Blog



A Daode jing kezdősorai

A Daode jing 道德經 kezdősorainak nyelvtani elemzése

道可道,非常道。名可名,非常名。

dào kě dào, fēi cháng dào。 míng kě míng, fēi cháng míng。

A kalligráfia ezzel az eszközzel készült: Chinese Calligraphy Editor

A szakasz nyelvtani elemei:

:

"Only transitive verbs may follow 可 'is possible' directly, in which case they must be understood as passive; that is, the subject of is the object (or patient) of the verb – rén kě shā 人可殺 'the man is possible to kill' = 'the man may be killed.'" Pulleyblank 1995: 23

Magyarul:

„A 可 »lehetséges« után közvetlenül csak tárgyas ige állhat, mely esetben az ige passzívként értendő. A alanya tehát az ige tárgya (vagy páciense) – rén kě shā 人可殺 »az embert lehetséges megölni« = »az embert meg lehet ölni«.”

Azaz: a előtt áll az alany, mely egyben a utáni ige tárgya is.

fēi:

„X” nem azonos „Y”-nal.  Pulleyblank 1995: 16; Kósa 2004: 57

Tehát:

[道可道] fēi 非 nem azonos [常道]。
[名可名] fēi 非 nem azonos [常名]。

Ezek alapján az első két mondat szófajai a következők:

fnsegédigetárgyas ige, 非tagadószómnfn

fnsegédigetárgyas ige, 非tagadószómnfn

A nyelvtani segédszavakon kívül az első két sorban előforduló szavak jelentései:

dào:

  • főnév:
    • út, kocsiút
    • törvény (mint követendő út)
    • módszer (a dolgok végzésének megfelelő módja, a dolgok alakulása, folyása)
    • mivel azonban a taoizmusban kimondottan a nemlétezést (wu 無) és a létezést (you 有) megelőző, megnevezhetetlen lét eszméjét jelöli, eltérünk a fordítói gyakorlattól és létnek fordítjuk (lásd még korábbi bejegyzésünket a taoizmus pozitív meghatározásáról)
  • tárgyas ige: mondani valamit

常 cháng:

  • főnév: állandóság, örökkévalóság
  • melléknév: állandó, örök, örökkévaló
  • határozószó: gyakran, folyton, állandóan

名 míng:

  • főnév: név, keresztnév
  • melléknév: neves, híres
  • ige: nevezni, megnevezni, néven nevezni valamit/valakit

A szakasz magyar fordítása, megtartva a forrásnyelv nyelvtani szerkezetét:

A lét, amit ki lehet mondani, nem azonos az állandó léttel.
A név, amit meg lehet nevezni, nem azonos az állandó névvel.

Gördülékenyebben fogalmazva, eltérve a forrásnyelv nyelvtani szerkezetétől:

A kimondható lét nem az állandó lét.
A megnevezhető név nem az állandó név.

 

Felhasznált irodalom

Edwin G. Pulleyblank: Outline of Classical Chinese Grammar (UBC Press, Vancouver, 1995).

Kósa Gábor: Klasszikus kínai nyelv I. (a Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2004).

Klasszikus kínai-angol szótár: http://tls.uni-hd.de/main/basic_ch_lexentry.lasso

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/daode-jing-kezdosorai (2014. 04. 08.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Csillaghit és csillagfejtés

Franz Boll–Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés – részletek

Az alábbi bejegyzés egy hosszabb és egy rövidebb idézet Franz Boll és Carl Bezold Csillaghit és csillagfejtés (Helikon Kiadó, 1987) című könyvéből.

Az első, hosszabb idézet a nevezett mű 98–99. oldaláról származik, Kákosy László „Az egyiptomi asztrológiáról” címet viselő tanulmányából. Mivel a tanulmány alapján sok párhuzam fedezhető fel az egyiptomi és a kínai időszemlélet között, a kínai kultúrkör iránt érdeklődők számára is érdekes lehet.

Figyelem! Nem állítjuk, hogy történelmi kapcsolat lenne a két kultúra időszámítási vagy asztrológiai rendszerei között. Pusztán néhány hasonlóságra szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

Szerkesztői megjegyzések:

  • igazodva a digitális formátumhoz, a könnyebb befogadhatóság érdekében a részletet több bekezdésre tördeltük és félkövér kiemelésekkel, valamint aláhúzásokkal láttuk el,
  • a dőlt betűs szedés a szerzőtől származik.

A csillagok és az idő Egyiptomban

Az éggömb látszólagos forgása minden nép időszámítására, időképzeteire mélyre ható befolyást gyakorolt. Az egyiptomiak, akik szinte megszállottjai voltak az örök fennmaradás eszméjének és az egész létezést sub specie aeternitatis szemlélték, finom absztrakciós készségről tesznek tanúságot azokban a szövegekben, ahol az öröklétről beszélnek, olyannyira, hogy a neheh és a dzset szavakat, melyek az örökkévalóság különböző aspektusait fejezik ki, eddig még nem sikerült kielégítően európai nyelvre lefordítani.

Másrészt viszont mindig megfigyelhető a szemléletességre irányuló törekvés, különösképpen az időegységek megszemélyesítésénél, ahol a mitológiai elemek is tág teret kapnak. Az év fő istennőjéről, a Szóthiszról máshol beszélünk. Külön érdekessége Szóthisz isteni lényének, hogy egyik mellékneve, az Év önálló életet kezdett élni a vallási irodalomban, külön Renpet (Év) istennővé hiposztazálódott.

Már a XVIII. dinasztia idején az istennő hieroglif jelét írták az Év szó után, ami arra vall, hogy az időegység személyes vonásokat öltött, és isteni természetűnek tartották. I. Széthi abüdoszi templomában tekintélyes külsejű istennő, akit az „örökkévalóság úrnőjének" neveznek.

A Ptolemaiosz- és a római korban a templomokban hosszú himnuszok ünneplik az Évet, akit nemcsak az évszakok, hónapok és napok, hanem az istenek szülőjének is mondanak. Ez utóbbi funkció a teremtő istenek között biztosít számára helyet. Mivel az Év szó nőnemű, az egyiptomiak istennőnek képzelték el, Ptolemaiosz Philadelphosz alexandriai ünnepi felvonulásán viszont bőségszarut vivő férfi az év megszemélyesítője, mivel görögben az eniautosz hímnemű szó.

Az év három – egyenként négyhónapos – évszaka is megjelenik megszemélyesített formában már az Óbirodalom sírjaiban és Neuszerré naptemplomában, de úgy tűnik, hogy ezeket nem tekintették isteneknek, inkább a művészek törekvése a nehezen ábrázolható fogalmak perszonifikálására hívta életre őket. A kisebb időegységek, hónapok, napok és az órák viszont komoly vallási tartalmat nyertek.

A hónapok ünnepekről nyerték nevüket, olyan ünnepekről, melyet az illető hónap valamely napján ültek meg. A templomokban és a víziórák képein a hónapokat az Újbirodalom idején különböző istenek képében ábrázolták, később egységesen tizenkét vízilóistennő jelenítette meg őket.

Népszerűségüket bizonyítja, hogy a szülök gyakran nevezték el lánygyermeküket valamelyik hónapistennőről, feltehetően arról, akinek hónapjában az illető született. Az egyiptomi év 12 harmincnapos hónapból állt, az utolsó hónapot követte az öt epagomena-nap.

Veszélyekkel teli időszaknak tekintették ezt az egyiptomiak, melyben az embernek fokozott mértekben volt szüksége Szahmet istennő oltalmára és nagy hatású varázsigékre. Hasznosnak tartottak például egy amulettet, mely a tizenkét hónapot jelképezte: vászoncsíkra tizenkét csomót kellett kötni (Leideni I. 346. papirusz). A hónap három dékánra oszlott, ezeknek a tíznapos időszakoknak is voltak védőistenségei.

A napok isteneiről nem maradt ránk teljes lista, de tudjuk azt, hogy minden napnak megvolt a maga uralkodója. Volt olyan beosztás is, mely szerint egyetlen isten gyakorolta az év minden napja felett a hatalmat, de naponta más melléknevet nyert. A denderai templom papjai Hathort tekintették a napok úrnőjének, és tizenkét csíkban sorakoztatták fel a nap-Hathorokat. Harminc oroszlánfejű kígyó is jelképezhette a hónap napjait.

A nappal és az éjszaka tizenkét óráját nőalakok, isteni lények testesítették meg. A nappali órák a Nap korongját vielik a fejükön, az éjszakai órákat csillagfejdísszel ábrázolták. A csillag egyrészt az óra szó (unut) hieroglif jele, másrészt nem lehet véletlen, hogy az éjszakai órák fejére helyezték a csillagot, nyilván a dekánok hajdani időjelző szerepe is közrejátszott ennek az ikonográfiái szabálynak a kialakulásában.

Az éjszakai órák a napisten védelmezésében, segítésében vesznek részt, miközben veszélyes útján halad az alvilági folyón, a holtak birodalmában. Az éj hetedik órája őrszerepének megfelelően a következő nevet viseli: „A Hju kígyó távoltartója, aki lefejezi a rettenetes arcút.” (Amduat 7. óra.)

III. Ramszesz sírjában két uroborosz (saját farkába harapó) kígyó, melyek az öröklétet jelképezik, veszi körül a királynevet. A kígyókon belül az óraistennők terjesztik ki áldóan karjukat a Ramszesz név hieroglifái felé, a kígyókon kívül látható csillagok és a körök ugyancsak az órák szimbólumai.

Jelen vannak az órák akkor, amikor az idő újjászületik a túlvilágon a nap éjszakai utazása során, de oltalmazzák a ravatalon fekvő Oziriszt is ellenségeitől. Az óraistennőkön kívül a mitológiai panteon istenalakjai is patrónusai voltak egyes óráknak.

Az időképzetekhez és a naptárakhoz kapcsolódó vallásos elemek annyira szembetűnőek voltak még az idegenek számára is, hogy Hérodotosz is megemlíti, hogy az egyiptomiaknál minden hónapot és napot valamely istennek szenteltek (II. 82). Az idő menetének irányítói a Nap és a csillagok.

A napkorongra tekeredő ureusz kígyó az „óra úrnője” nevet viseli. Képek tanúsítják, hogy a fényt a nappal és az éjszaka természetét hordozó elemi részecskékből álló közegnek tekintették, erre utalnak az egyes fényábrázolásokon látható kis körök és csillagok. Ezek azonban egyúttal a nappali es az éjszakai órák jelei is, az egyiptomi tudatban tehát a fény és az idő a legközelebbi rokonságban állt egymással.

Az idő kormányzóiról szóló tanok a görög-római kultúrában is széles körű elterjedtségre tettek szert. Egyes európai nyelvek, legtisztábban a franca, ma is őrzik annak emlékét, hogy a hét napjait egy-egy bolygónak rendelték alá. Bár felmerült az a feltevés, hogy ez a beosztás is Egyiptomra menne vissza, ez semmiképpen sem eredhet a fáraó-korból, amikor a hét egyáltalán nem szerepel mint időszámítási egység, lehetséges viszont, hogy a hellenisztikus Egyiptomban valóban alkottak ilyen szisztémát.

 

A második, rövidebb idézet néhány időegységet vázol fel, forrása nevezett mű 80. oldala:

Hiszen – mintegy a világegyetem előre meghatározott matematikai harmóniáját titokzatosan igazoló pecsétként – újra meg újra úgy tetszett, mintha az égbolt bizonyos szent számai éppen az asztrológia számára legfontosabb alapokat igazolnák és támogatnák kölcsönösen.

A hetes, mint az északi pólus két kocsicsillagzata, a Plejádok és az Orion csillagainak száma, egyszersmind az egy holdnegyedbe tartozó napok száma, s végül a bolygók száma, beleértve a Napot és a Holdat is;

a tizenkettes, mint az állatöv csillagképeinek száma, valamint azon évek száma, amennyi idő alatt a Jupiter körbejárja az állatöv csillagképeit;

a harmincas szám hozzávetőleg a Hold egy periódusát alkotó napok száma, és azon évek száma, amennyi idő alatt a Szaturnusz végigjárja égi pályáját;

12 és 30 szorzata hozzávetőleg egy év napjainak és az állatöv fokainak száma.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/csillaghit-es-csillagfejtes (2014. 03. 26.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A taoizmus és más eszmerendszerek

II. rész, 3. szakasz:
A taoizmus és más eszmerendszerek összehasonlítása

Előző cikkünket a taoizmus pozitív meghatározásával fejeztük be, most pedig elmélázunk azon, hogy egy ilyen meghatározásnak milyen következményei vannak. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

Tartalom

Elöljáróban
Elsődleges és másodlagos vonás(ok)
Mi következik ebből?
Rendszerek összehasonlítása
Taoizmus vs. kereszténység
Taoizmus vs. (théraváda) buddhizmus
Taoizmus vs. öt bölcsesség
Taoizmus vs. materializmus
Összefoglalás
Olvasóink írták

Elöljáróban

Jelen írásunknak nem célja a különbözőségekre való rámutatással feszültségeket kelteni. Ellenkezőleg. Véleményünk, álláspontunk, hitünk és tapasztalatunk szerint a békés egymás mellett élésnek, valamint egymás értékeinek és véleményének tiszteletben tartásának szükséges előfeltétele a tisztánlátás – mind saját, mind mások (eltérő) értékeit illetően.

