Blog



Uralkodó hozzáállás vs. javasolt hozzáállás

I. rész, 3. szakasz:
Uralkodó hozzáállás vs. javasolt hozzáállás – a taoizmus tanulmányozásában és művelésében

A taoizmusról szóló cikksorozatunk korábbi részét, mely nagy vonalakban az írás kínai kultúrkörben betöltött szerepét taglalta, a következő állítással fejeztük be:

[...] Az egyik visszatérő álláspont, amit a magyarországi „taoisták” gyakran megfogalmaznak az, hogy a taoizmus művelése egyenlő a taoista gyakorlatok művelésével és az úgynevezett "elmélet", azaz a taoista szövegek és rajtuk keresztül a taoista tanok alapos ismerete fölösleges – megközelítésük tehát módszerközpontú.

Ez vezet át minket a taoizmus tanulmányozása/művelése során tapasztalt uralkodó és egy másféle (általunk javasolt) megközelítés közti különbségek feltárásához, cikksorozatunk következő részéhez.

Ez természetesen pusztán egy szubjektív megfigyelés, gyakori előfordulása miatt azonban mégis alkalmas kiindulási pontnak. (Egyelőre a magyarországi „taoistákat” nem szeretnénk pontosabban meghatározni, uram bocsá' nevesíteni, a gondolatmenet szempontjából másodlagos, hogy milyen körben találkoztunk ezzel az uralkodó hozzáállással.)

Kiegészítés (2014.01.29.): egyik Olvasónk felhívta rá a figyelmünket, hogy a magyarországi "taoisták" kifejezés esetleg sértő lehet egyesekre nézve. Mivel nem az indulatok keltése, hanem a téma feltárása a célunk, tisztázzuk, hogy kiket értünk ebben a cikkünkben magyarországi "taoisták" alatt:

pontosan azokat, akikre ez a név, illetve a bevezetésben és a cikk további részében elmondottak illenek, azaz Magyarországon élnek (legtöbbjük valószínűleg magyar anyanyelvű is), gyakorolnak bizonyos Kínából eredeztethető módszereket, és úgy vélik, hogy ettől taoisták.

Ezek az emberek lehetnek akárhol, előfordulhatnak akármilyen közösségben, lehet, hogy pont Ön egy ilyen taoista, lehet, hogy én. A lényeg, hogy bizonyos módszerek végzését egyenlősítik és azonosítják egy vallási/szellemi/bölcseleti rendszer művelésével.

A módszerek kapcsán azt is jegyezzük meg, hogy a legelterjedtebb gyakorlatokat gyakran az Egyesült Államokba emigrált kínaiak vagy második generációs amerikai qigong vagy taiji oktatók tanítják. Ez nyilván nem von le a módszerek értékéből, hatékonyságából, azt viszont érdemes lenne vizsgálat alá vonni, hogy az új kulturális közeg hogyan hat a gyakorlatok átadására, befogadására, értelmezésére.

Mielőtt azonban belemélyednénk előre szólunk: ma csak a negatív meghatározásig fogunk tudni eljutni, azaz áttekintjük, hogy mi a biztosan téves megközelítés, mi biztosan nem a taoizmus gyakorlása. Azaz rámutatunk néhány beidegződésre és bevezetünk néhány szempontot.

Tehát: megfigyelésünk és tapasztalatunk szerint a taoizmus művelését bizonyos módszerek ismeretével és rendszeres végzésével azonosítják. Ezek a módszerek rendszerint a Kínából származó és Nyugaton hozzáférhető harc- vagy mozgásművészetek (mint például a taiji quan 太極拳), energiagyakorlatok (qigong 氣功), esetleg meditációs gyakorlatok.

Bár már ez az azonosítás is teljesen téves, hiszen a legkorábbi taoista iratok (Daode jing 道德經, Zhuangzi 莊子) csak nyomokban utalnak testi vagy meditációs gyakorlatokra (lásd például 'A taoizmus meghatározása' című írást), még ezen módszertanok alkalmazása is nagyfokú szellemi igénytelenséggel párosul.

Mi több, már ez a társítás is arra az ellenőrizetlen alapfeltevésre épül, hogy a Kínából származó és Nyugaton elterjedt gyakorlatok valóban taoista gyakorlatok. Biztosan azok, vagy csak taoisták is végzik őket?

Nézzük a módszeralapú megközelítéssel társuló szellemi igénytelenség emblematikus tüneteit (az uralkodó hozzáállást), és a gyógymódot (az általunk javasolt hozzáállást):

1. megfigyelés

Tünet: Elég a módszerek ismerete és végzése, nem fontos tudni, milyen közegben jöttek létre.

Gyógymód: Az archaikus világkép (amiben a módszerek létrejöttek) és a modern világkép (amibe a mai gyakorló beleszületett) közti különbségek megértése előfeltétele az eredményes gyakorlásnak. Csupán egy példa erejéig lásd a régi (szent) és a mai (profán) időszemlélet közti különbséget.

2. megfigyelés

Tünet: Nem kell érteni a módszertan mögötti szemléletmódot (amire alapozva valójában a gyakorlatokat létrehozták), csak csinálni kell és majd működni fog.

Gyógymód: A gyakorlás megkezdése előtt az adott rendszer áttekintéséből fakadó tisztánlátás elengedhetetlen. Tisztázni kell ugyanis, hogy hova akar (és hova nem akar) elvezetni az adott módszertan.

Másként fogalmazva: képes-e bárki elérni egy olyan célt, amiről nem tud, ami nincs nagyon tisztán a szeme előtt? Aligha. Ha viszont mégis eléri, nem fogja tudni, hogy elérte, hiszen nem tisztázta magában, hogy hova igyekszik.

És ami még ennél is fontosabb: ha nincs tisztázva a művelés célja, a gyakorló nem tud őszinte önvizsgálatot tartani, hogy el szeretné-e egyáltalán érni azt a szellemi vagy akármilyen célt? Pedig ez a legfontosabb kérdés: "El szeretnék-e egyáltalán oda jutni, ahova ez az egész cirkusz vezet?"

3. megfigyelés

Tünet: Módszerek mindenek felett. Mottó: „Elég már az elméletből, hiszen az csak agyalás, inkább csináljuk! Ne agyaljunk, ne lovagoljunk már a szavakon, inkább tapasztaljunk.”

Gyógymód: A szemléletmód a módszer, amihez minden gyakorlat csak széljegyzet. Az észtani munka elengedhetetlen, sőt kívánatos és horribile dictu még élvezetes is lehet.

Közbevetés: mi különbözteti meg az öncélú agyalást a bölcselkedéstől?

Álláspontunk szerint az alábbi szempontok segíthetnek eligazodni:

1. A bölcselkedés témája és irányultsága az evilágon túlmutató (azaz transzcendens) valóság – tehát fogalmazhatunk úgy, hogy függőleges irányultságú.

2. A bölcselkedés mögött áll egy praxis, egy módszertan, aminek segítségével konkrét lépésekre lehet fordítani a meglátásokat, és így segít azokat aktualizálni, megvalósítani.

Ebből látszik, hogy mi sem a módszerek és a gyakorlatok ellen beszélünk, pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy azokat a helyükön kell kezelni, mert a mögöttes szemléletmód ismerete és megértés nélkül nem fognak működni.

3. A bölcselkedés módszere az eszmecsere, sőt a vita (a yin-yang egyesítésének egyik módja): két álláspont ütköztetésével a vélemények lepárlódnak, majd egy magasabb rendben egyesül(het)nek. Alkímiai szóhasználattal élve: a hevítés megfinomítja az alapanyagokat és leülepíti a salakanyagokat, hogy a tiszta lényeg felszínre kerüljön.

Figyelem! Egy eszmecsere célja soha nem az, hogy a végére mindkét fél eljusson a felismerésig, "Jé, erről a témáról ugyanazt gondoljuk!", hanem az, hogy az álláspontok megfogalmazása révén a felek megismerjék egymás értékrendjét és tisztába kerüljenek sajátjukkal – ami lehet teljesen azonos, részben azonos, részben eltérő stb.

Összegezve

Összegzésképpen kérem engedjen meg egy metafórát. Egy gyógyászati kezelés rendszerint az alábbi lépéseken keresztül történik:

 

  1. kórmeghatározás (diagnózis): a jelenlegi állapot felmérése (van-e jelen betegség a szervezetben, felborult-e a szervezet egyensúlya),
  2. kórtan (patológia): ha van betegség vagy felborult az egyensúly, mi a kiváltó ok,
  3. gyógymód (terápia): hogyan lehet megszüntetni a betegség okait, ha szükséges hogyan lehet kezelni a tüneteket,
  4. gyógykezelés (kúra): a kezelés kivitelezése,

+1. ellenőrzés, azaz ismételt állapotfelmérés: milyen hatást váltott ki a kezelés, sikerült-e megszüntetni a betegséget és visszavezetni a szervezetet az egyensúlyi állapotba.

Ezen lépésekből az első háromhoz és az utolsóhoz elengedhetetlen a szemléletmód, és pusztán a negyediknél kap kizárólagos szerepet a módszertan. Ha  tehát módszerközpontú megközelítést alkalmazunk, akkor egyetlen lépést fedünk le (1. ábra).

1. ábra. A módszertanon alapuló megközelítés hatóköre.

1. ábra. A módszertanon alapuló megközelítés hatóköre.

Amennyiben a szemléletmódra alapozunk, és a módszertant csak annak szerves, de kiegészítő részeként alkalmazzuk, mindegyik lépés lefedhető (2. ábra).

2. ábra. A szemléletmódon alapuló megközelítés hatóköre.

2. ábra. A szemléletmódon alapuló megközelítés hatóköre.

A gyakorlatközpontú megközelítés tehát erősen hiányos, mert a Kínából származó, taoistának titulált gyakorlatok (ha egyáltalán taoista gyakorlatok, hiszen ezt senki nem ellenőrizte, csupán egy elterjedt feltételezés) csak a jéghegy csúcsát alkotják, a taoizmus sokkal összetettebb eszmerendszer néhány gyakorlatnál. Az alábbiak összessége alkotja:

  • szertartások,
  • kozmológiai elméletek,
  • bölcseleti eszmék,
  • etikai elvek,
  • mágikus gyakorlatok stb.

