hgabor's blog



A hármas egység pecsétjének lételmélete

A hármas egység pecsétjének lételmélete a rejtélyes nőiség fogalma felől megközelítve

A dolgozat webes változatát a könnyebb befogadhatóság érdekében több bekezdésre tördeltük, PDF kiterjesztésben letöltheti innen: A hármas egység pecsétjének lételmélete a rejtélyes nőiség fogalma felől megközelítve.

PDF errata: ...ahogy a főként a hīnayāna a buddhizmustól megzavart... > ...ahogy a főként a hīnayāna buddhizmustól megzavart...

Jelen dolgozat több, a taoista világképet és lételméletet taglaló blogbejegyzésünk filozófiai irányú továbbgondolása. Elolvasása előtt, a dolgozatban használt alapfogalmak megértése érdekében érdemes átnézni az alábbi cikkeket:

A taoizmus negatív meghatározása

A taoizmus pozitív meghatározása

A kozmikus taoista világkép

A rejtélyes nőiség

A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契)

Az egység és a kettősség határán álló rejtélyes nőiség

A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契; ezután az Egység) a létre vonatkozó elméletét a megnevezhetetlen Dao 道 felől indítja. Ez az a legfölsőbb fogalom, amely minden további kibontakozást, létesülést magában foglal, illetve áthat.

(A ’fogalom’ szót nem pusztán az ember fejében lévő szóként vagy képzetként értjük, hanem valamilyen létezést, illetve ez esetben a Létet megnevező ontológiai valóságként.)

Más megközelítésekben ez a kiindulópont a wujinek 無極 felel meg, azaz annak az egységnek, amelyben semmiféle különbségtétel nincs. A megnevezhetetlen Dao minden egyedi létezés, minden jelenség fölött áll, minden más létezésnek alapot ad, ezért nyugati terminussal Létnek is nevezhetjük. Alkímiai szempontból ez a tiszta yang (chunyang 純陽), amelyet buddhista hatásra a későbbi qigong 氣功 szövegek gyakran ürességnek (xu 虛) neveznek.

Az üresség a taoizmusban

Az üresség (xu 虛) a taoizmusban

A következő a helyzet: a kínai xu 虛 írásjegyet (mely a taoista kozmológiában a megnevezhetetlen dao 道 szinonimája, lásd például ebben a cikkben a létesülés szintjeit ábrázoló képen) és a szanszkrit śūnyatā szót (mely a buddhizmus egyik kulcsszava) egyaránt 'ürességnek' szokták magyarra fordítani. Angolul mindkettő esetében az emptiness, voidness vagy ritkábban a vacuity, abstraction fordításokkal találkozhatunk.

Ebből az azonos fordítói gyakorlatból természetesen a legtöbb Olvasó azt a (könnyelmű) következtetést vonja le, hogy biztosan mindkét kulcsszó ugyanazt takarja, ezért a buddhizmus és a taoizmus ugyanazt tanítja. (Nos, lehet hogy így van, mivel azonban egyik korábbi bejegyzésünkben ráirányítottuk a figyelmet a két rendszer közötti egynémely különbségre, mi inkább hajlunk afelé, hogy a két rendszer nem ugyanoda szeretné eljuttatni gyakorlóját.)

A fordítói kérdésben (hogyan érdemes a śūnyatā-t fordítani) nem tudunk tényadatokra alapozottan állást foglalni, hiszen ahhoz körbe kellene járnunk, hogy mit takar ez a kulcsszó az egyes buddhista rendszerekben – ennek kifejtését meghagyjuk a buddhistáknak. Viszont a xu taoizmusban betöltött szerepéről találtunk egy használhatónak tűnő részletet.

Tévhitek a daoizmusról

Népszerű tévhitek a daoizmusról (taoizmusról)

Dr. Louis Komjathy 康思奇

A kínai vallások és az összehasonlító vallástudomány tanársegédje*
Assistant Professor of Chinese Religions and Comparative Religious Studies

Teológiai és Vallástudományi Tanszék
Department of Theology and Religious Studies

San Diego-i Egyetem
University of San Diego

Jelen bejegyzésünk dr. Louis Komjathy Common Misconceptions Concerning Daosim (Taoism) című írásának fordítása. Ajánljuk azok figyelmébe, akik nyitottak az új szempontok megismerésére, hogy segítségükkel tágítsák látókörüket. Ez a pár felvetés nem törekszik a teljességre, csak rámutat néhány irányra, és az Olvasóra bízza a további ismeretgyűjtést és kutatást.

