Blog



Az idő régen és ma

Ez egy tudományosságra nem törekvő, a konkrétumokat és a hivatkozásokat szándékosan mellőző, benyomásokon alapuló rövid összehasonlítás, pusztán a gondolataim rendezésére írtam le.

"Vs.": annyi mint 'versus', jelentése 'ellen, szemben, ellentétben'.

Minőség vs. mennyiség

Régen: az adott időegység (nap, hónap vagy év) egy bizonyos minőséget testesített meg.

Ma: az idő mennyiségi kérdés. Gyakran hangzik el a kérdés: „Van rá időd?” – azaz „Megengedheted magadnak? Van rá elegendő időd?” Az idő lehet sok vagy kevés (legtöbbször inkább kevés).

Szent vs. világi

Régen: az időszakokhoz (a mezőgazdasági munkálatokhoz szorosan kapcsolódó) szertartások és istenségek tartoztak. (Lásd például a napok neveit, amiket nagyrészt istenségekről neveztek el.) A naptár összeállítása a legtöbb társadalomban szakrális tevékenység volt és csak papok végezhették.

Ma: az idő világi, gyakorlatias megélése és szervezése a jellemző. Erről talán nem is kell többet írni, megkérem inkább a kedves Olvasót, hogy nyissa ki a határidőnaplóját, Google naptárát és nézze meg, milyen tevékenységeket írt fel magának a hétre. Hadd találgassak: találkozók időpontjai barátokkal, családi összejövetelek, munkahelyi vagy hivatali határidők stb.

Kiegészítés (2013. 08. 05.): ezt az átállást szépen szemlélteti a folyamat, ahogy az időmérés eszköze, az óra, a templomtornyokról (a függőleges és szakrális síkról) átkerült a polgárok zsebébe (az evilági és személyes síkra).

Természetes vs. mesterséges

Régen: a közvetlen időmérés elsődleges eszköze a Nap és a Hold visszatérő mozgásának megfigyelése és nyilvántartása volt. Pontosabb mérésekhez természetesen figyelembe vettek csillagegyüttállásokat is. Azaz az idő mérése és az égitestek térbeli mozgásának megfigyelése elválaszthatatlan volt egymástól.

Ma: nézzen a kedves Olvasó a képernyő jobb alsó sarkába, a dátum- és időkijelző megszokott helyére, az órájára, vagy a mobiltelefonja kijelzőjére. Mikor kellett utoljára a Nap állását megfigyelnünk az idő megmondásához? Azaz az idő mérése és az égitestek térbeli mozgásának megfigyelése mára elvált egymástól.

Földrajzilag egyedi vs. földrajzilag szabványosított

Régen: az időt ott mérték, ahol a mérést végző (a megfigyelő) élt.

Ma: a greenwichi időzónák szerint ugyanakkor van déli 12 óra Budapesten, Bécsben, Berlinben,  Párizsban stb. Ha mindhárom helyszínen felnéznénk az égre, tényleg mindegyik városban akkor lenne legmagasabban a Nap?

Körkörös vs. egyenes irányú

Régen: az idő (mivel mérése nem vált el a „körpályákat” leíró égitestek mozgásának megfigyelésétől) ciklikusan, körkörösen telt, így mindig visszatért a kezdőpontjához. Rendszerint ugye a körforgás végén és az új körforgás kezdetén rendeztek és rendezünk talán még ma is szertartásokat.

Ma: "múlt > jelen > jövő" irányú gondolkodás az időről. A múltból jövünk és a jövő felé haladunk, így az időszakok minőségei nem ismétlődnek, hanem elmúlnak.

Kiegészítés (2013. 08. 05.): a körkörös és egyenes irányú (avagy a ciklikus és lineáris) időszemlélet megkülönböztetése már a modern kor előtt is jelen volt. Utóbbi jellemző ugye a zsidó-keresztény hagyományra, illetve több közel-keleti vallásra is, mint például a manicheizmusra és az iszlámra.

E vallások szerint a Föld és az ember egy múltbeli időpontban megteremtetett, majd egy jövőbeli időpontban bekövetkezik a pusztulásával egybekötött megváltása/kárhozata - és ezt a végpontot nem követi újabb teremtés.

