Blog



Michael Lee Walter: Az alkémia és a gyógyászat szerepe az indo-tibeti tantrában

Jelen cikk az alábbi doktori disszertáció szemelvényes fordítását tartalmazza:

Michael Lee Walter: The Role of Alchemy and Medicine in Indo-Tibetan Tantrism [Az alkémia és a gyógyászat szerepe az indo-tibeti tantrában] (PhD, Indiana University, 1980). Az eredeti változat megtekinthető például itt.

Fordította: Dr. Drimál István, 2013

Szerkesztette: Horváth Gábor

Fordítói irányelvek: az alkímia helyett az alkémia használata, ami egy másik lehetséges szótőből (egyiptomi chem) való levezetés eredménye, valamint a görög gnózis szó ejtésének megtartása a gnósztikus alakban.

Szerkesztői irányelvek:

  • a blogon közzétett változatot a könnyebb befogadhatóság érdekében az eredetinél több bekezdésre tördeltük és további kiemelésekkel láttuk el,
  • a szerző írógépes példányában alkalmazott aláhúzásokat dőlt betűre módosítottuk,
  • a fordító betoldásait kapcsos zárójelbe tettük és "ford. megj." megjelöléssel láttuk el,
  • a szanszkrit és tibeti szavakat magyaros átírással adtuk meg, a szerző által használt tudományos átírást minden szakkifejezés első előfordulásánál tüntettük fel.

A szemelvényes fordítás alább olvasható (pdf formátumban a lap aljáról, vagy innen tölthető le):

1. fejezet: Tantra, gnózis és alkémia

II. Tantra és gnózis (13–27. oldal)

Mit volt az a tantrában, ami olyannyira elősegítette az ezoterikus tudományok kialakulását? A kérdés megválaszolásának egyik lehetősége az, ha egy olyan vallási és kulturális jelenséghez hasonlítjuk, amely hasonló fejleményeket bontakoztatott ki. Ezt a példát a gnósztikus mozgalomban találjuk meg, amely a keresztény korszak első néhány századában virágzott a Mediterráneumban. Általános kijelentések keretében valójában már sok tudós megjegyezte azokat a bámulatos hasonlóságokat, amelyek a gnózis és a tantra tantételei és gyakorlatai között fennállnak.[13]


[13] Pl.: Guiseppe Tucci, Tibetan painted Scrolls, I. kötet (Róma, 1952), 210. skk.; W. Y. Evans-Wentz, Tibet’s Great Yogi Milarepa (London, 1928), 8–12.; Helmut Hoffmann, Tibet: A Handbook (Bloomington, Indiana, é. n.), 120.; uő. The Religions of Tibet (London, 1961), 51. sk.; Mircea Eliade, Yoga: Immortality and Freedom (New York, 1969), több helyen is. A legsikerültebb próbálkozás, amely általánosabban foglalkozik a buddhizmus gnózishoz fűződő szálaival, mint a tantrával Edward Conze, „Buddhism and Gnosis”, in: Further Buddhist Studies: Selected Essays (London, Bruno Cassirer, 1975), 15–32.; uő. „The Origins of Gnosticism”, Studies in the History of Religions, a Numen XII., 1967 kiegészítő kötete.

 

Vázlatunkat azon pontok köré rendezzük, amelyeket a hermetikus és a gnósztikus irodalom kapcsán nevezett meg André Jean Festugière atya klasszikus művében (La Révélation d’Hermès Trismégiste [Hermész Triszmegisztosz kinyilatkoztatása], Párizs 1950-1954), és amelyeket újabban megint elővett H. J. Sheppard a gnózisnak az alkémia kialakulásában játszott szerepe kapcsán.[14]

Hogy az összehasonlítást ésszerű keretek között tarthassuk, csak a Festugière által megnevezett öt pontot vezetjük elő; jóllehet sokkal hatalmasabb az az anyag, amelyet megmozgathatnánk a téma kiterjesztése érdekében, és néhány lényegi hasonlóságot csak az e fejezethez tartozó lábjegyzetekben említünk. Mivel egyes témák történeti megközelítésért kiáltanak annak érdekében, hogy meghatározhassuk a lehetséges kapcsolatokat és kölcsönös hatásokat, jelen cikkünk elsődleges célja annak megmutatása, hogyan vezetett megváltástani rendszere miatt a tantra gnósztikus környezete természetes módon ezoterikus gyógyászati és alkémiai gyakorlatok kifejlődéséhez.[15]


[14] H. J. Sheppard, „Gnosticism and Alchemy”, Ambix VI., 1957–8, 86–101.; „The Redemption Theme and Hellenistic Alchemy”, Ambix VII., 1959, 42–46.

[15] Amennyire lehet, csak azokat a gnósztikus tanokat és szövegeket idézzük, amelyek a legkevesebb iráni hatást mutatják; máskülönben kölcsönös átvételként talán túl vonzó lenne egyszerűen elutasítani bizonyos hasonlóságokat ott, ahol nincs bizonyíték, hogy erre a következtetésre juthassunk.

 

Vegyük hát sorban Festugière öt ismérvét, amint azt a Révélation első kötetének 229–230. oldalán olvashatjuk.

1. „Az igazság elkeseredett keresése; ...a gnosztikus tanítványok végtelen erőfeszítéseket tesznek, hogy kifürkésszék a szubsztancia rejtett szimpátiáit.”

Mindkét rendszer eleget tesz ennek a kijelentésnek az ember és a kozmosz azon sajátos kapcsolatának keretei között, amelyet gyakran a ’mikrokozmosz-makrokozmosz’ terminussal jelölnek annak érdekében, hogy jelezzék azt a benső azonosságot, amely az érzékelhető világ szintjén létezők és a „túlnani” szellemi világok között fönnáll. Ennek klasszikus megfogalmazását az úgynevezett Smaragdtáblán olvashatjuk: „Ami fönt van, olyan, mint ami lent van…, hogy beteljesedjék az Egy Dolog.” Ez az elgondolás a tantrikus tanítások lényege is.[16]

Ez a megfelelések tanának előföltétele, a megfelelések aközött, ami az ember (és ami lehet), és aközött, ami a világegyetemben megtörténik (vagy megtörténhet). E doktrína nélkül lehetetlen végrehajtani a fizikai sík fölötti átalakításokat. Mikrokozmikus szinten az egyén szellemi tökéletességéhez szükséges összes anyagi összetevő kéznél van, és az itt és most valóságos isteni állapot elérése azon múlik, hogy az illető túllépi-e alacsonyabb szintű tendenciáit és korlátait.


[16] Ennek a hellenisztikus alkémiai hitvallásnak, amely oly sokáig volt a nyugati alkémia vezéreszméje, a buddhista visszfényét minduntalan megtaláljuk a szádhanákban [sādhanā] és a tantrikus magyarázó irodalomban. Pl.: lus ni gźal  vas khaṅ du gyur / saṅs rgyas kun gyi yaṅ dag rten, „Váljék a test az összes Buddha palotájává, makulátlan edényévé.” (Alex Wayman, The Buddhist Tantras; Light on Indo-Tibetan Esotericism, New York, Samuel Weiser, 1973, 83., Tsong-kha-pát [Tsoṅ-kha-pa] idézve.) Lásd még Sir John Woodroffe, Introduction to Tantra Sastra, ’Macrocosm and Microcosm’ című fejezetét (Madras, Ganesh & Co., 1969, 5. kiadás).

 

Mindkét hagyomány az elemeket alkalmazó kozmológiákon alapszik, és a szellemi fejlődés rendszerében a testet alkotó elemek megtisztításával foglalkozik. Mind a tantra, mind a gnózis e megtisztulás szükségszerűségébe vetett hitét ötvözi a megfeleltetések tanával, amiből egyenesen következik az, hogy ezeket a változásokat a makrokozmikus szinten is végre lehet hajtani: a benső fejlődés nyitja az egyénen túli erőkhöz vezető ajtó nyitja is. A két rendszer célja általánosságban nem az átalakítás önmagáért vett hatalma vagy pusztán a halhatatlanság, hanem az Anyag világától való elszakadás és a fölé emelkedés a Szellem világához. A megtisztulás útján arra használják a fizikai világot, hogy túljussanak azon.[17]


[17] Mind a tantrikus, mind a gnósztikus gyakorlat megköveteli a gyakorlótól az Anyag erőivel és a halandósággal vívott harcban mutatott eltökéltséget; „a tantrikus az alkémistával azonosképp igyekszik uralni az ’anyagot’. Nem vonul vissza a világtól, mint ahogy azt az aszkéta és a filozófus teszi, hanem arról álmodozik, hogy legyőzi azt, és megváltoztatja ontológiai rendjét.” (Mircea Eliade, The Forge and the Crucible; the Origins and Structures of Alchemy, New York, Harper Torchbooks, 1971, 129.).

 

A gnósztikusok egyik sajátos tanának tekinthetjük, legalábbis működésük földrajzi körén belül, hogy a világot – kozmológiájukban az Anyag megjelenése – gonosznak tartják.[18] A megváltás folyamata a szellemnek, a mindannyiunkban lakozó isteni szikrának a kitörése az Anyag világából a Fény birodalmába a testi tisztulások sorozata révén. Ezt a „szubtilizáció” (finomítás) folyamataként értették, ami azt jelenti, hogy megszabadulunk testi létezésünk materiális szennyeződéseitől. Beavatások során föltárt ceremóniák és különböző eljárások által viszik ezt véghez.[19]


[18] Kenneth Rexroth, „Primer of Gnosticism”, xii., in: G. R. S. Mead, Fragments of a Faith Forgotten (New York, University Books, 1960).

[19] Sheppard 1959, 44. ezt az elgondolást Pseudo-Democritos Physica cai mystica [Physika kai mystika] szempontjából tárgyalja (a fönnmaradt kéziratokkal és azok tartalmával kapcsolatban lásd Jack Lindsay, The Origins of Alchemy in Graeco-Roman Egypt, New York, Barnes & Noble, 1970, 100–104 és 404, 24. lábj.). Ez az egyik mű, amely az egyiptomi papok által használt alkémiai recepteket említi (lásd a Bevezetés 2. jegyzetét).

[Bevezetés, 2. jegyzet: A nyugati alkémiai hagyománnyal kapcsolatban példaként az alábbiakat jegyezhetjük meg. Bár a téma kutatói szinte egyhangúlag az ősi egyiptomi papi rendeknek tulajdonítják a legfőbb szerepet a hellenisztikus alkémiai iskolák alapításában és fejlődésében, egyetlen alkémiai szöveg sem maradt fönn tőlük. Ezt egyrészt a tudomány ezoterikus jellegének, másrészt a fáraók és a ptolemaioszi vezetés gazdasági bölcsességének tudhatjuk be. A Kr. u. II. századi Han uralkodókhoz hasonlóan féltek a többlet arany inflációs hatásától. Zosimos, a harmadik századi alkémista arról tudósít, hogy az egyiptomi papoknak megtiltották, hogy bármit is leírjanak metallurgikus témákkal kapcsolatban. (Lindsay 1970, 58.)]

 

A testet alkotó elemek megtisztításának jógikus rituáléi mind a bráhmanikus, mind a buddhista hagyományban egyrészt a „szubtilizáció” szükségszerű előföltételei, másrészt haladott technikái. Pancsabhútavisuddhi [pañcabhūtaviśuddhi] vagy röviden csak bhútavisuddhi [bhūtaviśuddhi] az elnevezésük.[20] Egy kortárs író a neoplatonizmust (de írhatott volna gnózist is) és a tantrát összehasonlítva megjegyezte azt is, hogy a fizikai test purifikációja közvetlen és szükségszerű cél annak érdekében, hogy elérjük az Anyag és a Szellem különválasztását, azaz a gnósztikus szellemi fejlődést.[21]

Mindkét rendszerben a beavató rituálék képezik azt az eszközt, mely a végrehajtáshoz szükséges erőt közvetíti. Szellemi úton irányítják a Fény-elv (tattva [tattva], csit [cit], bodhicsittam prakritiprabhásvaram [bodhicittaṁ prakṛtiprabhāsvaram][22]) kibontakozását, amelyet a gnószticizmushoz hasonlóan az indiai tradíciókban is a fizikai természetünkbe börtönzött ’szikrának’, illetve ’fénysugárnak’ mondanak.


[20] Az ötrétű megtisztulás a jógi testének „finom elemeivel” dolgozik (pancsatanmátráni [pañcatanmātrāṇi] vagy de tsam lna [de tṣam lṅa] a hindu és a buddhista tantrában). Ezek az elvont összetevők a föld (szilárdság), víz (folyékonyság), tűz (melegség, elevenség), levegő (légneműség) és éter (a testen belüli üregek). A rituális és a doktrinális irányulásoknak megfelelően egyéb különböző csoportosításokkal hozzák őket megfeleltetésbe: pancdnyjnánáni [pañcajñānāni], szkandháh [skandhāh], indríjáni [indrīyāi], mahábhútáni [mahābhūtāni] és kuláni [kulāni], mely tantrikus buddhista fogalmak az Öt Tathágata (pancsatathágatáh) [pañcatathāgatāḥ] mindenütt kitapintható befolyására jöttek létre.

A hindu tantra másfelől arra törekszik, hogy föloldja ezeket az elemeket a Prakritiben [Prakṛti] (a létezés teljességének materiális alapját megszemélyesítő nőiség) vagy annak valamelyik megnyilvánulásában. Ezzel a rituális és doktrinális egésszel kapcsolatban lásd Shashibhusan Dasgupta, An Introduction to tantric Buddhism (Berkley and London, Shambala Publications, 1974), 85., Woodroffe, 107–08., uő. Principles of Tantra; the Tantratattva or Śhrīyukta Śiva Candra Vidyārṇava Bhaṭṭācārya, II. kötet (Madras, 1970), 476–483. A[z itt le nem fordított – ford. megj.] 2. fejezetben közölt jógikus szöveg kiváló példája ennek a rendszernek az alkémiai fölhasználására és kibontására.

[21] Corrado Pensa, „On the Purification Concept in Indian Tradition, with Special Reference to Yoga”, in: East and West XIX., 1964, 226.

[22] Ez utóbbi fogalmat röviden tárgyalja Tucci, Tibetan Sacred Scrolls, I. kötet (Róma, 1949), 211. A fordítás így hangozhat: „a gondolat (bódhicsitta) [bodhicitta] természete (prakriti) [prakṛti] az, hogy önmagában fényes (prabhászvaram) [prabḥāsvaram]”; és mivel ez a gondolat meghatározásától fogva szellemi irányultságú, e vallási jellegű buddhista eszmény tökéletesen megfelel a gnósztikus spermaticoi-jal [spermatikoi]. Mivel a spermaticosok szellemi természete a Fény, önmagának megfelelően fölfelé, az anyagtól el fog törekedni.


A megtisztulásra irányuló erőfeszítések, melyek mindkét rendszerben erősen alkémista színezetű nyelvezetben találják meg kifejezésüket,[23] megkövetelik, hogy a beavatottak olyan meglehetősen erős tapasztalatokon menjenek át, amelyekre az emberiség nagy tömege nem alkalmas.[24] A tantra egyes iskolái külön kihangsúlyozzák, hogy a mesterségesen megnyújtott élethossz több lehetőséget kínál az „igazság gyötrelmes keresésére”.[25]

A tantrikus és gnósztikus kultuszok aurája nagy részben vallott céljuk nehézségéből fakad; titkos jellegük, ’elitizmusuk’ és beavatási szerkezetük azt a tényt tükrözi vissza, hogy nem mindenki alkalmas útbaigazításukra, és ha a kapu meg is nyílott egyesek számára, az csak a nehéz munka kezdetét jelenti. A tantrikus és gnósztikus filozófiák lényegéből fakadó egyik természetes fejleménynek tekinthetjük a gyógyír létrehozását azért, hogy a halált határozatlan ideig elhalaszthassuk, illetve a testet megerősíthessük.


[23] Sheppard 1958, 93. sk., és Pensa, 225. sk. idézi a hellenisztikus-gnósztikus terminológiát, ugyanakkor Woodroffe Mahodaya fordítása (lásd a 20. jegyzetet fönt; sajnos a szöveg nem áll rendelkezésre) is ’megtisztításról’, ’szárításról’, ’redukcióról’ (porítás), ’oxidációról’ beszél, mikor a bhútasuddhi (= bhútavisuddhi) [bhūtaśuddhi = bhūtaviśuddhi] rituáléval kapcsolatban kijelenti: „Hogy e tisztátalan testet megtisztíthasd, szárítsd föl a Vájumantra [Vāyumantra] segélyével, égesd el és porítsd az Agnimantra használatával” (II. kötet, 477.).

