Blog



A hármas egység pecsétjének lételmélete

A hármas egység pecsétjének lételmélete a rejtélyes nőiség fogalma felől megközelítve

A dolgozat webes változatát a könnyebb befogadhatóság érdekében több bekezdésre tördeltük, PDF kiterjesztésben letöltheti innen: A hármas egység pecsétjének lételmélete a rejtélyes nőiség fogalma felől megközelítve.

PDF errata: ...ahogy a főként a hīnayāna a buddhizmustól megzavart... > ...ahogy a főként a hīnayāna buddhizmustól megzavart...

Jelen dolgozat több, a taoista világképet és lételméletet taglaló blogbejegyzésünk filozófiai irányú továbbgondolása. Elolvasása előtt, a dolgozatban használt alapfogalmak megértése érdekében érdemes átnézni az alábbi cikkeket:

A taoizmus negatív meghatározása

A taoizmus pozitív meghatározása

A kozmikus taoista világkép

A rejtélyes nőiség

A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契)

Az egység és a kettősség határán álló rejtélyes nőiség

A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契; ezután az Egység) a létre vonatkozó elméletét a megnevezhetetlen Dao 道 felől indítja. Ez az a legfölsőbb fogalom, amely minden további kibontakozást, létesülést magában foglal, illetve áthat.

(A ’fogalom’ szót nem pusztán az ember fejében lévő szóként vagy képzetként értjük, hanem valamilyen létezést, illetve ez esetben a Létet megnevező ontológiai valóságként.)

Más megközelítésekben ez a kiindulópont a wujinek 無極 felel meg, azaz annak az egységnek, amelyben semmiféle különbségtétel nincs. A megnevezhetetlen Dao minden egyedi létezés, minden jelenség fölött áll, minden más létezésnek alapot ad, ezért nyugati terminussal Létnek is nevezhetjük. Alkímiai szempontból ez a tiszta yang (chunyang 純陽), amelyet buddhista hatásra a későbbi qigong 氣功 szövegek gyakran ürességnek (xu 虛) neveznek.

Itt azonban határozott különbséget kell tennünk a hīnayāna buddhista üresség fogalom és az alkímiai taoizmus végső, transzcendens egységre vonatkozó fogalma, a wuji között. A wuji az ellentétes létezési állapotokat absztrakt módon összefoglaló yin 陰 és yang 陽 egységén, a huangjin 皇極 és a taijin 太極 túli egység, vagyis mentes az ellentéttől, a dualitástól, azaz minden megnyilvánulási formától.

Ez nem jelenti azonban, hogy mentes lenne a Léttől, sőt ez maga a Lét a maga legelvontabb fogalmában. A minden tulajdonságtól, minőségtől mentes állapot nem semmi, nem szubsztanciától, öntermészettől mentes üresség (śūnyatā), ahogy azt a hīnayāna buddhizmus érti, hanem maga az öntermészet, a szubsztancia (alapanyag) és az esszencia (meghatározó lényegiség).1

Az alkímiai taoizmus végső egységként a tiszta yangot nevezi meg. Tiszta ez a yang, mert nem a yinnel szembeállított yangról van itt szó, hanem olyan alapanyagról (yuan qi 元氣), amelyből minden létrejön anyagát és mineműségét (minőségét, esszenciáját) tekintve.

Mivel ez Laozi 老子 szavaival (Daode jing 道德經, 1. szakasz) a megnevezhetetlen Dao szintje, ezért semmi továbbit nem mondhatunk róla, lévén transzcendens, azaz tapasztalati mezőnkön, a létezés terepén kívül eső.

A negatív teológia szellemében semmit sem állíthatunk róla, ám ez a tagadás nem azt jelenti, hogy ne lenne, hanem az egyedi létezési formákat, és az azokra vonatkozó tudásunkat meghaladó transzcendenciáról van szó.2

Ha megjelenik, az már a megnevezhető Dao, melynek legfőbb jellemzője, hogy fényes, fénytermészetű (shenming 神明). Alkímiai szövegünk erről a legfölsőbb egységről beszél, ezért az egységet már címében is megnevezi.