Ettől a szemlélettől különbözik például a hindu hagyomány, ami világkorszakok végeláthatatlan egymásra következését látja maga előtt, mely során minden egyes pusztulást újabb teremtés követ. Vegyük észre azonban a két szemléletmód közötti hasonlóságot is: az időfelfogás alapja mindkét esetben az égi, isteni síkkal való kapcsolat.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát, valahogy így:

http://www.aranyelixir.hu/?q=content/az-ido-regen-es-ma (2013. 07. 01.).

Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, ennek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Köszönetnyilvánítás

Ez a honlap nem jöhetett volna létre, ha nem segédkeznek az alábbi kedves (szak)emberek:

Hrubi Viktória (megjelenés és grafika)

Tamás Szabolcs (programozás)

Csomor Attila (tárgyfotók; honlap: www.eletedkepe.hu)

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a hölgynek és az uraknak!

18+ B@szik b@szni vs. b@szni b@szik

18+ Figyelem: felnőtt, szókimondó tartalom!

A Facebookon akadtam rá az alábbi gyöngyszemre.

"Vs.": annyi mint 'versus', jelentése 'ellen, szemben, ellentétben'.

Kérem először az alábbi párbeszédet olvassa el:

- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Most kérem kattintson az alábbi hivatkozásra és olvassa el az értekezést az elejéről, a címbeli utalás pikantériája a bejegyzés végén olvasható. Figyelem, felnőtt, szókimondó tartalom:

Álljunk meg egy szóra: b*szni

pikantéria: ‘pikáns, erotikus jelleg’; ‘botrányos érdekesség’. A német pikant, Pikanterie szavak átvétele latinosított alakban; forrásuk a francia piquant (‘szúrós, csípős, pikáns’) a piquer (‘szúr’) igéből. A Pikanterie német szólelemény, s a szócsalád erotikai jelentésköre is a németben alakult ki (Magyar etimológiai szótár, pikantéria szócikk).

Olvasói "levél"

Egyik, szintén bölcsész Olvasónk ajánlotta figyelmünkbe a "b*szik" szó szótörténeti hátterét. Íme:

baszik: ‘közösül’; ‘‹a nyelv durva rétegében› nem törődik ‹vele›’: baszik rá.

A ma durvának számító szó eredetileg eufémisztikus okokból került a magyarba valamelyik ótörök nyelvből: türk, oszmán basz-, csuvas pusz- (‘megnyom’), egy ma már nem ismert, nyilván finnugor eredetű ige helyettesítésére. (Olyan szerepe lehetett a ~nak, mint ma a dug igének). Lásd még boszorkány (Magyar etimológiai szótár, baszik szócikk).

boszorkány – ‘varázshatalmú gonosz aszszony a mesékben’; ‘‹régebbi keresztény hit szerint› az ördög szolgálatába állt s annak segítségével varázslatokat művelő nő, esetleg férfi’.

Ótörök eredetű szó: üzbég baszargan (‘boszorkánynő’), csagatáj baszirgan (‘lidércnyomása van’). Ez és sok hasonló szó a török nyelvekben a basz- (‘nyom’) igető származéka (lásd baszik), tehát olyan lidércre vonatkoznak, amely a babonás hit szerint rátelepszik az alvó ember mellére, megnyomja, és ezzel kínzó álmokat idéz elő.

A ‘lidérc’ > ‘ártó szellem’ > ‘ártó varázst űző nő’ jelentésfejlődés részben az átadó török nyelvekben is kifejlődhetett. Az első jelentés eleven lehetett a pogány hitvilágban, s a keresztény tiltás folytán a népmesék világába költözött át; a második viszont a kereszténység felvétele után keletkezett. A boszorka népnyelvi, talán játékos-becéző elvonás lehet (Magyar etimológiai szótár, boszorkány szócikk).

Blogtéma: 

Jövőkép á la kínai

Ironikus, hogy az előző (a blog és a leendő könyvkiadó távlatait felvázoló) bejegyzéssel szinte egyidejűleg olvastam Miklós Pál egyik tanulmányát, melyben a kínai nyelvből, és ezáltal a kínai gondolkodásból hiányzó jövőidejűséget taglalja.