Mi több, a tevékenyen végzendő taoista gyakorlatok nem jelenthetik a végcélt, hiszen a bölcset a nemcselekvés (wuwei 無爲) jellemzi (lásd a Daode jing releváns szakaszait).

Zárásként

Mi akkor a taoista művelés (vég)célja és milyen szemléletmódra lenne érdemes alapozni, még mielőtt taoista művelésbe kezdenénk? Erre igyekszünk választ adni a cikksorozat III. részében, mely a taoista kozmológiát mutatja be és körbejárja annak gyakorlati alkímiai alkalmazását.

Előtte azonban még áttekintjük, hogy rendszerint milyen elterjedt féligazságokkal azonosítják a taoizmust (II. rész). Az egyes fejezeteket könnyedén elérheti a cikksorozat tartalomjegyzékén keresztül.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/uralkodo-hozzaallas-vs-javasolt-hozzaa... (2014. 01. 19.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Az írás szerepe és jelentősége a kínai kultúrkörben

I. rész, 1. szakasz:
Az írás szerepe és jelentősége a kínai kultúrkörben

A taoizmusról szóló cikksorozatunk következő epizódja.

Bevezetés

Az alábbi kivonat nem nyelvtudományos értekezés, hanem abba az értékrendbe enged bepillantást, amellyel a kínaiak saját írásukhoz viszonyulnak.

Ennek a taoizmusra vetített fontossága akkor válik nyilvánvalóvá, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a taoisták (egészen a legutóbbi évtizedekig) elsősorban „kínaiak” voltak (természetesen nem a mai közigazgatási és politikai értelemben, hanem nyelvi és kulturális hátterüket illetően).

Tehát a taoizmus történetének kb. két és fél évezredes dokumentált időszaka során nem tudták (és feltehetőleg nem is akarták) kivonni magukat az alól az értékrend alól, amit a kínai kultúrkör megszabott és behatárolt.

Mivel a kínai kultúrkör egyik oszlopa az írás (hiszen az írás bizonyítja egyértelműen, hogy a Shang-kori civilizáció egyenes ági kulturális felmenője a 21. századi Kínának), érdemes áttekintenünk, hogy milyen viszonyt ápoltak a kínaiak írásrendszerükkel.

Kultúrtörténet vs. nyelvtudomány

Megismételjük: az alábbiakban nem nyelvészeti, hanem kultúrtörténeti eszmefuttatás olvasható. E kettő (a nyelvtudomány és a kultúrtörténet) közti különbség szemléltetésére álljon itt egyetlen példa:A legkorábbi kínai írást nem az emberi beszéd feljegyzésére hozták létre, hanem inkább az a törekvés hívta életre, hogy használói kapcsolatot teremtsenek az isteni világgal” – szól a szerző elsőként idézett állítása.

Bár ez a kultúrtörténeti kutatás keretein belül igaz és teljesen helyes megfogalmazás, amit a jóslócsontok egyértelműen bizonyítanak is (mármint hogy a kínai írás első fennmaradt formája tényleg arra szolgált, hogy az uralkodó kapcsolatot tartson az égi világgal, azaz vallási és nem profán funkciót töltött be), nyelvtudományos valóságalapja nincsen, hiszen minden természetesen kialakuló írásrendszer alapjául – így a kínai írásául is – a közösség által aktuálisan beszélt nyelv szolgált.

Az írás tehát a beszéd rögzítésére szolgált, ezért nem lehetett más az alapja, mint a hangtan. (Az most mellékes, hogy a kínai írás szótagokat rögzít és nem hangokat, mint például egy alfabetikus írásrendszer.)

Nyilván létez(het)nek olyan írott nyelvek, amelyek nem hangokat rögzítenek, például rejtjeles kódrendszerek, illetve állhatnak rendelkezésünkre olyan írott nyelvek is, amelyeknek hangtani előzményeiről semmilyen ismeretünk nincsen – a kínai írás viszont nem tartozik egyik kategóriába sem.

Tehát a közhiedelemmel ellentétben a kínai írásjegyek, már a leges legkorábbi változataik is, hangalakokat rögzítettek (szótagokat, amik a klasszikus kínai nyelvben egyben szavak is voltak) és nem miniatűr festményekként ábrázoltak tárgyakat, cselekvéseket, eseményeket stb. A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk John DeFrancis: The Chinese Language – Fact and Fantasy (University of Hawaii Press, 1984) című könyvét, különösen a II. rész fejezeteit.

Kultúrtörténet: talizmánírás

Most térjünk rá a kultúrtörténeti vizsgálódásra, melynek forrása a következő mű:

Dominic Steavu-Balint: The Three Sovereigns Tradition: Talismans, Elixirs, and Meditation in Medieval China (Stanford University, Doctoral Dissertation, 2010), 135–139. A könnyebb olvashatóság érdekében a szöveget több bekezdésre tagoltuk és félkövér kiemelésekkel, valamint aláhúzásokkal láttuk el. A lábjegyzeteket lásd az eredetiben.

Az idézet kezdete:

A legkorábbi kínai írást nem az emberi beszéd feljegyzésére hozták létre, hanem inkább az a törekvés hívta életre, hogy használói kapcsolatot teremtsenek az isteni világgal.1 A divináció szakértői megalkották a Shang jóslócsontokon és teknőspáncélokon látható feliratokat, hogy segítségükkel feljegyezzék a természetfelettivel folytatott szertartáson keresztüli kapcsolatteremtések eredményét. Ezeket a feliratokat kizárólag a szellemeknek szánták.2

[…] A talizmános írás olvashatatlanságát – ahelyett, hogy azt hiányosságnak tekintették volna –, minden kétséget kizáró szentségének bizonyítékának tartották. A legenda szerint a kínai íráselemek eredetileg isteni írásjegyek voltak, és csak a bekövetkező leromlásuk során változtak emberek számára is olvashatóvá. Azaz minél megfejthetetlenebb egy felirat, annál közelebb áll az isteni eredethez vagy íráshoz.

Mindazonáltal az emberek számára is olvasható első írásjegyek még mindig meglehetős erővel bírtak. A természetből származtak, ami torzítatlan formában tükrözi a kozmikus mintázatokat, így ezek az íráselemek az istenek és a démonok máskülönben rejtett működésének mélységébe engedtek bepillantást.

A Huainan zi 淮南子 (Huainan mesterének könyve) feljegyezte, hogy „az ősi időkben Cangjie 倉頡 [kb. i. e. 2650] megalkotta az írást, mire az Égből gabonaszemek hullottak alá és a démonok elmenekültek a sötétségbe.” Xu Shen 許慎 (kb. 58–147), az első századbeli szövegmagyarázó hozzáteszi:

A madarak lábnyomai által hagyott mintázatra tekintve, Ts’ang Chieh annak hasonlatosságára megalkotta az írást (tsao shu yu ch’i 造書有契), mire…a démonok félni kezdtek, hogy őket is feljegyezhetik a könyvekbe, ezért éjszakánként üvöltöttek.6

A Lidai minghua ji 歴代名畫記 (Egymást követő nemzedékek híres festőinek feljegyzései) kifejti, hogy Cangjie „határozta meg az [első] írott írásjegyek alakját. Ezután a teremtés nem tudta többé elrejteni titkait, […] a természetfeletti lények nem tudták többé elrejteni alakjukat, ezért a démonok elmenekültek a sötétségbe.”7

Az írás aktusa elválaszthatatlan a megnevezés aktusától, ami nem pusztán leíró, hanem előíró is. Fényre hozza és felfedi azt, ami korábban homályban rejtőzött, ezáltal hatalommal ruházva fel az írót (és az olvasót).

Teológiai szempontból csekély különbség van a hagyományos írás és a talizmánírás között, mivel mindkettő az eredendő lehelet (yuanqi 元氣) megnyilvánulása – abban különböznek viszont, hogy az egyik csak beavatottak, míg a másik avatatlanok számára is érthető és hozzáférhető.

A beavatottak talizmánírása kevésbé távolodott el kozmikus eredetétől, ezért olvasható az istenek, viszont nem olvasható az emberek számára. Az avatatlanok számára is hozzáférhető írás ugyanakkor valamivel „silányabb”, ezért olvasható az emberek számára is.

A szellemek és démonok fölötti uralom tekintélye a beavatott azon tudásában gyökerezik, hogy ismeri a lény valódi alakját (zhenxing 真形), avagy „valódi természetét”, ami a szellem vagy démon valódi nevében nyilvánul meg – ezt olyan nyelven írják a talizmánra, amit csak a természetfeletti lények képesek megfejteni.

A nevek bensőséges kapcsolatban vannak az önazonossággal, mégpedig olyan mértékig, hogy ismerve egy szellem vagy démon valódi nevét egyenértékű a szellemi lény fölött gyakorolt teljes hatalommal.8 Ez lehetővé teszi a talizmán hordozójának, hogy rákényszerítse ezeket a lényeket az érdekében kivitelezett cselekvésre – ahogy egy császár parancsol hivatalnokainak és minisztereinek.

A Sanhuang 三皇 hagyomány talizmánrítusai mögött meghúzódó működés a talizmánok eredeti, császári jelképekként való használatával áll kapcsolatban: a kettétört talizmán két darabja két ember birtokában volt, és – a császári tekintély bizonyítékaként, utalásként a császár jogi személyére – csak a két fél összeillesztésével lehetett igazolni és végrehajtani a parancsot.

A szellemek és a démonok megkísérelik elrejteni valódi alakjukat, hiszen annak birtoklása uralmat biztosít fölöttük. A „császári” tekintély másféle – szellemi természetű – formájának bizonyítékaként a talizmánok átmenetileg fellebbentik a hamis fátylat, amivel a (gyakran hivatalnokként működő) szellemi lények elleplezik magukat, és így rövidéletű, de valóságos irányítást biztosítanak irányításuk fölött.9

Tágabb értelemben Kínában ugyanez igaz az írás erejére is.10 Nem minden ok nélkül van, hogy mind a taoista, mint a buddhista hagyományban sok szentirat maga is az ártó erőket elhárító szerepet tölt be, védelmezve birtoklóját, ahogy egy egyedi talizmán is tenné.