A Lét, a tiszta yang a teremtés kiindulópontjaként két minőségre hasad: yinre és yangra (huangji, majd taiji). (Taoista kontextusban a teremtés kapcsán nem a személyes Isten vagy istenek által szándékosan véghezvitt tettről beszélünk, hanem a Lét spontán megnyilvánulásáról, potencialitásának fokozatos és folyamatos, szándék nélküli, személytelen kibontakozásáról.)

A rejtélyes nőiség (xuan pin 玄牝) arra az átmenetre utal, ahol és amikor a megnyilvánulatlan, s ezért megnevezhetetlen Dao megnyilvánul yinként és yangként. A „rejtélyes” (xuan) jelző a yangra utal, a „nőiség” (pin) a yinre, a két szó egy szintagmában (szószerkezetben) a yin és a yang egységére, ami első rátekintésre a huangji állapotát idézhetné föl, de a két ellentét egységén van a hangsúly, azaz a megnevezhetetlen Daón.

A tiszta yang nem nyilvánul meg tiszta yangként, transzcendens állapotában, ezért rejtélyes. Ám a megnyilvánulás alapja is, vagyis jelenségekként megnyilvánul, ezért yin (megnyilvánulás, összesűrűsödés) is. Vagyis a rejtélyes nőiség egyszerre utal a tiszta yang transzcendens (megnyilvánulatlan) és immanens (megnyilvánult) állapotára, s e kettő egységére. Az egység (yi 一) más elnevezései: eredendő energia (yuanqi), káosz (hundun 混沌), ahol minden későbbi összetevő szétválasztatlanul együtt van.

Ha a létrejövés hierarchiájában lejjebb haladunk, akkor a rejtélyes nőiség az alkímiai módszer fő technikáját is kifejezi. Ez a jing 精 (esszencia, életerő) és a qi 氣 (energia) közötti átalakításra vonatkozó gyakorlat. A jing a kannak 坎 ☵ felel meg, melyben magjelként megtaláljuk az eredeti, Ég előtti (azaz még a látható, fizikai kozmosz teremtése előtti) yangot (mely nem azonos a tiszta yanggal, hanem annak egyik aspektusa). A qi a linek 離 ☲ felel meg, amelyben magjelként az Ég előtti yint találjuk.

Ha a két jelet kicseréljük egymással, megkapjuk a qiant 乾 ☰ és a kunt 坤 ☷, amelyek megint csak nem a látható éggel és földdel azonosak, hanem a teremtés ideájával, amelyből majd a megnyilvánuló világ létrejön. Ugyanakkor a qian és a kun – jóllehet már a létezés alapelemeinek, a yangnak és a yinnek a maga helyén történő helyreállítását jelenti – még mindig duális létezési formát fejez ki, s éppen a rejtélyes nőiség az a középpont, ahol a yin és a yang egységbe kerül.

[Ügyeljünk arra, hogy a kan és a li sem pusztán a testünkben jelen lévő vizet és tüzet jelenti, sem az öt elem (wuxing 五行) közüli kettőt, hanem a létezés bármely szintjén megjelenhető tüzet (aktív, mozgékony energiát) és vizet (formaadó anyagiságot).

Tehát a teremtés folyamata során keveredő yint és yangot, amely kanként és liként nyilvánul meg, az alkímia bármelyik létezési szinten fölhasználhatja a teremtés alaperőihez, a qianhez és a kunhoz (yanghoz és yinhez) való visszatérésre.]

A modern természetfogalom és a Dao közti különbség

Térjünk vissza a megnevezhetetlen és a megnevezhető Dao viszonyának vázolásához. Először is válaszoljuk meg azt a kérdést, miért is fontos ennek a kérdésnek a feszegetése, megválaszolása. A modern nyugati ezotériában, a New Age-ben számtalanszor hivatkoznak a Daode jing első versére, ahol Laozi megfogalmazza ezt a különbséget.

A New Age-es hivatkozások azonban csak odáig terjednek, hogy kimondják, a Daóval együtt kell haladni, illetve ennek még népszerűbb, leegyszerűsített, s ezért torzított változatával találkozhatunk a leggyakrabban: a természettel kell együtt haladni.

Hogy aztán a Dao és a természet azonosítása megállja-e a helyét, már nem vizsgálják. A hivatkozást a modern szerzők és „mesterek” csak arra használják, hogy valami ősire, valaki olyanra hivatkozzanak, aki autoritás (tekintély), s ezért megkérdőjelezhetetlennek tűnik.