Elsődleges célunk ezért, hogy rámutassunk néhány, általunk felbecsülhetetlen értékűnek tartott eszmerendszer lényegi vonására. Van azonban írásunknak egy másodlagos, csak egy „szűkebb” körnek szóló célja is. Ebben a „szűk” körben gyakran fogalmazódik meg az állásfoglalás, hogy minden spirituális (azaz szellemi) eszmerendszer egy tőről fakad, ezért

  • mindegyik tanítás ugyanazon a hegyen vezet fel csak más-más ösvényen (de a hegy ugyanaz),
  • mindegyik tanítás ugyanazt vizsgálja, csak más-más oldalról, ezért mást és mást lát (de a vizsgálat tárgya azonos),
  • vagy egy „tanmesével” élve, ha három vak megtapogat egy elefántot, akkor az egyik azt mondja, hogy az elefánt olyan, mint egy fatönk (ő a lábát fogta meg), a másik szerint olyan, mint egy nagy lapulevél (ő a fülét fogta meg), a harmadik szerint pedig olyan, mint egy (klasszikus példával élve) slag, ő pedig nyilván az ormányát fogta meg (de az elefánt természetesen egy és ugyanaz).

Ilyen és rengeteg további anekdotával vagy költői képpel lehetne visszaadni korunk (a new age) egyik alapvetését, mely így hangzik:

Mivel minden forrása egy, ezért az összes szellemi rendszer és tanítás (a vallás szó ebben a „szűk” körben rendszerint kerülendő) ugyanazt tanítja, csak máshova helyezi a hangsúlyokat.

És ezt a tételt nagyon sokan, nagyon sokféleképpen tudnák alátámasztani, elég csak mondjuk C. G. Jungot olvasni, hogy megtudjuk, minden mítosz a kollektív tudattalan archetípusainak megnyilvánulása.

Akár a széles (akarom mondani „szűk”) körben elterjedt „mivel minden egy, ezért minden tanítás egy” tétel, akár az archetípusok érdekes kutatási témák, számunkra azonban most csak annyiban érdekesek, amennyiben a taoizmus fogadtatására és tanulmányozására hatást gyakorolnak.

Ebben a tekintetben pedig azt a széles körben elterjedt és a tényfeltáró vizsgálódást lépten-nyomon akadályozó előítéletet szeretnénk (természetesen csak nagy vonalakban) megcáfolni, hogy

  • a „keleti tanítások” mind ugyanarról szólnak, illetve
  • a modern tudományos világkép és a „keleti tanítások” összeegyeztethetőek.

Nos, álláspontunk szerint, még ha ugyanaz is a forrása a keleti, vagy a bárhonnan származó tanoknak, ettől még nem feltétlenül szólnak ugyanarról, nem feltétlenül akarnak ugyanoda elvezetni és nem feltétlenül összeegyeztethető alapelveket vallanak (azaz alapelveik adott esetben egymást kizárhatják).

Figyelem! Azt írtuk, hogy „nem feltétlenül”, nem pedig azt, hogy „biztosan nem”. Lehet, hogy valamilyen értelmezési keretben összeegyeztethetőek, ezt a keretet azonban alaposan ki kell fejteni, és nem szabad egy mondattal (vagy éppen közhellyel) letudni. Pozitív példaként állhat előttünk például Mircea Eliade életműve, aki a vallásos ember világképének megnyilvánulását véli felfedezni minden vallásban és szellemi eszmerendszerben. Következtetéseit viszont – szemben a new age-es „tanítókkal” – alapos kutatómunkára és anyaggyűjtésre alapozza és nem közhelyekre.

Ezért mi most tudatosan és szándékosan a különbségekre helyezzük a hangsúlyt, hogy némi ellensúlyt képezzünk a globalista, populista és viszonylagosságot fennen hirdető new age értékrendjével szemben, mely a magyarországi „taoistákra” olyannyira jellemző.

Ezzel pedig, ahogy azt a bevezetésben is jeleztük, nem a feszültségkeltés a célunk, hanem az, hogy gondolkodásra (uram bocsá’ kritikus gondolkodásra) és kutatásra sarkalljuk a tanulásra hajlandó keresőket.

Először bevezetünk néhány alapfogalmat, majd áttekintjük az összevetés módszerét

Elsődleges és másodlagos vonás(ok)

A másodlagos (vagy járulékos) vonás(ok): ha ezen jellemvonásától (jellemvonásaitól) megfosztunk egy rendszert (vagy egy jelenséget), akkor nem szűnik meg önmaga lenni, nem veszti el öntermészetét. E jellemvonásokkal az adott rendszer/jelenség rendelkezhet.

Az elsődleges (vagy lényegi) vonás(ok): ha ezen jellemvonásától (jellemvonásaitól) megfosztunk egy rendszert (vagy egy jelenséget), akkor megszűnik önmaga lenni, elveszti öntermészetét. E jellemvonásokkal az adott rendszernek/jelenségnek mindenképpen rendelkeznie kell.

Szemléltető példa: milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie egy madárnak? A madár egyik jellemvonása például, hogy tud repülni. Megfoszthatunk-e egy madarat ezen jellemvonásától anélkül, hogy megszűnne madárnak lenni? Igen, hiszen a pingvin például nem tud repülni, mégis madár. Tehát a repülés másodlagos/járulékos jellemvonás.

Mi történik, ha a madarat azon jellemvonásától fosztjuk meg, hogy tojással szaporodik? Akkor is megmarad madárnak? Nem, akkor már másik osztályba tartozna. A tojással szaporodás ezért a madarak elsődleges/lényegi jellemvonása. Természetesen további lényegi vonásokat is fel lehetne/kellene még sorolni, a szemléltetéshez azonban talán ez az egy is elegendő.

Mi következik ebből?

Egy bizonyos rendszer vizsgálatakor legalább az elsődleges vonásokat számba kell vennünk és világosan felsorolnunk: mik azok a jellemvonások, amelyeket eltávolítva a rendszert/jelenséget megfosztjuk lényegétől és így „megszűnik önmaga lenni”? Megfordítva a kérdést: adott rendszernek/jelenségnek milyen jellemvonásokkal kell mindenképpen rendelkeznie?

Miután beazonosítottuk ezeket a lényegi jellemvonásokat, összehasonlításkor már egyszerű a dolgunk. Azokat a rendszereket sorolhatjuk közös osztályba, amelyek eleget tesznek a meghatározott feltételeknek (bírnak a lényegi vonásokkal), illetve járulékos vonásaik sem mondanak ellent azoknak.

Tehát amikor legközelebb találkozunk egy önmagát ’taoistának’ (vagy bármi másnak) nevező tanítással, akkor nincs más dolgunk, mint megvizsgálnunk, hogy valóban rendelkezik-e a taoizmus lényegi vonásaival, illetve járulékos vonásai nem mondanak-e ellent a lényegieknek. (Ehhez nyilván tisztában kell lennünk a taoizmus lényegi vonásaival, azaz tudnunk kell, hogy mitől taoizmus a taoizmus.)

Rendszerek összehasonlítása

Mindezek fényében a rendszerek összehasonlítása is lényegesen könnyebbé válik, és talán sikerül kitörni abból a roppant felületes látásmódból, hogy „minden keleti tanítás ugyanazt tanítja” (és a „keleti” ebben az esetben rendszerint a Bukarest és Tokió közt elterülő földrajzi területet jelenti).

Most már ugyanis a kezünkben van egy – talán valamivel valósabb képet adó – vizsgálati mód: a vizsgált rendszerek beazonosított elsődleges/lényegi vonásait kell összevetnünk egymással, feltéve a kérdést, hogy ellentmondanak-e egymásnak vagy sem. Ha nem, akkor már csak a másodlagos/járulékos vonásaikat kell ellenőriznünk, nehogy ellentmondjanak a lényegieknek.

Tehát akkor nézzük a taoizmus és néhány másik eszmerendszer összevetését, szigorúan csak néhány lényegi vonásra korlátozva vizsgálódásunkat. A téma ennél természetesen sokkal tágabb és mélyebb, itt pusztán arra szorítkozunk, hogy néhány felvetést adjunk közre, bízva abban, hogy tisztelt Olvasónk önállóan folytatja a téma feltárását (és ki tudja, talán meg is cáfolja alább megfogalmazott álláspontjainkat).

Taoizmus vs. kereszténység

A vs., azaz versus (ellen, szemben) rövidítés természetesen nem úgy értendő, hogy a két aktuálisan tárgyalt eszmerendszer harcban áll egymással, hanem úgy, hogy a fent vázolt lényegi és járulékos vonásaikat vetjük össze nem a viszálykeltés, hanem a tisztánlátás érdekében.

A kereszténység lényegi vonásai közül néhány:

  • létezik az élő, személyes Isten (nagy kezdőbetűvel írjuk),
  • aki az idők kezdetén megteremtette az életet és az embert (ami nem egy szókép, hanem ez egy tényleges pont az idő síkjában),
  • ez az Isten élő (tehát nem az emberi elme/szellem/tudat kivetülése, ahogy azt a pszichologizált világképben élők vallják),
  • ez az élő Isten testet öltött Jézus Krisztusban (mégpedig nem jelképesen, hanem ténylegesen), amikor Pontius Pilátus volt Júdea helytartója,
  • aki Krisztuson keresztül kapcsolatra lép az élő Istennel, örök életet nyer.

Azt a rendszert, amelyik nem osztja ezeket az alaptéziseket (és nyilván jóval több ilyen alaptételt lehetne még felsorolni), nem nevezhetjük kereszténynek.

A taoizmus lényegi vonásai közül néhány:

  • van a megnevezhetetlen lét (dao 道),
  • erről a létről csak annyi mondható el, hogy van, és hogy mindennek az ősforrása (tehát nem egy személyes teremtő Isten),
  • bár ős-okként létrehozta az életet, azt nem egy történelmi időpontban „teremtette meg”, hanem ez a létesülési folyamat időtlen (tehát most, ebben a pillanatban is lejátszódik),
  • a dao hatóerejében (de 德) és azon keresztül a mindenségben nyilvánul meg (mivel ereje alkotja a mindenséget), és nem egy konkrét személyben ölt testet,
  • aki kapcsolatra lép a dao hatóerejével, kapcsolatot létesíthet a megnevezhetetlen léttel is, és részesülhet az örökkévalóságban.

Látjuk tehát, hogy a kereszténység és a taoizmus lényegi vonásai között van átfedés, mert mindkettő

  1. a Teremtő vagy a teremtő erő képében vallja az alaplétet (tehát mindkét rendszer szerint van egy önmagától létező valaki/valami, már azelőtt, hogy a világ keletkezne, aki/ami a világ a létrejöttéről gondoskodik),
  2. vallja továbbá azt is, hogy ha az ember az örökkévaló Istennel/alapléttel kapcsolatra lép, akkor ő is örök életre tesz szert (taoista kontextusban kifejezetten a 'halhatatlanság' szót használják).

Viszont, az örökkévaló alaplét természetéről és megnyilvánulásáról már teljesen másként vélekednek: a kereszténység vallja, hogy az elő Isten egy tényleges emberben lett testté, a taoizmus viszont egy megnevezhetetlen ős-okot vall, mely nem egy tényleges emberben, hanem a létezésben ölt testet. Mi több, a két rendszer időszemlélete és a világ kialakulásáról alkotott véleménye is alapvetően különbözik.

További hasonlóságként megjegyezhetjük ugyanakkor azt is, hogy mindkét eszmerendszer nézete szerint a teremtő kívül marad a teremtésen, hiszen sem a teremtő Isten, sem a dao nem azonosul a megnyilvánuló létezéssel (ugye emlékszünk még, hogy a világmindenség nem a daóból jön létre, hanem annak erényéből vagy hatóerejéből).

Még egy további hasonlóság amúgy, hogy a Teremtő/teremtő erő egyik rendszer szerint sem hagyja magára a világot, hiszen Jézus Krisztuson vagy a de (erény) fényén keresztül a világban is benne rejlik a teremtés forrása. Ezen hasonlóságok azonban továbbra sem változtatnak az alapvető különbségeken.

Taoizmus vs. (théraváda) buddhizmus

A buddhizmus lényegi vonásai közül néhány:

  • vizsgálódásának hatóköre az érző lény benső élményvilága, alapvetése, hogy ez érző lények egyetemesen szenvedést (duḥkha, a lét nem kielégítő volta) tapasztalnak és ez a szenvedés létezésük alapvető jellemvonása,
  • célja a szenvedés okainak feltárása, majd egy olyan elmeállapot kialakítása, amelyben a szenvedés eleddig kialakult okai megszűnnek, új szenvedést keltő okok pedig nem jönnek létre,
  • alaptanítása a négy nemes igazság, mely szerint:
    1. szenvedés van,
    2. a szenvedésnek van oka,
    3. a szenvedés (oka) megszüntethető,
    4. a szenvedés megszüntetéséhez vezető út a nemes nyolcrétű ösvény,
  • amikor a buddhista művelés betetőzik, megszűnnek a szenvedés okai (vagy oka), így a gyakorló benső élményvilágában változás áll be.

Rögzítsük, hogy a négy nemes igazságot minden buddhista rendszer elfogadja alaptanításként, legyen szó akár indiai, kínai, tibeti, tantrikus, japán vagy mongol buddhizmusról.

A vizsgálódás hatóköre ezért minden buddhista rendszer esetében az érző lény benső élményvilága, ami szöges ellentétben áll a taoizmus vizsgálódási hatókörével (lásd alább).

Kiegészítés (2014.03.08.): Ha a négy nemes igazságot minden buddhista rendszer elfogadja, akkor minden buddhista rendszer vizsgálódásának tárgya a szenvedés, célja pedig annak megszüntetése. Ezt azért fontos rögzíteni, mert szenvedést csak érző lény tapasztal, így a vizsgálódás hatóköre minden buddhista rendszerre nézve ki van jelölve: az érző lény tapasztalati mezeje.

Abban a tekintetben már lehet különbség a buddhista rendszerek között, hogy a buddhista gyakorló csak a saját szenvedését akarja-e megszüntetni (théraváda) vagy minden lényét (mahájána), hogy a szenvedés megszüntetését az önvaló káprázatszerűségének felismerésével (théraváda), tantrikus gyakorlatokkal (vadzsrajána) vagy Amitábha tiszta földjére jutással (tiszta föld) reméli elérni, de a tárgy végig a szenvedés, a cél végig annak megszüntetése.

