Jelen cikk az alábbi doktori disszertáció szemelvényes fordítását tartalmazza:
Michael Lee Walter: The Role of Alchemy and Medicine in Indo-Tibetan Tantrism [Az alkémia és a gyógyászat szerepe az indo-tibeti tantrában] (PhD, Indiana University, 1980). Az eredeti változat megtekinthető például itt.
Fordította: Dr. Drimál István, 2013
Szerkesztette: Horváth Gábor
Szerkesztői irányelvek:
A történeti sorrendiséget követve most teszünk egy kitérőt, és röviden áttekintjük a benső istenekkel végzett meditáción alapuló korai taoista hagyományokat. Bár e hagyományok tanai és gyakorlatai rendkívül különböznek az imént említettektől, ugyanazon a tájegységen és ugyanakkor fejlődtek ki, mint a taiqing 太清 alkímia.
Szerkesztői irányelvek:
Az első, egyértelműen meghatározható waidan hagyományról szóló részletek mintegy három évszázaddal Li Shaojun 李少君 után kerülnek napvilágra. A kinyilatkoztatásait biztosító Ég nevét viselő taiqing 太清 (hatalmas tisztaság) hagyomány Jiangnanból 江南, a Yangzi alsó folyásától délre eső területről származott, ami a Hat dinasztia (3–6. sz.) alatti taoizmus történetében is kritikus szereppel bírt.
Szerkesztői irányelvek:
Történeti nézőpontból semmit nem tudni a kínai alkímia kezdeteiről. A korai források tanaikat és módszereiket istenségeknek tulajdonítják, akik először egymásnak adták át azokat a mennyekben, és végül felfedték az emberiségnek. Más források a halhatatlanság kereséséről szóló elbeszélésekből vagy a halhatatlanok mennyországaiban található, „az örök élet gyógyszeréről” szóló legendákból állnak.
Szerkesztői irányelvek:
A kínai alkímia több mint kétezer éves történelemre tekint vissza, írott forrásai az i. e. 2. századtól napjainkig terjednek. Bár két fő ága, a waidanként ismert külső alkímia és a neidanként ismert benső alkímia részben azonos tanokon alapul, eljárásaiban különbözik egymástól.
Szerkesztői irányelvek:
A magyar fordítás során a következő helyesírási és szedési elveket alkalmaztuk. A kínai kifejezéseket a nemzetközi pinyin 拼音 átírással szedtük, kis kezdőbetűvel és dőlt betűvel (pl. yin, yang, qi, dao).[1] Toldalékolás esetében csak a szótőt szedtük dőlt betűvel, a toldalékot nem. A toldalékolásnál a magyar helyesírás idegen írásmódú szavakra vonatkozó szabályai szerint jártunk el (lásd: A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai Kiadó, 2013, 215–216. §.), így például a szó végi „o” betű megnyúlik (pl. daót).
[1] Ezzel a szedési irányelvvel is szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezen szakkifejezések nem magyar szavak, hanem kínai írásjegyek hozzávetőleges hangtani átírásai. A pinyin átírás hozzávetőleges, hiszen a hangsúly, amelynek a kínai nyelvben jelentésmegkülönböztető szerepe van, nincs jelölve. Mi több, egy latin betűs hangtani átírás a magyar anyanyelvű, kínaiul nem beszélő olvasó számára nem lehet más, mint hozzávetőleges (a yang 陽 írásjegy esetében például a szóvégi „g”-t elharapják és nem ejtik egészen, hasonlóan az angol -ing /ɪŋ/ végződéshez).
A tanulmány PDF kiterjesztésben letölthető a linkre kattintva:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).