Lényegét tekintve minden kinyilatkoztatott szöveg erővel bír, hiszen ugyanúgy működnek, mint a császári szentségek: magukhoz vonzzák és tartályként elraktározzák az eredendő leheletet.11  Isteni védelmet biztosítanak, és ezzel egyidejűleg bizonyítják a mennyei erőkkel kötött egyezséget – szellemi leszármazásról tesznek tanúságot, mely a beavatottat összeköti az istenekkel.

Idézet vége.

Összefoglalva

A kínai kultúrkör egyik nagyon korai sajátossága, hogy az írás szakrális és nem profán szerepet tölt be (szemben más kultúrkörökkel, ahol az írást evilági ügyek, pl. adók rögzítésére dolgozták ki, vagy azokkal, amelyekben a vallási tanokat szándékosan szóban adták át és semmit nem rögzítettek írásban).

Az írás tehát kezdettől fogva összefonódik a szakrális, vallási élettel, és azon belül is az őskultusszal: az uralkodó, elhunyt ősei lelkének közbenjárásával tartotta a kapcsolatot a főistennel (di 帝). Erről magyar nyelven lásd például Salát Gergely: A régi Kína rövid története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009), 30–31. o. Az írásnak ez az „égi” vetülete később is megőrződik és tovább él a talizmánokban, illetve a szakrális iratokban.

Az ősök (azaz a múlt) és az írás tiszteletéből következik a múltból származó, így az ősökkel kapcsolatot biztosító szövegek tisztelete, ami azt eredményezi, hogy a legtöbb (ha nem az összes) kínai vallási hagyomány (így a taoista is), írásalapú – azaz szakrális hitelességét a múlt bölcseitől származó vagy általuk megihletett szent szövegekkel támasztja alá és törvényesíti.

Zárásként

Ez a bejegyzés elsősorban azért került megírásra, mert az egyik visszatérő álláspont, amit a magyarországi „taoisták” gyakran megfogalmaznak az, hogy a taoizmus művelése egyenlő a taoista gyakorlatok művelésével és az úgynevezett "elmélet", azaz a taoista szövegek és rajtuk keresztül a taoista tanok alapos ismerete fölösleges – megközelítésük tehát módszerközpontú.

Ez vezet át minket a taoista szövegek szerepének tisztázásához, majd a taoizmus tanulmányozása/művelése során tapasztalt uralkodó hozzáállás feltárásához, soronkövetkező fejezeteinkhez. Az egyes részeket könnyedén elérheti a cikksorozat tartalomjegyzékén keresztül.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/az-iras-szerepe-es-jelentosege-kinai-k... (2014. 01. 17.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A kínai építészet története – online kurzus (3. blokk)

A kínai építészet története

3. blokk: az Öt dinasztiától a Jin-korig

Ahogy arról korábban értesítettük kedves Olvasóinkat, online előadássorozat indult a kínai építészet történetéről. Az 1. blokk, illetve a 2. blokk után most a 3. blokk előadásai is megtekinthetők.

Sajnos csak egyszerűsített kínai és angol felirat érhető el. Ennek bekapcsolásához indítsa el a video lejátszását, majd kattintson erre az ikonra: .

Magyar felirat beállítása:

  • Ha valaki a fenti kis ikonra kattint, kiválaszthatja azt a lehetőséget is, hogy "Translate Caption" (azaz "Felirat fordítása").
  • A kattintás után a megjelenő menüből ki kell választani a célnyelvet (esetünknek "Hungarian - Magyar"), majd "OK".
  • Ezután a Youtube (feltételezem a Google Translator segítségével) feliratozza nekünk a magyar fordítást.
  • Ahogy az egy gépi fordítástól elvárható, töredékes eredményt kapunk (ragozás és toldalékolás felejtős), viszont ha valaki kicsit sem ért angolul, a semminél talán tényleg több.
  • Figyelem: egyes részeknél hiányozhat a felirat.

 

11. Az Öt dinasztia, valamint a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia városai
Cities of the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty 五代、两宋、辽、金时期的城市

11./1. Az Öt dinasztia időszakának, valamint a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia története
History of the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty
五代、两宋、辽、金、西夏历史

11./2. Az Északi Song Bianliang és a Déli Song Lin’an városa
Bianliang of Northern Song and Lin’an of Southern Song
北宋汴梁城与南宋临安城

11./3. Pingjiang prefektusi város, Liao déli fővárosa és Jin központi fővárosa
Pingjiang Prefectural City, Southern Capital of Liao and Central Capital of Jin
平江府、辽南京与金中都

 

12. Az Öt dinasztia időszakának, valamint a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia palotái és kertjei
Palaces and gardens in the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty 五代、两宋、辽、金的宫殿与苑囿

12./1. Paloták az Északi Songbeli Bianliang és a Déli Songbeli Lin’an városában
Palaces in Bianliang of Northern Song and Lin'an of Southern Song 北宋汴梁与南宋临安宫殿

12./2. Paloták a központi fővárosban a Jin-dinasztia alatt
Palaces in the Central Capital in the Jin dynasty 金中都宫殿

12./3. A Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia kertjei
Gardens of the Song, Liao and Jin dynasty 两宋辽金时的

 

13. Öt dinasztia időszakának, valamint a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia egyereszes faszerkezetei
Single eave wood structure in the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty 五代、两宋、辽、金单檐木构建筑

13./1. Kilenc oszlopközös facsarnok
Nine-bay wood hall 九开间大型木构殿堂遗存

13./2. Hét oszlopközös facsarnok
Seven-bay wood hall 七开间木构殿堂遗存

13./3. Öt oszlopközös facsarnok
Five-bay wood hall 五开间木构殿堂遗存

13./4. Három oszlopközös facsarnok
Three-bay wood hall 三开间木构殿堂遗存

 

14. Faszerkezetek az Öt dinasztia, a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia alatt
Wood structures in the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty 五代、两宋、辽、金木构建筑

14./1. Kétereszes, egyemeletes facsarnok
Double-eave single-storey wood hall 单层重檐殿堂遗存

14./2. Többemeletes faszerkezetek a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia alatt
Multi-story wood structures in the Song, Liao and Jin dynasty 两宋、辽、金木构楼阁遗存

14./3. Téglapagodák a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztiák alatt
Brick and masonry pagodas in the Song, Liao and Jin dynasty 两宋、辽、金时期的佛塔建筑

 

15. Pagodák az Öt dinasztia, a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia alatt
Pagodas in the Five Dynasties’ period and the Song, Liao and Jin dynasty 五代、两宋、辽金时期佛塔遗存

15./1. Téglapagodák a Liao- és a Jin-dinasztia alatt
Brick and masonry pagodas in the Liao and Jin dynasty 辽金砖石塔

15./2. Téglapagodák a Song-dinasztia alatt
Brick and masonry pagodas in the Song dynasty 宋代砖石塔

 

16. A Yingzao-Fashi és a Song-, a Liao-, valamint a Jin-dinasztia megvitatása
The Yingzao-Fashi and a discussion about the Song, Liao and Jin dynasty 宋《营造法式》与两宋、辽、金建筑讨论

16./1. A Yingzao-Fashi összefoglalása
A summary of the Yingzao-Fashi 宋《营造法式》介绍

16./2. Következtetések a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia építészetéről
A conclusion about the Song, Liao and Jin dynasty architecture 两宋、辽、金建筑总结

16./3. Értekezés a Song-, a Liao- és a Jin-dinasztia építészetéről
A discussion about the Song, Liao and Jin dynasty architecture 两宋、辽、金建筑讨论

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A rejtélyes nőiség a qigongban

A rejtélyes nőiség a qigong 氣功 gyakorlatában

Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk a rejtélyes nőiség fogalmával. Most Yang Jwing-Ming fordításaival és meglátásaival bővítjük a téma iránt érdeklődők látókörét. A rejtélyes nőiség témáját Yang a szellem szabályozásának fázisában tárgyalja.

A szellem szabályozása 調神

Daode jing 6. szakasz 道德經六章

谷神不死,是謂玄牝。玄牝之門,是謂天地根,綿綿若存,用之不勤。

A völgy szelleme (gu shen 谷神) nem hal meg, ezért hívják rejtélyes nőiségnek (xuan pin 玄牝). A rejtélyes nőiség kapu, amely az Égre és a Földre (azaz a természetre) nyílik. Nagyon lágy és folytonos, mintha létezne. Használod, mégsem merül ki.

A szellem (shen 神) a két agyfélteke közt lakozik, ami olyan helyként működik, mint a hegyek között a völgy, begyűjtve az energiát, és olyan rezgő hullámokat hozva létre a völgyben, amelyek összhangban vannak a völgyön kívüli energiával. Ezért nevezik a völgyben lakó szellemet a „völgy szellemének” (gu shen 谷神), és a völgyet, ahol lakik, a „szellem völgyének” (shen gu 神谷).

Ennek az az értelme, hogy az itt helyet foglaló shen irányítja az egész test energiarezgését, s ezen keresztül ellenőrzi a qi 氣 állapotát és megjelenési formáit. Ha a szellem erős, a qi megnyilvánulási formái is erősek lesznek, aminek következményeképp hosszú és egészséges életünk lesz (azaz halhatatlanok leszünk).

A xuan 玄 azt jelenti, hogy „eredeti” (yuan 元), a pin 牝 a nőstény állatokat, következésképp az „anyát” jelenti. Ezért a yuan pin azt jelenti, hogy az „élet eredete, illetve gyökere”. Ha az élet szellemét összpontosítjuk (azaz összesűrítjük), és tevékenyen működtetjük, nagy lesz az életerőnk.