A taoizmus lényegi vonásai közül néhány:

  • alapvetése, hogy a létezés alapállapota és forrása a lét (dao),
  • vizsgálódásának hatóköre a világmindenség kialakulásának (létesülésének) folyamata (ahogy az állandó daóból megjelenik a tízezer létező világa) és a világmindenséget fenntartó és mozgató kozmikus erők,
  • az ember létállapotát ezen erőkből vezeti le, ezen erők által megszabott keretbe helyezi bele,
  • a taoista művelés betetőzésekor, miután az ember megismerte a mindenséget mozgató erőket, meghaladja azokat, és visszatér a mindenség forrását alkotó létbe.

Látjuk tehát, hogy a buddhizmus és a taoizmus lényegi vonásai között van átfedés, hiszen mindkettő az ember létállapotában szeretne változást elérni, azt azonban eltérő módon közelíti meg.

A létezés alapállapotáról vallott álláspontjuk ellentmond egymásnak:

  • a buddhizmus szerint a létezés alapállapota a nem kívánatos szenvedés, amit meg lehet és meg is kell szüntetni,
  • a taoizmus szerint a létezés alapállapota a lét, amiben semmi nem kívánatos nincs, nem lehet és nem is kell megszüntetni, sőt, kifejezetten kívánatos kapcsolatba kerülni vele.

Továbbá, míg a Páli kánonban Buddha kifejezetten visszautasította azon kérdések megválaszolását, amelyek a világmindenség természetére vonatkoztak (Aggivaccagotta sutta, Wikipedia oldal, Access to Insight) mondván, hogy a szenvedés megszüntetéséhez ezen válaszok nem vinnének közelebb, tehát üdvtani jelentőségük nincsen, addig a taoizmus kifejezetten a világmindenség kialakulásával és fennállásával foglalkozik és az üdvözülést éppen annak megismerésétől teszi függővé.

Ezen ellentmondás látszólagos feloldása lehetne az, hogy bár a vizsgálódás kiindulópontjában a két rendszer különbözik (az egyik kívül, a másik belül vizsgálódik), a végeredmény mégis ugyanaz. Nos, vegyük szemügyre ezt a lehetőséget:
 

  1. a buddhista végeredmény: megszűnik a szenvedés és annak oka(i),
  2. a taoista végeredmény: az ember visszajut a létezés forrásába, a létbe,
  3. a felvetés pedig, hogy ez a két állapot megfeleltethető egymásnak, avagy felcserélhető egymással.

Álláspontunk szerint ez a két végeredmény nem azonosítható, hiszen ha a két végeredmény azonos lenne, akkor a lét (azaz a dao) lenne azonos a szenvedés okával (okaival), azaz a létezés és a szenvedés keletkezésének oka lenne azonos – ami ellentmond a taoizmus lényegi vonásának, mely szerint sem a világ keletkezése, sem a létezés alapállapota vagy természete, sem az ember alapélménye nem szenvedéssel teli.

Sőt, a taoizmus magasztos tisztelettel viseltetik mind a megnyilvánult természet, mind az emberi test vagy élet iránt, hiszen azokban a létesülési folyamat testet öltését és megismétlődését látja – ha szenvedésnek látná a létesülést a létesülés egyik meghatározó velejárójának a szenvedést tartaná, akkor bizonyosan nem ezzel a tisztelettel és érdeklődéssel (!) fordulna a természet felé…

Mi több, attól, hogy a buddhista, művelését beteljesítve megszűnik szenvedést tapasztalni, még nem ismeri meg és éli át a külső világ keletkezésének forrását (hiszen ez nem is volt célja).

Attól pedig, hogy a taoista visszajut a létezés forrásába, a létbe (bár feltételezhetjük, hogy legkésőbb ekkor megszűnik szenvedése is), nem a szenvedés okait leli fel, hanem a létezés alaperejét és alapanyagát – mely mindennek alapanyagául szolgál, a külső tárgyi, és a benső lelki valóságnak egyaránt.

A buddhista rész zárásaként

Néhány további gondolat, melyekkel a magyarországi buddhista közösségeket megjárva találkoztunk (mivel főleg előadásokon hallottuk őket, pontos forrásokat sem tudunk megadni).

Ezek érdemi kifejtése vagy bizonyítása/cáfolata meghaladja jelenlegi ismereteinket és felkészültségünket, az összehasonlítás szempontjából viszont az a sejtésünk, hogy még fontosak lehetnek.

Ezért szeretnénk most rögzíteni őket, remélve, hogy idővel vissza tudunk térni rájuk és forrásszövegekre alapozva is össze tudjuk hasonlítani a felvetéseket:

Tudat vs. dao

A buddhizmus szerint a szenvedés egyik (legfőbb?) oka a tudatlanság, mely a tudat egyik jellemvonása (a következő képpel szokták szemléltetni: a tudat olyan, mint egy szem, mindent lát, csak önmagát nem, ezért megfeledkezik önmagáról, és a látott tudattartalmakkal azonosul).

A taoizmus és a buddhizmus összevetése alkalmával (megfigyelésünk szerint) a tudatot szokták megfeleltetni a daónak, ezért azonosságuk azt jelentené, hogy a daóval is fellép valami szenvedést okozó minőség. Ez a taoizmus kozmológiája szerint nem igaz, mert szerinte a daóval az ereje (de vagy eredendő pára yuan qi 元氣) lép fel – mely kifejezetten „jótékony” minőség, megtapasztalása kívánatos.

Tudatlanság vs. de

Míg a buddhizmusban az érző lény létesülésének eredője a tudatlanság (mint a függő keletkezés elindítója), addig a taoizmusban a létesülés eredője a dao (lét), a létezés alapanyaga pedig a dao hatóereje (eredendő qi). A buddhizmus tehát az érző lény létesülésével foglalkozik, míg a taoizmus a világegyetem létrejöttével, és ezen különbséggel összhangban a tudatlanság érző lényt tételező, míg a lét kozmikus kategória.

A jelenségek önvaló-nélkülisége vs. önvalóval bírása

A buddhizmus szerint a tudat mezejében megjelenő jelenségek (tudattartalmak) üresek, azaz önvalótól mentesek, pusztán okok együttállásának következményei, ezért az okok megváltozásával maguk a jelenségek is megváltoznak.

Az egyetlen, ami nem változik meg, a tudat észlelő mezeje, mely folyton tudósít a benne megjelenő „dolgokról” (mind a tárgyakról, emberekről, eseményekről, mind a gondolatokról, érzelmekről).

Például a hozzászólások között is említett dzogcsen tan szerint nincs is más valóság, mint ez a tudati mező, és a megvilágosodás állapotában a jelenségek (akár érzelmek, gondolatok, akár tárgyak) pusztán tovatűnő tudattartalmak, melyek az őket létrehozó okok megszűnésével visszaolvadnak a tudat mezejébe.

A taoizmus ezzel szemben tételez egy önmagától való létet (dao), mely hatóerején (de vagy eredendő qi) keresztül létrehozza a mindenséget és a létezőket (jelenségeket), és azokat is áthatja, azaz erejével felruházza – tehát a jelenségeket egy alapszubsztancia alkotja, mely a dao fénytermészetű ereje.

A dao nem tudati mező, sem a de (eredendő qi), sem a létezők nem „pusztán” tudattartalmak, mivel a jelenségeket a dao hatóereje hozza létre és alkotja, és kozmológiája szerint a világ ténylegesen létezik és nem csak azáltal, hogy a tudat tudósít róla, azaz benne van a tudat észlelő mezejében. A világ a taoizmus szerint nem a tudat kivetülése, hanem egy tényleges kozmikus erő alkotta létező.

Taoizmus vs. öt bölcsesség

Mivel az öt bölcsességgel eddig leginkább buddhista kontextusban találkoztunk, a buddhizmust taglaló részben is tárgyalhattuk volna. Először vizsgáljuk meg ezért mint buddhista tant.

Figyelem. Ezt a szakaszt a témáról hallott, főleg gyémánt út buddhista szinezetű előadások alapján szerkesztettük össze, melyek során leginkább az öt buddhacsaládként vagy az öt dhyani buddhaként utaltak a bölcsességekre.

Ez természetesen azt is jelenti, hogy csak az általunk megszerzett ismeretekre hagyatkozunk, ezért jelen írásunk nem tekinthető véglegesnek, hiszen más értelmezések is lehetségesek. (Ahogy arra az Öt bölcsesség mint létesülési folyamat alszakasz is utal.) Reményeink szerint még forrásszövegekre alapova is vissza fogunk térni erre a témára.

Ebben az esetben lényegi vonásai ugyanazok, mint amelyek az előző, buddhizmust taglaló pontnál is olvashatók, azaz az öt bölcsesség vizsgálódásának hatóköre is az érző lény tapasztalati mezeje, célja pedig nem lehet más, mint a szenvedés okainak feltárása, majd azok megszüntetése.

E nemes célt úgy akarja elérni, hogy az érző lényt rávezeti: ne a tudatában megjelenő tudattartalmakkal azonosítsa magát, hanem tudatának tiszta természetével, melyet az alábbi öt minőségként nevez meg (természetesen több leírásuk lehetséges, igyekszem csak a leggyakoribb társításokat felsorolni):

  1. a tükörszerű tisztaság bölcsessége,
  2. a gazdagító elégedettség bölcsessége,
  3. a megkülönböztető bölcsesség,
  4. a beteljesítő cselekvés bölcsesség,
  5. a mindent befogadó bölcsesség.

Rögzítsük: ezek újfent érző lényt tételező kategóriák, hiszen érzésvilággal és mentális funkciókkal nem bíró lények, tárgyak nem képesek például megkülönböztetni vagy beteljesítve cselekedni – tehát „bölcsesség” nem jellemezhet mást, csak érző és értelemmel bíró lényt.

A vizsgálódás hatóköre tehát még mindig az érző lény tapasztalati mezeje. Mi több, ha van bölcsesség (vagy bölcs ember), akkor kell lennie tudatlanságnak (vagy tudatlan embernek) is, ami újfent felveti a fentebb érintett tételt, miszerint a tudattal együtt fellép a tudatlanság is (ezzel szemben a daóval együtt hatóereje, a de lép fel, mely semmiképpen nem egy kedvezőtlen jellemvonás, mint a tudatlanság).

Megemlíthetjük még e tan további jellemvonásait:

Ha a „külvilág” jelenségeinek létrejöttéről kell valamit mondania, akkor e rendszer azon az állásponton van, hogy a „külvilág” a bölcsességek kivetülése és megnyilvánulása „kívül” – a külvilág azért van végig idézőjelben, mert e tan szerint nincs a „bensőtől” elválasztható vagy független „külvilág”, azaz a bölcsességek jelentik a tényleges valóságot, a jelenségek csak kivetüléseik vagy megnyilvánulásaik.

Egy szemléltető példával élve: a tükörszerű tisztaság kivetülve létrehozza a víz elemet és a fehér színt (rendszertől függően néha a kék színt kapcsolják hozzá). Ezért ha valaki egy havas, tiszta hegycsúcsot lát és ez a látvány megérinti, akkor ennek egyetlen oka, hogy a látvány emlékezteti a benső tükörszerű tisztaság bölcsességére – hiszen a havas hegycsúcs valójában a tükörszerű tisztaság testet öltése, nem pedig egy tényleges havas hegycsúcs.

E tan célja tehát végső soron az, hogy az érző lény élményvilágában idézzen elő változást, hiszen szerinte az érző lény tapasztalati mezejétől független valóság nincs, vagy nem releváns, hogy van-e.

Kiegészítés (2014. 03. 10.): Ezzel kapcsolatban egy megjegyzést idézve (elütések javítva, szedés némileg módosítva): A konzekvens buddhista álláspont inkább az, amit másodszor jelzel: nem értelmezhető/értelmezendő a kijelentés a tapasztalati mezőtől elvált valamiféle külvilágról. Ettől még a pofon fáj, a keksz édes stb. A függő jelleg nem egyenlő valamiféle degradált léttel, csupán nem szubsztanciális.

Mindezek következménye az is, hogy e rendszer nem egy „külső” teremtő lényre vagy teremtő erőre vezeti vissza a világ keletkezését, hanem az érző lény tudatára, és annak kivetülését látja benne – így a világ teremtője az érző lény, a mindenség csak tudat, mégpedig annak különféle bölcsességeinek tükröződése.

A taoizmus lényegi vonása ezzel szemben, ahogy már korábban is érintettük, hogy a mindenség a megnevezhetetlen létből keletkezik, nem pedig az érző lények tudatának játéka.

Emlékeztetünk: a taoista kozmikus létesülési folyamatban érző lények csak a tízezer létező (wanwu 萬物) világában jelennek meg, az azt megelőző létesülési szinteken csak kozmikus erők (pl. yin 陰 és yang 陽) vannak.

A taoizmus szerint tehát a világ nem az érző lények bölcsességeinek kivetülése, hanem a lét hatóereje által ténylegesen létező „valami”. A taoista kozmogónia és kozmológia szerint így pont fordítva áll a helyzet, mint ahogy azt az öt bölcsesség tanítja: az érző lény teremtett és nem teremtő lény, és ugyanúgy alá van vetve a létesülési folyamatnak, mint bárki vagy bármi más.

Másként megfogalmazva:

  • az öt bölcsesség rendszere szerint a „külvilág” a „benső” bölcsességek kivetülése, visszatükröződése, mint ilyen önvalótól mentes,
  • a taoizmus szerint a mindenség egy kozmikus létesülési folyamat eredménye, mely során az önmagától való transzcendens lét (dao) létrehozza a mindenséget és többek között az érző lényeket is.