Fordításunkban az alábbi szedési irányelveket alkalmaztuk: a fordító által betoldott szavakat, kifejezéseket és magyarázatokat [szögletes zárójelbe] tettük, lábjegyzet esetében pedig „a ford.” utótaggal is elláttuk. A fordítást az eredetinél több bekezdésre tördeltük. Az eredetihez hasonló tördeléssel PDF formátumban letölthető innen .

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza

Körkörös időszemlélet, örök visszatérés, időtlenség, halhatatlanság

Mircea Eliade munkásságára már korábban is utaltunk (lásd a Profán időtartam és szent idő című bejegyzésünket), és most ismét a Mester világos és tiszta gondolatmenetét hívjuk segítségül, hogy megvilágítsa nekünk, hogyan függ össze az időbe vetettség és az időtlenség a régi ember világképében.

Idézet következik, melyet – igazodva a digitális formátumhoz – a könnyebb befogadhatóság érdekében több bekezdésre tördeltünk és kiemelésekkel láttunk el. Néhány megjegyzést is fűztünk az idézett részlethez, hogy jelezzük a taoista benső alkímiai párhuzamokat vagy hogy tisztázzunk bizonyos kulcsszavakat. Ezeket szögletes zárójelbe írva „a szerk.” utótaggal láttunk el:

Ha a „holdszerűségből” indulunk ki, az egyén halála és az emberiség időszakos pusztulása szükséges, amiként szükséges a három sötét éjszaka is az újhold „születése” előtt. Az egyén és az emberiség halála szükséges megújulásukhoz.

Minden forma szenved, puszta létezésénél fogva, következésképpen idővel veszít életerejéből, majd kimerül. Ahhoz, hogy visszanyerje életerejét, feltétlenül vissza kell térnie a formátlanba, legalább egy rövid pillanatra vissza kell jutnia az őseredeti egységbe, ahonnan származik.[1]

A kozmikus alkímiai világkép – gyakorlat

III. rész, 3. szakasz:
A testre rávetített kozmikus taoista alkímiai világkép gyakorlati alkalmazása (benső alkímia)

Előző cikkünkben a kozmikus taoista világképet megfeleltettük az emberi test egyes területeinek és ezzel eljutottunk a taoista benső alkímiához. Most mindezt lefordítjuk a testi gyakorlatok nyelvére.

Az első mondatunkból természetesen következik, hogy bármilyen gyakorlat megkezdése előtt ajánlott megismerni a mögöttes világképet, melybe a módszertan beleágyazódik. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további (a mögöttes világképet feltáró) részeit megtalálja itt.

Az alaphelyzet

Ahogy azt a létesülést taglaló előző részekben már kifejtettük, jelenlegi létállapotunkat az egymással állandó kölcsönhatásban álló yin-yang 陰陽 jellemzi, amit a taoista alkímiában a kan 坎 ☵ és a li 離 ☲ jósjelekkel (gua 卦) szoktak ábrázolni (1. ábra).

1. ábra. Az alaphelyzet és az átalakítás elkezdése

A kozmikus alkímiai világkép és az emberi test

III. rész, 2. szakasz:
A kozmikus taoista alkímiai világkép rávetítése az emberi testre

Előző cikkünkben áttekintettük a kozmikus taoista világképet, most pedig ezt a világképet rávetítjük az emberi testre, eljutva ezzel a taoista benső alkímiához. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

1. ábra. A kozmikus taoista világkép és az emberi test megfeleltetése.
A kép forrása
megtalálható itt.

A lefelé irányuló nyíl a tiszta yang (chunyang 純陽) útját jelöli, melyet alászálló mozgás, megszilárdulás, elsötétülés és a fény elrejtőzése jellemez. A fölfelé mutató nyíl a megfordítást jelöli, mely a módszerként szolgáló szemléletmódot írja le (ahogy előző cikkünkben is felhívtuk rá a figyelmet, a számok nem mennyiségeket, hanem minőségeket jelölnek, ezért ne tessék fennakadni azon, hogy a daót nullával jelöljük):

A kínai nevek fajtái

A kínai nevek fajtái

Az alábbi idézet forrása Salát Gergely: A régi Kína története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009) című kötetének 22. oldala (illetve a Wikipedián is olvasható). A könyvet természetesen teljes egészében ajánljuk elolvasásra, címével ellentétben Kína történetét egészen 1911-ig, a császári korszak végéig tárgyalja.

Idomulva a számítógépes képernyő támasztotta körülményekhez a könnyebb olvashatóság érdekében a részletet az eredetinél több bekezdésre tördeltük, és félkövér kiemelésekkel, valamint aláhúzásokkal láttuk el. A dőlt betűs szedés az eredeti mű sajátja.