Egyébként a xuan pint a Yijingben 易經 (Változások könyve) taijinek 太極 (a nagy végsőnek) nevezik. A taiji az élet daója 道 a hatalmas természetben. Ezért következtethetünk arra, hogy a „rejtélyes nőiség az a gyökér, amelyből az életek milliói létrejönnek, amiben változnak, kihordatnak és amiből táplálkoznak, az Ég és Föld milliónyi dolgának anyja. A dao másik neve.”

Ha a rejtélyes nőiséget kapuként képzeljük el, akkor kulcsa az, ha elérjük a természetes szellemet (azaz az Eget és a Földet). A szellem nagyon lágy és folytonos, mintha nemlétezve létezne. A szellem láthatatlan, de érezhető a művelés segítségével. Nem merül ki, hiába is használjuk.

A taoista és a buddhista gyakorlók szerint a természetes szellem eléréséhez meg kell nyitnunk a harmadik szemet, amelyet a vallásos gyakorlók mennyei szemnek (tian mu 天目) vagy jádekapunak (yu men 玉門) is neveznek, a kínai orvosok pedig a pecsét termének (yintang 印堂, M-HN-3) hívják.

Az igazság művelésének wudangi ábráján (武當修真圖) ez áll: „A szellemi fényt a mennyei szemnek (tian mu 天目) nevezett pont árasztja ki, amely a mingtang 明堂 (ezhong 額中, M-HN-2) alatti terület (a homlok közepe), a szemöldököket összekötő vonal középpontja fölött található.”

A bambusz könyvszekrény hetedik darabja 云笈七簽  című műben ezt olvassuk: „A két szemöldök közötti terület a niwan 泥丸 jádekapuja (yu men 玉門).”

A niwan egy taoista fogalom, ami szó szerint azt jelenti, hogy „sárgolyó”, és az agyat, illetve a fölső dantiant 丹田 értik rajta. Niwan gongnak 泥丸宮, azaz „sárgolyó palotának” nevezik a szellem völgyének a két agyfélteke közti alsó középpontját.

Forrás:

Dr. Yang Jwing-Ming: Qigong Meditation: Embryonic Breathing (YMAA Publication Center, 2003, Boston, Massachusetts), 267–268. o.

Fordította: Dr. Drimál István

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/rejtelyes-noiseg-qigongban (2013. 12. 27.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Taoista meditáció: Elmélet, módszer, alkalmazás

Taoista meditáció: Elmélet, módszer, alkalmazás – Dr. Louis Komjathy angol nyelvű előadása

Az előadóról:

  • Livia Kohn tanítványa volt,
  • a vallástudományok doktora,
  • publikációi (melyek egyik fókuszpontja a teljes valóság / quanzhen iskola) megtekinthető itt,
  • a quanzhen iskola Hua-shan átádási vonalának felszentelt papja.

Alább egy előadása látható a taoista meditációról (a felvétel nem a legjobb, de a hang megfelelő, illetve a felvétel le is tölthető):

Dr. Louis Komjathy: "Daoist Meditation: Theory, Method, Application"
from Contemplative Studies on Vimeo.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A taoizmus történetének vázlatos áttekintése

Bevezetés: A taoizmus történetének (nagyon) vázlatos áttekintése

Cikksorozatunk bevezetésének második része.

Alapvetések

Bármelyik eszmerendszert tanulmányozzunk is, sok félreértéstől kímélhetjük meg magunkat és környezetünket, ha tisztában vagyunk annak történelmi távlataival.

Jó, ha tudjuk, hogy milyen földrajzi tájegységen, kultúrában és nyelvi közegben, melyik történelmi korszakban öltött testet, milyen egyéb eszmerendszerek voltak a kortársai, kik voltak a fő képviselői, milyen eszméket vallottak, ezek milyen forrásokban maradtak ránk (ha vannak ilyenek), rájuk kik és mik gyakoroltak hatást, ők kire és mire gyakoroltak hatást, és a többi.

Meg kell-e indokolni, hogy erre a történelmi megalapozottságú, tényadatokból kiinduló vizsgálódásra miért van szükség? Meg kell-e indokolni, hogy miért elengedhetetlen az adott eszmerendszer alapvetéseit, létrejövetelének és forrásműveinek kulturális körülményeit és közvetlen előzményeit feltáró vizsgálódás, és az ebből (jó esetben) megszülető tisztánlátás?

Valószínűleg nem, talán egy szemléltető példa is elegendő: helyén tudnánk-e kezelni az Újszövetségben olvasható tanokat, ha nem tudnánk, hogy megelőzi az Ószövetség, ha nem tudnánk, hogy Jézus hol és mikor élt, ha nem tudnánk, milyen szellemi és kulturális hagyomány előzte meg és vette körbe, amikor tanítani kezdett? Aligha.

Tiszta sor, nem? De. Na hát akkor, miért van az, hogy ha – példának okáért – a taoizmus kialakulásának körülményeiről vagy alaptanításairól kérdezünk embereket, akkor néhány (félig igaz) közhelynél többet aligha tudnak mondani?

Rögzítsük: a taoizmus kialakulásának, történetének és tanainak ismerete nem része az általános műveltségnek, ezért az úgynevezett átlagembernek nem „kell” képben lennie a taoizmust illetően. Jó ha képben van (mert a téma nagyon izgalmas és gazdag), de ha nincs, az sem baj.

Én főleg azért hívom fel erre a tudásbeli hiányosságra a figyelmet, mert tapasztalatom szerint azok sincsenek a szükséges alapismeretek birtokában – természetesen tisztelet a kivételeknek –, akiktől ez elvárható lenne.

Akik például taoista eredetű gyakorlatokat (rendszerint taiji quant 太極拳 és qigongot 氣功) oktatnak, vagy kifejezetten taoista „tanítóként” lépnek fel. Tőlük már elvárható, és szerintem el is várandó, hogy valós ismereteik legyenek az általuk képviselt eszmerendszer hátteréről.

Részben igaz és rendszerint elhangzó közhelyek például az alábbiak.

Gyakori közhelyek és hiedelmek a taoizmus kialakulásáról

Az alábbiakban felsorolt meggyökeresedett tévhitek tételes cáfolata hosszú és alapos adatgyűjtést, illetve érvelést igényel, aminek itt és most nem tudunk maradéktalanul eleget tenni, ezért ennek az írásnak nem kimondottan a hiányosságok módszeres feltárása és a válaszadás a célja.

Célunk sokkal szerényebb: arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy bizonyos területeken a látszólag egyszerű válaszok mögött összetettebb együtthatások és megválaszolandó kérdések húzódnak meg. Egyelőre megelégszünk a „problémák” felvetésével, valamint azzal, hogy felhívjuk a figyelmet egy-két beidegződésre.

1. A taoizmus mindig is létezett, ezért nem lehet és nem is kell meghatározni kialakulásának körülményeit

Ez egy nagy tévedés, a taoizmus (mint a legtöbb eszmerendszer) egy nagyjából behatárolható történelmi időben és földrajzi tájegységen született meg, egy bizonyos nyelvi és kulturális közegben.

Ami mindig is létez(het)ett, az a dao 道, viszont ezen tételezés (miszerint van egy megnevezhetetlen alaplét, ami mindent létrehoz) Kínában többé-kevésbé behatárolható keretek között, egy bizonyos nyelven került megfogalmazásra.

Hasonló alapvetést (miszerint a tapasztalható világ, a létezés forrása a létezésen túli megnevezhetetlen lét) természetesen megfogalmaztak máshol is a történelem során, minket most azonban Kína és a taoizmus érdekel. Ezt az alapeszmét egy korábbi bejegyzésünkben már érintettük (lásd 'A dao eszméje' szakaszt).

Megjegyzés: a „Kína” és a „kínai” szavak természetesen végig idézőjelben értendők, hiszen az a mai közigazgatási és politikai szerveződés, amit „Kínaként” vagy „kínaiként” jelölünk meg, nem lehet azonos akár az őskori, akár az ókori, de még csak a középkori elődjével sem.

Földrajzi, nyelvi, etnikai és kulturális folytonosság természetesen fennáll, de hogy pontosan melyik történelmi időszakig biztos ez a folytonosság, és melyiktől valószínűsíthető, illetve feltételezhető, az egy másik érdekes kérdés, amire itt nem tudunk kitérni.

2. A taoizmus kialakulása a kínai őskorra nyúlik vissza. Már a Sárga Császár is…

Nos, igen, a kínai mítoszok szerint már a Sárga Császár is taoista volt, a taoista alapelveken nyugvó akupunktúrával gyógyította meg az emberek betegségeit, majd qigong gyakorlatokat tanított nekik megelőzés végett.

Mindezt már i. e. 5000-ben, és pont úgy, ahogy később már dokumentált forrásokból értesülünk a gyógyító eljárásokról és a mögöttes taoista filozófiáról. Ez a kép speciel a kínaiak fejében is így él (és nem csak az úgynevezett „egyszerű emberek” fejében, hanem a kutatók és professzorok fejében is).

A széles körben elterjedt képzet tehát az, hogy a Sárga Császár a mitikus őskorban élt, taoista alapelvekre hagyatkozva szemlélődött és gyógyított, eszköztára, felkészültsége, gyógyászati rendszere pedig ugyanaz volt, mint amit a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) alatt megfogalmaztak, és ami azóta is a hagyományos kínai gyógyászat alapját képezi.

Ezt a képet azért nagyon nehéz cáfolni, mert az egyes összetevői igazak, csak az összkép félrevezető. Az őskorban (mondjuk i. e. 5000-ben) már valóban léteztek (nagyon is fejlett) kultúrák azon a földrajzi tájegységen, ahol később a Középső Birodalom is megszerveződött (csak néhány példa: Yangshao-kultúra, Longshan-kultúra stb.).

Ezekben a kultúrákban az embereknek nyilván az élet „nagy kérdéseire” is voltak válaszaik (talán még hitelesebbek is, mint amiket egy mai ember adni tudna), azaz rendelkeztek vallással, hiedelemrendszerekkel, mítoszokkal stb., melyek segítségével elhelyezték magukat a létezés színpadán (az archaikus ember lét- és időszemléletéről lásd például Mircea Eliade ezen művét).