Az öt bölcsesség mint létesülési folyamat

Nos, miért kezeljük mégsem egyértelműen buddhista tanként az öt bölcsességet, miért szenteltünk neki egy külön alszakaszt? Újfent egy sejtésünket szeretnénk rögzíteni, melyre reményeink szerint később, kiterjedtebb ismeretek birtokában még visszatérünk:

Az öt bölcsesség, egy másik értelmezés szerint az időn túli síkból az idő síkjába beáramló teremtő kozmikus fény öt arca, mely beáramlása révén teremti meg és rendezi a mindenséget. Az öt bölcsesség (vagy ötszínű fény) e nézet szerint a teremtő fény(ek) benső síkra helyezése lenne, ahogy az(ok) az ember tapasztalati mezejében megjelenik/megjelennek.

Ez az értelmezés természetesen teljes mértékben ellentmond a fentebb vázolt buddhista színezetű tannak, hiszen tételez egy önvalóval bíró valóságot, mely aztán létrehozza (és fényével, önvalójával felruházza) a világot. És az egészet nem pusztán a tudat játékaként, hanem ténylegesen létezőként kezeli.

Mi több, így még a megélt bölcsességek is csak visszfényei lennének egy magasabb rendű valóságnak, és nem a végső és egyetlen valóságot jelentenék. Bár minderre eddig csak utalásokat találtunk, például a következő műben, így egészen más megvilágításba kerül az öt bölcsesség is: Mircea Eliade „Lélek, fény, mag”, in: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok (Osiris Kiadó, Budapest, 2002).

Ironikus, hogy ez a nem buddhista értelmezés már egészen összeegyeztethető a taoizmussal ;-)

Ötösség Kínában és a taoizmusban

Mivel nagyon könnyű alaki hasonlóságokra rámutatva mélyebb kapcsolatokat tételezni rendszerek között, már előre szeretnénk tisztázni, hogy bár az ötösség megjelenik Kínában is, nem feltétlen lehet egyenlősíteni az öt bölcsesség ötösségével.

Az ELTE Kínai Tanszékén hallgatott kínai történelem és országismeret előadáson elhangzottakra alapozva Kínában nem a tényleges ötösség, hanem a 1+4-es felosztás volt a korábbi (ahogy arról a jóslócsontok tudósítanak). E felosztásban az egy a főisten, Di (帝), a négy pedig a négy irány (sifang 四方) küldötte, azaz a négy égtáj.

Később, amikor a taoizmus beemeli rendszerébe az öt hajtóerő (wuxing 五行) tanát, a középsőt, a talajt (tu 土) ruházza fel a képességgel, hogy egyesítse magában a másik négyet, és ezen szerepében az osztatlan egyet jelképezi. A közép tehát az időn túli „szent”, mely már nem része a négyesség által meghatározott világnak, hanem létrehozója annak.

Tehát ne gondoljuk egyből, hogy az öt hajtóerő egy az egyben megfeleltethető az öt bölcsességnek, csak mert mindkettő ötöt számlál – és ez a mondat nem véletlenül került ide, nem egyszer és nem kétszer láttuk, hogy ilyen alapon azonosítottak egymással rendszereket emberek.

Végezetül emlékeztetünk a kínai kozmikus ötösség és az öt bölcsesség közti alapvető különbségre: az előbbi kozmikus erőket ír le, melyek az eredendő qi változataiként alkotják és mozgatják a világot (ami nem tudati konstrukció), utóbbi pedig az érző lény tapasztalati mezejében (tudatában) megtapasztalt bölcsességeket jelöli.

Figyelem! Jelen írásunkban nem állt szándékunkban egyik eszmerendszer mellett sem állást foglalni, bármilyen vallással szembeni gúnyolódást, lekicsinylést vagy uszítást egyértelműen visszautasítunk, írásunk célja mindvégig az alapvetések tisztázása és tisztán láttatása volt.

Taoizmus vs. materializmus

Utolsó eszmerendszerünk elsőre talán kevéssé illik a sorba, hiszen vallási/bölcseleti rendszerek után, hogy jön képbe a materializmus? Nos, a válasz egyszerű: mivel több magyar nyelvű, taoizmusról szóló kiadványban felsejlik a taoista és a modern materialista világkép összekapcsolása (példa lejjebb), egy összehasonlító cikk keretein belül ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Materializmus: anyagelvűség, az a bölcseleti nézet, hogy az anyag, az [anyagi] lét elsődleges a tudathoz képest. Nemzetközi szócsalád a latin materia (‘anyag’) nyomán, amely a mater (‘anya’) származéka, ama szemlélet alapján, hogy az anyag mindennek a szülőanyja, ennek jegyében alkották meg a nyelvújítás korában a magyar anyag szót is. (Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár)

A modern materialista (és talán mondhatjuk, hogy természettudományos) világkép lényegi vonásai közül néhány:

  • a világ keletkezése nem egy transzcendens teremtő lényre vagy erőre vezethető vissza, hanem élettelen részecskékre és természettudományos elméletekkel leírható törvényszerűségekre,
  • a kialakult, élettelen részecskék differenciálódnak és egyre összetettebb rendszerekbe tömörülnek,
  • majd az anyagnak ez a fejlődése odáig jut, hogy kialakulnak az élő szervezetek,
  • majd az élet további fejlődése során megszületik egy főemlős, mely idegrendszerének összetettsége következményeként öntudatra ébred – őt tarthatjuk az evolúciós fejlődés (jelenlegi) csúcsaként számon.

Néhány kulcsszó meghatározása:

élő szervezet: változó körülmények között viszonylagos belső állandóságot tart fenn, ennek érdekében anyagcserét folytat és szaporodni képes (az élettelen szóhasználatunkban ennek az ellentettje),

öntudattal bíró élőlény: saját létezését észreveszi, arra reflektál, térben és időben képes elhelyezni magát a világban.

Ezen világkép pillérei tehát:

  • nincs (vagy nem számít, hogy van-e) a fizika törvényeit meghaladó valóság,
  • a világ, majd az élet létrejötte mögött nincs irányító „tudatosság”, tervszerűség, pusztán szerencsés egybeesések sokasága,
  • az öntudat és az értelem a megfelelően differenciált idegrendszer következménye (tehát az anyag szülötte).

Mindezt természetesen egy természettudományos területen szerzett diploma hiányában konyhanyelven fogalmaztuk meg, de a lényeg talán így is érthető: a világ végső okát kutatva fizikai képletekkel leírható törvényszerűségeket és anyagi részecskéket találunk, de semmiképpen nem egy tudományos vizsgálódást meghaladó isteni lényt vagy transzcendens erőt.

Mindezt vizuálisan az 1. ábra szemlélteti, ahol a fejlődés, az összetettséggel arányosan halad alulról fölfelé, a konkrét anyagtól az elvont öntudat felé.

1. ábra. A létesülés materialista folyamata, a konkrét anyag felől az elvont öntudat/tudatosság/szellem/értelem felé.

A taoizmus lényegi vonásai közül néhány:

  • van (tehát már eleve létezik) az alaplét, melyet nem lehet megmérni, kiszámolni, képletekkel leírni, hiszen megnevezhetetlen (transzcendens),
  • ebből a létből egy bizonyos sorrendiséget és törvényszerűséget követve létrejön egy metafizikai alapanyag (eredendő qi), majd kozmikus, metafizikai rendező elvek (yin 陰 és yang 陽) folyamodványaként kialakul a világ, a dolgok, az élőlények és az ember (ennek kifejtését lásd a kozmológiát taglaló részben),
  • bár nincs kimondva, hogy a megnevezhetetlen dao tudatos lenne, a létesülés folyamata egy rendet (és nem véletleneket) követ, és a dao bizonyosan nem „alsóbbrendűbb” vagy kevésbé „tudatos”, mint a másik végponton levő öntudattal bíró ember,
  • közvetett érv a dao öntudatára, hogy hatóerejét, az eredendő qi fénytermészetét az emberben a szellemnek (shen 神) feleltetik meg.

Mindezt vizuálisan a 2. ábra szemlélteti, ahol a folyamat az összetettséggel arányosan halad fölülről lefelé, a teljesen elvont és anyagtalan léttől a konkrét anyag felé.

2. ábra. A létesülés taoista folyamata, az elvont lét/öntudat/tudatosság/szellem/értelem felől a konkrét anyag felé.

Metafizikai: a filozófiának a tapasztalaton túli dolgokkal, azok végső okaival foglalkozó ága; tapasztalaton túli, érzékeinkkel nem tapasztalható. Bölcseleti szakszó a görög meta (‘túl’) és phüszisz (‘természet’) elemekből, utóbbi forrása a phüó (‘sarjaszt, nemz’) ige. (Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár)

Rögzítsük, hogy a taoista világképnek csak az utolsó szakasza tartozik a tudományos elméletek és eszközök által vizsgálható és feltárható hatókör alá. A fölsőbb szintek meghaladják azt, e szintek erőinek csak hatásait, „levetüléseit" tapasztaljuk az anyagi világban/világként (pl. a yin-yang erőit a sötétség-világosság váltakozásaként vagy az eredendő qit fényként – ez a fény nem a sötétséggel párban állva értendő, hiszen eredendő qi szintjén a taoista kozmogónia szerint még nincs kettősség).

Hogy ebben a világképben beszélhetünk-e fejlődésről, erősen kétséges, hiszen az azt jelentené, hogy a megnevezhetetlen dao alsóbbrendű lenne a megnyilvánult világhoz képest.

Hogy hanyatlásról beszélhetünk-e, kérdéses, mert ebben a kozmogóniai (azaz a világ kialakulását leíró) és ontológiai (lételméleti) folyamatban a létezés kialakulása nem egyértelműen negatív (szemben egyes hindu vagy gnosztikus rendszerekkel). Egyelőre ezt a kérdést ezért félretesszük.

Amit azonban biztosan tudunk, hogy a „keleti tanokat” és a modern materialista természettudományos világképet sokan sokféleképpen igyekeznek közelíteni, szintetizálni, egyesíteni. Ezen közelítés egyik, a magyarországi taoizmus tekintetében is releváns alakja dr. Yang Jwing-Ming, akinek számos könyve olvasható magyarul is, és aki előszeretettel írja le a kínai energiagyakorlatok működését a modern fizika példáival (ebben a részletben például bioelemhez hasonlítja az alsó dantiant 丹田).

Az ilyen és hasonló közelítési kísérletek természetesen tetszetősök, sőt még hasznosak is lehetnek, viszont elvonják a figyelmet a világképek közti alapvető különbségről: létezik-e a világot létrehozó természetfeletti transzcendencia, igen vagy nem? Ebben a kérdésben a két világkép összeegyeztethetetlen.

Ami nyilván nem jelenti azt, hogy egy természettudós ne lehetne vallásos taoista (vagy épp ateista), és nem jelenti azt sem, hogy ne lenne érdemes a modern tudomány eszköztárával vizsgálni bizonyos kérdéseket (pl. az anyagi világ keletkezésének körülményeit) vagy jelenségeket (pl. a meditáció hatását az idegrendszerre), azt viszont egy pillanatra se veszítsük szem elől, hogy a két világkép nem kicsit tér el egymástól, hanem egymással pont ellentétes.

Összefoglalva

Az elmondottakból adódóan következik, hogy bizonyos rendszerekkel a taoizmus össze nem egyeztethető szellemi célt tűz ki és kínál követőjének. E célt véleményünk szerint azért fontos tisztázni, mert minden szellemi gyakorlás megkezdése előtt fel kell tennünk néhány kérdést: „El szeretnék oda jutni, ahova ez a rendszer vezet?” „A benső igazságérzetemmel összhangban van a rendszer által vázolt eszme?” stb.

Hiszen ha nem tisztázzuk az alapkérdést, hogy az adott eszmerendszer hova akar elvezetni, akkor képesek vagyunk-e tiszta és világos szándékkal erre a tisztázatlan célra összpontosítani és lépéseket tenni felé? Nyilván nem. És akkor hova fogunk eljutni, mi fogja befolyásolni gyakorlásunk kimenetelét? Valószínűleg a felmerülő kósza gondolatok, ötletek, érzelmek, benyomások.

Mivel minden gyakorlatot és módszert valaki, valahol, valamilyen szándékkal hozott létre, egy adott gyakorlatba egy bizonyos szándék van „belekódolva”. Miért akarnánk olyan gyakorlatokat végezni, amelyek ellentétesek a személyes szándékainkkal, céljainkkal?

Természetesen nem akarnánk, ennek kivédéséhez viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy hova szeretnénk eljutni, hova nem szeretnénk eljutni, és melyek a rendelkezésünkre álló módszerek céljai. Így a jelen cikkben tárgyalt (vagy legalább is érintett) alapkérdések vizsgálata nem megkerülhető.

Bár a cikkben csak néhány releváns Wikipedia szócikket linkeltük be, természetesen könyvek olvasását is javasoljuk. Az ajánlott olvasmányok felsorolásától azonban eltekintünk, mert nem tudnánk minden témában megfelelően mérlegelt ajánlásokat tenni.

Cikkünk célja nem a feszültségek vagy az ellenérzések felkorbácsolása volt, hanem arra akartuk ráirányítani a figyelmet, hogy az alapkérdéseket nem lehet azzal elintézni, hogy „Úgyis minden egy, ezért minden eszmerendszer ugyanazt tanítja”, mert ez a hozzáállás mellőzi a valódi kérdések feltevését és a hiteles feleletek felkutatását.

Álláspontunk szerint nem az a cél, hogy mindenki ugyanazt gondolja és vallja egy adott témáról, hanem hogy mindenki tisztában legyen saját álláspontjával és értékrendjével, az értékrendjével járó következményekkel, azokkal az okokkal, amelyek miatt az adott értékrend mellett tette le a voksát – és ha mindez még mások értékrendjének tiszteletben tartásával is párosul, akkor azt hiszem, nem lehet okunk panaszra.