Az idézet kezdete:

A kozmikus taoista világkép

III. rész, 1. szakasz:
A kozmikus taoista világkép

Előző cikkünkben összevetettük a taoizmust néhány más eszmerendszerrel, most pedig rátérünk a taoizmus alapjául szolgáló világképre.

Ez a rész szorosan kapcsolódik a taoizmus pozitív meghatározásához, annak tulajdonképpen a folytatása, ezért először azt ajánlott elolvasni. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

Mivel nem tudjuk elkerülni néhány idegen szó használatát, kezdjük a magyar jelentéseikkel (a szószármaztatások Tótfalusi István Magyar etimológiai nagyszótárából valók, betoldásainkat és kiegészítéseinket szögletes zárójelben mellékeljük):

kozmo-: ‹összetételek előtagjaként› ‘a világmindenségre’. Eredete a görög kozmosz ‘világmindenség’, [‘világegyetem, rendezett mindenség’].

kozmikus: ‘a világmindenségre vagy annak jelentős részére kiható’. Nemzetközi tudományos szakszavak a görög koszmosz (‘elrendezés, világrend, mindenség’), illetve koszmikosz (‘a világegyetemre vonatkozó’) nyomán, forrásuk a koszmeó (‘elrendez, igazgat’) ige.

kozmogónia: ‘a világ, a mindenség keletkezése’. Eredete a görög gonosz (‘származás, eredet’).

kozmológia: ‘a világmindenséggel mint egységes egésszel foglalkozó tudomány’. Eredete a görög logosz (‘vélemény, tanulmány’ [‘valamilyen tudás módszeres elrendezése, tudomány']).

Eszmecsere a taoizmusról: 2014.04.29.

Eszmecsere a taoizmusról: Budapest, 2014. április 29.

Kedves Olvasóink!

A kiadó szerkesztőségi irodájában (tehát egy konyhaasztal mellett teázás, pipázás és rágcsálás közben) merült fel a minap a következő kérdés/felvetés:

Lenne-e kedve a tisztelt Olvasónak egy tea mellett élő szóban is megvitatni a taoizmus és más eszmerendszerek kapcsolatáról felmerült gondolatait, érzéseit, véleményét?

Eszmecsere vs. rögeszmecsere

Eszmecsere vs. rögeszmecsere

Bár jelen írásunk a 2014-es parlamenti választások utáni napokban kerül fel blogunkra, nem politikai célzattal íródott. Ellenkezőleg. Megírására politikai érdekektől teljesen mentes közösségekben szerzett tapasztalataink ösztökéltek.

A tekintélyelvű közlési mód (rögeszmecsere)

Ismérvei:

  • a közlő a tekintély,
  • a közlés hangneme határozott, uralkodóan kijelentő módban kerül megfogalmazásra,
  • a tekintély rendszerint nem érvel, hanem megnyilvánul, ha mégis, akkor „Igaz, mert én mondom!” típusú „érvelés”,
  • a hallgatóság (valójában követőség) részéről elvárt, hogy bírálat nélkül be- és elfogadja a tekintély megnyilvánulásait, vagy szellemi erőit a tekintély megnyilvánulásainak belátásra fordítsa („Tényleg igaza van!” jellegű felismerések),
  • a közlési folyamat célja meghatározott, mert a tekintély tudja, milyen felismerésig akarja elvezetni a befogadókat (tehát a tekintély nem csak úgy megnyilvánul, hanem megnyilvánulásának egyértelmű célja van, egy bizonyos felismerésig akarja eljuttatni hallgatóságát), ezért
  • a közlési folyamat vége zárt,
  • a szabad, önálló gondolkodás eszköz a tekintély által meghatározott igazságok belátására,
  • a követő azt gondolja, amit a tekintély állít,
  • egy közösségben rendszerint egy tekintély van, akinek álláspontja egyértelmű, ami
  • világos határokat jelöl ki és biztonságot nyújt, hiszen mindenki ugyanazt gondolja egy adott témáról.
  • Ha ellentétes vélemények kerülnek szóba („Máshol azt hallottam, hogy...”), a tekintély rendszerint lekicsinyli, kifigurázza, kigúnyolja a másik álláspontot, vagy egyszerűen csak biztosítja a hozzászólót, hogy „Ők tévednek.” Lehet, hogy érvekkel is alátámasztja álláspontját, de az is lehet, hogy csak tekintélyének erejét latba vetve tartja fenn igazát. Egy valami biztos nem merül fel: az ellentétes álláspontok alapos feltárása, megvitatása és annak vizsgálata, hogy miben lehet mégis igazuk. (Hiszen ha kiderül a tekintélyről, hogy nem ő az igazság kizárólagos birtokosa, az tekintélyvesztéssel jár.)

Pages