Mindemellett nyilván találkoztak betegségekkel is, ezért elméleteket állítottak fel a betegségek természetének megmagyarázására, illetve bizonyára próbálkoztak a gyógyításukkal is.

De azért azt feltételezni, hogy i. e. 5000-ben már mindaz a tárgyi tudás és bölcseleti mélység a rendelkezésükre állt (ráadásul ugyanabban a formában), ami i. e. 200-ban, meglehetős nagyvonalúság (és ez most nagyon enyhe megfogalmazás).

A kínai kultúra és így a taoizmus gyökerei nyilván visszanyúlnak az ősidőbe, és egyes eszmék minden bizonnyal már akkor is jelen voltak, majd nemzedékeken át továbböröklődtek, míg egyszer leírták azokat.

Ez bizonyára így volt. De ebből levonni azt a következtetést, hogy mindaz pont úgy és abban a formában volt jelen, mint néhány évezreddel vagy akár csak néhány évszázaddal később, puszta visszavetítés.

A harmadik hiedelem nem kapcsolódik szorosan a taoizmus történetéhez, de gyakorisága miatt talán egy rövid említést megérdemel:

3. A taoizmus a természettel való összhangot, azaz a természetességet hirdeti

Ez ismét egy igaz állítás, ami ebben a formában azonban inkább árt, mint használ, hiszen további magyarázat hiányában megválaszolatlan marad a kérdés, hogy az ókori Kínában, amikor a taoizmus megszületett, mit értettek ’természet’ és ’természetesség’ alatt (az utóbbival foglalkozik ez a bejegyzésünk).

A ’természet’ meghatározására később (a taoista kozmológiáról szóló fejezetben) még vissza fogunk térni, most a forrásszövegek és a gondolatmenet ismertetése nélkül megelégszünk a negatív meghatározással.

A természet semelyik archaikus kultúrában nem jelentette azt, amit a modern ember számára: az ember által érintetlen növény- és állatvilágot, azaz a vadont. („A természet ott kezdődik, ahol a térerő végződik” – szól a mai meghatározás.)

A taoizmus történetének vázlatos áttekintése

Ezek után lássuk a taoizmus történetét, vázlatpontokba szedve, címszavakban. Forrásul az alábbi kiadványra hagyatkoztunk:

James Miller: Daoism: A Beginner’s Guide (Oneworld Publication, Oxford, 2008), xvi–xviii.

Magyar nyelven pedig a következő könyveket ajánljuk a téma iránt mélyebben érdeklődők számára:

Eva Wong: Útmutató a taoizmushoz (Teljes Valóság Kiadó, Budapest, 2011)

Isabelle Robinet: A taoizmus kialakulása és fejlődése (Arany Hegy Alapítvány, Budapest, 2006)

Kifejezetten a taoista alkímia történetével foglalkozik egyik korábbi tanulmányunk:

Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013)

i. e.

1046–221: a Zhou-dinasztia

552–479: Konfuciusz hagyományos dátumai

4. sz.: a Daode jing és a Zhuangzi legkorábbi változatainak valószínűsíthető keltezése

350–270: Zou Yan rendszerbe foglalja az öt állapotot

3. sz.: Qu Yuan megírja a sámáni ihletésű Chucit

3. sz.: a guodiani ásatások során felfedezett, a Daode jing bambuszlapokon fennmaradt változatának valószínűsíthető keltezése

221: Qin uralkodója „Első Qin Császárnak” (qin shi huangdi ) kiáltja ki magát

i. e. 206 – i. sz. 9: Korai Han-dinasztia

168: a mawangdui ásatások során felfedezett, a Daode jing selyemszöveten fennmaradt változatának keltezése

141–87: a Han-dinasztia Wu császárának uralma, akiről azt tartották, hogy elkápráztatta a halhatatlanság

60: az első feljegyzés egy halhatatlanná tevő alkímiai elixír elfogyasztásáról

i. sz.

25–220: Késői Han-dinasztia

142: a Zhang Ling alapította igaz egység útja (zhengyi dao)

200: a Daode jinghez írt Xiang’er szövegmagyarázat

215: Zhang Daoling unokája, Zhang Lu átadja hatalmát Cao Caónak, ténylegesen véget vetve ezzel az eredeti igaz egység útjának

3–5. sz.: virágzik a taiqing (hatalmas tisztaság) alkímiai mozgalom

226–249: Wang Bi, filozófus és a Daode jing szövegmagyarázója

283–343: Ge Hong, írástudó és alkimista

330–386: Yang Xi, vallási látnok és médium

364: Yang Xin keresztül shangqing kinyilatkoztatások veszik kezdetüket

390-es évek: Ge Chaofu, Ge Hong leszármazottja összeállítja a lingbao szentiratokat

365–448: Kou Qianzhi (365–448), taoista közreműködéssel megalapul az északi mennyei mesterek teokráciája

406–477: Lu Xiujing, lingbao újító és a korai taoista kánon szerkesztője

440: Kou Qianzhi taoista jegyzékekkel felszenteli az Északi Wei-dinasztia császárát és kinyilatkoztatja, hogy ő a Hatalmas Béke Tökéletesedett Ura

450: a taoista teokrácia megbukik

520: az első hivatalos vita a taoisták és a buddhisták között

456–536: Tao Hongjing, shangqing pátriárka

581–618: Sui-dinasztia

618–906: Tang-dinasztia

647–735: Sima Chengzhen, shangqing pátriárka

721: Sima Chengzhen felavatja a Tang-dinasztiabeli Xuanzong császárt (713–756)

960–1279: Song-dinasztia

1113–1170 Wang Zhe (azaz Wang Chongyang) megalapítja a teljes tökéletesség útját

1115–1234: északon a tatár Jin-dinasztia uralkodik

1119–1182: Sun Bu’er, a híres női taoista és Wang Zhe tanítványa

1130–1200: Zhu Xi, neokonfuciánus filozófus és polihisztor

1148–1227: Qiu Changchun, Wang Zhe tanítványa, aki útra kel, hogy találkozzon Dzsingisz kánnal

13. sz. közepe: a 35. mennyei mestert felhatalmazzák, hogy legfelső tisztaság papokat szentelhessen fel

13. sz. közepe: a taoisták elveszítenek egy sor, a kán udvarában tartott vitát

1280: megalapul a Yuan-dinasztia, amikor Dzsingisz kán unokája, Kubiláj kán elfoglalja Kína trónját

1317–1328: Liu Dabin (az utolsó jelentős shangqing pátriárka) tevékenysége

1368–1644: Ming-dinasztia

1445: a Taoista kánon összeállítása

1644–1911: Qing-dinasztia

1656: a teljes tökéletesség útjához tartozó sárkánykapu (longmen) irányzat megalapítása

1911–1948: Kínai Köztársaság (1948 után Tajvanon folytatódik)

1949: a Kínai Népköztársaság kikiáltása

1966–1976: a nagy proletár kulturális forradalom, mely során sok taoista templom elpusztult

1980: Deng Xiaoping vezetése alatt megkezdődik Kínában a vallási élet liberalizációja

1997: Hong Kongot visszacsatolják Kínához

1999: Makaót visszacsatolják Kínához

Összefoglalva

Ha a rendelkezésünkre álló tényadatokat tekintjük, akkor a taoizmus testet öltése nem veszik a történelem előtti idők rejtélyes ködébe, hanem többé-kevésbé (inkább többé) behatárolható keretek közé szorítható.

Találkozni természetesen olyan állásponttal is, hogy a taoizmus már jóval (akár évezredekkel) a dokumentált előfordulása előtt is létezett, csak történetének ezen szakaszáról nincs ismeretünk, mert a bizonyítékok elvesztek, vagy mert nem maradt írásos nyoma (például csak szóbeli tanításként létezett).

Ennek az érvelésnek (bár első hallásra tetszetős és még hihető is), van egy súlyos következménye: ha elfogadjuk, hogy bármiféle elsődleges forrás hiányában elegendő bizonyíték egy eszmerendszer létezésére az, hogy egy későbbi történelmi korban kialakult, akkor ennyi erővel bármit visszavetíthetünk a régmúltba, mondván, hogy „ott volt az már akkor is kérem, csak hát ugye, nem maradt nyoma, értik, ugye?”

Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a korábbi időkből, például a Shang-dinasztia korából ránk maradt források, a jóslócsontok kifejezetten más vallási gyakorlatról és eszmékről tanúskodnak, és említés sincs rajtuk a daóhoz hasonló megnevezhetetlen létről, hanem helyette egy főistenről tudósítanak, aki a természet jelzésein és az elhunyt ősök lelkén keresztül üzeneteket küld az uralkodónak (és csak neki), akkor talán végleg leszámolhatunk azzal a hiedelemmel, hogy a taoizmus mindig is létezett Kínában.

 

u.i.: Ezzel a hiedelemmel természetesen azok nem fognak soha leszámolni, és azok fogják továbbra is terjeszteni, akiknek elemi érdeke (például tekintélyük alátámasztására), hogy fenntartsanak egy ellenőrizhetetlen és ezáltal vitathatatlan érvelést.

 

A folytatást könnyedén elérheti a cikksorozat tartalomjegyzékén keresztül.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/taoizmus-tortenetenek-vazlatos-attekin... (2013. 12. 16.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

'Természetesség' a taoizmusban

'Természetesség' a taoizmusban

Mivel a taoizmus kapcsán sokszor használják a ’természetes(ség)’ szót, nézzük meg, hogy mit is takar az eredeti kínai kifejezés (félkövér kiemelések és aláhúzások tőlem):

ziran 自然: „maga olyanság”, „spontaneitás” („természetesség”)

A fogalompár első terminusa (zi), melynek jelentése „maga”, „saját”, eredeti írásjegyét tekintve grafikailag megegyezik a bi („orr”) ideogrammal, amely egy orr jól kivehető rajza, kiemelten jelezve eredetileg antropomorf értelmét. A másik terminus (ran), amely a Shijingben „olyan”, „hasonló” jelentésben fordul elő, a Lunyuben „jóváhagy”, „megerősít” értelemben szerepel.