Miért érdemes megismerni más irányzatokat? Személyes tapasztalatunk alapján azért, mert ha valaki, akár csak kíváncsiságból is, megismerkedik más irányzatokkal, az esetleges hasonlóságok vagy különbségek tükrében a saját álláspontját is tisztábban látja – és a végén ugyanúgy megmarad(hat) a saját álláspontján, csak esetleg már azt is tisztán látja, hogy miért azt vallja, amit vall (túl azon, hogy igazam van, mert igazam van).

Olvasóink írták

A bejegyzés célja a gondolkodásra és az érvelésre késztetés (akár az olvasottak mellett, akár ellenük), ezért a hozzászólások között a különféle csatornákon beérkezett javítási javaslatokat, kritikákat és a rájuk adott válaszainkat is közöljük. Megtekintésükhöz görgessen lejjebb.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/taoizmus-es-mas-eszmerendszerek (2014. 02. 22.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Blogtéma: 

Mi a taoizmus (pozitív meghatározás)

II. rész, 2. szakasz:
Mitől taoizmus a taoizmus:
az igazság

Taoizmusról szóló cikksorozatunk előző részét a következő kérdésnél hagytuk abba (az összes cikk elérhető a tartalomjegyzék oldaláról):

Ha attól taoizmus a taoizmus, hogy az együtt haladást hirdeti a megnyilvánult természettel, pontosabban a természet rendjével és törvényeivel, és mindennek eszközeként a három kincs ápolását javasolja, akkor ez jól hangzik és (félig) igaz is, csak éppen kimarad belőle a lényeg (az igazság másik fele), hogy mindezt MIÉRT is érdemes a taoizmus szerint tenni?

Ezt járjuk körbe a következő részben, mert álláspontunk szerint ez foglalja magában a taoizmus lényegi vonását.

Nos tehát. Mire jó ez az egész csinnadratta, miért érdemes a három kincset (sanbao 三寶) ápolva együtt haladni a természet törvényszerűségeivel? Induljunk kicsit távolabbról.

A taoizmus alapvetése: a lét eredendően van

A taoizmus, a többi ókori kínai vallástól és bölcseleti rendszertől eltérően, bevezeti a megnevezhetetlen dao 道, a lét eszméjét. E megnevezhetetlen létre tett néhány utalás a Daode jingben 道德經 így szól:

1. szakasz:

道可道,非常道。名可名,非常名。

A lét, mely kimondható, nem azonos az örök léttel. A név, mely megnevezhető, nem azonos az örök névvel.

7. szakasz:

人法地,地法天,天法道,道法自然。

Az ember a Föld törvényeit követi, a Föld az Ég törvényeit követi, az Ég a lét törvényeit követi, a lét saját természetének törvényeit követi.

25. szakasz:

有物混成,先天地生。

Van valami, ami a káoszból jött létre, korábbi az Ég és a Föld születésénél.[1]


[1] A wu 物 fő jelentése létező, dolog, jelenség. Mivel itt a létre utal, inkább valaminek fordítjuk. A hun 混 (vagy hundun 混沌) elterjedt fordítása káosz, ami alatt a mai nyelvhasználatban rendszerint zűrzavart vagy összevisszaságot értenek (lásd a – szinte állandósult – szókapcsolatot: "Káosz és zűrzavar."). Kozmogóniai használatában viszont (összhangban a görög szó eredeti jelentésével) a káosz arra az ősegységre utal, mely az elemek szétválását és így a létesülés folyamatát megelőzte.

42. szakasz:

道生一,一生二,二生三,三生萬物。

A lét létrehozza az egyet, az egy létrehozza a kettőt, a kettő létrehozza a hármat, a három létrehozza a tízezer létezőt.

Figyelem! Eltérve a megszokott fordítói gyakorlattól, és a daót e kitüntetett jelentéstartományában nem útnak, hanem létnek fordítjuk.

Tesszük ezt azért, mert ezen jelentését (mely szerint a dao a világmindenség kialakulásának oka, forrása és feltétele), az "út" sem szó szerint, sem átvitt értelemben, sem kisbetűvel, sem nagybetűvel szedve nem adja vissza – még csak megközelítőleg sem.

A kérdésre, hogy milyen jelentéstartományában helyes útnak fordítani a daót, a bejegyzés végén még visszatérünk.

Miért olyan fontos a lét eszményének bevezetése?

Miért olyan fontos mindez? Mert a megnevezhetetlen dao, bár létrehozza a természet rendjét, törvényszerűségeit és a megnyilvánult természetet, végig megtartja megnevezhetetlen (transzcendens) természetét. Azaz ebben a szerepében nem ereszkedik bele a létesülés folyamatába, hanem megmarad mint megnevezhetetlen lét.

Ennek kifejtése a következő, kozmológiáról szóló III. részben válik esedékessé, ezért most csak röviden:

  • a megnevezhetetlen dao hozza létre az egyet, hatóerejét, az eredendő qit (yuanqi 元氣), amit Isabella Robinet az "erénnyel" de 德 azonosít, majd
  • ebből a hatóerőből jön létre a két "módosulat" a yinqi 陰氣 és a yangqi 陽氣 (azaz a kettő),
  • ami utána egymással elegyedve létrehozza a világot.

Fontos tehát, hogy az egy (azaz a dao hatóereje) alkotja és építi fel a világot, és nem maga a dao - az csak "teremtőként" elindítja a folyamatot. Ezért a "taoisták" között gyakran ismételt állítás, miszerint minden a dao része, ebben a formában nem igaz. Az állítás helyesen így hangzik: bár mindennek a dao az eredője, mindent a dao hatóereje alkot.

A dao tehát a létesülés folyamatát meghaladó (azaz transzcendens), ugyanakkor a létezésben is benne rejlik (azaz immanens). Ez a benne rejlés azonban úgy történik, hogy végig megtartja időtlen, megnevezhetetlen öntermészetét, a dao ezért nem azonosul sem a létesülés folyamatával, sem a létezéssel. A transzcendencia tehát benne rejlik világunkban, de nem azonosul vele.

Ez már átvezet minket az alkímiai taoizmushoz, aminek egyik kulcsfogalma az emberben benne rejlő isteni vagy szellemi fény (shenming 神明), ami a taoista alkímia rendszerében a tiszta yang (chunyang 純陽) szikrája (a tiszta yang a megnevezhetetlen dao alkímiai megfelelője). Az alkímiai taoizmusról ezt a korábban megjelent tanulmányt ajánjuk Olvasónk figyelmébe.

Visszatérve az eredeti kérdésre

Miért érdemes akkor a három kincset ápolva együtt haladni a természet törvényszerűségeivel a taoizmus szerint?

Azért, mert így téve ki lehet lépni a létesülés folyamatából (ami természetét tekintve a yin-yang örökös körforgása, a változás és az idő síkjába vetettség), és be lehet lépni a lét időtlen hatóerejébe (avagy erényébe, de 德), végül pedig magába a megnevezhetetlen létbe.

Tehát a taoista együtt halad a természet törvényszerűségeivel azért, hogy egy "természetellenes" állapotot érjen el, ami meghaladja a természet időbeli körforgásaiban megjelenő halandóságot, és ezáltal halhatatlanná váljon.

Lásd az alkímiai taoizmus célkitűzését, ahol nyíltan ki van mondva, hogy a cél a halhatatlanság - ami ebben az értelemben a létezésből a létbe való "kilépés" (vagy belépés, nem tudom melyik a helyesebb megfogalmazás).

Megjegyzés: Mi a természetes? Ha tételezzük (ahogy a taoizmus tételezi), hogy a megnevezhetetlen dao előbb volt a megnyilvánult létezésnél (előbb kellett lennie, hiszen a létezés belőle született), és ez a megnevezhetetlen dao, vagy a mi fordításunkban a lét önmagától való (azaz nem született, így nem pusztul el, tehát halhatatlan), akkor ez a természetes állapot, és a létezésbe, valamint az időbe vetettség állapota (mely állapotban most vagyunk), a természetellenes.

Ennek fényében: együtt menni a természettel és meghalni, természetellenes, mert az időbeliség (a születés-halál) nem a létezés eredendő állapota; viszont kilépni az idő körforgásából és halhatatlanná válni, természetes, mert a létezés eredendő állapota a lét, a nem születés és a nem meghalás állapota. És ez a taoizmus eszményképe.

Na ez az apróság zokott kimaradni, amikor meghatározzák a taoizmust.

Összegezve és áttekintve

A dao 道 vonatkozó jelentései, ami egyben felelet is a kérdésre, hogy mitől taoizmus a taoizmus:

Lét: a nemlétezést (wu 無) és a létezést (you 有), az emberi tapasztalati mezőt meghaladó alaplét (a wu és you kifejtését lásd a kozmológiai részben).

Törvény:

1. elsősorban a létesülés törvényszerűsége és folyamata (ahogy a lét létrehozza hatóerejét, majd az két végpont köré rendeződik stb.);

2. másodsorban a természet rendje, azaz a megnyilvánult természet rejtett és mögöttes mozgatórugója, vagy mondhatjuk, hogy a természet útja (ebben a jelentéstartományában tényleg lehet útnak fordítani).

Módszer: ahogy a fenti rejtett törvényszerűségekkel összhangban végezni kell a dolgokat (ebben a tekintetben tényleg az út, amin járni kell, és aminek egyik eszköze lehet a fent említett három kincs művelése).

További jelentései:

  • út, kocsiút;
  • mondani valamit (tárgyas ige).

Zárásként lássuk a medvét, mármint a meghatározást

A pozitív meghatározás jelen ismereteink és megértésünk szerint így hangzik, kettéválasztva a rendszer (azaz a taoizmus) és a rendszer követőjének (azaz a taoista) leírását.

A taoizmus:

Az ókori Kínában, a Hadakozó fejedelemségek korában testet öltött bölcseleti rendszer, melynek központi eszménye az önmagától való, megnevezhetetlen lét (dao 道), mely mindennek forrása. E létből, e lét által születik meg a hatóereje (de 德), mely aztán létrehozza és alkotja a világot. E létesülési folyamat a világ kialakulása után torzítatlanul nyilvánul meg a természet törvényszerűségeiben, és folyton megismétlődik körforgásaiban.

A taoista:

Az ember is a kialakult világ része, és ugyanúgy ki van téve a kozmológiai törvényszerűségeknek, mint bármi más. Az embernek lehetősége van megismernie e törvényszerűségeket, majd együtt haladva azokkal túljuthat azokon, és így kapcsolatba léphet a megnevezhetetlen léttel – ez a taoista célja.

Nézzük még egyszer a meghatározást (dőlt betűvel szedve), ellátva némi magyarázattal (sorbehúzással szedve):

Az ókori Kínában, a Hadakozó fejedelemségek korában testet öltött bölcseleti rendszer,

történeti vonás, mely legalább megközelítőleg megadja a keletkezés tér-idő metszetét

melynek központi eszménye az önmagától való, megnevezhetetlen lét (dao 道), mely mindennek forrása.

ontológiai (lételméleti) vonás, mely megadja a létezés okát és forrását

E létből, e lét által születik meg a hatóereje (de 德), mely aztán létrehozza és alkotja a világot.

metafizikai (a tapasztalati világ végső okaival foglalkozó) vonás, mely kozmogóniai (a mindenség keletkezése) elméletben kerül kifejtésre

E létesülési folyamat a világ kialakulása után torzítatlanul nyilvánul meg a természet törvényszerűségeiben, és folyton megismétlődik körforgásaiban.

kozmológiai (a világot fenntartó és mozgató erők) vonás, erre vezethető vissza a taoizmus természet iránti mély tisztelete (a világ keletkezésének folyamata a természet körforgásaiban mindig újra és újra lejátszódik)

Az ember is a kialakult világ része, és ugyanúgy ki van téve a kozmológiai törvényszerűségeknek, mint bármi más.

egzisztencialista (az embert saját léthelyzetébe állítva vizsgáló) vonás

Az embernek lehetősége van megismernie e törvényszerűségeket, majd együtt haladva azokkal túljuthat azokon, és így kapcsolatba léphet a megnevezhetetlen léttel – ez a taoista célja.

szoterológiai (megváltástani vagy üdvtani) vonás, mely megadja az ember lehetőségeit és irányt mutat lehetőségeinek kihasználására

A következő részben áttekintjük, hogy mindennek milyen következményei vannak a gyakorlókra nézve, azaz körbejárjuk a taoista művelés más eszmerendszerekhez való viszonyát. Utána pedig jön a finálé, a III. rész, melyben a megnevezhetetlen dao megnyilvánulásával, a létesülés rendjével és folyamatával foglalkozunk. Tájékozódjon a cikksorozat tartalomjegyzékében.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/mi-taoizmus-pozitiv-meghatarozas (2014. 02. 14.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

A fejlődés nevében

A fejlődés nevében

Mivel több alkalommal érintettük (és még sokszor fogjuk is érinteni) a természet és a természetesség kérdését, érdekes lehet az alábbi könyvrészlet.

Semmi köze a taoizmushoz, de még a „keleti tanításokhoz” sem. Sokkal profánabb részlet ez, mely a globális és a lokális gazdasági rendszer találkozásának történetét meséli el, ahogy az Ladakban megesett.

Idézet következik (amit a könnyebb befogadhatóság miatt több bekezdésre tördeltünk és helyenként kiemelésekkel láttunk el):

 

A világ nagy része mára részévé vált a globalizált pénzgazdaságnak, és közülünk csak keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy megtapasztaljunk valami másfajta életet. Az antropológus Helena Norberg-Hodge ilyen kivétel.