A Dao és a természet reflektálatlan azonosításának kritikáját először a szellemtörténet felől közelítjük meg, de csak néhány, számunkra itt fontos jellemzőre hívjuk föl a figyelmet. A modernitás természetfogalma egészen más, mint az archaikus kultúrák természetről alkotott fogalma(i).

(Modernitáson a felvilágosodás óta elkezdődött civilizációt és korszakot értjük. Archaicitás durván az, ami előtte volt.) A természet modern fogalma mechanikus (fizikai) törvényeken keresztül működik, s a világegyetem (azaz a természet) végtelen.

Az archaikus természetfogalmak nem mechanikus törvényszerűségek szerint működnek, s véges kozmoszt képzeltek el.  Ezért terminológiailag is különbséget teszünk a kétfajta természetfelfogás között: a modern fölfogásra jellemző természetfogalmat világegyetemnek nevezzük (latin: universum, jóllehet eredetileg ez is egyetlen, magába záruló entitást jelentett), az archaikus gondolkodásmód természetfogalmát kozmosznak (görög: cosmos, eredeti jelentése, ’rend’, ’ékesség’) hívjuk.

A modern tudomány fizikája egy olyan matematikán alapszik, amely kizárólag mennyiségben szemléli a létezőket, s csak az számít valóságos létezőnek, mely megmérhető, kiszámolható. A dolgoknak, embereknek, eseményeknek, érzelmeknek csak annyiban van jelentésük, amennyiben a matematizált természettudományok nyelvezetére lefordíthatók.  Ezen túli jelentésük, értelmük nincs, vagyis nincs valóságuk a megmérhetőség határán kívül.

Az archaikus tudásformák kvalitatív számelméletben gondolkodtak, vagyis a számoknak, matematikai formuláknak nem csak mennyiségű jelentésük volt, amellyel a számoló/számító ráció szintjén kezelhették a létezőket, hanem a mennyiség már eleve mindenkor minőségi jelentést hordozott, abból nőtt ki.

A kozmosz mozgásait leíró asztronómia sokkal inkább asztrológia volt, azaz az időt kijelölő bolygóciklusok nem puszta időmennyiségek voltak, hanem az idő minőségét meghatározó magasabb minőségek (istenek).

A világegyetemként fölfogott természet tehát mennyiségi meghatározásokon alapszik, melyek mögött nem állnak szellemi létezők; az egyes számnak nincs mélyebb jelentése annál, hogy a számolási mechanizmusok egysége.

A kozmoszként fölfogott természet minden megnyilvánulása mögött valamilyen szellemi minőség áll, így az egyes szám mindig azt a teremtő állapotot, személyt jelenti, amelyből/akiből a sokaság létrejött.

Ebből következően az alkémiában nem a modern értelemben vett természettel kell együtt haladni, mert az üres, azaz szellemi jelentés nélküli mennyiségek számolását jelentené, melyből halhatatlanság soha nem fog következni, hiszen e mennyiségek által leírt világon túl nincsen semmi, azaz nincs kilépés a mennyiség által uralt világból.

A természettel, azaz a kozmoszként értett Daóval történő együtthaladás a jelenségeken túli szellemi minőségek megértését és az azokra történő ráhangolódást jelenti, amiből már következhet e jelenségeken való túllépés, azaz a változások világából, a mulandóságból való kilépés, tehát halhatatlanság.

A fentiekből következik, hogy a New Age által olyannyira kultivált kvantumfizika azon tételének, miszerint minden jelenség csak az energia valamilyen formája, semmi köze sincs a qi elméletéhez és gyakorlatához: nem mérhető hullámról vagy részecskéről beszél ez az elmélet, vagyis nem matematikai mennyiségről, hanem teremtő alapanyagról, vagyis kvalitatív (minőségi) létezőről.

Elkülönítettük a természet modern és archaikus fogalmát. Most már foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, mit is követünk, amikor a természetként értett Daót követjük. Ezt abból a szempontból közelíthetjük meg a leginkább érthetően, ha megvizsgáljuk a megnevezhetetlen Dao és a (megnevezett) Dao közötti különbséget.