[24] Mindkét rendszer hangsúlyozza, hogy a beavatott igazi megpróbáltatásokon megy át annak érdekében, hogy kiszabaduljon az Anyag kötelékeiből, melyek persze igyekeznek visszatartani őt. (Hans Jonas, The Gnostic Religion; the Message of the Alien God and the Beginnings of Christianity, 2. kiadás, Boston, Beacon Press, 1963, 166–68. és Dasgupta 1974, 169.)

A két rendszer szerint az emberek vagy ’anyagiak’ (hylicoi [hylikoi], pasubhávinah [paśubhāvinah], illetve iccsantikáh [icchantikāḥ]) vagy határozatlan szellemi vérmérsékletűek (psychicoi [psychikoi], vírabhávinah [vīrabhāvinaḥ], illetve aparinirvánagotrakáh [aparinirvāṇagotrakāḥ]) vagy alapvetően szellemiek (spermaticoi [spermatikoi], divjabhávinah [divyabhāvinaḥ], illetve szamjaktvanijatáh [samyaktvaniyatāḥ]). Az első típus teljesen alkalmatlan a tanításra, a másodiknak hasznára válhat az iránymutatás, a harmadik embertípus a legalkalmasabb az okításra. Az itt megadott görög és szanszkrit fogalmak sorrendben a gnósztikus, a hindu és a buddhista terminusok, jóllehet a buddhistáknál számos fölosztási rendszer létezik. Filológiai és filozófiai részletekért lásd Conze, 19., Woodroffe, 59–65., Mead 139., 199. és Giuseppe Tucci, „Animadversiones Indicae” (Jnanamuktavali [Jñānamuktāvalī]; Commemorative Volume in Honour  of Johannes Nobel on the Occasion of His Seventieth Birthday, szerk. Claus Vogel, New Delhi, 1962, 221–227.), 224–227.

Tucci, s utána Conze ezen a ponton a buddhizmusra gyakorolt gnósztikus hatást vél fölfedezni, míg Woodroffe hajlik arra, hogy a hindu tantrikus rendszer a szánkhja [sāṁkhya], azaz eredeti indiai filozófia fejleménye. A kölcsönzött vagy idegen befolyás bármely meggyőző szövegszerű bizonyítéka helyett, utóbbi föltevésével értünk egyet. Az első magyarázat amennyire az elhallgatásból való érvet alkalmazza, annyira példa arra az ellenszenves gyakorlatra, hogy ne vegyék figyelembe az ismert bennszülött elméletet az egzotikusabb, ámde túl messzire menő lehetőség érdekében. Jobb lett volna, ha Tucci és/vagy Conze előbb megmutatja, hogy ne lehetett volna a szánkhja eme fejlemény forrása.

[25] A Náth Sziddhák [Nāth Siddha] iskolája például fönntartja azt, hogy „a mukti [megvilágosodott] névre az méltó, akinek teste jó karban van és tökéletes, így a megszabadulás csak a test rasza [rasa; íz, lényeg, funkció] alkalmazása általi tökéletesítése és megőrzése révén érhető el…” (Shashibhusan Dasgupta, Obscure Religious Cults, 3. kiadás, Kalkutta, Firma K. L. Mukhopadhyay, 1969, 253. idézi a Szarvadársana-szangraha [Sarvadārśana-saṁgraha] 18–22. versét).

 

2. „Az öntudathoz nem juthatunk el valójában saját erőnkből, hanem egy isteni vagy inspirált mester kinyilatkoztatása által kell elérnünk.”

3. „Ennek következtében meg kell idéznünk e mestert.”

A Festugière által kiemelt egyik legfontosabb szempont az, hogy a hellenisztikus világban az élet kérdéseire irányuló racionális megértésbe vetett bizalom megrendült, és ezért olyan vallásos csoportok keletkeztek, amelyek a végső kérdések megoldását nem az ésszerűség alapjára helyezték. Tipikusan Platon Timaiosához nyúltak, amikor egy ilyen ’inspiráltnak’ értékelt művet akartak fölmutatni.[26]


[26] Festugière I. kötet, 18.

 

A Kr. u. első három évszázadban nagyon hasonló helyzet lépett föl az olyan indiai vallásos csoportok körében, mint amilyenek a buddhisták voltak. A mádhjamika [mādhyamika] iskola, amelyet úgy jellemezhetünk, mint a ’logikai érvelés’ skolasztikus filozófiája, irányította a mahájána [mahāyāna] irányzaton belüli fejlődést.[27] A vidnyánaváda [vijñānavāda] iskola ennek álláspontját vitatva jött létre; a mádhjamika dialektikával ellentétben, amely elemzés révén megmutatatta, hogy mind az összes érzéktárgy, mind az érzéki tapasztalat alapja (azaz maga a tudat) valótlan, a vidnyánavádinok kijelentették, hogy bár a tárgyak tényleg illuzórikusak, alapjuk – a tudat – valóságos.

Tehát csak a Tudat létezik valóságosan, ez az Abszolút, a Valóság és minden valóságos alapja. Az igaz, hogy mindkét iskola egyetért abban, hogy csak a tudás szabadít meg a világ illúziójától, azonban egyedül a vidnyánavádinok, akik a Tudatot az illúzión túlra és fölé helyezték, törekszenek aktívan a meghatározható módon ’más’ célra; a Tudat transzcendens (és ezért magába foglalja azokat a tulajdonságokat, amelyeket a súnyának [śūnya; üresség] tulajdonítottak a mádhjamika iskolában), mégis tevékenyen jelen van bennünk mint egyediesülésünk elve.

Ezért makrokozmikusan és mikrokozmikusan is valóságos, s mint ilyen, inkább a szellemi törekvés céljává válhatott, mint a súnyata a mádhjamikák számára, akik inkább az intuíció folyamatával törődtek, semmint az abszolút megértésével. A Tudat (vidnyána) [vijñāna] természetéről és kifejlődéséről adott fejtegetések igencsak emlékeztetnek a Szellemről (Fényről) adott gnósztikus elgondolásokra: „a vidnyána változásokat szenvedhet el, és megtisztíthatja magát… önmagában fényes, mint egy lámpa: önmagáról tud (szvaszanvittih) [svasaṁvittiḥ].”[28]


[27] T. R. V. Murti, The Central Philosophy of Buddhism; a Study of the Madhyamika System, 2. kiadás (London, George Allen & Unwin, 1960), a legjobb tanulmány filozófiájukról, és a körülöttük működött filozófiai iskolákhoz való viszonyukról.

[28]  Murti, 106. és 317.

 

Egy ilyen transzcendens valóság elérhetetlen az olyan racionális módszerek révén, mint az érvelés vagy az intellektuális elemzés, mert ez csak az elemző lelke által alkotott elemek között pörgetné az illetőt körbe-körbe anélkül, hogy visszanyúlna a létezését alkotó alapul szolgáló anyaghoz. Ezért a Tiszta Tudatot megérzésszerű jóga [yoga] révén kell megkeresni.[29] Ezért a vidnyánaváda iskolát jógacsárának [yogācāra] ’a jóga gyakorlásának’ is nevezik, hogy kidomborítsák a mádhjamikával szembeni ellentétét.[30]

A vidnyánavádinok jógájukat olyan fokonként (bhúmi) [bhūmi] hajtják végre, amely megfelel a gyakorló nevelődésének, és ahogy transzcendentális megértése fejlődik. Ezt az utat a Tathágata [Tathāgata] tevékeny ereje tárja föl,[31] éppen úgy, ahogy a gnósztikusok Fénye föltárja magát azoknak, akik fölkészültek megtisztító belépésére.[32]


[29] Amely az intuícióra építő jóga lévén természetesen a guru [guru] belátására hagyatkozott a tekintetben, melyik tanítvány képes fejlődni a tanban, illetve melyik készült föl annak befogadására. Ezt követi a vidnyánaváda és az összes tantrikus iskolában az a szabály, hogy csak a fölkészültek, illetve a ’kiválasztottak’ (árják) [ārya] kaphatják meg a tudat tanításának igazi jelentését (Dasgupta 1974, 26.).

[30] Murti, 159.

[31] Idézzük a jógácsára tanok egyik filozófiai alapját képező Lankávatára szútrát [Laṅkāvatāra sūtra]: „A tudat megtisztítása fokozatosan megy végbe, nem egy csapásra. Az ámra [āmra] gyümölcs éréséhez hasonlatos, ami fokozatosan és nem hirtelen történik. A létezők tudatában lévő Tathágata – melyből a külső megnyilvánulások kiáradnak – megtisztítása fokozatos…” (D. T. Suzuki, Studies in the Lankavatara Sutra, London, 1930, 207). Nehéz lenne gnósztikusabb elgondolást találni a buddhizmuson belül, mint itt a Tathágata szerepét: a nélkülözhetetlen szellemi vezető, aki transzcendens bölcsességével részletekben ajándékozza meg a jógit, hogy tényleg vezesse őt a megvilágosodáshoz.

[32] Jonas, 45. és a Poimandres [Poimandrēs] első fejezete világos példa, ahol a „Fény szava” oktatja a keresőt.

 

A tanoknak ez a – mondhatni gnósztikus – fejlődése lényegi szerepet játszott a tantra kialakulásában. Aszangát [Asaṅga] (kb. 375–430) tartják a vidnyánaváda iskola alapítójának, s nagyrészt a buddhista tantra alapítójának is tekintik. Egyesek még a Guhjaszamádzsa-tantra [Guhvasamāja tantra] szerzőségét is neki tulajdonítják, amiről fönt [az itt le nem fordított első fejezetben – ford. megj.] beszéltünk.[33]

Amennyiben elfogadjuk azt a jelenleg népszerű álláspontot, miszerint a buddhista tantra hindu megfelelője előtt keletkezett, azt mondhatjuk, a később e rendszerben teljesen kibontakozott gnósztikus tendenciák bizonyára a kezdet kezdetétől jelen voltak. Mindazonáltal konzervatív szempontból az elsődlegesség egyetlen érvét sem tekinthetjük még döntőnek adataink hiányossága, valamint az indiaiak mindent átható történetietlensége miatt.


[33] Dasgupta 1969, 17. említi ezt a hagyományt, amelyet hihetően cáfol Wayman 1973, 15. és uő. Yoga of the Guhyasamajatantra. The Arcane Lore of Forty Verses, a Buddhist Tantra Commentary (Delhi, Motilal Banarsidass, 1978), 97.

 

Összességében elmondhatjuk, hogy a tantra és a gnózis jógáinak célja a „benső önmaga” (hogy buddhista összefüggésben kerüljük a ’lélek’ kifejezést) fölkészítése a megtisztító és megvilágosító Valóság belépésére, amely alapul szolgál az anyagi létezésnek és egyben általa el is fedett. Ez a Fény-Valóság tulajdonképp folyamatosan föl akarja tárni magát nekünk.[34]

Összehasonlításunk szempontjából azonban a legnagyobb jelentőséggel bír a Más erejének isteni Kegyelme általi áldás (adhisthána) [adhiṣṭāna] szükségessége, amely fönntartja és vezeti a kereső szellemi fejlődését.[35] Ez a tárgyalt irányzatok meghatározó ismertetőjegye koruk uralkodó filozófiáival szemben.[36]


[34] Lásd a 62. lábjegyzetet.
[62. lábjegyzet: Tucci 176. sk.: „A Rnin-mát [Rñiṅ-ma] illetőleg megjegyezzük, hogy a szekta remetéi olyan cellákba vagy barlangokba zárják magukat, ahová a legvékonyabb fénysugár sem hatolhat be… A foglyok a jóga egy különös faját gyakorolják, amely a szellemet [sems] azonosítja a fénnyel [’od gsal]… és ezért arra hagyatkoznak, hogy a benső fény a vele azonos lényegű szellemből előtörjön, hogy ragyogó fényével mindent megvilágítson. Egyes aszkéták oly messzire mennek, hogy étel és ital nélkül befalaztatják magukat: vallásos bizalmuk megelégszik a víz „lényegével” [c’ui bcud], illetve táplálékként a con zi-nek [coṅ ži] nevezett kő „lényegével”.
Ez a velős leírás nagyon tisztán hozza a „lényegek kivonásának” egyesítését, ami a tantra és a gnózis közös tanításai közül a legfontosabb, és amit utóbbi photismosnak [phōtismos] nevez, és az orthodox kereszténység még ma is ismer a „Fény teológiájának” nevén. Ennek a gnózisban betöltött általános szerepéről lásd Festugière, IV. kötet, 241–57.

Olyannyira gyakran találkozhatunk a Rnin-ma, a Bon és egyes Bka’-rgyud-pas tibeti szövegekben a ’ja’ lus-val, hogy kijelenthetjük, ez az egyik klisé, amit szentjeikre és beérkezett jógijaikra alkalmaznak, hogy jelezzék szellemi tökéletességüket (pl. Eva M. Dargyay, The Rise of Esoteric Buddhism in Tibet, Delhi, Motilal Banarsidass, 1977, több helyütt). Álljon itt Jézus tanítványainak adott fölvilágosítása az Első (értsd: Legfőbb) Titokban elért tökéletesedés eredményéről: „Akkor aztán azonnal kimentek testetekből, hatalmas fényáradattá váltok, keresztültörtök az uralkodók és a Fény összes rétegén, mert félik ők a lelketek, míg eljuttok a Királyság területére” (G. R. S. Mead, Pistis Sophia; Challenge to Early Christianity, New York, University Books, 1974, 198.).

Itt oly erős az iráni hatás, hogy ez egy rövid megjegyzést érdemel. A „Fény az élet” tantrikus tana tevékeny és támogató értelemmel bír, amelyet Amitábha [Amitābha] és Amitájusz [Amitāyus] alakjában látunk a legszebben megszemélyesítve a buddhisták körében; még az öt Dhjáni [Dhyāni] Buddhának alapul szolgáló tanítás eredetét is összefüggésbe hozhatjuk a manicheizmussal (Helmut Hoffmann, The Religions of Tibet, London, George Allen & Unwin Ltd., 1961, 52.). A manicheus hatás szép példája a Tshe-sgrub-bdud-rtsi-bum-bcud-kyi-dbaṅ-bśad-lhan-thabs-su-byas-paban olvasható összegzés (a Klon-chen-snin-thig-ben [Kloṅ-chen-sñiṅ-thig] található, I. kötet 273.): „Ha a dnyána-szattvára [jñāna-sattva] hagyatkozol (itt: Amitábhára, a „tudás-lényre”, aki lakást vesz a jógiban a szádhana [sādhana; gyakorlás] eredményeképp, magával hozva bölcsességét), látható módon eléred az egyik dzsinához [jina] (azaz buddhához) tartozó fény-minőségek lángoló Ürességét, s magadra öltöd Amitájusz vértezetét.”

Szimbolikusan azt mondja a szöveg, hogy a jógi örökkévalóvá/halhatatlanná válik. Az iráni kozmogóniákban az Ős Ember magára ölti a Fény vértezetét, amely lelke összetevőit tartalmazza. Ahogy ezen összetevők közül némelyeket elvesznek tőle a Sötétség Erői, úgy veszítjük el azokat mi is fokozatosan az élet során a világ anyagi természetének ereje miatt. Amitájusz vértezetének fölöltése révén megvédjük és megőrizzük ezeket a bennünk lévő fényerőket, és visszatérünk a szellem tökéletes, ragyogóan fényes állapotába (Jonas 217–19.; W. Henning, „Geburt und Entsendung des manichäischen Urmenschen”, Nachrichten der Gesellschaft der Wissenschaften in Göttingen, Phil.-hist. Klasse, 1932, melyben turfáni anyagokat elemez a szerző). Lehet, hogy ez a gondolat az alapja a beavatásokban használt fényből készült palástokra és öltözékekre vonatkozó számos szimbolikus utalásnak az olyan művekben, mint például a Pistis Sophia (liv, 14. sk.)?]