Neki megvolt az a kiváltsága, hogy megismerhette, milyen az élet az ősi ladak falvakban, az indiai Kashmir tartomány Himaláján túli területén, amikor azt körülbelül húsz évvel ezelőtt megnyitották a kívülállók számára.

Megindító beszámolói olyan emberi lehetőségekről szólnak, melyeket mi már teljesen elfeledtünk.

Az ősi Ladakban a boldogság pénzhez vagy hatalomhoz kötése elképzelhetetlen lett volna. A mélyen gyökerező tisztelet egymás alapvető emberi igényei iránt és a környezet természetes korlátainak elfogadása megóvta a ladaki embereket attól, hogy rossz helyen keressék az értékeiket.

A boldogságot egyszerűen megélték. Bár a nyugati normák szerint életük nem volt könnyű, alapvető fizikai, társadalmi, lelki és szellemi igényeiket kielégítette a gondoskodó, mindent megosztó közösség és a virágzó agrár-naturális gazdaság rendszere és így természetes boldogságban éltek.

Norberg-Hodge rendszeresen ellátogatott a térségbe, megfigyelte és dokumentálta a nyugati típusú fejlesztés benyomulása nyomán bekövetkező későbbi változásokat, „mely hiányérzetet keltett az emberekben, kisebbrendűségi érzéseket okozott önértékelésükben és az anyagi javak hajszolására késztette őket.”

Ladak XX. század végi gyarmatosítása a nyugati turisták, a média, az oktatási modellek és a technológiák együttes ráhatásának eredménye.

Egy nyugati turista többet költhet egy nap alatt, mint egy ladak család egész évben. Látva ezt, a ladakiak hirtelen szegénynek érezték magukat. Ez az új viszonyítási alap egy korábban nem létező szakadékot teremtett, mert az ősi Ladakban az embereknek nem volt szükségük pénzre ahhoz, hogy gazdag, teljes életet éljenek.

A ladak társadalom a kölcsönös segítségen és együttműködésen alapult; senkinek nem volt szüksége pénzre ahhoz, hogy munkát, élelmet, ruhát vagy hajlékot szerezzen. A hagyományos gazdaságban a ladakiak tudták, hogy a többiektől függenek és azok is függnek tőlük.

Az új gazdasági rendszerben a helyi kölcsönös függések felbomlottak, csakúgy mint a hagyományos tolerancia. Az igényeket kielégítő együttműködő rendszer helyébe olyan rendszer lépett, melyben a verseny és a szűkösség határozza meg a túlélést.

Nőtt a passzivitás, ahogy egyre nőtt a távoli kormányhivataloktól való függés. Ahogy egyre több kormányhivatal irányította a falu életét a „fejlődés" kedvéért, úgy egyre kevesebb falusi érezte magát felelősnek a saját sorsáért.

Az indiai kormány azon törekvése, hogy iparosítsa a ladak térséget, azt jelentette, hogy a férfiak a vidéket elhagyva a városokban néztek kereső foglalkozás után.

És mivel a modern világ csak a keresőket tekinti a társadalom „produktív" tagjainak, a háztartásbeliek, a hagyományos parasztok és az öregek hirtelen „nem produktívként” lettek besorolva – teljesen ellentétben ősi ladaki szerepükkel.

A családi és közösségi szálak gyengülése növelte az egyéni bizonytalanság érzését, amely viszont hozzájárult az anyagi státusszimbólumok iránti mohó vágyakozáshoz.[1]


[1] Helena Norberg-Hodge, „The Psychological Road to Development”, PCDForum Column no. 62. October 8. 1993.

Nagyon sokat tanulhatunk az ilyen kulturálisan fejlett premonetizált társadalmak – mint Ladak – történetéből arról, milyen tágak is az emberi lehetőségek, anélkül hogy feltételeznénk, hogy mai válságunk megoldható a premodern múltba való visszatéréssel. Átalakulásuk tanulmányozása hasznos, bár néha zavaró betekintést enged a modernizáció természetébe és jelentésébe.

Azután, hogy már több mint 30 éve a fejlesztés kutatásának szenteltem életem, csak most döbbentem rá, hogy a nyugati fejlesztési programok milyen óriási mértékben szakítják ki az embereket hagyományos értékrendjükből és rombolják szét a családi és közösségi kötelékek által nyújtott biztonságot azáltal, hogy függővé tesznek a modern nagyvállalatok munkalehetőségeitől és az általuk gyártott termékektől.

Ez annak a folyamatnak a kiterjesztése, amely Angliában kezdődött az elkerítéssel, a közösségi földek privatizálásával, amit azért csináltak, hogy a termelés haszna inkább csak néhány kézben összpontosuljon, ne pedig sokban.[2]


[2] A földkisajátítás folyamatának sokkal részletesebb értékelése található a The Ecologist „Whose Common Future” című különszámában. The Ecologist 22, no. 4. (July/August 1992).

A gyarmati korszakban ezt a folyamatot kiterjesztették a nem ipari területekre is. A második világháború utáni fejlesztések és befektetések alapvetően ugyanezt a folyamatot folytatták – bár sokkal körmönfontabban és a barátság álöltözetében –, monetizálták a szociális gazdaság termelési és szolgáltatási feladatait, felváltva ezzel a helyi mezőgazdasági, irányítási, egészségügyi, oktatási és kölcsönös önsegélyezési rendszereket a központilag könnyebben irányítható megoldásokkal.

Forrás:

David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma (KAPU, 1996, Budapest, harmadik kiadás), 306–307. oldal.

A könyvet azoknak ajánljuk főleg, akik érdeklődnek az elterjedt közgazdasági szemléletmód és úgy általában a globalizmus bírálata iránt. Elolvasásához és megértéséhez közgazdasági előismeretek nem szükségesek.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/fejlodes-neveben (2014. 02. 09.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Februári qigong gyakorlás

Februári qigong foglalkozás

Folytatódik a qigong 氣功 táborokban megismert gyakorlatok havi felelevenítése.

A következő qigong foglalkozás:

ideje: 2014. február 15. szombat, 18:00-21:00

helyszíne: Budapest XII. Böszörményi út 44.-46. Karmajóga Stúdió

témája: Kicsit aktívabb testi munkát fogunk végezni, pontosítjuk a légzőgyakorlatokat és a qi tűzkörön keringetésének gyakorlatát (2 óra), majd elmélettel folytatjuk (1 óra). Az elmélet az egyik első taoista alkímiai mű (A hármas egység pecsétje) elemzését és a meglátások megvitatását foglalja magában.

részvételi díja: 3000 Ft.

a gyakorlást vezeti: Drimál István

Kérjük részvételi szándékát (vagy bármilyen felmerülő kérdését) jelezze a következő email címen: info kukac aranyelixir pont hu

Az alkalomra teljesen kezdőket is szeretettel várunk, nem előfeltétel a táborokban vagy a korábbi gyakorlásokon való részvétel.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.
Blogtéma: 

Mi nem a taoizmus (negatív meghatározás)

II. rész, 1. szakasz:
Mitől taoizmus a taoizmus: elterjedt féligazságok

A taoizmusról szóló cikksorozatunk jelen része áttekinti, hogy a taoizmus meghatározásakor, lényegi vonásának megnevezésekor, rendszerint milyen válaszok hangzanak el. Ebben az áttekintésben még csak a negatív meghatározásig jutunk el, és a féligazságokat vesszük számba. A pozitív meghatározás a következő rész témája lesz.

Miért foglalkozunk a negatív meghatározásokkal?

Először is tisztázzuk, hogy mi szükség a negatív meghatározás(ok)ra. Az ezoterikus vagy épp romantikus beállítottságú emberek természetesen egyből reagálhatnak azzal, hogy nem valami ellen, hanem velemiért kell és érdemes küzdeni.

Nos, ez igaz is, csak mi most nem küzdelmet folytatunk, hanem uralkodó féligazságokról szeretnénk kimutatni, hogy azok csak félig igazak. És a fél nekünk most nem elég. Ezért valójában nincs is más választásunk, mint sorba venni az uralkodó hiedelmeket, és feltárni, hogy azok miért hiányosak.

Tehát nem rosszak, csak hiányosak, ami ebben az esetben sokkal veszélyesebb és kártékonyabb következményekkel jár, hiszen azt a látszatot keltik, hogy semmi szükség az adott téma (esetünkben a taoizmus) további vizsgálatára, kutatására. Hiszen már megismertük, tudjuk a válaszokat, ezért kipipálhatjuk a kérdést.

Kis kitérő: mi az emberek félrevezetésének három módja?

1. Hazugság, azaz igaztalan dolgok tudatos állítása. Ez egy galád tett, ugyanakkor sokkal tisztességesebb, mint a 2. és 3., mert egy hazugságról be lehet bizonyítani, hogy hazugság, majd utána egyszerűen figyelmen kívül lehet hagyni. Ez a legegyszerűbb eset.

2. Féligazságok elterjesztése (vagy elterjedése, hiszen nem mindig van egy tudatos szándék a háttérben). Ez már sokkal kacifántosabb helyzet, hiszen egy féligazságról sokkal körülményesebb bebizonyítani, hogy csak félig igaz (és rendszerint az igazság fontosabbik fele sikkad el).

Nagyon tájékozottnak kell lenni az adott témában, hiszen ha egy felkészült ember/előadó/oktató/bárki féligazságokat helyez ügyesen egymás mellé, akkor nagyon szép fellegvárakat lehet felépíteni.

3. Elhallgatás, ami kéz a kézben jár a féligazságokkal. Ez a tudatlanság legalattomosabb ellensége, ugyanakkor a félrevezetés magasiskolája is, mert a lényeg elhallgatásához vagy az elhallgatott lényeg feltárásához rendkívül jártasnak kell lenni az adott témában. Hiszen ott kell leresni, ahol senki nem keres, illetve azt kell keresni, amiről senki még csak nem is hallott.

Vissza a témánkhoz, a taoizmusról kialakult és elterjedt féligazságokhoz: mindig sokkal körültekintőbben kell eljárni, ha egy témában már kialakult előítéletek, álláspontok, féligazságok terjedtek el és honosodtak meg.

Ezekre rá kell mutatni, ezt a lépést nem lehet megkerülni, a tisztánlátáshoz szükséges feltárni, hogy milyen alapra is ültetjük rá a pozitív érvelést. Ez van. Ha egyből az állító (pozitív) meghatározással kezdjük a téma feltárását, akkor a meghonosodott féligazságok egyből eltorzítják azt. Ezért nem tudjuk megkerülni, hogy reflektáljunk a téveszmékre.

Ha tehát a taoizmust kell meghatározni, rendszerint az alábbi, féligazságokat tartalmazó válaszok és hiedelmek kerülnek kifejtésre (ezt úgy kell érteni, hogy mi visszatérően ezekkel találkoztunk eddig, tehát lehet, sokkal több van használatban):

1. A taoizmus lényege az együtt haladás a megnyilvánult természettel

mottó: „Kelj és feküdj a Nappal.”[1]

Ez a gondolat természetesen megjelenik a taoizmusban is, viszont semmi kifejezetten és egyedien taoista nincsen benne. Nézzük csak meg bármelyik, az ipari kort megelőző, mezőgazdaságon nyugvó közösség szerveződési rendjét.

Mivel a mezőgazdaság biztosította az élelmet (akár az elfogyasztott ételt, akár takarmány formájában az állattenyésztés feltételét), teljesen nyilvánvaló igazság volt, hogy az a közösség vagy egyén, ami/aki nem haladt együtt a természettel, pusztulásra volt ítélve (és ténylegesen ki is pusztult).


[1] Azt már nem merik hozzátenni, hogy akkor párosodj, amikor az állatok :)

2. A taoizmus együtt haladás a természet rendjével, törvényszerűségeivel

Ez is jól hangzik, de megint csak nézzük meg bármelyik modern kor előtti közösséget: az égi rend megfigyelése és követése alapvető szervezőerő a legtöbb régi emberi közösség esetében (lásd bármelyik asztrológiai hagyományt).

Kína kapcsán a jóslócsontokat említhejük (i. e. 14–11. század): ekkor a taoizmus még a láthatáron sem volt (erről lásd a taoizmus történetének vázlatos, időbeli áttekintését), az akkori "kínaiak" viszont már az égi rendet fürkészték (nyilván a "kínai" kifejezés kulturális és nyelvi értelemben használandó, nem pedig a mai nemzeti és közigazgatási értelemben).

Az első két hiedelem további súlyos hiányossága, hogy képviselői rendszerint elmulasztják meghatározni mind a 'természetet', mind a 'természet rendjét vagy törvényszerűségeit'. (Ezekről fog szólni a cikksorozat harmadik, taoista kozmológiáról szóló része.)

3. A taoizmus a három kincs (sanbao 三寶) művelése

Ez kicsit speciálisabb válasz, mert egy benső alkímiai szakkifejezést is használ, mely az emberi lény három alapvető alkotóelemét takarja: jing 精, qi 氣, shen 神 (a benső alkímiáról lásd például Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése című tanulmányt).

Ezzel a válasszal az a baj, hogy a három kincset a dao művelésének módszereként kb. a Tang- (i. sz. 7–10. sz.) és a Song-dinasztia (10–13. sz.) alatt foglalták rendszerbe. Azaz jóval a kínai ókor, a taoizmus megszületése után. Mi több, ez a válasz a benső alkímiát azonosítja a taoizmussal, ami félrevezető, mert annak pusztán egy (nem is olyan régi) irányzatáról van szó.

Összegezve

Látjuk tehát, hogy a felsorolt (és széles körben elterjedt) válaszok természetesen igazak a taoizmusra is, de egyik sem érinti és nevezi meg annak lényegi vonását.

Ha attól taoizmus a taoizmus, hogy az együtt haladást hirdeti a megnyilvánult természettel, pontosabban a természet rendjével és törvényeivel, és mindennek eszközeként a három kincs ápolását javasolja, akkor ez jól hangzik és (félig) igaz is, csak éppen kimarad belőle a lényeg (az igazság másik fele), hogy mindezt MIÉRT is érdemes a taoizmus szerint tenni?