A taoizmussal kapcsolatban Nyugaton gyakran említett természetközelség a Daodejingben csak metaforákban van jelen. Ugyanakkor a „spontaneitás”-ként, „természetesség”-ként fordított ziran alapfogalma mind a Daodejingnek és a Zhuangzinek is: ez nem más, mint a Dao magától történő, magasabb erő hiányában mástól nem befolyásolt működése, ami megjelenhet a ‘természet’ spontán változásában vagy az ideális uralkodó, illetve bölcs nem-cselekvő viselkedésében.

A Zhuangziben gyakran használt „spontaneitás” (ziran) az ember hajlamainak spontán követését jelöli, amelyet még nem homályosított el a kultúra és a civilizáció. A Zhuangzi által teljes mértékben másodlagosnak tartott, nevelés és tanulás révén elsajátított, a normákra és a rítusokra vonatkozó kulturális tudáshalmaz elvetése, eltávolítása, vagy el-nem-sajátítása a kulcs ahhoz, hogy az ember képes legyen visszatérni eredendő égi természetéhez, a benne meglévő egyszerűséghez (pu) és spontán módon adott (ziran) szellemiségéhez.

Az egyes emberhez kötött tervek és cselekedetek helyett a Liezi a spontaneitás (ziran) elvét javasolja, melyet követve az ember képes lemondani saját akaratáról és a Daonak engedi át az irányítást. Amennyiben képes megszabadulni saját határaitól, képes lesz minden létezővel egységben és összhangban cselekedni. Ennek szimbóluma a Zhuangziben (XIX.9) is megörökített, a széllel együtt repülő Liezi mester.

Várnai András–Kósa Gábor (szerk.) 2012. Bölcselők az ókori Kínában (Budapest, Balassi Kiadó, megjelenés előtt), Fogalomtár, ziran 自然 szócikk.

Részben a fenti szócikkre, részben egy korábbi bejegyzésünkre, illetve saját meglátásainkra hagyatkozva vegyük sorra a taoista értelemben vett természetesség összetevőit:

  1. Előfeltevés: van egy önmagától való eredeti vagy alapállapot (lét, dao 道), ami minden (létezés) forrásául szolgál.
  2. Ez az alaplét jelenik meg a megnyilvánult létezésben.
  3. Kozmikus szinten ez a megnyilvánulás torzítatlan formában jelenik meg két folyamategyüttesben:
    1. a mindenség kialakulásában (kozmogónia), és
    2. a mindenséget fenntartó törvényszerűségekben (kozmológia).
  4. Az az ember cselekszik természetesen, aki képes ennek az alaplétnek engedelmeskedve (azaz azt nem eltorzítva) cselekedni.
  5. A természetes cselekvésre szolgálhatnak mintaként a természet törvényszerűségei, mert azokban az alaplét torzítatlanul jelenik meg. (Ez már tovább vezet minket a természet törvényszerűségeivel való együtthaladás vagy szembemenés kérdéséhez, ami egy későbbi bejegyzés témája lesz.)

Összefoglalva

A mi olvasatunkban a természetesség tehát az önmagától való lét torzítatlan megnyilvánulása a belőle megszületett létezés síkjában, és nem egy ösztönös, ellenőrizetlen, megfontolás nélküli, alsóbbrendű késztetések által kiváltott önkényes cselekvés(sorozat).

Épp ellenkezőleg, a természetesség forrása a létezést meghaladó (de abban benne is rejlő) lét. Ha tehát vizuálisan szeretnénk szemléltetni, akkor a taoista természetesség forrása a felső és nem az alsó létsík.

A természetesség nem egyenlő továbbá a megszokott, általánosan elfogadott, többség által „normálisnak” tartott cselekvéssel, véleménnyel, értékrenddel stb. sem. Sőt, ha azt tekintjük, hogy a többség értékrendjét és cselekvését eltorzítják a külvilág mesterkélt ingerei, akkor a leginkább elterjedt és szokványos, amit a többség vall és tesz, éppen természetellenes értékrendet és viselkedést mutat.

Kiegészítés (2014. 11. 10.): ziran mint 'önmagával azonos, önazonos'.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/termeszetesseg-taoizmusban (2013. 12. 13.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Mircea Eliade: Profán időtartam és szent idő

Mivel a taoista alkímia egyik sarkalatos pontja az eredetbe való visszatérés, illetve az időciklusok vizsgálata és feltárása, érdemes alaposabban is megvizsgálnunk azt az alapkülönbséget, ami a „régi embert” és az „új embert” az időfelfogás tekintetében elválasztja egymástól.

Bár egy korábbi bejegyzésünkben már érintettük az idő régi és mai felfogása közti különbségeket, most Mircea Eliade tudását és világos gondolatmenetét hívjuk segítségül, akinek A szent és a profán című kötetét mindenkinek kötelezően ajánljuk olvasásra.

Alkalmazott szerkesztési irányelvek:

  • az idézett részt a felhasznált kiadásnál – a könnyebb befogadhatóság érdekében – több bekezdésre tördeltük,
  • a dőlt betűs kiemelések az eredetiben is benne foglaltatnak,
  • a félkövér és az aláhúzott kiemelések e sorok írójától származnak.

Idézet következik:

II. A szent idő és a mítoszok

Profán időtartam és szent idő

A vallásos ember szemében a térhez hasonlóan az idő sem homogén és nem is állandó. Vannak egyfelől szent időintervallumok, az ünnepek ideje (melyek nagyrészt időszakos ünnepek), másfelől van profán idő, a szokásos időtartam, amelyben a vallási jelentőség nélküli események zajlanak. E kétfajta idő között természetesen nincs folyamatosság, ám a vallásos ember, rítusok segítségével, a szokásos időtartamból átléphet a szent időbe.

Azonnal feltűnik e két időfajta egyik lényeges különbsége. A szent idő lényegénél fogva visszafordítható; voltaképpen mitikus ősidő, amelyet újból jelenvalóvá tesznek. Minden vallási ünnep, minden liturgikus idő azt jelenti, hogy valamilyen mitikus múltban, a „kezdeti" időben lezajlott szakrális eseményt újból jelenlévővé tesznek.

Az ünnepen való vallásos részvételhez hozzátanozik, hogy kilépünk abba a mitikus időbe, amely ebben az ünnepben újból jelenvalóvá válik. A szent idő ennélfogva végtelenül gyakran ismételhető. Azt lehetne mondani, hogy nem „folyik”, hanem valaminő megfordíthatatlan „tartam”. Ontológiai, „parmenidészi” idő, amely mindig ugyanaz marad, nem változik, és nem múlik el.

Minden időszakos ünneppel ugyanahhoz a szent időhöz térünk vissza, amely az elmúlt évi vagy az egy évszázaddal ezelőtti ünnep során nyilvánult meg. Ez az istenek által teremtett és megszentelt idő akkor keletkezett, amikor az istenek éppen azokat a gesztusokat tették, amelyek a szóban forgó ünnep során ismét jelenvalóvá válnak.

Más szavakkal: az ünnepben visszatalálunk a szent idő első jelentkezéséhez, ahogy az ab origine, in illo tempore beteljesedett. Mert az a szent idő, amelyben ez az ünnep lejátszódik, az ünnepben megtisztelt isteni gesztusok előtt még nem létezett. Midőn az istenek megteremtették azokat a valóságokat, amelyekből világunk áll, egyúttal a szent időt is megalapították, mert azt az időt, amelyben teremtés ment végbe, éppen az istenek jelenléte és tevékenysége szentelte meg.

A vallásos ember tehát kétfajta időben él, és ezek közül a fontosabbik, a szent idő paradox módon körkörös, visszafordítható, újból elnyerhető időnek mutatkozik, egyfajta mitikus, örök jelennek, amelyben az ember a rítusok közvetítésével időről időre újból részt vehet.

A vallásos ember már az idővel szembeni magatartás alapján is különbözik a nem vallásostól; nem hajlandó teljesen a – modern nyelven kifejezve – „történelmi jelenben” élni; azon fáradozik, hogy egy olyan szent időben legyen része, amely bizonyos szempontból az „örökkévalósággal” azonosítható.

Nehezebb lenne néhány mondatban összefoglalni, mit jelent az idő a modern társadalmak nem vallásos embere számára. Nem kívánunk itt foglalkozni sem a modern filozófia időelméleteivel, sem a mai tudomány időfogalmaival. Nem rendszereket vagy filozófiákat, hanem egzisztenciális viselkedésmódokat kell szembeállítanunk egymással.

A nem vallásos ember is ismeri az idő bizonyos diszkontinuitását és heterogenitását. Számára is létezik például a munka egyhangú ideje, szemben a szórakozások és élvezetek, vagyis „az ünnep idejével”. Ő is különböző időritmusokban él, és eltérő intenzitású időket ismer: kedvenc muzsikáját hallgatva, szeretteit várva és látva más időritmust érzékel, mint amikor dolgozik vagy unatkozik.

Közte és a vallásos ember között azonban van egy lényeges különbség. Az utóbbi ismer „megszentelt” időtartamokat, amelyeknek semmi közük a szokásos időbeli folyamatokhoz, más a szerkezetük és más az „eredetük”; ismer egy őseredeti időt, amelyet az istenek szenteltek meg, és amely újból jelenvalóvá válik az ünnepek révén.

A nem vallásos embertől idegen a liturgikus időnek ez az emberfeletti minősége. Számára tehát az időben nincs törés, és az időnek nincs „titka”. Az idő az ember legmélyebb létdimenziója; az ember létezéséhez kötött, tehát kezdete és – a halálban, amely megsemmisíti a létezést – vége van.

Bármilyen különbözőek legyenek is az általa megélt ritmusok, bármennyire eltérő intenzitásúnak érezze is őket, a nem vallásos ember tudja, hogy ilyenkor mindig emberi tapasztalásokról van szó, amelyekhez semmiféle isteni jelenvalóság nem kapcsolódhat.