[35] Álljon itt egy másik központi jelentőségű tantrikus elgondolás, amely megfogalmazását a Lankávatára szútrában kapja meg: „A Buddha [azaz a Tathágata - MLW] részéről tapasztalt adhisthána [adhisthāna] nélkül a bódhiszattva minden szorgalma és átható belátása képtelen lenne arra, hogy megvalósítsa magában a legfőbb igazságot… A Buddha ereje miatt képes a bódhiszattva első szinten elérni a Mahájána Fényeként ismert szamádhit [samādhi]… és a tíz irány Buddháinak a bódhiszattva testében és beszédében való személyes jelenléte erőiket fölhalmozza benne.” (A fordítás Suzukit követi, Studies in the Lankavatara Sutra, 203–04.).

Így veszett el a történeti Buddha eredeti (azaz théraváda [theravāda] és korai mahájána [mahāyāna]) elgondolása a megistenülés folyamatában, ami nagyon közel vitte a buddhizmust a tantrában kiteljesedett gnósztikus állásponthoz: a Buddha, s valójában az összes buddha tőlünk, halandóktól határozottan eltérő lény, és időről-időre szükségünk van szellemi segítségükre, hogy széttörjük az Anyag megbéklyózó bilincseit. A „Cím nélküli apokalipszisben” (in: Mead, 555., 558.) Krisztust ugyanígy bódhiszattvaként ábrázolják: „Így mikor meglátta a Kegyelmet, amellyel a rejtett Atya fölruházta Őt, Ő maga is arra vágyott, hogy visszavezesse a világegyetemet a rejtett Atyához… az ilyen Fiúság, a Pleromához hasonlóan nem bírja visszafogni magát fényének bősége miatt.” E rendszerek „fotizmusa” (lásd a 62. lábjegyzetet [amit a 34-nél idézünk – ford. megj.]) táplál és erővel tölt föl: a Fény élet; ezt nevezik a Szellem Anyagba való betörésének is (Jonas, 252. sk.).

[36] Lásd a görög racionalizmus és a mádhjamika fönti tárgyalását.

 

Nem sokat beszélnek a gnósztikus iratokban a magasabb misztériumokra fölkészülteket beavató mester által adott szellemi irányítás folyamatáról. És tényleg elég merész vállalkozás volna összehasonlítani vázlatos hagyatékaikat a hatalmas jógikus és tantrikus irodalommal. Mégis a két hagyomány mestereinek célja és vállalt szerepük jellege elég hasonló; minden további kommentár nélkül idézzük M. Y. Evans-Wentz megfigyeléseit:

„A számos gnósztikus közösség mindegyike úgy tűnik, hogy rendelkezett fő guruval (mint például Valentinus, Marcion és Basilides) és alárendelt gurukkal, valamint földi apostoli utódaival, illetve legfőbb szellemi vezetővel a Krisztusban, akitől – az emberfölötti Ész szentjein és aiónjain keresztül – átadásra került az Atya isteni Kegyelme az Ő emberi követőinek.

Ahogy az elektromosságot közvetíti egyik fogadó állomás a másikhoz, úgy kerül közvetítésre az isteni Kegyelem a Buddhától a többi buddha által biztosítva az égi, majd a földi guruk elküldött vonalához, ahonnan az alárendelt gurukhoz, majd általuk a misztikus beavatás révén a beavatandókhoz jut a Kegyelem.”[37]


[37] W. Y. Evans.Wentz, Tibet’s Great Yogi Milarepa; Biography from the Tibetan (London, 1951), 9–10.

 

Olyannyira elterjedt ez az elgondolás, hogy a tantra egésze guruvádának [guruvāda], „a guru szerinti útnak” nevezi.[38] Azokban a rendszerekben, ahol a szellemi cél passzív, mint például a hagyományos jógikus kévalja [kaivalya] (a lélek ’elkülönülése’), a tanár gyakran csak pszichofizikai mérnök.

Viszont a tantrikus és a gnósztikus rendszerekben az alany és a cél közötti szükségszerű közvetítő, mivel a guru a szellemi erő vezetője. Meghatározása szerint ő adja a bevatás(oka)t (diksá, abhiseka, myesis) [dikṣā, abhiṣeka; muésis], amely fölruházza mind őt, mind szellemi vonalát a Kegyelemmel. A Kegyelem ilyképpen a szó szerint ’inspirált’ [„belehelt”] tanítótól jön.[39]


[38] Dasgupta 1969, 87–8.; Woodroffe, 66–8.

[39] Az alkémia hagyományos tudományával kapcsolatos legnagyobb hiányosságunk a szóbeli közlés tartalmát illeti, ami a művészet igazi lényegét alkotja, s amely kísérte és értelmessé tette a szövegeket, amelyek gyakran csak vagy ismétlődő vagy értelmetlen formulákat tartalmaznak. Ez a szóbeli oktatás a rendszer összefoglalására irányuló puszta további módszertani tanácsadás vagy ködös doktrinális irányadás helyett minden valószínűség szerint az a szóbeli Kegyelem (charis, adhisthána) [kharis, adhiṣṭhāna] volt, amely vonala fölhalmozott szellemi erejéből az alkémistán keresztül áramlott tanítványaihoz.

A Kegyelem metafizikai jelentőséggel bír az indiai és hellenisztikus alkémia pneumatikus természete miatt. A fönt leírt szóbeli tett révén megerősíthető az egyén életereje (pneuma, prána) [pneuma, prāṇa], az átalakítás során olyannyira ’inspirálttá’ válik, hogy kölcsönhatásba lép és uralja a durva anyagi testében lappangó szövetséges erőket. A fokozott tudatosság állapota ez; „a beavatottról föltételezik, hogy eléri az önazonosság új egységét, melyben összes képességét, gondolatát és érzelmét a Nagy Műre összpontosítja” (Lindsay, 154.). Nem álljuk meg, hogy ne idézzünk itt egy módfelett hasonló kijelentést a legnagyobb hindu alkémiai műből, a Raszárnavamból [Rasārṇavam]: „A karma-yoga (azaz a Nagy Mű) segélyével, ó Istennő, megőrizzük a testet. A Nagy Mű, amint azt tudjuk, két részből áll: rasza [rasa] (higany) és pavana (prána) [prāṇa].” (Rasarnavam, szerk. Praphulla Chandra Ray, a Bibliotheca Indica Új Sorozatának 1193., 1220. és 1238. száma alatt, Kalkutta, 1910, 3., 18. slóka [śloka].)

 

A tantra a gnózishoz hasonlóan erőteljesen támaszkodik a tudás természetfölötti forrásaira, amelyeket olyan összetett kozmológiai tanok támasztanak alá, melyek az emelkedő valóságok rétegeit tételezik (nevezhetjük ezeket szféráknak vagy kevésbé pontosan „egeknek”), valóságokét, melyekben a szellemi fejlődés akadályait eltávolító tudást és segítséget közvetítő lények laknak.

A tantrikus buddhizmus dákinijai [ḍākinī] például hasonlók a gnósztikus daimonokhoz. (Utóbbiak kiemelkedő jelentőségűek az alkémiai folyamat során. Indiában a ráksaszák [rākṣasa] játszanak fontos szerepet, mert segítik az arra méltót, illetve akadályozzák a méltatlant, hogy sikert érjen el az átalakításokban.[40]) Mindkét hagyomány isteníti a múlt ’tanár szentjeit’, akik utóbb közbenjárnak a beavatott szellemi jólétéért.[41]


[40] A daimonok szerepéről lásd Lindsay, 325., 336. sk.; Pradnyápáramitá [Prajñāpāramitā] istennő és a ’Bódhi Fa Tündöklő Jaksiníje’ (Srívatajaksiní) [śrīvaṭayakṣiṇi] recepteket tár föl Nágárdzsúnának a Rasaratnakarában [Rasaratnākara], in: Praphulla Chandra Pray, History of Chemistry in Ancient and Mediaeval India: incorporating the History of Hindu Chemistry, 316. sk. (Calcutta, Indian Chemical Society, 1956).

[41] Híres a hellenisztikus alkémiából Ostanes és Pseudo-Democritos esete (Dasgupta 26.). A tantrában a nyolcvannégy mahásziddha [mahāsiddha] a leghíresebb halhatatlan, közéjük sorolják Csárpati [Cārpaṭi], Nágárdzsúna [Nāgārjuna] és Góvinda [Govinda] alkémistát. A náthok [nāth] elgondolása átfedi a mahásziddhákét, akikről „úgy vélik, hogy halhatatlan félistenek és a szekta mindenkori igehirdetői;… még mindig a Himalája területén élnek; olykor a himalájai csúcsok védőszellemeinek tartják őket” (Dasgupta 1969, 207.).

 

Említésre méltó különbség a szellemi tanítók kategóriájában, hogy Hermes-Thoth jól körülhatárolható alak, görög és egyiptomi istenségek keveréke, a tudomány fölfedezője, az alkímia és más titkos művészetetek tanítója. Nincs olyan indiai alak, sem történeti sem másféle, talán csak az egyetlen Siva [Śiva] kivételével, aki hasonló szerepet játszana a hindu alkémiai tantrákban.[42] Ez nagyobb fokú rendszerezésről, és az egyiptomi papi kultuszba történő betagozódásról tesz tanúbizonyságot, mint amit az indiai alkémiában akár hindu, akár buddhista oldalról végrehajtottak. [43]


[42] Viszont Tibet rendelkezik ilyen figurával, Padmaszambhavával [Padmasambhava]. Padmaszambhava és Hermes ránk hagyományozott alakja, illetve szerepe a kulturális különbségeket leszámítva tényleg egész hasonló. Eredetileg mindketten ezoterikus beavatottak voltak, akik a hagyományos bölcsesség kinyilatkoztatóiként különleges helyet foglaltak el kultúrájukban, fontos mozgalmak tanítóiként és megalapítóiként történeti szerepre tettek szert, melynek megőrzése mellett megistenültek.

Padmaszambhava a ’második Buddha’ (Sans-rgyas gnis pa) [Saṅs-rgyas gñis pa] a mai napig történeti személynek számít a Rnin-ma-pa [Rñin-ma-pa] szektán belül, míg Hermest az alkémiai receptekben nem istenként, hanem olyan személyként említik, aki már régen elsajátította a bölcsesség teljességét (Lindsay, 166. sk. és 172.; Festugière I. kötet, 240–52.), s ezzel egyidejűleg Hermes-Thothként isten is, nem csak a hellenisztikus alkémia, hanem az összes tradicionális tudomány atyja. Még működésük módszere, a kinyilatkoztatás is csaknem azonos; lásd lejjebb, Festugière ötödik pontjánál az összehasonlítást.

[43] A jelen tárgyalás alapján meglehetősen világosan áll már előttünk, hogy az indiai alkémia valójában csak a sziddha jógik [siddha-yogi] vonalán és szubkultúrájában virágzott igazán, akik a társadalomtól távol éltek, és szándékosan vegyítették a hinduizmust és a buddhizmust, alapvetően annak tantrikus változatait.

 

4. A kinyilatkoztatás eseményének védelme, vagy legalábbis másoknak, az utódoknak, a tanítványoknak történő átadása.

A tantrát és a gnózist egyértelműen meghatározza a szellemi tanítások ezoterikus megközelítése. Vallásos életük egyes szempontjait (mint például a morálisan épületesnek szánt gondolatokat) taníthatták viszonylag széles körben, de a lényegi tanokat visszatartották. A beavatott például fölvilágosíthat egy uralkodót az általánosságokról „fényes nappal” (azaz nyilvánosan), de a tan mélyebb jelentésébe csak az „éj leple alatt” (titokban) avathatja be.[44]

Mivel a titkos tanítások mindegyike a megvilágosodás közvetlen előkészítése, a tantrikus kommentárirodalom és a gnósztikus levelek leginkább olyan sajátos tanokra és módszerekre összpontosítanak, amelyek különleges célokhoz és helyzetekhez igazodnak. Ezért olyan stílusban írták őket, hogy megvédjék a fölkészületleneket a szellemi erők támadásától bármelyik személyre szabott okítás során.


[44] E titkosság érvényes mind a nyilvános beszélgetésekre, mind azokhoz a királyokhoz küldött gnósztikus levelekre, amelyekben a nyilvánosan át nem adható tanításokat fogalmaztak meg (Festugière I. kötet, 324. skk. és II. kötet, 35.). Padmaszambhava ugyanígy titokban oktatta éjjel a Bsam-yas-i templomban Khri-sron-lde-btsan-t [Khri-sroṅ-lde-btsan] és többi szellemi fiát (v. ö. O-Rgyan-glin-pa: Btsun-mo-bka’i-than-yig, in: Berthold Laufer, Der Roman einer tibethischen Königin; tibetischer Text und Übersetzung, Leipzig, Otto Harrassowitz, 1911, 133. sk., Dargyayjal 33.).

 

A legkülönlegesebb tanításoktól a legáltalánosabb rituálékig, illetve kultikus kijelentésekig mind a nagyobb tantrákban, mind a Corpus Hermeticum szövegeiben[45] minden a fönt tárgyalt transzcendens átadási vonalakban gyökerezik. Ezért az összes ilyen típusú tanítás egyik vagy másik fokon kinyilatkoztató beszéd. Akár egy istenség vagy egy természetfölötti lény adja át a tanítványnak, aki vagy ember vagy egy másik természetfölötti lény, utóbbi az átadás pillanatában az előbbi szellemi fiává válik.[46]

A megfeleltetések tanából adódik megint csak az, hogy ezeken az átadási vonalakon nem tesznek határozott vagy minőségi különbséget az isteni, félisteni és emberi tanítók között: a felhatalmazások (adhisthána, byin gyis rlabs, dynamis) [adhiṣṭhāna, byin gyis rlabs, dýnamis] célja, hogy elhomályosítsák ezeket a megkülönböztetéseket annak érdekében, hogy a hívőt még hasonlatosabbá tegyék azokhoz a lényekhez, akik tudást és szellemi segítséget árasztanak rá.[47]


[45] Ez az Arthur Darby Nock és Festugière által szerkesztett gyűjtemény (Paris, 1947) alkotja Festugière II–IV. kötetének gerincét. Utóbbi mű egyelőre az egyetlen átfogó tanulmány Hermes tizenhét beszédéről (logoi).

[46] A vonalon belül a tanítvány legáltalánosabb megjelölése a sprul pa’i sras vagy a thug sras; utóbbi a szanszkrit áurasza [āurasa] fordítása, amely az urasza vriddhi [vṛddhi] alakja, s azt jelenti, hogy ’szívbéli (fiú)’ (Mahávjutpatti [Mahāvyutpatti], 641.); érdekességképp megjegyezzük, hogy örökösödés tekintetében az áurasza azt is jelenti, hogy ’törvényes fiú’.

[47] Lásd David L. Snellgrove, The Hevajra tantra: a critical Study (London, Oxford University Press, 1959; London Oriental Series), I. kötet, 133. és a tárgymutatót a rituális összefüggésben történő használatával kapcsolatban. A dynamis használatával kapcsolatban lásd Festugière IV. kötet, 202. sk.

 

5. A titkot tartalmazó kőtábla fölfedezése a templomban.

E meglehetősen általános megfogalmazásra számos példát hozhatunk a gnósztikus irodalomból, de nem utal bővebben a motívum jelentőségére. Ezért kiterjesztjük ezt a kijelentést, hogy megtárgyalhassuk a buddhista tantra és a hellenisztikus gnózis közötti talán legérdekesebb hasonlóságot.

Amiről itt szó van, az legáltalánosabb megfogalmazásában a gter mák [gter ma] témája, olyan tanításoké, amelyeket a hagyomány valamelyik korábban élt fontos személyisége rejtett el (Tibetben alapvetően Padmaszambhava a nyolcadik században), majd századokkal később felfedezték őket.[48] Ez két módon mehet végbe.

Vagy megjelenik a múlt egyik nagy mestere (például Padmaszambhava) álomban, illetve látomásban, hogy elvezesse vonala egy tagját a szövegek titkos raktárához; ez az álombéli beavatás jellemző gnósztikus motívum.[49] Vagy Padmaszambhava, illetve egy dákiní [ḍākinī] jelenik meg látomásban és közvetlenül misztikus bölcsességben részelteti a tanítványt,[50] akiről hallgatólagosan mindig feltételezik, ha nyíltan ki nem mondják, hogy karmikusan eleve e tanítások átvételére rendeltetett.[51]


[48] Egyáltalán nem találunk a tibeti vallásos életben működő gter ma-hagyományról elegendő értekezést, ami azért is sajnálatra méltó, mert ez adta a kezdő lökést a rnin-ma és a bon hagyomány szellemi fejlődésének, sőt a különböző bka-rgyud szekták kialakulásában is fontos szerepet játszott.