Ezt járjuk körbe a következő részben, mert álláspontunk szerint ez foglalja magában a taoizmus lényegi vonását.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/mi-nem-taoizmus-negativ-meghatarozas (2014. 01. 31.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A rejtélyes nőiség a qigongban - folytatás

A rejtélyes nőiség a qigong 氣功 gyakorlatában – folytatás

Két korábbi blogbejegyzésünkben már érintettük a rejtélyes nőiséget (lásd itt és itt). Most tovább folytatjuk vizsgálódásunkat:

10. Tökéletes mű, amely az ember életének és alkatának legfontosabb összetevőiről szól 性命圭旨全書 (Zhang Jing-Henek a magzatlégzésről őrzött titka 張景和胎息訣)

Valódi rejtély és valódi nőiség, önmaga általi ki- s belégzés. Olyan, mint amikor a tavi hal tavasszal úszkál, mint rovarok százainak tétlensége, a testben lévő qi örömteli és összhangban van, és a szellemi szél folyamatosan fúj, sem nem szennyezett, sem nem tiszta, sem a szájon, sem az orron keresztül, nem jön sehonnan, s nem tart sehova, nincs sem ki-, sem belépés. Minden visszatért gyökeréhez és eredetéhez. Ez a való magzatlégzés.

真玄真牝,自呼自吸’似春沼魚’如百蟲蟄,灝氣融融,靈風習習。不濁不清’非口非鼻’無去無來’無出無入。返本返原,是真胎息。

E szöveg megértéséhez tudnunk kell, hogy a taoista szakszókincsben mit jelent a rejtélyes (xuan 玄) és a nőiség (pin 牝). A magzatlégzésről szóló mértékadó mű magyarázatában (胎息經注) ez áll:

„A köldök alatt háromujjnyival [kb. hét centiméterrel – a ford.] található a qihai 氣海, amelyet alsó dantiannek (xia dan tian 下丹田), illetve rejtélyes nőiségnek (xuan pin 玄牝) is neveznek. A xuan vizet jelent, a pin anyát. …

A daót művelők mindig elrejtik qijüket a köldök alatt, szellemüket (shen 神) a testükben tartják. A szellem és a qi kölcsönös összhangba hozásából alakot nyer a csodálatos magzat (xuan tai 玄胎). Ha megformálódott e csoda, fejlődik és életben marad. Ez a benső gyógyír (nei dan 内丹).”

Ez a szöveg rámutat arra, hogy az alsó vagy valódi alsó dantian a szellemi magzat megfoganásának helye. Úgy foganhat meg, ha a qit ott tartjuk, illetve a szellemet és a tudatot[1] középpontjában tartjuk. Ha ez megtörténik, akkor a szellem és a qi összhangban lesz egymással, és létrejön a szellemi magzat.


[1] [Angolban mind, ami a tudat mellett fordítható elmének is. Yang nem határozza meg közelebbről, mit ért alatta – a lektor.]

Egy másik szöveg, a Fong család hétpecsétes titka 馮氏錦囊 ezt írja:

„Van egy lényegi pont a testben, melynek neve xuan pin 玄牝. Ezen a helyen eleven az élet. Tulajdonképpen ez a szellem lakhelye, itt gyűlik össze a három eredendő (san yuan 三元, vagyis a jing 精, qi 氣 és shen 神, azaz a lényeg, az energia és a szellem).

Ebben az üregben egyesül a lényeg, a szellem, a lélek (hun 魂) és az életerő (po 魄). Ebbe a gyökérbe tér vissza az aranyelixír (jin dan 金丹, azaz a qi), ez az a hely, ahol a halhatatlanok megfogantatják szent magzatukat.”

A Daode jing 道德經 6. szakasza a következőket írja:

„A völgy szelleme nem hal meg, ezért hívják rejtélyes nőiségnek (xuan pin). A rejtélyes nőiség kapuja: ég és föld gyökere. Folytonosan és lágyan létezik. Használod, mégsem merül ki.”

A szöveg egyértelműen rámutat arra, hogy a rejtélyes nőiség az a hely, ahol a szellem lakozik (shen fu 神府). Ez a hely az agy közepe, amelyet a szellem völgyének (shen gu 神谷) vagy sárgolyó palotának (ni wan gong 泥丸宮) neveznek.

Azért hívják völgynek, mert az agy két féltekéből áll, melyek között egy völgy húzódik, amely a testen kívüli energiákkal összhangban lévő rezgést képes létrehozni (3.1. ábra).

3.1. ábra. Az agy két féltekét ölel fel

E völgyben lakó szellemet nevezzük a völgy szellemének (gu shen 谷神). A völgy tulajdonképpeni közepe az a hely, ahol a toboz- és az agyalapi mirigy található (3.2. ábra).

A taoisták szerint a szellemi művelés során a lényeg (jing), a qi és a szellem (shen) művelésével, és e szellemi központban történő összegyűjtésével kifejlődik a szellemi magzat, aki végül szellemi gyermekként születik meg – ezt nevezik még a harmadik szem újramegnyitásának (kai tian yan 開天眼) is. Amikor ez megtörtént, megvilágosodunk.

3.2. ábra. Az agyalapi mirigy (a képen: pituitary gland) és a tobozmirigy (a képen: pineal gland) a szellem völgyében.

Tudományos szempontból, amikor összesűrítjük szellemünket ebben a központban, tudatunk a valódi alsó dantianből (bioelem) fölvezeti az ott raktározott qit a gerincoszlop  mentén (pontosabban az áthatoló edényben, chong mai 衝脈) a fölső központba, miáltal serkenti a hormontermelést.

A hormonok katalizátorként működnek a test biokémiai anyagcsere-folyamatában. Ha magas a hormonmennyiség, nagy az életerőnk és hosszú életre tehetünk szert.[2]


[2] [Komjathynak az amerikai qigong mozgalomról adott kritikája helyes Yangnak ezt a szövegét olvasva (erről lásd Louis Komjathy: „Qigong in America”; in: Livia Kohn, ed.: Daoist Body Cultivation: Traditional Models and Contemporary Practices, Three Pines Press, 2006): följebb megvilágosodásról beszélt, most hosszú életről ugyanazon folyamat kapcsán.

Vagyis Yang számára nem tiszta, mit is ért a két fogalom alatt, nem beszélve arról, hogy egy buddhista fogalmat (megvilágosodás) kever össze egy taoista eszménnyel (hosszú élet). Másik tévedés, amit Yang ejt, hogy a modern nyugati természettudomány előtti főhajtásképp anyagi összetevőkkel magyaráz meg egy eredendően szellemiként tekintett eseményt, a megvilágosodást.

A hosszú életnek a taoista iratokban igen sok testi összetevője van, de a régi iratok nem hormonokról beszéltek – hisz ez modern fogalom az ember összetevőinek leírására –, hanem a qi és a szellem műveléséről – a ford.]

Ebből kivehető, hogy a magzatlégzésben egyrészt szellemi lélekzést célzunk meg a fölső dantianben (shang dantian 上丹田), másrészt energetikai légzést a valódi alsó dantianben (zhen xia dantian 真下丹田).

Korábban már említettem, hogy ez a két pólus egy és ugyanannak a dolognak a yin és a yang oldala, ezért bár két különböző helynek tűnhetnek, valójában egyként működnek. A szellemi szél (ling feng 靈風) azokat a szellemi energiákat jelenti, amelyek keresztüláramlanak a testen.

Forrás:

Dr. Yang Jwing-Ming: Qigong Meditation: Embryonic Breathing (YMAA Publication Center, 2003, Boston, Massachusetts), 169–171. o.

Fordította: Dr. Drimál István

Lektorálta és szerkesztette: Horváth Gábor

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/rejtelyes-noiseg-qigongban-folytatas (2014. 01. 31.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Általános tudnivalók a kínai nyelvről

Általános tudnivalók a kínai nyelvről

Az alábbi, kicsit hosszabbra sikerült idézet forrása Salát Gergely: A régi Kína története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009) című kötetének 19–21. oldala.

Bár idézett mű nem nyelvészeti, hanem történeti értekezés, a kínai nyelv legfontosabb jellemvonásait és jellegzetességeit nagyon közérthetően és áttekinthetően taglalja – ezért indokolt ez a hosszabb idézet.

A könyvet természetesen teljes egészében ajánljuk elolvasásra, címével ellentétben Kína történetét egészen 1911-ig, a császári korszak végéig tárgyalja.

Idomulva a számítógépes képernyő támasztotta körülményekhez a könnyebb olvashatóság érdekében a részletet az eredetinél több bekezdésre tördeltük, és félkövér kiemelésekkel, valamint aláhúzásokkal láttuk el. A dőlt betűs szedés az eredeti mű sajátja, a betoldásokat „a szerk.” felirattal láttuk el és szögletes zárójelbe tettük.

Idézet következik:

A kínai nyelv fogalma

Kínai nyelvnek a Kína népességének több mint 90%-át kitevő han nemzetiség által beszélt nyelvet (hanyu 汉语) szokás nevezni. A hanyu azonban korántsem egységes nyelv, mind időben, mind térben óriási változatosságot mutat.

Az idők folyamán a kínai nyelv, különösen a beszélt nyelv sokat változott: a kétezer évvel ezelőtt, illetve a jelenleg beszélt nyelv között legalább akkora a különbség, mint a latin és a modem francia között.

Másrészt pedig egy adott időpillanatban is igen eltérő az ország különböző tájain élő han nemzetiségű emberek nyelve: egy pekingi és egy kantoni, ha mindkettő csak a saját „anyanyelvén" beszél, ugyanúgy nem érti meg egymást, mint egy francia és egy olasz.

Hogy mégis beszélhetünk egyáltalán kínai nyelvről, az a kínai írásnak köszönhető: ez időben is igen keveset változott (egy kétezer éves szöveg egy művelt kínai számára többé-kevésbé ma is érthető), térben pedig egységes, a kantoni ugyanazokat az írásjegyeket használja, mint a pekingi (bár a szóhasználatban és a szórendben itt is vannak különbségek).

A nyelv idő- és térbeli változatain kívül léteznek még más fajta változatok is: klasszikus kínai, hivatalnoknyelv, irodalmi nyelv stb.; ráadásul a beszélt nyelv – mint minden nyelvben – nagyban eltér az írott nyelvtől.

A nyelvjárások

Kínában ma hét nagyobb nyelvjárást különböztetnek meg. Ezek nem a szó európai értelmében vett nyelvjárások, hanem inkább önálló nyelvek, nagyjából akkora különbségek vannak köztük, mint az újlatin vagy a germán nyelvcsalád tagjai között.

Tehát a hét nyelvjárás valamelyikét beszélő kínai nem érti meg a másik hat valamelyikét beszélő kínait. A népesség mintegy 70%-a az ún. északi nyelvjárást (amit mandarinnak is neveznek) beszéli, és az ország hivatalos nyelve, a putonghua 普通话 is ezen alapul, ezért az északi nyelvjárást ismerőket Kína nagy részében megértik.

A hanok maradék 30%-a beszéli a hat másik nyelvjárás valamelyikét. A nyelvjárásokon belül vannak alnyelvjárások, ezek az adott nyelvjárásnak különböző, de egymás számára még érthető változatai. A történelem során valószínűleg mindig is léteztek nyelvjárások, az első nyelvjárási szótárt időszámításunk kezdete körül állították össze.

A „köznyelv”

A kínaiak és főleg a mindenkori kínai állam számára nagy problémát jelentett a kínai nyelv ilyen változatossága. A népnyelvet ugyan nem, de a birodalmi közigazgatásban dolgozó hivatalnokok nyelvét sikerült egységesíteni.

A kínai császárság hivatalnokai mindig a mindenkori főváros nyelvén alapuló hivatalos nyelvet beszélték. Mivel a főváros az utóbbi hét évszázadban csaknem folyamatosan Peking volt, a „hivatalnoknyelv”, vagyis a „mandarin”, lényegében megegyezett az északi nyelvjáráshoz tartozó pekingi alnyelvjárással.[1]


[1] [Mivel a szerző két alkalommal, némileg eltérő jelentéstartományban is használja a „mandarin” szót (először az északi nyelvjárással, másodszor a hivatalnoknyelvvel azonosítja), pontosítsuk használatát: ahogy azt fent olvashattuk, a kínai nyelvnek hét hivatalos nyelvjárása van (ezek mindegyike több alnyelvjárást magába foglaló halmaz), melyek közül az egyik csoport a (népesség mintegy 70%-a által beszélt) északi nyelvjárás, melynek egyik alnyelvjárása a pekingi, mely a hivatalnoknyelv vagy köznyelv alapját képezi, és ez utóbbit nevezik még mandarin kínainak is – a szerk.]

Nyelvrokonság

A kínai az ún. sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik. A pontos kapcsolat a nyelvcsalád tagjai között még nincs feltárva, de az biztos, hogy a kínainak közeli nyelvrokonai nincsenek. A legközelebb a tibeti nyelv áll hozzá, s távoli kapcsolatban van a Burmában beszélt nyelvekkel.

A közhiedelemmel ellentétben sem a japán, sem a koreai, sem a vietnami nem rokona a kínai nyelvnek, bár a történelem folyamán mindhárom nyelvbe számos kínai jövevényszó került, illetve mindhárom országnak hosszabb-rövidebb ideig a kínai volt hivatalos írott nyelve.

A kínai nyelv jellegzetességei

A kínai legfontosabb jellemzője az egyszótagúság. A morfémák – a legkisebb, jelentéssel bíró nyelvi egységek – a szótagok. Ezek a szótagok már önmagukban is jelentenek valamit, elvenni belőlük, változtatni rajtuk nem lehet.