Mivel föntebb megfogalmaztuk, hogy a megnevezhetetlen Dao az abszolútumról negatív teológiai módon, azaz igen takarékosan, visszafogottan tett kijelentés (annyit mondhatunk róla, hogy végső egység, mely fénytermészetű), járhatóbbnak tűnik az az út, ha a megnyilvánuló Daót vizsgáljuk meg.

Amikor a Dao megnyilvánul, olyan törvényekként nyilvánul meg, amelyek irányítják és működtetik a természetet. (Tartsuk észben, hogy a törvény ebben az esetben nem matematizált, hanem minőséggel rendelkező általánosítás.) A természet szükségszerűen működik valamilyen módon e törvény szerint.

Az egyedek e törvények szabályszerűségei alapján jönnek létre, illetve pusztulnak el. Ugyanakkor az emberi egyénnek szabadságában áll, hogy a törvényszerűségeket megismerje, s azok segítségével a természet, illetve az azokat irányító törvények, vagyis a megnyilvánuló Dao fölé emelkedjen, vissza a megnevezhetetlen Daóba.

A természettel való együtthaladás tehát egyáltalán nem azt jelenti, amit a népszerű ezotéria képviselői állítanak, például, hogy „kelj együtt a nappal, s feküdj le vele együtt”, mint ahogy a hagyományosan a taoistáknak tulajdonított „egyél, amikor éhes vagy, aludj, amikor álmos vagy” tétele is igencsak sántít elemzésünk szempontjából tekintve.

Nagyon sok gyakorlatot éppen olyankor kell végezni, amikor álmosak vagyunk és inkább aludnánk, semmint gyakorolnánk. Az alkímia egyik lényegi gyakorlata a böjt, minthogy az emésztő- és az emberben csordogáló nedvek átalakításáról van szó (lásd erről az ’alkímia’ szó eredetéről szóló bejegyzésünket). De ez részletkérdés.

Sokkal fontosabb, hogy nem a természet megnyilvánuló működésével kell együtt haladni, nem azt kell követni, hiszen az csak természetes működést, azaz születést és halált fog létrehozni. Az alkímista célja azonban a halhatatlanság, azaz a születések és pusztulások természetes körén akar túljutni, vagyis nem a természettel fog együtt haladni, hanem a természet törvényszerűségeit vizsgálja, s azokat fölhasználja, hogy túljusson rajtuk – soha nem ezekkel együtt halad. A shen 神 csak így térhet vissza az „ürességbe”, azaz a tiszta yang mindenen túli állapotába. Ezt az Egység a megfordítás (ni 逆) útjának nevezi.

Ezen a ponton kanyarodhatunk vissza a tiszta yang és a rejtélyes nőiség fönt vázolt jelentéséhez, és kapcsolhatjuk azt össze a megnyilvánult Dao fogalmával. A tiszta yang erejéből (de 德) létrejön a yin-yang kettősének egysége, a huangji, és láttuk, hogy ezt az átmenetet a rejtélyes nőiség fejezi ki.

Ezután a taiji, azaz a yin-yang egymással elkeveredett kettőssége, egymástól való függősége és egymásba alakulása az első megnyilvánuló elv. A yint ezen az Ég előtti, azaz a teremtett világ előtti szinten leírhatjuk az anyagiság elveként, amelynek két fő szempontja lesz fontos a további kibontakozás során: a yang természetű li és a yin természetű kan.

(Mikor az alkímia megfordítja, és a lit veszi yinnek, a kant pedig yangnak, akkor már az Ég alattiból, azaz jelen létállapotunkból indul ki, s azt az irányt mutatja meg, amely felé az alkímista tart.

Az Ég előtti állapotban a kan és a li még azt az eredeti természetét jelenti, melyet mutat is: előbbi kívül, külső vonalaiban yin, utóbbi kívül yang.) A huangji, azaz az Ég előtti szintjén a yang alapozza meg azt, ami a természet törvényeiként a megnyilvánult Dao lesz.

Ugyanakkor a yin-yang elvének relatív (viszonylagos) jellege folytán tovább bonthatjuk a kibontakozás fokozatait. Amennyiben a tiszta yangot és az Ég utáni természet (a megnyilvánult Dao) törvényeit duális párba állítjuk egymással, akkor a yang jelképezi „tiszta yangot” és a yin a természet törvényeit.