Egy-két bekezdést idéznék csak a műből, szemléltetve az (amúgy nagyon izgalmas) nyelvi és kulturális különbséget a jövő időt illetően, illetve abból a célból, hogy kedvet ébresszek az Olvasóban a teljes kötet feldolgozásához. Kezdésként a szerző által használt forrásokról és mérvadónak tartott szakirodalomról:

Megjegyzés: A kínai írásjegyek és a félkövér, valamint egyéb kiemelések e bejegyzés írójától származnak, míg a dőlt betűs szedés a szerző saját kiemelése. A könnyebb olvashatóság érdekében az eredeti szedésnél több bekezdésre tördeltük a szöveget.

„Itt most csak az Idő felfogására koncentrálok, annak is a kínai változatára. A kínai Idő-fogalmat rendszerezni nem tudnám, de utalok arra, hogy korábban megpróbálkoztak ezzel már mások – a legfontosabbak köztük Marcel Granet és Joseph Needham, idézek majd tőlük. (A rendszerezésre, már ami a hivatalos kínai időfelfogást és időszámítást illeti, kitűnő könyvecske áll a magyar olvasó rendelkezésére: Ecsedy Ildikó, Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában, Corvina, 1990).” (24. o.)

A szerző Marcel Granet-től idéz (La pensée chinoise/A kínai gondolkodás):

„Egyetlen filozófus (ti. Kínában) sem gondolt arra, hogy az Időt olyan egyhangú tartam képében fogja fel, amely egyforma mozgás szerinti, minőségileg hasonló mozzanatok ismétlődéséből alakul ki. Egyikük sem próbálkozott azzal, hogy a Teret úgy szemlélje, mint egynemű elemek egymás mellé helyezéséből származó egyszerű kiterjedést, mármint olyan kiterjedést, amelynek részei egymásra is helyezhetőek lesznek.

Inkább mindannyian úgy látták az Időt, mint korok, évszakok és időszakok együttesét, a Teret pedig, mint területek, éghajlatok és égtájak összetettségét. Mindegyik égtájban elkülönül egy kiterjedés és felölti valamelyik éghajlatnak vagy területnek a sajátos jegyeit. Az időtartam, hasonlóképpen, eltérő természetű időszakokra oszlik, s ezek mindegyike valamelyik évszaknak vagy kornak a sajátosságait veszi fel.

De amíg a Tér két része gyökeresen különbözhet egymástól – ugyanígy az Idő két adagja is –, addig mindegyik időszak szilárdan kötődik egy éghajlathoz, mindegyik égtáj egy évszakhoz. Az időtartam mindegyik egyénített részének megfelel a kiterjedés egyik egyedi adagja.” (24–25. o.)

A kínai nyelv egy-két ismertetőjegye:

„Próbáljunk meg elképzelni egy olyan nyelvet, amelyben minden szónak csak egyetlen alakja van, az is változ(tathat)atlan. (Most mellékes, hogy a szó egyetlen szótag is.) Nincs semmilyen rag, képző, elöljáró (prepositio), többes szám-jel. A legtöbb szó több jelentést hordoz (dao 道: út, elmondani stb.), ráadásul ige is, névszó is lehet (da 大: nagy, nagyon, nőni; lai 來: jönni, érkezés stb.).

A mondatszerkezet voltaképp sorrendiség; a tárgyas ige után álló szó tárgy, a tárgyatlan után határozó funkcióban lehet (jian jing 見京: látni főváros(t), lai jing 來京: érkezni főváros(ba) stb.). Személyes névmás van, de ritkán, csak nagyon hangsúlyos helyzetben fordul elő. Nem lévén többes szám, igeidő és igemód toldalékokkal kifejezve, az egyes szavak jelentését a szövegösszefüggés is csak körülbelül jelöli ki.” (28–29. o.)

Ebből vezeti le a szerző, hogy a kínai szövegeket jórészt kijelentő mondatok vagy azok tagadása, illetve kérdések teszik ki. A kijelentéseket viszont (a létige hiánya miatt) azonosítási logika helyett viszonyítási logika jellemzi, azaz az állítás két összetevője között fennállhat megfelelés, ennek ellentettje, részben tételezés, hasonlóság – „tehát egy nem pontosan meghatározott viszony (29. o.)