Az olyan korábbi nyugati szerzőknek, mint például Waddel, Tibetan Buddhism, with its Mystic Cults, Symbolism, and Mythology (London, 1895), 57–8. fogalmuk sem volt arról az alapról, amelyre ez a rendszer épült, és meg sem kísérelték összefüggően bemutatni a számukra elérhető adatokat.

Később az olyan jobban informált tudósok, mint Frederick W. Thomas, Tibetan Literary Texts and Documents concerning Chinese Turkestan, I. rész (London, 1935), 264., valamint Laufer, O-Rgyan: Btsun mo, 8., nem vetették el azonnal az összes gter ma eredetiségét és ősi jellegét, amint azt Waddel tette. Bár ezeket a szerzőket csak a szövegek történeti hűsége érdekelte; ebben a tekintetben a legkomolyabb tanulmány marad Andrej Vostrikov, Tibetskaja Istoriceskaja Literatura, 38–43. (angolul: Soviet Indology Series, IV. kötet, Kalkutta, 1970).

Megint más tudósokat azok a politikai körülmények foglalkoztatták, amelyekben a gter mák először föltűntek (Tucci 53.) vagy irodalmi változatosságuk (Rolf Stein, Tibetan Civilization, Stanford, Kalifornia, 1972, 274–75.). E hatalmas szövegtest különböző leíró és értékelő kísérletei közül csak egyetlen tudós (Thomas i. m.) mert spekulálni a gter mák létrejöttének közvetlen okairól. Arra az indiai buddhista szokásra utalt, hogy szútrákat [sūtra] és más szent szövegeket rejtenek a sztúpákba [stūpa], ami növeli a másoló erényeit (punya) [puṇya]. Megfelelő magyarázat ez, ésszerű a tantrikus kultúra összefüggésében is?

Két igen alapvető ok miatt nem nagyon tűnik annak. Az egyik ok az, hogy annyira kanonikusak a gter ma szövegek a rnin-ma [rñiṅ-ma] és a bon számára, amennyire – például – a Gilgitben [pakisztáni város – ford. megj.] található mahájána szövegek, csakhogy a Tibetben talált gter mák alapvetően tantrikus jellegűek. Sok esetben más ottani buddhista szekták el sem fogadják eredetiségüket, és nagyon is valószínű, hogy nem indiai eredetűek. A másik ok, hogy ezeket a szövegeket nem az erényért másolták le, hanem az erény eredményeként. Pontos Dargyay, 62. meghatározása: „a gter ma egy mester által elrejtett szöveg, amelyet később napvilágra hoz egy vallásosan erre rendeltetett és minősített személy”.

Látjuk tehát, hogy a gter ma-rendszer metafizikája tantrikus természetű, sőt, jelen tárgyalásunk céljából a gnósztikus „padmaizmus” (Hoffmann, 64.) egyik megnyilvánulásának tekinthetjük, amennyiben rendszerként szinte kezdettől fogva teljesen Padmaszambhava alakja körül kristályosodott ki. Körültekintőknek kell lennünk ezzel kapcsolatban, mert Per Kvaerne kutatásai kimutattak egy független, nagyon régi, XI. századi bon hagyományt, amely egyidejű az első rnin-ma fölfedezésekkel („The Canon of the Tibetan Bon-pos”, Indo-Iranian Journal XVI., 1974, 34–40.).

A 42. lábjegyzetben tárgyaltuk Padma és Hermes hagyományán belüli sajátos karakterét, amelyet megerősített kinyilatkoztató szerepük. Vagy ők maguk hozták létre személyesen mindazt az anyagot, amely szükséges hagyományvonaluk folytatásához vagy késztettek másokat arra, hogy létrehozzanak ilyen tartalmat. „Hermes látta a dolgok teljességét. Megértette, hatalmában áll föltárni és megmutatni mindezt, és amit tudott, leírt. A leírt anyag zömét elrejtette, inkább csöndben maradt, mint hogy kimondja, így a világba érkező mindegyik nemzedéknek ki kell fürkésznie ezeket a tartalmakat” – mondja a Core Cosmou [Korē Kosmou] (keletkezésének időpontja ismeretlen, idézi Lindsay, 160.). Majd a megistenült Padmához hasonlóan Hermes is látomásokban (tibetiül: dgons gter) [dgoṅs gter] osztja szét a műveket mennyországából (Lindsay, 109.). A szükséges szellemi fölvilágosításokon túl Hermes azt is megtanítja, amit szükséges tudni a tudományok birodalmában (Lindsay 160–69. idézi Tertullianust, Alexandriai Kelement és másokat).

Életrajzának azon fejezetéből vett kivonat, amely arról szól, hogyan rejtett el kincseket Tibetben, mutatja, hogy Padmaszambhava ugyanúgy járt el kultusza szempontjából, mint Hermes. „A Kék Sztúpában a szobrászat tudományáról (bzo, feltehetőleg mindenfajta technológiát értenek ez alatt) szóló műveket rejtett el; elrejtette a Kandzsurt [Kanjur] és a Tendzsurt [Tenjur], a (kanonikus?) tantrákat, a dalokat (a tantrikus dohák [dohā], és talán még Mi-la-ras-pa művei is), profetikus könyveket, szádhanákat, dháraníkat és mantrákat [sādhana, dhāranī, mantra] [tantrikus gyakorlatok, meditációk, mágikus szótagok – a ford. megj.]. (Idézi O-Rgyan, Padma, 346r, 347r ív.)

Ezen példák alapján kijelenthetjük, hogy a kifejlett gter ma-rendszer lényegét véti el az, aki csalásként vagy félreértésként értékeli Padma vagy a későbbi rnin-ma szerzők tevékenységét. Ha Padma vagy fő tanítványai közül valamelyik egy olyan szövegkincshez vezérli a gyakorlót, amely gter ston transzcendens állapotban található, akkor a beavatott szellemileg ’fölkészült’ Padma közvetett vagy közvetlen fölhatalmazása révén a mű helyes megértésére. Követői szempontjából kultúrájuknak valójában nincs is más forrása: a mindentudó ’Második Buddha’ elrejtette annak csaknem egész (buddhista szempontból vett) irodalmát; ezen kívül az örök Padmaszambhava folytonos kinyilatkoztatásokon keresztül még ma is vezérli követői szellemi bontakozását. Állandó inspirációt és irányítást biztosítva a szövegszerű kinyilatkoztatások ’időtlenek’, és igen kis jelentőséggel bír történetiségük kérdése, hiába tartja sok tudós ezt lényegi jelentőségűnek. Pontosan ugyanez volt a gnósztikusok alapmagatartása szellemi fejlődésük dinamikájával szemben (Pistis Sophia, lv–lvi.).

Kifejtettük a gterm ma-rendszer metafizikai alapját. Sajnos még nem látni tisztán ezen események történelmi menetét. A legfontosabb kérdés, hogy Padmaszambhava maga alkotta-e meg hermesi szerepét Tibet számára, és ha nem, akkor hosszú mitológiai fejlődés áll-e emögött. Egyik esetben sem mellőzhetjük az idegen hatás föltételezését: „Padmaszambhava idején, a nyolcadik században működő nagy szellemi és vallási hatásokat a legtágabb értelemben vett hellenizmus ernyője alá egyesíthetjük: a görög tudományos elméletek és a gnósztikus rendszerek hatása, az antik misztériumvallások, valamint az iráni nemzeti vallás…” (Hoffmann, 51.)

[49] Különösen Festugière, I. kötet, 312–17.

[50] Dargyay, 87. sk., idézi Bdud-’joms-rin-po-che-t.

[51] Dargyay, 63.

 

A predesztináció tanából logikusan következik a szellemi átadás ezen rendszere. Láttuk, hogy az áldás folyamatos munka, amely megalapozott eredményekhez vezet; a szellemi hagyomány áramlatába helyezi a beavatottat, amely hagyomány éppannyira fontos most is, mint amikor megalapították az evilági körülmények között.

Csak az áramlatba történő belépés során merül el a beavatott igazán a tanításokba, s taníthatja ennek áldásával azokat. Olykor kihangsúlyozzák, hogy e tanok hordozására kiválasztottak minőségileg különböző személyek, és nem csak most, hanem öröktől fogva.[52]


[52] Így beszél egy szerző nélküli mű, az O rgyan mdzad pa’i bka thaṅ bsdud pa magának Padmaszambhavának az inkarnációjaként a gter stons-ről (W. Y. Evans-Wentz, The Tibetan Book of the Dead, London, 1927, 76. tárgyalja ezt).

 

Ez hát a gter ma-rendszer mögött álló megfontolás: olyan közvetlen átadás, amely állandóan biztosítja a hívők közösségén belüli szellemi vezetést és életerőt. Van még egy másik célja is e rendszernek, amely a természettel és a jelenlegi világrend sorsával szembeni általános beállítódásból fakad.

A tantra és a gnózis azt a közös meggyőződést osztja, hogy az emberi faj metafizikai tudatlanságba vettetett, amely avval arányosan növekszik, ahogy a Gonosz/Sötétség/Anyag erői fokozatosan a Jó/Fény/Szellem erői fölé kerekednek. A hinduizmus úgy dolgozta föl tantráit, hogy kijelentette, egyedül azok rendelkeznek az erővel, hogy megküzdjenek e romlott korszakkal;[53] a buddhizmuson belüli tantrikus beállítódás szükségességét nem fogalmazták meg ennyire következetesen, de egyes szerzők gyakran kiemelték ezt a motívumot, amely valódi érvvé emelkedett.[54]


[53] Woodroffe, 41. skk.

[54] Ratna-gliṅ-pa kijelentését idézi Dargyay, 86.: „Mivel a létezők szánalmat ébresztenek e gonosz korszakban (kali-yuga), országszerte elrejtették a Könyveket és a Kincseket.”

 

A tantrikus és a gnósztikus az ember léthelyzetének ezzel a radikális értékelésével szellemi céljai fogalmain keresztül hangsúlyozta az érzéki világ „gonoszságáról” szerzett tapasztalatát, azaz megmutatta, hogy a világ romlottságát és betegségét – amelyet támogat a hagyományos erkölcs és társadalmi szokásrendszer – mind lelki, mind metafizikai szinten meg kell vetni és túl kell lépni rajta.

A tantrikusok és a gnósztikusok testvériségekbe tömörültek az emberi létfeltételekről adott titkos tudás őrzésére,[55] ezt a világi hatalmak libertinus viselkedésként bélyegezték meg, szélesebb körben ismert, pozitív szellemi gyakorlatként végzett aszkétizmusukat pedig megvetették. Ennek következményeképp időről-időre mindkét csoportot üldözték azok, akik „orgiasztikusoknak” és erkölcsteleneknek bélyegezték őket.


[55] Jól ismert az ezzel a viselkedéssel kapcsolatos tantrikus hozzáállás, mindazonáltal elég meglepő, hogy a kifejezés hasonlóságát vehetjük észre a gnósztikus gyakorlatok tárgyalásakor. Irenaeusnál azt olvassuk, hogy „(a gnósztikus) nem szabadul meg a világot készítő angyalok hatalmától, hanem minduntalan újjá kell születnie, amíg végre nem hajtotta a világban megtehető összes tettet, és csak akkor engedik szabadon, ha már semmi sem hiányzik…” (Jonas, 273.). Ratna-gliṅ-pa (1403–79) a las sad pas-ról, az „érett sorsúakról” (szó szerint: kiürült) beszél, aki „ egyetlen élet során rálép a megszabadulás útjára” azáltal, hogy végrehajtja a gter ma szövegekben található rituálékat (Dargyay, 86.). Az ilyen és ehhez hasonló utakon sok erkölcstelennek látszó tett válik szükségessé a megváltáshoz.

 

Ezeknek az üldözéseknek és koruk vallási rendszerével való szembenállásuknak eredményeként merült föl ezen ezoterikus körökben a valós szükséglet, hogy nagyobb mennyiségű szöveget is elrejtsenek a kívülállók elől. Ezt gyakran megfigyelhetjük a rnin-ma irodalomban,[56] és kiváló példáját találjuk a Pistis Sophia Negyedik Könyvében, ahol Jézus így oktatja Máriát:

„A Jeu [Yew] könyvei tartalmazta titkokat Énochhal írattam le a Paradicsomban. Az Ararát hegyébe tétettem őket vele, és Kalapatauróth [Kalapataurōth] uralkodót tettem Jeu Könyveinek Őrizőjévé a Vízözön miatt, és azért, hogy egyik uralkodó se irigykedhessen a Könyvekre és pusztíthassa el azokat. Neked adom ezeket, miután elbeszéltem a világegyetem kiterjedését.”[57]


[56] Tucci, 268.; Dargyay, 37. is utal erre.

[57] Pistis Sophia, 292.

 

A Festugière által idézett sajátos példa a gter mára a ’Pseudo-Democritosként’ ismert alkémista, aki Egyiptomba utazott, hogy megtanulja a Művészetet Ostanestől , a híres perzsa mágustól. Bár a mester meghalt, mielőtt megtanította volna tanítványát az átalakítás fortélyaira, egy olyan templom oszlopába rejtett szöveg révén adja át azokat Democritosnak, amely akkor hasad ketté, mikor a tanítványnak a legnagyobb hasznára válhat a tudás.[58]


[58] Festugière, I. kötet, 228. sk.

 

Festugière az I. kötet kiegészítésében tartja időszerűnek, hogy (Palmyr Cordier egy cikke alapján) megemlítse Nágárdzsunát [Nāgārjuna], aki gyógyreceptet vésett egy oszlopra. Persze ez technikailag nem ugyanaz, mint elrejteni valamit szándékosan egy oszlopba. Hogy ’Pseudo-Democritos’ esetének csaknem pontos párhuzamát fölfedezzük, Tibetig kell merészkednünk, ahol Grwa-pa-mṅon-śes (1012–1090) a Bsam-yas-ban található ’Bum-pa-can’ nevű oszlopban fölfedezte a Rgyud-bźi-t, a tibeti gyógyászat alapművét Bdud-’joms-’jigs-bral-ye-śes-rdo-rje Rñiṅ-ma’i-chos-byuṅ-a és más források szerint.

Grwa-pa-mṅon-śes-t Váirócsanaraksita [Vairocanarakṣita] inkarnációjának tartják, aki Padmaszambhava kortársa volt, és a tibeti tudós vezette be az indianizált gyógyászati rendszert Tibetbe. Valójában Váirócsanának tulajdonítják a Rgyud-bzi tibetire fordítását, úgyhogy Grwa-pa-mṅon-śes szellemi gyermekeként lép a színre, akit úgy vezetett fölfedezésében mestere, mint Pseudo-Democritost Ostanes.[59]


[59] Grwa-pa-mṅon-śes rövid életrajza és a Rgyud-bzi fölfedezése általa in: Dargyay, 94–96.

 

Bár tanulmányunk fölületes ebben a formájában, s a puszta hallomáson túllépő tudást föltételez az olvasótól hindu, buddhista és hellenisztikus téren, ám a szükséges előzetes tudás bemutatása egy külön könyvet megtöltene.

Mindazonáltal reméljük, hogy az olvasó szokatlan párhuzamok, illetve érthetetlen következtetések nélkül is látja, hogy megdöbbentő hasonlóságok fűzik össze a gnózist és a tantrát. A fent bemutatott tanok, beállítódások és gyakorlatok nagy száma járult hozzá e két rendszeren belül a hasonló ezoterikus és tradicionális tudományok kialakulásához.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

http://www.aranyelixir.hu/?q=content/michael-lee-walter-az-alkemia-es-gy... (2013. 08. 23.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - 3. fejezet: Taoista meditáció és a neidan eredete

Szerkesztői irányelvek:

  • A fejezetet a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük és olyan kiemelésekkel láttuk el, amiket az eredeti kiadvány nem tartalmaz.
  • A letölthető formátum csak az eredetiben is fellelhető dőlt betűs kiemeléseket tartalmazza.
  • A cikk tartalomjegyzéke és többi fejezete, valamint a letölthető változat itt érhető el.
  • Az alkalmazott szedési irányelvek pedig megtekinthetők itt.
  • A korrektúrázott változat feltöltésének ideje: 2013. 10. 31.