A szótagok fix, adott egységek, a kínai nyelv egésze belőlük építkezik. A klasszikus kínai nyelvben a szótagok lényegében szavak voltak, a mai beszélt nyelvben a szótagokból már sok összetett szót alkotnak. Az írásban egy írásjegy egy szótagnak felel meg.

A másik fontos jellemző a tonalitás: a kínaiban minden szónak ún. zenei hangsúlya (tónusa) van. Ugyanolyan hangalakú szó más dallammal kiejtve egészen mást jelent. A zenei hangsúlyok száma véges, a mai északi nyelvjárásban összesen négyfajta hangsúly van, a déli nyelvjárásokban ennél valamivel több.

A harmadik jellegzetesség az izolálás, „elszigetelés". Ez annyit tesz, hogy a szó(tag) fix és megváltoztathatatlan, minden helyzetben ugyanaz marad az ejtése és az írása: soha nem változik meg a szótő, és a szó végére sem kapcsolódhat toldalék.

Tehát a kínaiban nincs főnév-, melléknév-, igeragozás, nincs egyes és többes szám, nincsenek nemek, esetek stb. Azt, hogy egy szó a mondatban milyen funkciót tölt be, csak szövegkörnyezetéből állapíthatjuk meg, hiszen magán a szón nincs semmiféle toldalék, amiből következtethetnénk a szerepére.

A kínai írás

A kínai nyelv alapegysége a szótag, ennek megfelelően az írás is a szótagokhoz igazodik: a kínaiak nem hangokat írnak le betűkkel, hanem szótagokat írásjegyekkel.

Ha tehát kínai szöveget látunk, tudhatjuk, hogy abban minden egyes írásjegy egy-egy – jelentéssel bíró – szótagot jelöl. A legnagyobb, 1039-ben kiadott szótár 53 ezer írásjegyet tartalmaz, de a gyakorlatban csupán 3000-4000 írásjegyet használnak, egy művelt kínai sem ismer ennél többet.

Az első kínai írásos emlékek a Shang-kori (Kr. e. 16–11. sz.) jóslócsontok, az ezeken található ábrák egyértelműen a mai kínai írásjegyek elődjei.

A Kr. e. I. évezred I. feléből főleg bronzedényekre vésett vagy öntött feliratok maradtak ránk. Az évezred második felében vékony bambusz- és falapokra, illetve selyemre írtak.

A papírt Kr. u. 100 körül találták fel, s ez az olcsó és nagy mennyiségben előállítható íráshordozó néhány évtizeden belül egyeduralkodóvá vált.

A könyvnyomtatást a 9. században találták fel, ettől fogva a fontosabb könyveket nyomtatva adták ki, magas példányszámban. A szövegeket hagyományosan – egészen a 20. századig – függőlegesen, fentről lefelé írták, s a sorok jobbról balra követték egymást. Ilyen szedéssel még ma is találkozhatunk.

A legősibb, legegyszerűbb írásjegyek piktogramok voltak: erősen stilizálva egyszerűen lerajzolták a leírni kívánt dolgot (pl nap: 日 ri; hold: 月 yue; ember: 人 ren; fa: 木 mu).

Az írásjegyek második csoportjába a fogalmi ábrák (ideogrammák) tartoznak, ezek lerajzolhatatlan fogalmakat ábrázolnak a vonások egymáshoz való viszonyának segítségével (pl. fel: 上 shang; le: 下 xia; három: 三 san).

A harmadik kategóriát a logikai összetételek alkotják, amelyek kettő vagy több egyszerű írásjegy kombinálásával keletkeztek. Ezeknek a jelentése kikövetkeztethető az őket alkotó írásjegyekből.

Például a dong 東 („kelet") írásjegy egy fa (木) mögött felkelő napot (日) ábrázol; a ming 明 („fényes") írásjegyet egy nap (日) és egy hold (月) alkotja;[1] a lin 林 („liget") kettő, a sen 森 („erdő") pedig három fából (木) áll.


[1] [Egy másik szószármaztatás szerint a ming 明 bal oldali összetevője nem a nap (ri 日), hanem a szem (mu 目), így az írásjegy jelentése az, hogy a hold szemmel látható, azaz fényes. Megjegyezzük, hogy ha a bal oldali összetevője tényleg a szem, akkor az akár az írásjegy kiejtését adó elemként is értelmezhető lenne, miszerint a ming kiejtés eleje őrizné a hangtani összetevő mu kiejtését – így az írásjegy a következő csoportba, a fonogrammák közé tartozna. Erre azonban szakirodalmi utalást egyelőre nem találtunk – a szerk.]

A negyedik, legnagyobb csoportot, amelybe a létező írásjegyek 97%-a, a gyakorlatban használt írásjegyek 80-90%-a tartozik, a fogalomkulcs + fonetikai elem felépítésű írásjegyek (fonogrammák) alkotják.

Ezek általában két részből állnak. Az egyik rész, a fogalomkulcs egy egyszerű írásjegy, amely megadja, hogy milyen fogalomkörbe tartozik az adott írásjegy. Például a „fa” (木) fogalomkulcsot tartalmazó írásjegyek általában valamilyen fával kapcsolatos dolgot jelölnek. Például: 李 li („szilva”), 松 song („fenyő”), 板 ban („deszka"), 果 guo („gyümölcs, eredmény”), 柳 liu („fűzfa").

A másik rész, a fonetikai elem az írásjegy hozzávetőleges olvasatát adja meg a kínaiul tudók számára. Például a 青 qing („kékeszöld") írásjegy fonetikai elemként azt jelöli, hogy nagyjából hogy kell kiejteni az adott írásjegyet: 晴 qing („napos időjárás"), 清 qing („tiszta"), 情 qing („érzés"), 請 qing („kér"), 靖 jing („béke"), 睛 jing („szem").

A klasszikus kínai nyelv

A klasszikus kínai nyelv (guwen 古文, gudian hanyu 古典漢語, wenyan 文言) a kínai nyelvnek az az írott változata, amelyen a Tavaszok és őszök korszak végétől a Han-kor végéig (Kr. e. 5. sz.–Kr. u. 3. sz.) keletkezett művek létrejöttek.

Ezen a nyelven írták például a nagy konfuciánus klasszikusokat és a taoista alapműveket. A klasszikus nyelv létrejövetelekor a beszélt és az írott nyelv között valószínűleg nem volt túl nagy különbség.

Később azonban a beszélt nyelv rengeteget változott, míg a hagyománytisztelő kínaiak a régi nagy bölcsek által használt nyelven nem akartak változtatni, s továbbra is klasszikus nyelven írtak. Így aztán a beszélt és az írott nyelv egyre távolodott egymástól.

A klasszikus nyelv egészen a császárság bukásáig, 1911-ig Kína hivatalos írott nyelve maradt, s a két-két és fél évezred alatt – legalábbis a beszélt nyelvhez képest – igen keveset változott. Szerepe hasonlított a latinéhoz a középkori Európában.

Nagyjából Song-kortól (960–1279) létrejött a kínai írásbeliség kettőssége: a hivatalos iratokat, leveleket, filozófiai értekezéseket, s mindent, ami „komolynak” számított, klasszikus nyelven írtak; de emellett megjelent és egyre nagyobb tért nyert a baihua 白话 („tiszta beszéd") néven ismert köznyelvet használó irodalom. A baihuában főleg színdarabokat és regényeket írtak.

Az 1910-es évektől elindult a baihua-mozgalom: ez azt akarta elérni, hogy az oktatás és a szépirodalom nyelvévé a klasszikus helyett a köznyelv váljék. Az 1920-as évektől kezdve az írók szinte kizárólag baihuában írtak, s az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a klasszikus kínai használata teljesen háttérbe szorult.

Az 1911 előtti történeti források csaknem mindegyike klasszikus kínai nyelven íródott, így a kínai történelem kutatásához nélkülözhetetlen a klasszikus nyelv ismerete.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük forduljon az eredeti műhöz: Salát Gergely: A régi Kína története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009).

Ha megosztaná ezt az oldalt, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/altalanos-tudnivalok-kinai-nyelvrol (2014. 01. 27.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A szövegolvasás szerepe a taoizmus tanulmányozásában

I. rész, 2. szakasz:

A szövegolvasás és -elemzés szerepe a taoizmus tanulmányozásában

Cikksorozatunk előző részében áttekintettük, hogy a kínai kultúrkör erősen írásközpontú. Ebből következik, hogy a taoizmus megismerésének is a taoista szövegek megismerésével (azaz elolvasásukkal és helyes megértésükkel) kell kezdetét vennie.

Ebben a rövid bejegyzésben áttekintjük a taoista szövegek olvasásának és megértésének tanulási folyamatunkban betöltött helyét.

1. lépés: megismerés

Mit tanít a taoizmus, milyen alapelveket vall, hova szeretné eljuttatni, és hova nem szeretné eljuttatni követőjét, a ’taoistát’? Erre adnak választ a forrásszövegek.

2. lépés: helyes megértés

Aki olvasott már taoista (de tulajdonképpen bármilyen szakrális) szöveget, az tapasztalhatta, hogy a tanokat rendszerint nehezen érthető nyelven írják le, ezért a helyes megértéshez nagyon ajánlott megismerni a forrásszövegekhez írt szövegmagyarázatokat.

Az első két lépésben tehát olvasunk, szövegértést végzünk és szövegelemzést folytatunk – csupa olyan tevékenységet, amitől sokaknak feláll a szőr a hátán.

De nem nekünk! Mert mi tudjuk, valljuk és tapasztaljuk, hogy az adott bölcseleti/vallási/szakrális rendszer szövegeinek megismerése és megértése elvezet a tisztánlátáshoz, és a helyes észtani, fogalmi, elmei megértéshez, ami alapul szolgál a következőkhöz:

3. lépés: gyakorlás, tapasztalatok gyűjtése

Az eddig tanultak összekapcsolása egy kapcsolódó módszertan végzésével, és így testi, lelki, szellemi élmények megélése.

Figyelem! Bármilyen maradandó eredményt célzó művelés időt, energiaráfordítást, fegyelmet, kitartást, elszántságot, alázatot és türelmet igényel. Nem léteznek gyorsan ható csodamódszerek. Aki azt állítja, hogy léteznek ilyenek, az téved vagy hazudik – hiszen ha lennének én már megtaláltam volna őket ;)

Mi több, minden testi, energetikai gyakorlás személyes oktatást igényel, könyvekből, felvételekről nem ajánlott ilyen gyakorlatokat elsajátítani.

4. lépés: megkülönböztetés

Egy módszertan gyakorlása során különféle élményeink lehetnek (és lesznek is), ezek közül ki kell válogatnunk, hogy melyek mutatnak a taoista művelés célja felé (azaz melyek valóságos, értékes élmények, és melyek izgalmasak, "egzotikusak" ugyan, de a művelés irányultsága szempontjából pusztán másodlagosak).

Figyelem! A gyakorlók között megfigyelt elterjedt reflex, hogy az intenzív, erőteljes élmények biztosan jók és kívánatosak. Biztos ez? Mi van, ha nem egy élmény ereje, hanem milyensége a mérvadó?

A kérdés tehát: mely tapasztalásaink visznek minket közelebb ahhoz a célhoz, amit vizsgálódásunk legelején megfogalmaztunk? Ekkor jöhet jól némi szóbeli útmutatás a gyakorlás behangolásához.

5. lépés: belátás

Ha a helyes megértésre alapozva kitartóan gyakorolunk, annak biztosan meg lesz a gyümölcse, és belátjuk a tanban rejlő bölcsességet. Ez persze eltarthat pár évig vagy évtizedig – ami sokaknak rossz hír, hiszen olyan közegben élünk, ahol gyors eredményeket ígérnek (gyors házhozszállítás, gyors érzéki beteljesülés, gyors megvilágosodás). Nos, a maradandó értékekért meg kell dolgozni. Ez van.

Erre most fel lehetne persze hozni a fokozatos és a hirtelen megvilágosodás közti különbséget. Mivel nem ez a témánk, és a megvilágosodás amúgy is buddhista és nem taoista fogalom, legyen elég annyi, hogy a belátás nyilván egy pillanat műve, csak előbb az élmény megszületésének feltételeit is meg kell teremteni. A taoizmusban ez az alapok lefektetése, egy-két részletét lásd 'A gyakorlás állomásai' alszakasznál.

+1 ráadás

Közösségi élmény három szinten jöhet létre:

1. közös akciók (pl. közösen elvégzett munka) révén fizikai szinten,

2. közösségi élmények (pl. ünnepek) által lelki, érzelmi szinten, és

3. a közös szellemi élményeken (pl. eszmecsere, a megértés megosztása és megvitatása) keresztül szellemi szinten.

FONTOS! Ez a közös szellemi élmény nem születhet meg egy szellemi tekintély vak követése során, csakis önálló gondolkodás és eszmecsere révén.

Zárásként

A kérdésre tehát, hogy milyen szerepet tölt be a szövegolvasás és -elemzés a taoizmus tanulmányozásában, az alábbit feleljük:

1. megalapozza a művelést és így biztosítja a gyakorlás helyes irányultságát,

2. a helyes ismeretek megóvnak az önjelölt, tekintélyelvű vezetők hazugságaitól és féligazságaitól (hiszen egy tájékozott embert sokkal nehezebb félrevezetni, mint egy tájékozatlant),

3. a közös tanulmányok és az eszmecsere révén hozzásegít egy szellemi közösség kialakításához.

A folytatásban áttekintjük az általunk megfigyelt és a taoista művelés terén uralkodó hozzáállást. Az egyes részeket könnyedén elérheti a cikksorozat tartalomjegyzékén keresztül.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/szovegolvasas-szerepe-taoizmus-tanulma... (2014. 01. 19.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Blogtéma: 

Oldalak