idős Gyermek).

Tájékozott nézet

Laozi, más néven Lao Dan 老聃 és Li Er 李耳, egy áltörténeti alak. Közismert és elfogadott „életrajza”, ahogy az Sima Qian 司馬遷 (kb. i. e. 145–86) Shiji 史記 (A történetíró feljegyzései) című művében olvasható, különféle forrásokból különféle emberekre vonatkozó adatokat egyesít. Ha Laozi létezett, akkor nem tudunk róla semmit. Másfelől, a daoizmusnak nincsen „alapítója”.

A „Laozi” megnevezés, mely „tiszteletteljes mesterek”-nek fordítható, leghelyesebben a korai benső művelést folytató átadási vonalakat jelölő „gyűjtőnévként” értelmezhető. A daoizmusnak ennek megfelelően sok forrása van. Sok emberi és isteni alakot tartanak számon mint akik fontos szerepet töltöttek be a daoista hagyomány kialakulásában.

Népszerű tévhit

A Daode jinget 道德經 (Tao-te ching, Szentirat a daóról és a benső erőről) Laozi írta.

Tájékozott nézet

A Daode jing, más néven a Laozi 老子 (Tiszteletreméltó mesterek könyve) több forrásból összeszerkesztett mű. Több értelmezésre lehetőséget adó szöveggyűjtemény, mely különféle korai daoista átadási vonalakból és különféle történeti időszakokból származó anyagokat tartalmaz. E történeti és szövegrétegek közül néhány származhat a történelem homályába vesző Lao Dan szóbeli tanításaiból (lásd a Zhuangzi 3., 5., 7., 11–14., 21., 23., 25., 27. és 33. fejezetét).

Népszerű tévhit

A Daode jing és a Zhuangzi az egyetlen igazán mérvadó daoista szöveg, mivel a daoizmus „velejét” és „eredeti tanait” tartalmazza.

Tájékozott nézet

Nem létezik elsődleges daoista szentirat. Bár a daoizmus történetében, szentiratai közül valószínűleg a Daode jing bír központi szereppel és a legnagyobb befolyással, a különféle daoista gyakorlók, közösségek és mozgalmak különféle szentiratokat tisztelnek. A daoista hagyomány elsődleges szöveggyűjteményét Daozangnak 道藏 (Daoista kánon) hívják, mely lezáratlan gyűjtemény, mivel a daoizmus története során mindvégig újabb szövegeket adtak hozzá.

Első változatát az i. sz. 5. században, a hivatalosan elfogadott változatát pedig a 15. században állították össze, majd a 17. században ellátták még egy függelékkel. Úgy 1400 szövegből áll, és a daoizmus történetének mindegyik jelentős időszakából és irányzatából tartalmaz írásokat.

Népszerű tévhit

A daoizmus azzal vette kezdetét, hogy i. sz. 142-ben Laojun (Lao úr) kinyilatkozatásban részesítette Zhang Daolinget. Ez volt a tianshi (mennyei mesterek) mozgalom kezdete.

Tájékozott nézet

Bár a tianshi mozgalom fontos szerepet töltött be a daoizmus mint szervezett vallásos hagyomány létrehozásában, és az egyik legfontosabb mozgalom a daoizmus történetében, már a mennyei mesterek előtt is léteztek daoista gyakorlók és közösségek. Mi több, nem mindegyik későbbi daoista mozgalom Zhang Daolinget és a mennyei mestereket ismerte el hagyománya forrásaként.

Népszerű tévhit

A daoisták vagy dao-isták azok, akik a daót szeretik és együtt haladnak az áramlással.

Tájékozott nézet

Daoista nézőpontból a vallásos elkötelezettségnek és hívői státusznak különféle fajtái léteznek, melyek különböző fokú elköteleződést és felelősséget vonnak maguk után. A daoista hagyomány mindenekelőtt felszentelt papokból és szerzetesi közösségekből, valamint világi támogatókból áll. Az átadási vonal és a felszentelés a daoista öntudat és vallásos hovatartozás elsődleges ismertetője.

Mindez daoista tanítók és egy daoista közösség öregjei által vezetett képzést igényel, formális elköteleződéssel a daoista vallásos közösség és hagyomány felé. Eszerint különbséget tehetünk daoista gyakorlók és a daoizmussal rokonszenvezők között. A nyugati daoizmus esetében a szellemi kisajátítás és tőkésítés különféle formáira is találni példát.

Népszerű tévhit

A yin-yangon 陰陽, öt elemen (wuxing 五行) és qin氣 (ch’i) alapuló megfeleltetéses kozmológia daoista.

Tájékozott nézet

Ezek az eszmék nem daoisták. Leginkább a „hagyományos kínai kozmológia” és a „hagyományos kínai világkép” részeként foghatjuk fel őket. Az újkor előtti Kínában ezek az eszmék alkották az összkínai világkép alapját. A kínai kultúra más vetületeihez hasonlóan az alapvető daoista világképben is helyet kaptak. Ezért eredetét vagy lényegét tekintve a megfeleltetésen alapuló kozmológia nem daoista.

Népszerű tévhit

A kínai gyógyászat daoista, és/vagy létezik a kínai gyógyászatnak egy bizonyos, „daoista gyógyászatnak” nevezett fajtája.

Tájékozott nézet

A kínai gyógyászat nem daoista. Ez a téves meghatározás és a „daoista gyógyászat” kitalációja leggyakrabban a megfeleltetésen alapuló kozmológia (lásd fent) és a daoizmus téves összekapcsolásából ered. A hagyományos kínai gyógyászat (HKGy) valójában a kínai gyógyászat újkori változata, melyet a kínai kommunista kormány hozott létre, és hatással volt rá a biomedicina és a nyugati tudományos világkép.

A hagyományos kínai gyógyászatot tekintve van némi átfedés a két hagyomány [a gyógyászat és a taoizmus] között, ez a téma azonban kevéssé kutatott. Azt azonban tudjuk, hogy olyan daoisták, mint Ge Hong, Sun Simiao és Tao Hongjing sok mindennel hozzájárult a kínai gyógyászathoz. Mindhárman daoisták voltak, és emellett Sun, valamint Tao gyakorló orvos is volt.