3. fejezet: Taoista meditáció és a neidan eredete

A történeti sorrendiséget követve most teszünk egy kitérőt, és röviden áttekintjük a benső istenekkel végzett meditáción alapuló korai taoista hagyományokat. Bár e hagyományok tanai és gyakorlatai rendkívül különböznek az imént említettektől, ugyanazon a tájegységen és ugyanakkor fejlődtek ki, mint a taiqing 太清 alkímia.

A szó szoros értelmében nem képeznek alkímiai irányzatot, mégis nélkülözhetetlenek a neidan 內丹 eredetének megértéséhez, mind tantételbeli, mind történeti nézőpontból. (Ez a fejezet csak a meditáció és a neidan közti fő párhuzamokra szorítkozik, a korai taoista meditáció átfogó bemutatásáról lásd: Robinet 1993.)

A benső istenek és táplálásuk

A korai taoista meditációs gyakorlatokat dokumentáló két fő szöveg a Laozi zhongjing 老子中經 (Laozi központi könyve) és a Huangting jing 黃庭經 (A sárga udvar könyve). Eredetük tisztázatlan, a 3. századra Jiangnanban egyes taoista átadási vonalak azonban már mindkettőt áthagyományozták.

Mindkét szöveg úgy írja le az emberi lényt, mint aki istenek valóságos panteonjának ad otthont. Közöttük a legfontosabbak az alaktalan daót jelenítik meg, vagy olyan kozmológiai alapelveket, mint a yin és a yang vagy az öt hajtóerő. Mi több, a benső istenek többféle szerepet töltenek be: lehetővé teszik az emberi lény számára, hogy kapcsolatot létesítsen a mennyei panteon velük párhuzamban álló isteneivel, ezenkívül az emberi test igazgatóiként szolgálnak, és működésének egyensúlyát felügyelik.

A legbenső istenség a Vörös Gyermek (Chizi 赤子), akire utalnak Gyermekcinóberként (Zidan 子丹) is. A gyomorban – a test számos központja közül az egyikben – lakozik, és a Legfelső Hatalmas Egyetlenhez (Shangshang Taiyi 上上太一, a legfőbb isten) hasonlóan ő is a dao lélegzetének megnyilvánulása.

A Vörös Gyermekről azt mondják, hogy az ember saját „valódi énjét” (zhenwu 真吾) jelképezi. Ebben a szerepében a „magzat” és az „újszülött” előfutára, melyet évszázadokkal később majd a neidan beavatottak gyakorlataikkal létrehoznak és táplálnak.

A Vörös Gyermek

…Pontosan a gyomor járataiban lakozik, a hatalmas magtárban. Pontosan dél felé nézve ül egy jáde- és gyöngykanapén, és sárga felhőkből álló virágos ponyva takarja el. Ötféle színárnyalatú gyöngyökkel kirakott öltözetet visel. Anyja fölötte, a jobbján időzik, átöleli és táplálja, apja fölötte, a balján tartózkodik, tanítja és védelmezi. …

Gondoljunk ezért állandóan a gyomor palotájában, a hatalmas magtárban lakozó valódi ember Gyermekcinóberére (Zidan). Egyenesen dél felé nézve ül, sárga lényegből és vörös lélegzetből táplálkozik, a nektár forrását (azaz a nyálat) issza és nyeli. A Gyermekcinóber, az eredendő yang, kilenctizednyi hüvelyk magas, de képzeljük úgy, hogy testünkkel azonos méretű.

Laozi zhongjing 老子中經 (Laozi központi könyve), 12. szakasz.

Hogy a Vörös Gyermek és a többi isten a lakhelyén maradjon – távozásuk halált okozna –, táplálni kell őket és lakhelyüket. A beavatottat különösen arra tanítják meg, hogy idézze fel és keringesse testében a Holddal (yin 陰) társított „sárga lényeget” (huangjing 黃精) és a Nappal (yang 陽) társított „vörös lélegzetet” (chiqi 赤氣), majd juttassa az isteneknek.

Egyértelmű párhuzamok vannak e lényegi összetevők és lélegzetek, valamint azon yin és yang eszenciák és párák között, amelyekkel a neidan beavatott megtermékenyíti és táplálja benső „magzatát”.

Az istenek további táplálékforrásai a gyakorló saját nyálnedvei. Ezek a nedvek szolgálnak az istenek lakhelyét jelentő belső szervek „öntözésére” (guan). A nyálnedvek jelölésére használt kifejezések egyértelmű alkímiai mellékjelentésekkel bírnak. Közéjük tartozik a jádefolyadék (yuye 玉液), az aranynektár (jinli) és még az aranyfolyadék (jinye 金液, az egyik taiqing elixír neve) is.

Sárga lényeg és vörös lélegzet

Állandóan gondoljunk arra, hogy a mellbimbók alatt a Nap és a Hold helyezkedik el. A Napban és a Holdban rejlik a sárga lényeg és a vörös lélegzet, melyek belépnek a karmazsinvörös palotába (azaz a szívbe). Majd ismét belépnek a sárga udvarba (a lépbe) és a bíbor kamrába (az epehólyagba).

A sárga lényeg és a vörös lélegzet teljesen megtölti a hatalmas magtárat (a gyomrot). A Vörös Gyermek a gyomor járataiban lakozik. Pontosan dél felé nézve ül, a sárga lényeget és a vörös lélegzetet issza és eszi, míg jól nem lakik.

Laozi zhongjing 老子中經 (Laozi központi könyve), 11. szakasz.

Végül, a Laozi zhongjing egyik módszere abban áll, hogy a gyakorló testében a szív lélegzetét lefelé, a veséét pedig felfelé vezeti, hogy összekapcsolódhassanak és eggyé válhassanak. Ehhez hasonló gyakorlatot végeznek a neidan beavatottak, amikor a szív tüzét és a vese vizét egyesítik (Despeux 1994: 152–58).

A magzat a shangqing taoizmusban

A waidan 外丹 „bensővé tétele” még egyértelműbb a taoizmus shangqing 上清 (legfelső tisztaság) hagyományában, mely a 4. század második feléből származik.[1] A shangqing a fent összefoglalt hagyományokat örökölte, és kétféleképpen ötvözte azokat. Először magába olvasztott bizonyos waidan gyakorlatokat, viszont kifejezetten a meditáció támogatására használta fel azokat (Bokenkamp 1997: 275–372; Pregadio 2006: 57–59).

Másodszor, és jelen témánk szempontjából ez a fontosabb, a shangqing szentiratok egy halhatatlan test vagy halhatatlan én megteremtésének módszereit tartalmazzák. Ennek létrehozása úgy történik, hogy a beavatott visszatér az önmaga által létrehozott benső magzathoz (Robinet 1993: 139–43).

Egy példa a „csomók kibontása” (jiejie 解結) gyakorlat, melyben a beavatott meditációban újra megtapasztalja magzati kifejlődését. Hónapról hónapra, fogantatásának évfordulójával kezdve, ismét megkapja a „kilenc ég lélegzetét” – melyet kilenc elixírnek (jiudan 九丹) hívnak –, és minden egyes alkalommal az egyik belső szerve arannyá vagy jádévé változik át. Ezután eredendő apja és anyja kibocsátja lélegzetét, melyek lénye középpontjában egyesülnek, és halhatatlan csecsemőt hoznak létre.


[1] A shangqing az egyik hagyomány, amely Jiangnanban bekövetkezett látomásos kinyilatkoztatásokból bontakozott ki a 4. század második felében; módszerei meditáción alapulnak. A másik hagyomány a lingbao 靈寶 (szent kincs), amely leginkább közösségi szertartásokkal foglalkozik. [A ling jelentései: ’mágikus, varázslatos, természetfölötti, isteni, szent’. Itt a szerző szóválasztásához („sacred treasure”) tartottuk magunkat – a ford.]

Meditáció és alkímia

A fent bemutatott példák szemléltetik, hogy bizonyos, a neidanra jellemző alapvető eszmék, képzetek és gyakorlatok már évszázadokkal korábban léteztek, mint dokumentált történetének kezdete. A legfontosabb közülük minden bizonnyal a „valódi én” ábrázolására szolgáló csecsemő képe (3. ábra).

A neidan két elengedhetetlen jellemvonása azonban nincs jelen a shangqing és a korai meditációs gyakorlatokban: a benső elixír eszméje és egy olyan kozmológia használata, amely egyrészről a világmindenség létesülési folyamatát a daóból vezeti le, másrészről pedig arra szolgál, hogy keretet adjon a gyakorlásnak, amely fordított sorrendben újra végighalad ezen a folyamaton.

3. ábra. Folytonosság a taoista meditáció és a benső alkímia között. Balra: Dadong zhenjing 大洞真經 (A hatalmas barlang valódi szentirata), egy shangqing meditációs szöveg, mely eredetileg kb. i. sz. 370-ből származik. Jobbra: Xingming guizhi 性命圭旨 (A természet és az élet együttes művelésének alapelvei), egy neidan szöveg kb. az 1600-as évekből.

 

A cikk hivatkozandó adatai:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).

A fordítás alapjául szolgáló cikk:
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, 2012), 12-16. o.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/?q=content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-ut... (2013. 08. 20.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - 2. fejezet: A taiqing (hatalmas tisztaság) hagyomány

Szerkesztői irányelvek:

  • A fejezetet a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük és olyan kiemelésekkel láttuk el, amiket az eredeti kiadvány nem tartalmaz.
  • A letölthető formátum csak az eredetiben is fellelhető dőlt betűs kiemeléseket tartalmazza.
  • A cikk tartalomjegyzéke és többi fejezete, valamint a letölthető változat itt érhető el.
  • Az alkalmazott szedési irányelvek pedig megtekinthetők itt.
  • A korrektúrázott változat feltöltésének ideje: 2013. 10. 30.

2. fejezet: A taiqing (hatalmas tisztaság) hagyomány

Az első, egyértelműen meghatározható waidan hagyományról szóló részletek mintegy három évszázaddal Li Shaojun 李少君 után kerülnek napvilágra. A kinyilatkoztatásait biztosító Ég nevét viselő taiqing 太清 (hatalmas tisztaság) hagyomány Jiangnanból 江南, a Yangzi alsó folyásától délre eső területről származott, ami a Hat dinasztia (3–6. sz.) alatti taoizmus történetében is kritikus szereppel bírt.

A különféle forrásokban található beszámolók szerint szövegeiben és módszereiben először a Sárga Császár (Huangdi 黃帝) részesült, akit – többek között – a Rejtélyes Nő (Xuannü 玄女) vezetett be a titkos tanokba.

Később, a 200-as év környékén egy ’isteni ember’ (shenren 神人) felfedte azokat Zuo Cinek 左慈, egy Han-dinasztiabeli fangshinek 方士, akit más taoista hagyományok eredetével is kapcsolatba hoznak. A taiqing szövegek ezután Ge Hong 葛洪 (283–343) családjának tulajdonába kerültek, aki a jól ismert Baopu zi 抱朴子 (A természetes egyszerűséget átölelő mester könyve) című művében összegezte azokat.

A három fő taiqing szöveg a Taiqing jing 太清經 (A hatalmas tisztaság könyve), a Jiudan jing 九丹經 (A kilenc elixír könyve) és a Jinye jing 金液經 (Az aranyfolyadék könyve). E művek Taoista kánonban megtalálható változatai lehetővé teszik, hogy eredeti formájukban vizsgálhassuk a korai kínai alkímia több sarkalatos pontját (Pregadio 2006).

Szertartás

A taiqing szövegekben az elixír vegyítése egy több szakaszt magában foglaló folyamat központi része, melynek mindegyik elemét rítusok és szertartások bemutatása kíséri. Az alkímiai gyakorlatot az egész folyamat alkotja, és nem csak a tűzhelynél elvégzett munka.

A szövegekért és az útmutatásokért a tanítvány jelképes felajánlásokat tesz mesterének, és titoktartást fogad. Ezután kísérőivel elvonul egy hegyre vagy egy elhagyatott helyre, és elvégzi a szertartásos mosdásokból és az előírások betartásából álló, több hónapig tartó előkészítő, tisztító szertartásokat.

Talizmánokkal (fu 符) körülhatárolja a szertartásteret, hogy megvédje a káros befolyásoktól, és közepén felépíti az elixírek kamráját (danshi 丹室, azaz az alkímiai műhelyt), ahova csak ő és kísérői léphetnek be. A tűzhelyet az elixírek kamrájának közepén helyezi el.

Miután a tisztító gyakorlatokat befejezte, a hagyományos naptárrendszer által megfelelőnek ítélt napon a beavatott felszíthatja a tüzet. Ezt az állomást a legfőbb istenekhez, nevezetesen a Dao Hatalmas Urához (Da Daojun 大道君) és két kísérőjéhez, Lao Úrhoz (Laojun 老君, Laozi 老子 istenné emelt alakja) és a Hatalmas Összhang Urához (Taihe Jun 太和君) címzett könyörgés jelöli.

Ettől a pillanattól az alkimista figyelmét az olvasztótégelyre összpontosítja, és az elixírt a szövegekben található, valamint a mesterétől kapott útmutatásokat követve vegyíti. Amikor az elixír elkészül, különféle istenségeknek eltérő mennyiségeket ajánl fel belőle. Végül ismét tiszteletét fejezi ki az isteneknek, és hajnalban elfogyasztja az elixírt.

A taiqing alkímiai szertartás

Amikor meggyújtjuk a tüzet, szertartást kell bemutatnunk az olvasztótégely mellett. Vegyünk ötpintnyi jó minőségű pálinkát, háromfontnyi szárított ökörhúst, ugyanennyi szárított birkahúst, két-két icce sárga kölest és rizst, hárompintnyi nagy datolyát és egy szakajtó körtét, harminc főtt tyúktojást és három pontyot, melyek egyenként három fontot nyomjanak. Helyezzük őket három állványra, és mindegyik állványon égessünk füstölőt két csészében. Végezzünk tiszteletadást kétszer, és hallassuk a következő könyörgést:

E jelentéktelen ember, (a szertartást végző neve), tökéletesen és teljesen a Dao Hatalmas Urának (Da Daojun 大道君), Lao Úrnak (Laojun 老子) és a Hatalmas Összhang Urának (Taihe Jun 太和君) szenteli gondolatait. Ó, ez a jelentéktelen ember, (a szertartást végző neve), az élet gyógyírjai után sóvárog! Vezessétek őt, hogy a tűz ne párologtassa és ne veszejtse el a gyógyírokat, hanem állítsa helyre azokat!

A gyógyírok legyenek jók és hatékonyak, az átalakulások késlekedés nélkül menjenek végbe, a sárga és a fehér teljes egészében álljon helyre! Amikor elfogyasztja a gyógyírokat, repüljön, mint egy halhatatlan, részesüljön kihallgatásban a Bíbor Palotában (zigong 紫宮),[1] éljen véget nem érő életet és váljon beteljesedett emberré (zhiren 至人)!

Ajánljuk fel az italt, emelkedjünk fel, és végezzünk tiszteletadást még kétszer. Végül ajánljunk fel kajamagot, mandarint és pomelót. Ezután a módszer szerint meg lehet gyújtani a tüzet.

Jiudan jing 九丹經 (A kilenc elixír könyve)


[1] A Bíbor Palota az Északi Merítő csillagképben [azaz a Göncölszekérben - a ford.], a világmindenség közepén található.

Módszerek és üdvök

Szertartásos jegyei mellett a taiqing hagyományt több alapvető módszer jellemzi. A fő technikai jellemvonásokat a következőképpen lehet összefoglalni. Az összetevőket egy olvasztótégelyben hevítik, melyet egy másik, felfordított olvasztótégellyel zárnak le. A tűz hatásának kitéve az összetevők átalakulnak, és kiengedik tiszta lényegüket.

A kitűzött napok elteltével az olvasztótégelyt hagyják lehűlni, és kinyitják. Az elixír az edény felső részén sűrűsödik össze, ahonnan óvatosan összegyűjtik, és más anyagokat adnak hozzá. Bizonyos esetekben ismét behelyezik az olvasztótégelybe és újból hevítik, máskülönben elraktározzák, hogy később fogyasszák el.