A vallásos ember számára ezzel szemben a szent, a nem történelmi idő közbelépése a profán időtartamot időszakonként „feltartóztathatja”. Ez a szent idő olyan mértékben nevezhető nem történelminek, amilyen mértékben nem tartozik a történelmi jelenhez.

Miként a templom más szintet jelöl a modern város profán terében, éppúgy jelent törést a profán időtartamban a templom falai között zajló istentisztelet. Itt már nem az aktuális történelmi idő van jelen – tehát nem az az idő, amely a szomszédos utcákban élő emberek számára létezik –, hanem Krisztus történelmi létezésének ideje, az az idő, amelyet kinyilatkoztatása, kínszenvedése, halála és feltámadása szentel meg.

Ám ez az egy példa még nem alkalmas rá, hogy az egész különbséget profán és szent idő között szemléletessé tegye. Mert a kereszténység, Krisztus személyének történetiségét hangsúlyozva, más vallásokhoz képest átalakította a liturgikus idő fogalmát.

A keresztény liturgia olyan történelmi időben zajlik, amelyet isten fiának testet öltése szentel meg. A kereszténység előtti (különösen az ősi) vallásnak szent, időszakonként újból jelenné váló ideje mitikus, tehát őseredeti, a történeti múltban nem fellelhető idő.

Eredetidő abban az értelemben, hogy egy csapásra keletkezett, nem előzte meg semmilyen más, hiszen a mítoszban elbeszélt valóság megjelenése előtt nem is létezhetett idő. Bennünket mindenekelőtt a mitikus időnek ez az ősi felfogása érdekel. Később fog kiderülni, miben is különbözik ez a zsidó és a keresztény koncepciótól.

Forrás:

Mircea Eliade: A szent és a profán (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987), 61–65. o.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/mircea-eliade-profan-idotartam-es-szen... (2013. 12. 02.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Rejtélyes nőiség

xuanpin 玄牝: Rejtélyes nőiség

A szócikk kiemelések nélkül letölthető innen.

A xuanpin (83. ábra) széles körben ismert, ám titokzatos fogalom, amelynek legkorábbi fölbukkanása a Daode jing 6. szakaszában található. A rejtélyes nőiség „a völgy szelleme (*gushen), [aki] nem hal meg”, illetve „kapuja…Ég és Föld gyökere”.

A *Liezi első fejezete (ford. Graham 1960, 18) a rejtélyes nőiséget a transzcendentális eredettel azonosítja, amely anélkül hozza létre a dolgokat, hogy ő maga létrejött volna, és anélkül változtatja azokat, hogy ő maga megváltozna.

A *neidan alkimisták a rejtélyes nőiséget művészetük alapjaként tartják számon, és a végső igazságként jellemzik: a daóhoz hasonlóan – mondják – nincs sem benne, sem rajta kívül semmi. A rejtélyes nőiség az eredendő lehelet (*yuanqi), a „teljes fölébredés” (yuanjue 圓覺), valamint a legfőbb nemlétezés, amely a legfőbb létezéssé bontakozik ki (*wu és you).

A közép szimbólumaként rejtélyes völgynek (xuangu 玄谷), rejtélyes átjárónak (*xuanguan), az Ég szívének (*tianxin) vagy szívnek (*xin) is nevezik, valamint a sárga hölgy (huangpo 黃婆), illetve a sárga udvar (huangting 黃庭) szinonimája. Azt állítják róla, hogy ahhoz a nyíláshoz hasonló, amelyet Hundun Császár 混沌 (a káosz) testén vágtak a *Zhuangzi anekdotájában (lásd a *hundun szócikknél).

83. ábra. A rejtélyes nőiség (xuanpin, szó szerint „rejtélyes [=férfi] és női”), a yin és a yang összekapcsolódásának jelképeként. A két trigram a li 離 ☲ (yin a yangban, avagy a valódi yin) és a kan 坎 ☵ (yang a yinben, avagy a valódi yang). A képaláírás így szól: „Az üresség és a nemlétezés völgye, Ég és Föld gyökere, rejtély a rejtélyben, a csodák kapuja.” *Xiuzhen shishu (Tíz könyv a tökéletesség műveléséről; CT 263), 9.3.a.

A xuanpinnel kapcsolatos „kapu” képzete arra utal, hogy a nemlétezés és a létezés határán álló átjáró, amely lehetővé teszi, hogy a yin és a yang kapcsolatba lépjen egymással, az a hely, ahol a yang megnyílik és a yin bezárul.

Valóban kettős ez a kapu csakúgy, mint a közép képzete a taoizmusban, s ezért a világ dinamikus kétosztatúságát sugallja: a *xuan, a rejtély az Éggel azonos, a pin, a nőiség a Földdel.

Kozmikus szinten a rejtélyes nőiség a föntit és a lentit jelenti, és a qian 乾 ☰ (tiszta yang), valamint a kun 坤 ☷ (tiszta yin) trigram jeleníti meg. Alkímiai nyelvezeten a háromlábú üstöt és a tűzhelyet (*dinglu) jelenti: az egyik fölül (a qian, avagy a yang), a másik alul (a kun, avagy a yin).

Egyes taoista szerzők megkülönböztetik a benső rejtélyes nőiséget, amely a valódi lehelettel (zhenqi 真氣) azonos, a külsőtől, amely a valódi leheletet helyreállító (bu 補) valódi szellem (zhenshen 真神); ezeket benső és külső gyógyíreknek (neiyao 內藥 és waiyao 外藥) is nevezik.

A lelki-testi létezés szintjén a rejtélyes nőiség képe a szellem és a test egyesítését mutatja be. Számos testi megfeleltetése van. A *Laozi Heshang gong zhangju alapján egyes szerzők szerint a xuan az orrot jelenti, ami az Éggel áll kapcsolatban, míg a pin a szájra utal, és a Földdel áll kapcsolatban.

Más szövegek a xuant a fölső cinóbermezővel (*dantian), azaz a homlokkal azonosítják, a pint pedig az alsóval, amely a köldök alatt található. Megint más szerzők a xuanpint a két vese közötti területre, illetve a szív két nyílásához helyezik – előbbi a lehelet óceánjával (qihai 氣海), utóbbi a *niwannal áll kapcsolatban.

Ugyanakkor a neidan szövegek rendszerint kihangsúlyozzák, hogy a xuanpin helyét nem határozhatjuk meg pontosan a testben, mert a középhez hasonlóan nincs alakja, iránya, rögzített helye.

 

Isabelle Robinet

Chen Guofu 1963, 242–43; Despeux 1994, 87–89; Robinet 1998a

gushen; tianxin; xin; xuanguan

Forrás: Fabrizio Pregadio, szerk.: The Encyclopedia of Taoism (Routledge, London és New York, 2008), 1138–1139. o.

 

Felhasznált irodalom

Chen Guofu 陳國符, 1963. Daozang yuanliu kao 道藏源流考 (Tanulmányok a Taoista kánon eredetéről és kialakulásáról). 2 kötet, Beijing, Zhonghua shuju.

Despeux, Catherine, 1994. Taoïsme et corps humain: Le Xiuzhen tu. Paris, Guy Trédaniel.

Robinet, Isabelle, 1998a. “La ‘Mère’ et la ‘Femelle obscure’ de Laozi.” In Cazenave 1998, 137–67.

Cazenave, Michel, szerk., 1998. La face féminine de Dieu. Paris, Noésis.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/rejtelyes-noiseg (2013. 11. 26.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A 'taoizmus' meghatározása

Bevezetés: A 'taoizmus' meghatározása

Ahogy azt korábban jeleztük, a taoizmusról szóló cikksorozatunk első része alapfogalmak meghatározásával foglalkozik. Némi adatgyűjtés után arra jutottunk, hogy nem is több, hanem csupán egyetlen alapfogalmat járunk körbe, mégpedig a ’taoizmust’. Az első lépésben lássuk egy, a taoizmus kutatásához nagyban hozzájáruló szerző meglátásait arról, mi is a taoizmus (az alábbi fordítás letölthető innen):

daojia 道家: Taoizmus; „az Út átadási vonala(i)”

A daojia kifejezés a tudósvilágban vita tárgyát képezi. Elsősorban abban a kérdésben oszlanak meg a vélemények, hogy a korai taoizmus „iskolát” vagy „átadási vonalat” alkotott-e, ahogy azt a jia kifejezés sugallja, másodsorban pedig a daojia és a *daojiao megkülönböztetésében – utóbbit gyakran a taoizmus vallásos formáinak megnevezésére használják.

Maga a daojia kifejezés bibliográfiai megjelölésként Han-kori történetíróktól ered, alkalmazták azonban a taoista valláshoz kapcsolódó szövegek megjelölésére is, olyan modern kiadványokban például, mint a Sibu beiyao 四部備要 (Teljes lényegi részek az irodalom négy osztályából) és a Sibu congkan 四部叢刊 (Szemelvényes gyűjtemények az irodalom négy osztályából) című művekben.

Sok mai értelmező szerint a daojia Laozivel és Zhuangzivel 莊子 vette kezdetét. Egyes kutatók azon az állásponton vannak, hogy ez az osztályozás visszamenőleges hatályú, azzal érvelve, hogy Laozi és Zhuangzi független gondolkodó volt, és nincs bizonyíték rá, hogy hatást gyakoroltak  volna egymásra – már amennyiben a *Zhuangzi hét hiteles fejezetét vizsgáljuk.

Hasonló körülmények jellemzik több filozófiai iskola és vallás megalakulását is, Kínában és máshol egyaránt. Maga Konfuciusz is pusztán a Zhou királyok elveszett rendjét szándékozta átadni és visszaállítani, és nem volt tudatában annak, hogy iskolát indít útjára. Mi több, az úgynevezett daojia csak az egyik forrása annak az eszmerendszernek, ami később taoizmusként vált ismertté.

A lényeg ezért nem az, hogy a daojia iskolát alkotott-e – a legtöbb szakember egyetért abban, hogy nem alkotott. Bár a daojia jellemvonásai főleg a Daode jingben és a Zhuangziben találhatóak meg, más szövegek és szerzők is hangot adnak ezeknek az eszmeáramlatoknak – mindegyik máshova helyezve a hangsúlyt.