„Azt mondhatjuk tehát, hogy a lexikai poliszemantika (szavak szintjén lévő többértelműség) fölött még ott van a szintaktikai (mondattani), egyben logikai határozatlanság. Nem nehéz belátni, hogy ezek a határozatlanságok csak egy irányban nyitnak utat: az analógiás következtetés felé – a szubsztancia és a kauzalitás nyelvi kifejezési lehetőségei híján valóban ez a kínai bölcselet, egyáltalán a gondolkodás lehetősége.” (30. o.)

Az eredeti kínai gondolkodás […] mindig az adott nyelvi keretekben működik: csak azt gondolja el, ami nyelvileg lehetséges. Nem fogalmaz tehát jövő időben, mert jövő ideje a nyelvben nincsen. De nem is gondolkodik jövőidejűségben.

…Ez a korlátozottság az igeidőkben azt is jelenti, hogy az elgondolható idő ebben a nyelvben korlátozott. A múlt idő még csak elképzelhető – konkrét mivolta okán: a jelen mindig a múlt bizonysága. A kínai tradíciók kultusza éppen a nyelvnek ezen a múltat és jelent összeolvasztó egyneműségén alapul: a történetírás és az esszé legfeljebb egy névvel konkretizálja időbelileg is a kijelentést.

…A múltnak ez a ködbe vesző víziója nem látszik nagyon zavarónak a gondolat lehetőségeit illetően. Az viszont már nagyobb gondokat okozhat, hogy a jövőnek még az elgondolása is nehézségekbe ütközik. Igealak nincsen, konkrét fogódzó sincsen.

Erre érdekes fényt vet a ma leginkább használatos kínai-angol nagyszótár (Matthews, 1931) repertóriuma: a jövő jelentésre mindössze hat kifejezést találunk – egyértelműt egyet sem; a hatból három konkrét és térbeli („előttünk lévő út”) jelentés, a másik három is konkrét, kettő itt is térbeli eredetű („ami hátra van” és „a pálya előttünk”), a harmadik pedig negatívum („ami még nem jött el”). Az elvont jövőfogalom nem létezik.

Mint ahogy általában nem nagyon akadnak elvont fogalmak ebben a nyelvben, s ha akadnak is, konkrét terheltségük akkora, hogy csak szövegösszefüggésekből sejlik ki az elvontságukra való törekvés. A modern nyelv persze rugalmas és mindent megold, de a mögötte rejlő gondolkodás nem: az egyszerűen nem is gondol el jövőt.” (30–31. o.)

A tanulmány érdekfeszítően folytatódik a kínai történetírás, a múlt és jövő kapcsolatának („A jövőt itt csak múltként lehet eladni.” 35. o.), a 20. század szemléletes eseményeinek taglalásával. Végül a kínaiaknak az elmúlás és a természet erőivel való együtthaladás iránti hozzáállása zárja a gondolatmenetet.

Nos, talán ennyiből is kiviláglik a kínai és a magyar/európai gondolkodás közti különbség nagysága. Sarkalljon minden kíváncsi érdeklődőt ez a hatalmas szakadék az alapos tanulmányozásra, átfogó kutatásra, majd megfontolt és megalapozott következtetések levonására, hogy összekötő hidakat tudjunk építeni a szakadék két vége közé. A kötetet pedig minden Kína iránt érdeklődőnek ajánlom a figyelmébe.

Felhasznált irodalom: Miklós Pál: Idő – kínaiul. In: Tus és ecset – Kínai művelődéstörténeti tanulmányok (Liget, 1996).

A jövőkép

Aranyelixír.hu - jövőkép

Az Aranyelixír.hu küldetése taoista témájú könyvek elérhetővé tétele magyar nyelven az érdeklődők számára.

A stratégia e cél megvalósításához az online publikálás és könyvkiadás.

Céljaink között szerepel ezért

  • egy kínai-angol-magyar nyelvű taoista szakszótár összeállítása,
  • taoista alapművek, szövegmagyarázatok és szakkönyvek lefordítása angol és kínai nyelvről, valamint
  • egy könyvkiadó és könyvkötő műhely gazdasági, technikai és jogi kereteinek felállítása.

A továbbiakban ezen a blogon értesülhetnek a kedves érdeklődők a fejleményekről.

Oldalak