A taiqing szövegekben leggyakrabban használt összetevők a higany, az arzénszulfid, az auripigment (arzén-triszulfid), a malachit, a mágnesvasérc és az arzenolit. Az alkímiai folyamatban a főszerepet azonban maga az olvasztótégely játssza. A világmindenség megszületésekor fennálló kezdeti állapot (hundun 混沌) újrateremtése érdekében az edényt légmentesen le kell zárni, hogy a lélegzet (qi 氣)[2] ne szóródjon szét.


[2] [A qi lehetséges magyar fordításai: ’lélegzet, lehelet, pára, fuvallat, életerő, éltető erő’ stb. Mi az olasz szerző szóválasztása („breath”) nyomán következetesen a ’lélegzetet’ használjuk – a ford.]

E célból egy hét összetevőből álló sarat kennek szét külső és belső felszínén, valamint két felének összetalálkozásánál. Ezt az elegyet ismerik hatos és egyes sárként (liuyi ni 六一泥) vagy isteni sárként (shenni 神泥), amivel az alkímiai folyamatban betöltött fontosságát hangsúlyozzák. Több módszerben az Ég és a Föld, vagy a yin 陰 és a yang 陽 összekapcsolódását jelképező ólom-higany elegyet is rákenik az edényre, vagy a többi összetevővel együtt belehelyezik.

Egy taiqing alkímiai módszer

Az ötödik isteni elixírt golyóformájú elixírnek nevezik. Vegyünk egyfontnyi higanyt, és helyezzük a hatos és egyes [sárral betapasztott] olvasztótégelybe. Azután vegyünk egyfontnyi arzénszulfidot, zúzzuk össze, míg porhoz válik hasonlatossá, és fedjük be vele a higanyt.

Ezután fogjunk egyfontnyi hematitot (vörösvasércet), zúzzuk össze, míg porhoz válik hasonlatossá, és fedjük be vele az arzénszulfidot. Egy másik, hatos és egyes olvasztótégellyel zárjuk le az olvasztótégelyt, majd hatos és egyes sárral betapasztva és tömítve az illesztékeket hagyjuk megszáradni.

Helyezzük az olvasztótégelyt lótrágyából vagy pelyvából rakott tűz fölé kilenc napra és kilenc éjszakára. Oltsuk el a tüzet, és helyezzük az olvasztótégelyt faszénből rakott tűz fölé kilenc napra és kilenc éjszakára. Oltsuk el a tüzet, egy napig hagyjuk hűlni az olvasztótégelyt, majd nyissuk ki. A gyógyír teljesen megtisztult és a felső olvasztótégelyhez tapadt.

Jiudan jing 九丹經 (A kilenc elixír könyve)

Az olvasztótégelyben az összetevők ’visszaáramlanak’ (huan 還) eredeti állapotukba (innen a fent említett visszaáramoltatott elixír neve). Az egyik taiqing szöveg 7. századi szövegmagyarázata ezt a finomított anyagot a ’lényeggel’ (jing 精) azonosítja, amely a Daode jing 道德經 kijelentése szerint (21. fejezet) rejtve van a dao 道 méhében, és életet ad a világnak:

„Alig kivehető! Meghatározhatatlan! Benne azonban van valami. Sötét! Homályos! Benne azonban lényeg lakozik.” Ebben a tekintetben az elixír a világmindenséget létrehozó mag megfogható jele, és lehetővé teszi a dao önmegnyilvánulását. Ezt a prima materiát lehet átalakítani alkímiai arannyá.

Az elixír elfogyasztásáról azt tartják, hogy transzcendens állapottal, halhatatlansággal ruház fel, és bebocsátást enged a mennyei közigazgatás soraiba. Mi több, az elixír biztosítja a betegségekből való felgyógyulást, sőt gonosz kísértetekkel, szellemekkel és további veszélyekkel, úgymint fegyverekkel, vadállatokkal és még tolvajokkal szembeni védelmet is nyújt. E járulékos üdvök biztosításáért az elixírt nem szükséges elfogyasztani, hanem erőteljes, rontás ellen védő talizmánként elegendő egyszerűen kézben fogni vagy az övön hordani.

Az elixírek üdvei

A légzés és a daoyin 導引 gyakorlása, a régi lélegzet kifújása és az új lélegzet beszívása, a gyógynövényekből és egyéb növényekből készített gyógyírok elfogyasztása meghosszabbíthatja életünket, nem teszi lehetővé azonban, hogy megszökjünk a halál elől. Amikor viszont az isteni elixíreket fogyasztjuk el, isteni halhatatlanná válunk, és meghaladjuk a [halandók] nemzedékeit. …

Tízezer isten lesz a kísérőnk és védelmezőnk, jáde nők állnak a szolgálatunkra. Isteni halhatatlanok üdvözölnek, és felemelkedünk az égbe. A száz gonosz kísértet, a talaj és a gabona istenei, a szél grófja és az eső ura üdvözöl és szolgálatunkra áll. …

Jáde nők lesznek a kísérőink. A végzet igazgatója kitörli nevünket a halottak jegyzékéből, és beírja a halhatatlanok nyilvántartásába.

Jiudan jing 九丹經 (A kilenc elixír könyve)

A taiqing alkímia és a későbbi waidan hagyomány

A taiqing hagyományból láthatjuk, hogy a kínai alkímia kezdetben szertartásos gyakorlat, melyet azért végeznek, hogy a gyakorlók kapcsolatot létesítsenek a jóindulatú istenségekkel, és elűzzék a veszélyes szellemeket (2. ábra). A szertartás hangsúlyozása szorosan összefügg egy másik fő jellemvonással: egyik taiqing szöveg sem a kínai kozmológia jelképeit, képi világát, nyelvezetét és megfeleltetési rendszereit felhasználva írja le az alkímiai folyamatot.

Bár néhány módszer felidézi az alapvető kozmológiai mintákat, mint a yin-yangot és az öt hajtóerőt (wuxing 五行),[3] legtöbbjük nagyobb számban használ összetevőket anélkül, hogy azok meghatározott kapcsolatban lennének a kozmológiai alapelvekkel. A taiqing szövegek nem említik meg továbbá a Változások könyvének (Yijing 易經) trigramjait és hexagramjait, valamint a hasonló jelképeket sem, amelyek a későbbi hagyományokban kulcsfontosságú szerepet töltenek be az alkímiai eszmék és gyakorlatok alakításában.


[3] [A wuxing további gyakori magyarításai: ’öt elem, öt változó állapot, öt fázis, öt átmenet, öt mozgató’. A szerző által használt angol „five agents” fordítása ’öt hajtóerő, öt hatóerő, öt cselekvő’ lehet – a ford.]

2. ábra. „Talizmán az ártalmak elhárítására”, melyet az alkímiai tűzhelyben kell elégetni. Szövegmagyarázat a Jiudan jinghez 九丹經 (A kilenc elixír könyve), 19. fejezet.

 

A cikk hivatkozandó adatai:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).

A fordítás alapjául szolgáló cikk:
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, 2012), 6-11. o.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/?q=content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-ut... (2013. 08. 13.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - 1. fejezet: A waidan eredete

Szerkesztői irányelvek:

  • A fejezetet a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük és olyan kiemelésekkel láttuk el, amiket az eredeti kiadvány nem tartalmaz.
  • A letölthető formátum csak az eredetiben is fellelhető dőlt betűs kiemeléseket tartalmazza.
  • A cikk tartalomjegyzéke és többi fejezete, valamint a letölthető változat itt érhető el.
  • Az alkalmazott szedési irányelvek pedig megtekinthetők itt.
  • A korrektúrázott változat feltöltésének ideje: 2013. 10. 30.

1. fejezet: A waidan eredete

Történeti nézőpontból semmit nem tudni a kínai alkímia kezdeteiről. A korai források tanaikat és módszereiket istenségeknek tulajdonítják, akik először egymásnak adták át azokat a mennyekben, és végül felfedték az emberiségnek. Más források a halhatatlanság kereséséről szóló elbeszélésekből vagy a halhatatlanok mennyországaiban található, „az örök élet gyógyszeréről” szóló legendákból állnak.

Több forrás és tanulmány társította az alkímia eredetét a fangshikkel 方士 (’a módszerek mesterei’),[1] azzal a nagyszámú és vegyes csoportosulással, melynek tagjai különféle technikákat – számmisztikát, asztrológiát, jóslást, szelleműzést és gyógyászatot – gyakoroltak, és a Han-dinasztia (i. e. 2. sz. – i. sz. 2. sz.) alatt, majd a későbbi időkben gyakran bebocsátást nyertek a császárok és a helyi uralkodók udvarába.


[1] [A fangshi további lehetséges fordításai: ’a képletek mestere, receptmester, varázsló, szakértő’ – a ford.]

Bár a történeti források szerint kevés fangshi foglalkozott elixírkészítéssel, egyikőjüknek tulajdonítják az alkímia első említését Kínában. I. e. 133 körül Li Shaojun 李少君 azt javasolta a Han-dinasztiabeli Wu császárnak, hogy a mitikus Sárga Császár (Huangdi 黃帝) példáját kövesse, aki egy alkímiai módszert végzett el az emberi időszámítás kezdetén.

Li Shaojun azt javasolta a császárnak, hogy mutasson be felajánlást az alkímiai kemencének annak érdekében, hogy természetfölötti lényeket idézzen meg, kiknek jelenlétében a cinóber átalakul arannyá. Elmondása szerint, ha a császár ebből az aranyból készített csészékből és edényekből eszik-iszik, akkor meghosszabbodik élete, és lehetővé válik számára, hogy találkozzon a halhatatlanokkal. Majd miután bemutatja a fő császári szertartásokat az Égnek és a Földnek, a császár elnyeri a halhatatlanságot (Needham 1976: 29–33; Pregadio 2006: 28–30).

Meg kell jegyezni, hogy bár e beszámoló alapján az alkímia az i. e. 2. századi Kínában már létezett, nem írja le az elixír elkészítésének tényleges módszerét, és még fontosabb, hogy Li Shaojun elixírje nem elfogyasztásra szolgált, hanem csupán arra, hogy edényeket készítsenek belőle.

Az elixírfogyasztás legkorábbi említése a Yantie lun 鹽鐵論 (Eszmecserék a sóról és a vasról) című műben található, amely kb. i. e. 60-ban keletkezhetett (Sivin 1968: 25–26; Pregadio 2006: 30–31). Másrészről, ahogy azt látni fogjuk, Li Shaojun eljárásának szertartásos vonásai továbbra is főszerepet játszottak a későbbi waidan hagyományban.

Li Shaojun módszere

[Li] Shaojun így szólt a császárhoz: „A kemencének tett felajánlásokkal meg lehet idézni a természetfölötti lényeket (zhi wu 致物). Ha valaki megidézi őket, a cinóbert át lehet alakítani arannyá. Miután létrejött az arany, majd evő- és ivóedényeket készítettek belőle, az ember képes meghosszabbítani életét.

Ha meghosszabbította életét, képes lesz a tenger közepén található Penglai-szigetről 蓬萊 származó halhatatlanokkal találkozni. Ha meglátja őket, és bemutatja a feng 封 és a shan 禪 szertartást, soha nem fog meghalni. A Sárga Császár is pontosan így tett. …

Erre föl a császár először tett személyesen felajánlásokat a kemencének. Elküldött néhány fangshit 方士 (’a módszerek mestereit’) a tengerre, hogy megkeressék a Penglai-szigetet és az Anqi 安期 mesterhez hasonlatos lényeket, és ezután a cinóber és egyéb anyagok arannyá változtatásának szentelte magát.

Shiji 史記 (A történetíró feljegyzései), 28. fejezet.

 

 

A cikk hivatkozandó adatai:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).

A fordítás alapjául szolgáló cikk:
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, 2012), 4-5. o.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/?q=content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-ut... (2013. 08. 09.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - Bevezetés

Szerkesztői irányelvek:

  • A fejezetet a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük és olyan kiemelésekkel láttuk el, amiket az eredeti kiadvány nem tartalmaz.
  • A letölthető formátum csak az eredetiben is fellelhető dőlt betűs kiemeléseket tartalmazza.
  • A cikk tartalomjegyzéke és többi fejezete, valamint a letölthető változat itt érhető el.
  • Az alkalmazott szedési irányelvek pedig megtekinthetők itt.
  • A korrektúrázott változat feltöltésének ideje: 2013. 10. 30.

Bevezetés

A kínai alkímia több mint kétezer éves történelemre tekint vissza, írott forrásai az i. e. 2. századtól napjainkig terjednek. Bár két fő ága, a waidanként ismert külső alkímia és a neidanként ismert benső alkímia részben azonos tanokon alapul, eljárásaiban különbözik egymástól.

A korábban létrejött waidan 外丹 (szó szerint ’külső elixír’) természeti anyagok átalakítása, valamint az összetevők olvasztótégelyben történő hevítése révén elixírek vegyítésén alapszik. Szövegei az összetevők leírásával ellátott receptekből, szertartási szabályokból, illetve az ásványok, fémek, eszközök és műveletek kozmológiai társításaival foglalkozó részekből tevődnek össze.

A neidan 內丹 (szó szerint ’benső elixír’) szókincsének és jelképeinek jelentős részét korábbi társától kölcsönzi, célja azonban az, hogy az elixírt az alkimista személyében hozza létre. Ehhez a világmindenség és az emberi lény elsődleges alkotóelemeit használja fel hozzávalókként. A neidan szövegek, a waidannal összevetve, szélesebb körű témákat ölelnek fel: két végpontján a daóról (az abszolút és a megnyilvánult világ eredete) adott szellemi tanítások, valamint élettani gyakorlatok leírásai találhatók.

Az elixír fő elnevezései a következők: huandan 還丹 vagy visszaáramoltatott elixír és – különösen a „benső” alkímiában – jindan 金丹 vagy aranyelixír.

Az arany (jin 金) a világmindenséget jellemző változást és múlékonyságot meghaladó állandóság és megváltozhatatlanság állapotát jelöli. Ami a dant 丹 (’elixír’) illeti, a szótani elemzés kimutatta, hogy e kifejezés jelentéstani mezeje – amely a vörös egyik árnyalatát is jelöli – a ’lényeg, esszencia’ gyökjelentéséből fejlődött ki.

Mellékjelentései közé tartozik egy létező valódi, alapvető vagy igazi természete, vagy a legalapvetőbb és legjelentősebb alkotóeleme, minősége vagy tulajdonsága. E kifejezésre alapozva, az alkímiai szövegek szerzői hagyományukat gyakran hívják az aranyelixír útjának (jindan zhi dao 金丹之道) is.

Alapvető tantételek

Sem az alkímia egésze, sem a waidan vagy a neidan önmagában nem alkot „iskolát”, meghatározott kanonizált szövegtesttel és egy egyedüli átadási vonallal. Épp ellenkezőleg, mindkét fő ága rendkívüli változatosságot mutat a tantételek megfogalmazása és a gyakorlási formák terén.

Eltérő és szinte végtelen önkifejezési módjain túl azonban az aranyelixír útját azok a tantételbeli alapelvek jellemzik, amelyeket először a taoizmust megalapozó szövegekben – különösen a Daode jingben 道德經, avagy Az út és erény könyvében – fektettek le, és amelyek a dao 道 és a világmindenség közti kapcsolattal foglalkoznak.

Az általunk ismert világmindenség az átalakulások sorozatának utolsó szakaszában fogant meg. Ezek az átalakulások egyidejű váltások sorozatát idézik elő, a nemlétezésből (wu 無) az egységbe (yi 一), a kettősségbe (yin 陰 és yang 陽) és végül a sokféleségbe (wanwu 萬物, a ’tízezer létező’). Az alkimista feladata, hogy ezt a folyamatot visszakövesse. A gyakorlást egy mester szigorú felügyelete alatt kell végezni, aki ’szóbeli utasításokkal’ (koujue 口訣) látja el a beavatottat, melyek az ásványokkal és fémekkel végzett vagy a belül végbemenő folyamatok megértéséhez szükségesek (1. ábra).

1. ábra. A tűz időszakainak (huohou 火候) ábrája, mely bemutatja az alkímiában használt kozmológiai jelképek fő csoportjait és azok megfeleltetéseit. Yu Yan (1258–1314), Yiwai biezhuan 易外別傳 (Különálló átadás a Változások könyvén kívül).