A Hadakozó fejedelemségek legfőbb gondolkodói és szövegei közül néhány ide sorolható, úgy mint Shen Dao 慎到 (ahogy arról a Zhuangzi beszámol, j. 33), Yang Zhu 楊朱, Heguan zi 鶡冠子, a Guanzi 管子 *Neiye (Benső művelés) és Xinshu 心術 (A szív művészetei) fejezete, illetve a *Mawangdui kéziratok Daoyuan 道原 (A dao mint kezdet; ford. Yates 1997) tekercse.

Később, a Han-kori egységesítési törekvések, ahogy azok a *Huainan ziben és a *Huang-Lao iskolában kifejezésre jutottak, hajlamosak voltak a Daode jing és a Zhuangzi eszméit összekapcsolni a Sárga Császárnak (*Huangdi) tulajdonított tanok filozófiai kiaknázásával és a törvénykezők iskolájának bizonyos jellemvonásaival.

A harmadik századtól kezdve a *xuanxue (rejtélyes tanulás) gondolkodóit és a *Liezit hozhatjuk kapcsolatba a daojiával. A Hat dinasztia és a Tang-korszak alatt az olyan taoista klasszikusok, mint a *Qingjing jing, a *Xisheng jing, a *Yinfu jing, a *neiguanról (benső megfigyelés) és a *zuowangról (feledve ülés vagy feledésben ülés) szóló szövegek, valamint a *chongxuan (kettős rejtély) eszmeáramlat kötődik szorosan a daojiához.

Ezen gondolkodókat és szövegeket összekötő lényegi pontokat az alábbiakban tekintjük át.

A dao eszméje

Először is, a daojia kifejezés és lefordítása „taoizmusként” a dao 道 szónak a Daode jingben, a Zhuangziben és más szövegekben tulajdonított új jelentéséből ered. A dao alapjelentése „út” és „mondani”, innen „az út, amin járni kell, és amit tanítanak”, az „irányelv” és a „módszer” jelentés.

Ezekben a szövegekben azonban a szó új jelentést öltött magára: a végső igazságét, azon egyedülálló út értelmében, amely magába foglalja a különféle emberi utakat, valamint abban a tekintetben, hogy eredendő, mert semmi nem volt előtte és mindennek a forrása.

A Daode jing és a Zhuangzi szerint a daót valójában nem lehet megnevezni és meghalad mindent, ami megragadható vagy körülhatárolható, nyitva áll azonban a személyes megtapasztalás előtt. Mindkét szöveg az apofatikus[1] megközelítést részesíti előnyben, ami teljesen hiányzott koruk többi tanításából.


[1] [Azaz a végső igazságról szóló állításait tagadó módban fogalmazza meg – a ford.]

Nincsen alakja, hiszen már azelőtt létezett, hogy bármi is alakot öltött volna, ezért a dao bármilyen alakot magára tud ölteni: egyszerre alaktalan és sokalakú, és a körülmények szerint változik. Senki nem formálhat jogot a birtoklására vagy az ismeretére.

Mivel minden forrása, kimeríthetetlen és végtelen; erénye vagy hatóereje (*de) erő és fény, ami felölel minden életet. Mind a Daode jing, mind a Zhuangzi hangsúlyozza a dao természetes rendjének követésének szükségességét és az élet táplálását (*yangsheng), fenntartva, hogy mindez elegendő az ember jólétéhez.

Visszatérés az eredethez

A Daode jing és a Zhuangzi a létezők eredetét illetően ugyanazt a véleményt osztja. A Hadakozó fejedelemségek akármelyik eszmeáramlatától eltérően ezek a szövegek hangsúlyozzák a daóhoz való „visszatérés” (*fan vagy fu 復) szükségességét, azaz a befelé fordulást az eredet felé.

Ez nélkülözhetetlen a dao megismeréséhez és megtapasztalásához, valamint annak világos megértéséhez, hogy az egyedi jelenségek miként viszonyulnak a dao két végpontjához: egyrészről a meghatározatlan teljességhez és a befogadó egységhez, másrészről a szerves sokféleségként való létezéshez.

A befelé fordulás nyújtja a dao megtapasztalásához szükséges nyugalmat. A szellem (*shen) és az akarat (*zhi) ezen élményre való összpontosításában és egyesítésében áll, valamint abban, hogy az ember befogadó és nyitott a daóban való részesülés felé. Ebből ered a taoizmus története során végig látható Egyre (*yi) való összpontosítás gyakorlata.

Ez az összpontosítás a vágyaktól, érzelmektől, előítéletektől való megszabadulást, a fogalmi énről való lemondást jelenti, továbbá azt, hogy a gyakorló nem gabalyodik bele a tudásba és a társadalmi ügyletekbe.

A cél a visszatérés az eredendő természethez és a dolgok valódi állapotának ősi egyszerűségéhez, amit a taoisták néha „hatalmas rögnek” (dakuai 大塊) neveznek. Ez a világ ösztönös, egységes egészként való látásával, illetve az élet értékének és természetes erejének (*qi) észlelésével kapcsolatos.

Ez nem pusztán rálátás a nyelv korlátozottságára, ahogy azt egyesek állították, hanem egy ösztönös, személyes és néha misztikus tudatosság, mely meghaladja a nyelvet, a fogalmi gondolkodást, valamint a társadalmi és erkölcsi szokásokat és tanokat.

Ezen eszményképre alapozva a Daode jing, de különösen a Zhuangzi olyan eszményi emberi lényt tár elénk, aki mélységes hatást gyakorolt a kínai gondolkodásra. A taoista szent (*shengren) felülmúlja és meghaladja a címkéket és az egyéni létezést, kozmikus, szinte isteni alakkal és erőkkel bír. A dao és annak erényének megtestesülése, az emberiség és a dao közti határvonalon időzik.

Filozófiai-e a taoizmus?

A kutatók közti vita másik tárgya az, hogy „filozófiai”-e a daojia. Zhuangzi és a taoista szent valójában nem foglal állást sem a filozófia mellett, sem a filozófia ellen. A nyitott térben időznek, ahol úgy gondolkodnak, hogy nem gabalyodnak bele a gondolkodásba, és sokoldalúan, „madártávlatból” látnak. Van a Zhuangziben továbbá egy látomásszerű irányultság, ami nem filozofikus, és amit később a taoizmus, különösen a *shangqing iskola aknázott ki.

A daojiát címkézték még „szándékolatlannak”, „be nem avatkozónak” és „szemlélődőnek” is (pl. Creel 1970, 37–48), ezen meghatározások azonban három ok miatt nem megfelelőek. Először, a daojiao, vagy az úgynevezett „vallásos taoizmus” egyes ágai szintén szándékolatlanok vagy szemlélődők.

Másodszor, a daóra vagy az egységre való összpontosítás, illetve a társadalmi és a személyes értékek és tevékenységek feladása szükségképpen magában foglal némi „szándékolt” önművelő cselekvést, amire a daojia szövegek gyakran utalnak.

Harmadszor, a különféle korai daojia szövegek utalnak politikai alkalmazásokra is.

A daojia és a daojiao közti fő különbség talán az, hogy a daojiao elsősorban a szenttel való kapcsolat megalapozását célozza, akár az istenségekkel és szellemekkel kialakított kapcsolat, akár a személyes transzcendencia elérése révén. Ehhez a ponthoz tartozik a halhatatlanság kérdése is.

A taoizmus daojia vetülete számos taoista irányzatból és szövegből hiányzik, mások pedig anélkül tették magukévá a Daode jingbe foglaltakat, hogy túlzottan törődtek volna a sok lehetséges jelentésével. A *Xiang’er szövegmagyarázat ezt a hozzáállást példázza.

Mindazonáltal a daojia kifejezés által hordozott filozófiai szellem és jellemvonások nyilvánvalóak a taoizmus történetének csaknem egésze során, kezdve a *Taiping jinggel (A hatalmas béke szentirata), ami a legkorábbról fennmaradt daojiao szöveg lehet.

A yin-yang és *wuxing kozmológiával a daojia megadta a taoizmusnak az egyik legalapvetőbb fogalmi keretét, ami nélkül egyetlen vallásnak sem lehet rendszerezett és összefüggő világképe.

Isabelle Robinet

Forrás: Fabrizio Pregadio, szerk.: The Encyclopedia of Taoism (Routledge, London és New York, 2008), 5–8. o.

Összefoglalva

E nézet szerint tehát a taoizmust az különböztette meg a többi, ókori kínai eszmerendszertől, hogy tételezte a végső, megnevezhetetlen Létet. Ez a megnevezhetetlen Lét szolgál mindennek forrásaként és eredeteként, azaz a létezésben nyilvánul meg.

Ezt a megnyilvánulási folyamatot fogjuk részletesebben kifejteni a taoista kozmogóniáról (a világegyetem kialakulásának leírása) és kozmológiáról (a világegyetem ciklikus mozgásainak leírása) szóló részben, ahol egyik legfontosabb mondandónk a megnyilvánult természet és a természet törvényszerűségei, rendje közti különbségtétel lesz. De ne szaladjunk ennyire előre!

Végezetül rögzítsük

"[A dao] erénye vagy hatóereje (*de) erő és fény."

Mivel az alkímiai taoizmusban a szellemi vagy isteni fény (shen ming 神明) megtalálása a központi feladat, amit szintén fénytermészettel ruháznak fel és az abszolúthoz legközelebbiként jellemeznek, itt láthatunk egy kapcsolatot az úgynevezett "filozófiai" és az "alkímiai" taoizmus között: ami az egyikben az erény, az a másikban a szellemi fény.

A dao 道 (a megnevezhetetlen Lét) az ember számára közvetlenül a fénytermészettel bíró erényben (de 德) vagy szellemi fényben tapasztalható meg.

 

A folytatást könnyedén elérheti a cikksorozat tartalomjegyzékén keresztül.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/taoizmus-meghatarozasa (2013. 11. 19.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Oldalak