Mind a waidanban, mind a neidanban azt tartják a gyakorlásról, hogy különféle eredményeket biztosít: transzcendens állapotot (ezt olyan kifejezésekkel írják le, mint az „összekapcsolódás a daóval”), halhatatlanságot (szellemi állapotként vagy néha szó szerint értve), hosszú életet, gyógyulást (ismét csak mind tág értelemben, mind egy adott betegségre vonatkozólag), valamint – különösen a waidan hagyományban – kapcsolatteremtést a mennyei panteon istenségeivel, és védelmet a szellemekkel, gonosz kísértetekkel és egyéb ártó lényekkel szemben.

Az alkímiai szövegtest

Bár a történeti és irodalmi források (beleértve a költészetet is) sok idevágó részlettel szolgálnak, a kínai alkímiai források fő tárháza a Taoista kánon (Daozang 道藏), a taoista művek legnagyobb gyűjteménye. 1500 szövegének úgy egyötöde kapcsolódik szorosan a különféle waidan és neidan alkímiai hagyományokhoz, melyek a 15. század közepéig alakultak ki, amikor a jelenlegi kánont összeszerkesztették és kinyomtatták.

Számos későbbi, a neidan irányzathoz tartozó szöveg a Daozang jiyaóban 道藏輯要 (A taoista kánon lényegi elemei, eredetileg 1800 körül szerkesztették össze, majd 1906-ban kibővítették) található meg, illetve sok más írást kisebb gyűjteményekben vagy önálló művekként adtak ki.

A kínai alkímiai irodalom modern tanulmányozása a múlt században kezdődött, miután 1926-ban a kánont újranyomtatták és széles körben is elérhetővé tették. Az alábbi kutatókat említhetjük meg mint akik nyugati nyelveken nagyban hozzájárultak a téma feltérképezéséhez: Joseph Needham (1900–1995), Ho Peng Yoke és Nathan Sivin a waidanhoz, valamint Isabelle Robinet (1932–2000), Farzeen Baldrian-Hussein (1945–2009) és Catherine Despeux a neidanhoz.

 

A cikk hivatkozandó adatai:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).

A fordítás alapjául szolgáló cikk:
Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, 2012), 1-3. o.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/?q=content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-ut... (2013. 08. 08.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - Előszó a magyar fordításhoz

Szerkesztői irányelvek:

  • A fejezetet a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük.
  • A cikk tartalomjegyzéke és többi fejezete, valamint a letölthető változat itt érhető el.
  • A korrektúrázott változat feltöltésének ideje: 2013. 10. 30.

Előszó a magyar fordításhoz

A magyar fordítás során a következő helyesírási és szedési elveket alkalmaztuk. A kínai kifejezéseket a nemzetközi pinyin 拼音 átírással szedtük, kis kezdőbetűvel és dőlt betűvel (pl. yin, yang, qi, dao).[1] Toldalékolás esetében csak a szótőt szedtük dőlt betűvel, a toldalékot nem. A toldalékolásnál a magyar helyesírás idegen írásmódú szavakra vonatkozó szabályai szerint jártunk el (lásd: A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai Kiadó, 2013, 215–216. §.), így például a szó végi „o” betű megnyúlik (pl. daót).


[1] Ezzel a szedési irányelvvel is szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezen szakkifejezések nem magyar szavak, hanem kínai írásjegyek hozzávetőleges hangtani átírásai. A pinyin átírás hozzávetőleges, hiszen a hangsúly, amelynek a kínai nyelvben jelentésmegkülönböztető szerepe van, nincs jelölve. Mi több, egy latin betűs hangtani átírás a magyar anyanyelvű, kínaiul nem beszélő olvasó számára nem lehet más, mint hozzávetőleges (a yang 陽 írásjegy esetében például a szóvégi „g”-t elharapják és nem ejtik egészen, hasonlóan az angol -ing /ɪŋ/ végződéshez).

A fordítás forrásául szolgáló tanulmány nem tartalmazta a kínai írásjegyeket, ezeket a magyar változatba beszerkesztettük. A kínai írásjegyek forrásául a következő műveket használtuk:

Tulajdonnevek esetében a magyar helyesírás szabályai szerint a könyvcímeket nagy kezdőbetűvel és dőlt betűvel írtuk (pl. a Cantong qi, a Cantong qiben), a személyneveket természetesen szintén nagy kezdőbetűvel szedtük, viszont a dőlt betűt elhagytuk (pl. Laozi). Kínai „személynevek” magyarra lefordított alakja esetében (pl. Sárga Császár) szintén nagy kezdőbetűt használtunk.

Felmerülhet továbbá a késztetés, hogy a taoista irányzatok vagy iskolák (pl. taiqing, hatalmas tisztaság taoizmus) nevét is nagy kezdőbetűvel írjuk. Mivel a magyar helyesírás szerint sem a vallásokat (pl. kereszténység, buddhizmus stb.), sem azok alirányzatait (pl. katolikus, unitárius, ferences stb.) nem írjuk nagy kezdőbetűvel, ezért a taoista irányzatok neveit is kisbetűvel szedjük.

Anyagnévi jelzővel ellátott szerkezet esetében a következőképpen jártunk el: amennyiben alkímiai szakszóról van szó, az anyagnévi jelzőt egybeírtuk a nem összetett főnevekkel (pl. aranyelixír, aranyfolyadék, jádefolyadék), mivel az első alkímiai irányzatok (ahogy azt a cikk részletesen kifejti) fémekkel és ásványokkal végezték műveleteiket, így a jelző azok anyagára és nem színére utal.

Bár idővel az alkímiai minőségeket belső élményekre vonatkozó jelképként kezdték használni, helyesírásunk nem tesz különbséget a szóösszetétel anyagi vagy jelképes alkalmazása között (pl. kőszívű), ezért egységesen egybeírjuk azokat. Amennyiben az anyagnévi jelző inkább a jelzett szó színét jelöli, a jelzett szótól különírtuk (pl. Jáde Császár, jáde nők).

Minden, a magyar fordító által betoldott jegyzetet szögletes zárójelbe tettünk és „a ford.” megjelöléssel láttunk el (kivétel ez alól az angol nyelvű könyvcímek magyar fordításának megadása, ilyenkor csak szögletes zárójelet használtunk). Amennyiben a szögletes zárójelbe tett közbevetés után nem áll ott „a ford.” felirat, a betoldás értelem szerint a szerzőtől származik.

A fordító ezúton is szeretne köszönetet mondani dr. Drimál Istvánnak és Hornyánszky Simonnak a magyar fordításhoz fűzött megjegyzéseiért, valamint Balázs Juditnak a kézirat korrektúrázásáért.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

http://www.aranyelixir.hu/?q=content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-ut... (2013. 08. 08.).

Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja - A taoista alkímia történeti áttekintése

A tanulmány PDF kiterjesztésben letölthető a linkre kattintva:
Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013).

Fordító: Horváth Gábor

Lektor: dr. Drimál István és Hornyánszky Simon

Korrektor: Balázs Judit

Borítóterv: Hrubi Viktória

Tördelés: Tóth Sándor Endre

Kiadja: Aranyelixír Kiadó, 2013

A fordítás alapjául szolgáló cikk: Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, 2012). A fordítás elkészülte óta már a tanulmány újabb, 2014-ben kiadott változata is elérhető a szerző honlapján.

PDF errata

12. o. "Számos későbbi, a neidan irányzathoz tartozó szöveg..." >>
  "Számos későbbi, a neidan irányzathoz tartozó szöveg..."

15. o. "...a Yangzi alsó folyásától délre eső területről származott, ami a Hat dinasztia (3–6. sz.) alatti taoizmus történetében is kritikus szereppel bírt." >>
  "...a Yangzi alsó vidékéről délre eső területről származott, ami a Hat dinasztia (3–6. sz.) alatti taoizmus történetében is döntő szereppel bírt."

19. o. "Ezt a prima materiát lehet átalakítani alkímiai arannyá." >>
prima materiához magyarázó lábjegyzet: alapanyag, kiinduló nyersanyag

20. o. "Isteni halhatatlanok üdvözölnek, és felemelkedünk az égbe." >>
  "Isteni halhatatlanok üdvözölnek, és felemelkedünk az Égbe."

22. o. "Eredetük tisztázatlan, a 3. századra Jiangnanban egyes taoista átadási vonalak..." >>
  "Eredetük tisztázatlan, a 3. századra Jiangnanban 江南 egyes taoista átadási vonalak..."

25. o. lábjegyzet: "...Jiangnanban bekövetkezett látomásos kinyilatkoztatásokból bontakozott ki..." >>
"...Jiangnanban átadott látomásos kinyilatkoztatásokból bontakozott ki..."

27. o. "...képektől és szimbólumoktól nyüzsgő..." >>
"...képektől és szimbólumoktól hemzsegő..."

27. o. "...megint csak Jiangnan területéről származott..." >>
  "...ugyancsak Jiangnan 江南 területéről származott..."

32. o. "A felsőbbrendű erény útján az egy kettővé, majd sokféleséggé való szétválása előtti állapotot önkéntelenül lehet elérni..." >>
  "A felsőbbrendű erény útján az egy kettővé, majd sokféleséggé való szétválása előtti állapotot természetesen lehet elérni..."

42. o. "...mely alkalmas volt tanai alapelveinek leírására..." >>
"...mely alkalmas volt tanai leírására..."

42. o. "...a világmindenség működése mint az abszolút tevékenykedése a viszonylagosban..." >>
"...a világmindenség működése mint az abszolút tevékenykedése a feltételek között..."

44. o. "...(Heng-hegy, a mai Hunanban)..." >>
  "...(Heng-hegy, a mai Hunanban 湖南)..."

44. o. "Baldrain-Hussein 1984" >> "Baldrian-Hussein 1984"

47. o. "Liu Chuxuannak" >> Liu Chuxuannek

50. o. "A longmen iskolához (vagy megalapítása előtt „Qiu Chuji átadási vonalához”) csatlakozott Ming-kori neidan képviselők között található Wu Shouyang..." >>
"A longmen iskolához (vagy megalapítása előtt „Qiu Chuji átadási vonalához”) csatlakozott Ming-kori neidan gyakorlók között található Wu Shouyang..."

55. o. "Nem szükséges elmondani, hogy a neidan..." >>
"Mondani is szükségtelen, hogy a neidan..."

63. o. "...a gyakorló tökéletes képmásáva növi ki magát..." >> "...a gyakorló tökéletes képmásává növi ki magát..."

66. o. 1. táblázat: qian-kun, kan-li trigramokat kicsit közel vannak egymáshoz

71. o. "Egy Bai Yuchannak tulajdonított kijelentés a neidan gyakorlásban használt lényegről azonban rányomta bélyegét az irodalomra" >>
"Egy Bai Yuchannak tulajdonított kijelentés a lényeg neidan gyakorlásban betöltött jelentéséről azonban rányomta bélyegét az irodalomra"

 

Tartalom

Szerkesztői megjegyzés: a tanulmányt fejezetenként is közzétettük blogunkon, és a könnyebb olvashatóság érdekében több bekezdésre tördeltük, valamint olyan kiemelésekkel láttuk el, amiket az eredeti kiadvány nem tartalmaz. A letölthető formátum csak az eredetiben is fellelhető dőlt betűs kiemeléseket tartalmazza.

Előszó a magyar fordításhoz

Bevezetés

Alapvető tantételek
Az alkímiai szövegtest

1. fejezet: A waidan eredete

2. fejezet: A taiqing (hatalmas tisztaság) hagyomány

Szertartás
Módszerek és üdvök
A taiqing alkímia és a későbbi waidan hagyomány

3. fejezet: Taoista meditáció és a neidan eredete

A benső istenek és táplálásuk
A magzat a shangqing taoizmusban
Meditáció és alkímia

4. fejezet: A Cantong qi (A hármas egység pecsétje)

A két fő olvasat
A dao és a világmindenség
A „nemcselekvés” útja és az alkímia célja
Az alkímiai modell

5. fejezet: Waidan a Cantong qi után

Két legendás módszer
Az alkímia és a ciklikusan ismétlődő időszakok
A waidan hanyatlása

6. fejezet: A fő neidan irányzatok és mesterek

Zhong-Lü
Nanzong (a déli átadási vonal)
Beizong (az északi átadási vonal)
Két Yuan-dinasztiabeli mester
A Wu-Liu irányzat
Az öt iskola
További Ming- és Qing-kori szövegek
Liu Yiming

7. fejezet: A neidan egyetemes távlatai

A neidan egységbe foglalása
Az alkímiai nyelvezet és az értelmezés szintjei
Más módszerek bírálata

8. fejezet: A benső elixír és az ember

Az elixír a neidanban
„Megfordítás”
Xing és ming

9. fejezet: A benső elixír gyakorlata

Az összetevők: lényeg, lélegzet és szellem
Cinóbermezők
A befogadó és irányító tároló, valamint a „tűz időszakai”
A gyakorlás állomásai

Felhasznált irodalom

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/fabrizio-pregadio-az-aranyelixir-utja-... (2013. 08. 08.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Szolgálati közlemény: Olvashatatlan hírlevél-értesítők

Frissítés (2013. 08. 06.): bár az értesítők már olvasható formában érkeznek meg, a hivatkozások egyelőre nem a megfelelő bejegyzésre mutatnak. Amíg a hibát teljesen ki nem javítottuk, a hírlevélküldő funkciót időlegesen kikapcsoltuk. A friss tartalmakról kedves Olvasóink hivatalos Facebook oldalunkon értesülhetnek.

 

Több kedves, hírlevelünkre feliratkozott Olvasónk visszajelzett, hogy az e-mail postafiókjukba hottentotta jelek formájában érkeznek meg az értesítő üzenetek. Ez úton is elnézést kérünk a kellemetlenségért, a hiba kijavítása folyamatban van.

Kérünk minden feliratkozót, hogy ne veszítse el türelmét és hidegvérét, az olvashatatlan leveleket ne helyezze a levélszemét/spam mappába, hitét vesztve ne iratkozzon le levelezőlistánkról, mert idővel minden rendbe fog jönni.

És hogy ne maradjunk napi bölcsész betevő nélkül se:

hottentotta [ë] főnév és melléknév ..tát, ..tája
I. főnév A hottentották: Dél-Afrikában élő, sárgásbarna bőrű, alacsony termetű, nyelvében sajátos csettentő hangokat használó nép. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi.
II. melléknév ..tául E néphez tartozó <személy, csoport>, rájuk jellemző, velük kapcs. <dolog>. Hottentotta ember, nő; hottentotta nyelv. || a. Hottentottául: hottentotta nyelven; (tréfás) ez nekem hottentottául van: ez nekem teljesen idegen nyelven van, egy szót sem értek belőle
(A magyar nyelv értelmező szótára, hottentotta szócikk).

Egy további nyelvi falatka:

A "hírlevél-értesítő" kötőjellel írandó, mert többszörös összetétel (hír-levél-értesítő) és meghaladja a hat szótagot (hír-le-vél-ér-te-sí-tő=7). Először egybe írtam, de szerencsére gyanút fogtam és ellenőriztem. Rákeresés után a részletes szabály is elolvasható:

http://helyesírás.mta.hu/helyesiras/default/kulegy

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben (és idővel olvashatóan:) szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát, valahogy így:

http://www.aranyelixir.hu/?q=content/szolgalati-kozlemeny-olvashatatlan-... (2013. 07. 16.).

Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, ennek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Aranyelixír (jindan 金丹)

Forrás: Fabrizio Pregadio, szerk. The Encyclopedia of Taoism (Routledge, London and New York, 2008), jindan szócikk, 551–555. o.

A dőlt betűkön kívül a kiemelések e bejegyzés szerzőjétől származnak.
A szócikket a könnyebb olvashatóság érdekében a nyomtatásban megjelent eredetinél több bekezdésre tördeltük.
A csillag (*) azt jelöli, hogy az adott kifejezés megtalálható az enciklopédia szócikkei között.

A modern tanulmányok rendszerint *waidanként (külső alkímia) vagy *neidanként (belső alkímia) utalnak az elixírekkel dolgozó kínai művészetekre, az alkímiai szövegek szerzői azonban gyakran az aranyelixír útjának (jindan zhi dao 金丹之道) nevezik hagyományukat.

Az arany (jin 金) a megnyilvánult világra jellemző változáson és múlékonyságon túli állandóság és változhatatlanság állapotát jelképezi.

Ami a dant 丹 vagy „elixírt” illeti, a szótani elemzés kimutatta, hogy e kifejezés jelentéstani mezeje – ami gyakran a vörös egyik fajtáját jelöli – a „lényeg, esszencia” gyökjelentésből fejlődött ki, és mellékjelentései közé tartozik egy létező valódi, alapvető vagy igazi természete, vagy a legalapvetőbb és legjelentősebb alkotóeleme, minősége vagy tulajdonsága.

Az aranyelixír útját, különféle megfogalmazásaiban, tantételekbe foglalt alapelvek lefektetése jellemzi. Ezeket a taoizmus alapszövegeiben rendszerezték először, és a dao, valamint a sokféleség világa közti kapcsolattal foglalkoznak.

A waidan és a neidan a gyakorlás két megközelítési módja. Mindkettő több változattal rendelkezik, amiket a lefektetett alapelvek mentén dolgoztak ki. Mindkét gyakorlási forma a külső vagy a belső elixír alkotórészeinek finomítása (lian 鍊, 煉) köré csoportosul. Ezen összetevők a waidanban élettelen anyagok, a neidanban pedig a világmindenség és az emberi lény elsődleges alkotóelemei, név szerint a lényeg, a lehelet és a szellem (*jing, qi, shen).

A kínai alkímiai hagyománynak ezért három vetülete van, nevezetesen: a tantételek szintje és a külön-külön „külső” vagy „belső” elixír finomításán alapuló két fő gyakorlási forma.

Az elixír a „külső alkímiában”.

A waidan eljárásokkal társított első, beazonosítható hagyományhoz tartozó *taiqing (hatalmas tisztaság) források, tantételeikről és alapelveikről jóformán nem tartalmaznak leírásokat. A módszerek egyes szempontjaira helyezett hangsúly és a leírásaikban alkalmazott szakszókincs azonban arról tanúskodik, hogy az alkímiai folyamat központi eleme abban áll, hogy az anyagot visszaáramoltassa „lényegéhez” (*jing), avagy prima materiájához.

E folyamatban a főszerepet az olvasztótégely (*fu) játssza, ami a világmindenség kialakulását megelőző kezdeti állapottal (*hundun) egyenértékű közvetítőként működik. Ebben a közvetítőben, a tűz hatására az elixír alkotórészei átalakulnak, avagy „visszaáramolnak” (huan 還) eredendő állapotukba.

A Daode jing 21. szakaszát idézve („Alig kivehető! Meghatározhatatlan! Benne azonban van valami. Sötét! Homályos! Benne azonban lényeg lakozik.”) a *Jiudan jing (A kilenc elixír szentirata) szövegmagyarázata ezt a megtisztított anyagot azonosítja a világmindenségnek életet adó, a daoból kibocsátott „lényeggel” (Huangdi jiuding shendan jingjue 黃帝九鼎神丹經訣; CT 885, 10.1b).

A módszerek rendkívüli sokfélesége közül fokozatosan kettő vált jellemzővé a waidanra.

Az első abban állt, hogy cinóberből (yang) higanyt (yin) finomított. Ezt a finomított lényeget (feijing 飛精) utána kénhez (yang) adták, majd ismét finomították, jellegzetesen hét vagy kilenc körforgásig. Az elegy minden egyes szakaszban egyre inkább yanggá vált, míg végül megtestesítette a tiszta yang (chunyang 純陽) tulajdonságait – azon állapot jellemvonásait, ami megelőzi az Egy szétválását sokféleséggé.

A *Zhouyi cantong qi (A három egyezésének jelképe a Változások könyve szerint)[1] című művel kapcsolatban álló waidan szövegekben leírt második módszerben a két kezdeti összetevő a cinóber (yang) és a természetes ólom (yin). Ezeket finomítják, hogy külön-külön létrehozzák a valódi higanyt (zhenhong 真汞), ami az eredeti yin, és a valódi ólmot (zhenqian 真鉛), ami az eredeti yang. A két finomított lényeg egyesítésével megszerzett elixír is a tiszta yangot képviseli.




[1] A szócikk szerzője itt a következő angol változattal fordítja a mű címét: „Token for the Agreement of the Three According to the Book of Changes”, azaz „A három egyezésének jelképe a Változások könyve szerint”. Egy későbbi, kifejezetten a nevezett műnek szentelt könyvében már következetesen „The Seal of the Unity of the Three, in Accordance with the Book of Changes” (Golden Elixir Press, 2011) fordítást használja, ami magyarul „A hármas egység pecsétje, a Változások könyvével összhangban” lehetne. Itt a forrásszöveghez igazodtunk – a ford.

 

Alkímia és kozmológia.

A Cantong qin alapuló hagyományokban az alkímia elsősorban egy jelképes nyelv, amit a dao és a világmindenség, a feltétlen és a viszonylagos, az egység és a sokféleség, az időtlenség és az idő közti kapcsolat ábrázolására használnak.

Ezekben a hagyományokban a megfeleltetésen alapuló kozmológia jelképei két fő szereppel bírnak – e jelképcsoportokat jellemzően a yint és a yangot, az öt hajtóerőt[1] (*wuxing), valamint a *Yijing (Változások könyve) nyolc trigramját és hatvannégy hexagramját stb. magukba foglaló mintázatok szerint rendezik el.


[1] A wuxing (五行) további elterjedt magyarításai: öt elem, öt változó állapot, öt fázis, öt átmenet, öt mozgató stb. A cikkben használt angol „five agents” fordítása öt hajtóerő, öt hatóerő, öt cselekvő lehet. A lehetséges magyarítások áttekintése és alapos mérlegelése egy másik bejegyzés témája lesz – a ford.

 

Első szerepük az eredendő lehelet (*yuanqi) „tízezer létezővé” való burjánzása során létrejövő eltérő kozmológiai alakzatok és elrendeződések szemléltetése. E szerepükben a megfeleltetésen alapuló kozmológia jelképei bemutatják, hogyan viszonyul a tér, az idő, a sokféleség és a változás a dao határtalanságához, időtlenségéhez, nem kettősségéhez és állandóságához.

A Cantong qi például a középből kibontakozóként írja le az öt hajtóerőt – amik különösen a világmindenség fő térbeli és időbeli rendjét határozzák meg. A közép ezután mindegyiket tartalmazza, keresztülfolyik rajta és „felruházza hathatósságával”.

Második szerepükben a megfeleltetésen alapuló kozmológia jelképei összefüggésbe hozzák az alkímiai gyakorlást a tan alapelveivel. A Változások könyvének trigramjait például arra használják, hogy segítségükkel bemutassák az alkímiai folyamat mibenlétét. E folyamat a világmindenségben megjelenő yangból és yinből párolja ki külön-külön a világegyetemet megelőző valódi yint (zhenyin 真陰) és valódi yangot (zhenyang 真陽), majd egyesíti azokat, hogy létrehozza az egységüket jelképező elixírt.

Az elixír a „belső alkímiában”.

A „belső elixírről” szóló értekezésekben részletesen kifejtett tanok a korai taoista szövegekben taglaltak újrafogalmazásából állnak, amiket a Cantong qi nyújtotta minta szerint a megfeleltetésen alapuló kozmológia rendszeréből átvett nyelvezettel és képi világgal tettek teljessé.

A tantételekre vonatkozó értekezések szerzői rámutatnak, hogy az alkímiai tanításokat csak a Daode jing tanainak fényében lehet megérteni (erről a szövegről tartják, hogy az „aranyelixír útjának eredete”).

Hangsúlyozzák továbbá azt is, hogy a megfeleltetésen alapuló kozmológia szolgáltatja a „képmásokat” (*xiang), amik – *Li Daochun (fl. 1288–92) megfogalmazásában – arra szolgálnak, hogy „szavak által alakkal ruházzák fel az alaktalant, és így megnyilvánítsák a hiteles és feltétlen daot” (*Zhonghe ji, 3.13a–b; lásd Robinet 1995a, 75–76).

A tan és a gyakorlás kapcsolata még maguk a neidan beavatottak között is tisztázásra szoruló kérdés volt. Ezt Chen Zhixu (1289–1335 után) álláspontja is mutatja, aki erélyesen visszautasítja az alkímia olyan értelmezését mint ami pusztán önművelő módszerekből áll:

„Azt beszélik, hogy a művelés és finomítás útja a Sárga Császár (*Huangdi) és Laozi módszereiből (shu 術) tevődik össze. Elég ebből az ostobaságból! Ez az aranyelixír hatalmas útja, amit nem lehet módszernek nevezni” (*Jindan dayao, 3.4b).

Chen Zhixu és más szerzők hangsúlyozzák, hogy a belső elixírt minden emberi lény birtokolja, és az az ember saját benső, veleszületett megvalósított állapotának jelképe. *Liu Yiming (1734–1821) ezt az elképzelést a következőképpen fejezi ki:

Az emberi lények ezt az aranyelixírt az Égtől kapják. …Az aranyelixír az ember alapvető természetének egy másik elnevezése, ami az őseredeti kezdetből (huncheng 混成, a Daode jingből átvett kifejezés) alakult ki.

Nincs másik aranyelixír az ember alapvető természetén kívül. Ezt az aranyelixírt minden emberi lény hiánytalanul magában hordozza: teljesen megvalósított mindenkiben. Nem több egy bölcsben, nem kevesebb egy hétköznapi emberben. A halhatatlanok és a buddhák magja, az érdemesek és a bölcsek gyökere (Wuzhen zhizhi 悟真直指, 1. fejezet).

Két kifejezés magyarázata alkalmával, amit a Cantong qi a Daode jingből vett át, Liu Yiming a következőképpen fejti ki nézeteit:

a „felsőbbrendű erény” (shangde 上德) annak közvetlen felismerése, hogy az emberben belül és rajta kívül levő eredendő „égi valóságra” (tianzhen 天真) soha nem gyakorol hatást a változás és a mulandóság, míg az „alsóbbrendű erény” (xiade 下德) az alkímiai gyakorlás kivitelezése annak érdekében, hogy a gyakorló „visszatérjen a daoba”. Kijelenti azonban, hogy amikor az utóbbi ösvény gyümölcse beérik, „ugyanahhoz a célhoz vezető úttá válik, mint a felsőbbrendű erény” (Cantong zhizhi 參同直指, „Jing 經”, 2. fejezet).

Bár a neidan gyakorlatokat úgy fogalmazták meg, hogy néha észrevehetően eltérnek egymástól, a „megfordítás” (ni 逆) képzete mindegyikben közös (Robinet 1995a, 131–45).

A legelterjedtebb megfogalmazásban a gyakorlás keretéül a következő eljárás szolgál: a létezés minden egyes elsődleges összetevőjét (lényeg, lehelet és szellem) újra visszahelyezik az őt megelőzőbe, ami a nemlétezésbe vagy ürességbe (*wu, xu 虛, kong 空) való „visszaáramlásban” (huan) éri el csúcspontját.

E folyamat jellegzetes leírása a következő: a „lényeg finomítása és átalakítása leheletté” (lianjing huaqi 鍊精化氣), a „lehelet finomítása és átalakítása szellemmé” (lianqi huashen 鍊氣化神), végül a „szellem finomítása és visszaáramoltatása az ürességbe” (lianshen huanxu 鍊神還虛).

Li Daochun ezeket az állomásokat a Daodejing 42. szakaszában felvázolt kozmogóniai folyamattal kapcsolja össze: „A dao létrehozza az egyet, az egy létrehozza a kettőt, a kettő létrehozza a hármat, a három létrehozza a tízezer létezőt.”

Ebben a sorozatban (lásd a 15. táblázatot) a dao először létrehozza az egységet, ami magában rejti az egymást kiegészítő alapelveket, a yint és a yangot. Miután a yin és a yang elválik egymástól, ismét összekapcsolódik és létrehozza a „hármat”, helyreállítva az egységet a sajátos létezők szintjén. A „tízezer létező” e folyamat állandó ismétlődéséből létrejövő létezők teljessége.

Li Daochun fejtegetése szerint a neidan gyakorlás három állomása e folyamat megfordítását jelképezi, ami így a „tízezer létezőtől” az ürességhez vezet azáltal, hogy megszünteti a létezés egyes elsődleges alkotóelemei és a közvetlenül felettük levő közti különbségeket.

Fabrizio Pregadio, szerk.: The Encyclopedia of Taoism, 555. o.

Li Daochun és a többi, erre hivatkozó szerző számára, a fent vázolt gyakorlási forma az egyetlen, ami megfelel az aranyelixír útját jellemző alapelveknek.

A Zhonghe ji című művében található egyik értekezésében (2.11b–17a) Li erélyesen visszautasítja a szexuális gyakorlatokat, valamint a waidant, és alacsony polcra helyezi az élettani gyakorlatokat (beleértve a *daoyint, a légzőgyakorlatokat és az étrendi szabályozásokat), valamint az elmélkedő és felidéző módszereket.

Ami a tulajdonképpeni neidant illeti, három „járművet” (sheng 乘) különböztet meg, amiket élettaniként, kozmológiaiként és szellemiként lehetne jellemezni. Felettük áll a legfőbb egyetlen jármű (zuishang yisheng 最上一乘), amit a „legfőbb és legvégső valóság csodálatos útjának” nevez, és nem társít hozzá semmilyen sajátos gyakorlatot.

Különös fontossággal bír Li Daochun értekezésében az „alkalmazás vagy működés pontjának” (zuoyong chu 作用處) eszméje, mely szerint az egyes fogalmak és gyakorlatok a megértésük szintjének megfelelően eltérő jelentéseket vesznek magukra és eltérőképpen működnek.

Fabrizio PREGADIO

Meng Naichang 1989; lásd még a *neidan, *nüdan és *waidan szócikkek irodalomjegyzékét

neidan; nüdan; waidan

Magyarra fordította: Horváth Gábor, 2013

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát, valahogy így:

http://www.aranyelixir.hu/?q=content/aranyelixir-jindan-jin-dan (2013. 07. 10.).

Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, ennek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Hivatkozásgyűjtemény / Linkgyűjtemény

Ebbe a bejegyzésbe gyűjtöm a különféle linkeket, hivatkozásokat, amiket használni szoktam, és amik talán másoknak is hasznára lehetnek.

Klasszikus kínai nyelv - online szótárak (angol<>kínai)

http://tls.uni-hd.de/main/basic_ch_main.lasso

http://140.111.34.46/newDict/dict/index.html

http://www.kangxizidian.com - Kangxi szótár

http://www.chineseetymology.org - etimológiaszótár

http://shahon.org/sinological-resources-online - Dr. Galambos Imre honlapja

 

Modern kínai nyelv - online szótárak (angol<>kínai)

http://www.zdic.net

http://www.yellowbridge.com/chinese/chinese-dictionary.php - átfogó keresési lehetőségek

http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php - átfogó keresési lehetőségek

http://www.iciba.com/

http://www.nciku.com/

http://www.mandarintools.com > Character Dictionary vagy Chinese/English dictionary

http://140.111.34.46/newDict/dict/index.html

http://www.zhongwen.com

http://www.chinese-tools.com > Chinese Dictionary

http://humanum.arts.cuhk.edu.hk/Lexis/Lindict

http://xh.5156edu.com/

 

Modern kínai nyelv - online szótárak (magyar<>kínai)

http://kinaiul.hu/szotar

http://www.morphologic.hu/kinai/index.php

 

Kínai nyelv - pinyin átírás

http://www.purpleculture.net/chinese-pinyin-converter - kínai írásjegyek pinyin átírása (Figyelem: több lehetséges kiejtés esetében csak egyet ad meg!)

http://www.mandarintools.com/pyconverter.html - a jobb alsó sarokban lehet állítani, hogy miről mire szeretnénk konvertálni

http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Pinyin - pinyin, Wade-Giles és a népszerű magyar átírás szótagtáblázata

 

Könyvkötészet

http://www.konyvkotobolt.hu/ - könyvkötőbolt 1047 Budapest , Nádor u. 80.

http://www.coverlux.hu/  - különleges papírok 1163 Budapest, Cziráki u. 26-32.

http://www.panton.hu/ - papír, szürkelemez (üzletlánc)

http://www.varrovilag.hu/ - tű, cérna

http://www.tibikeborike.hu/ - lyukasztó, ár, cérna, csont

http://www.bor-cipokellek.hu/ - lyukasztó, ár, cérna, csont

 

frissítve: 2013. 06. 26.

Oldalak