Idézőjelbe kell tennünk az ebben a szembeállításban megnevezett „tiszta yangot”, hiszen a mi szempontunkból, a kettősségek világában élő emberek szempontjából írjuk le a tiszta yangot, azt, aminek alapvetően nincs ellentétpárja, mert abszolút, s mindent magában foglal, illetve áthat.

A tiszta yang nem duális (kettős), magában foglalja a yint is, a dualitás mindegyik szintjét áthatja, a dualitásként jelenik meg. Olyan abszolút létezés, amely az abszolút nemlétezést is tartalmazza. Ezért az a végcél, amelyet a benső alkímista a taoizmus hagyományán belül el kíván érni (bár a benső alkímia nem korlátozódik a taoizmusra, lásd Fabrizio Pregadio tanulmányát a kínai alkímia fejlődéséről) léttel bír, abszolút, egyszerre alapanyag (szubsztancia), és a dolgok lényegi mivoltát meghatározó esszencia, amelyből létrejöhet a világ és az egyedi dolgok.

A tiszta yang nem öntermészet nélküli üresség, mint ahogy a főként a hīnayāna buddhizmustól megzavart egyes kínai alkímisták vagy neigongosok 内功 állítják, ezért nem szabad keverni ezt a két szellemi irányzatot. Teljesen más a célja egy igazi taoista alkímistának, mint egy differenciálatlan buddhista ontológiát tételező chant 禪 vagy buddhista tantrát követő gyakorlónak.

Szerkesztői megjegyzések

1 E különbségtétel szemléltetésére álljon itt két buddhista szakszó meghatározása, Edward E. Irons Encyclopedia of Buddhism (Facts on File, New York, 2008) című műve alapján:

Az általában „ürességnek” fordított sunyata a buddhizmus MADHYAMIKA iskolájának központi fogalma, mely irányzat NAGARJUNA indiai filozófus tanításain alapszik. A MAHAYANA BUDDHIZMUS tanítása szerint az én ürességén túlmenően valamennyi DHARMA is üres. A dharmák nem örökkévaló létét valószínűleg azért hangsúlyozták, hogy szembehelyezkedjenek a SARVASTIVADA (SARVASTIVADIN) iskola álláspontjával, mely a dharmák örökkévaló létére összpontosított.

Az üresség fogalmát teljesen a mahayana gondolkodók dolgozták ki. Nem kétséges azonban, hogy eredete az éntelenségről vagy ANATMANRÓL szóló korábbi tanításokban gyökerezik. Mindkét szakkifejezés pedig kapcsolatban van a ZEN BUDDHIZMUD WU (japánul mu) vagy nemlétezés fogalmával.

A sunyata nem egyszerűen a létezés tagadását vagy a nihilizmust foglalja magában. A sunyata azt jelenti, hogy a létezés semelyik jelensége, semelyik dharma nem bír belső, lényegi önazonossággal. A valóság összes vetülete, a PRATITYA-SAMUTPADA elvei szerint, valamilyen módon feltételekhez kötött. A sunyata végső soron egyenértékű egy másik buddhista fogalommal a TATHATÁVAL vagy „olyansággal”.

Az eredeti változat:

Sunyata, generally translated as “emptiness,” is the central concept of the MADHYAMIKA school of Buddhism, which in turn is based on the Indian philosopher NAGARJUNA’s teachings. MAHAYANA BUDDHISM taught that there is in addition to the emptiness of the self an additional emptiness of all DHARMAS. The noneternal existence of all dharmas was probably emphasized to counter the SARVASTIVADA (SARVASTIVADIN) school focus on the eternal existence of dharmas.

Emptiness was a concept fully developed by the Mahayana thinkers. However, its source no doubt lies in the earlier teachings on non-self, or ANATMAN. Both these terms are in turn related to the ZEN BUDDHISM concept of WU (in Japanese, mu), or nonbeing.

Sunyata does not simply involve a denial of existence or nihilism. Sunyata means that the phenomena of existence, all dharmas, have no intrinsic identities. Every aspect of reality is, according to the principles of PRATITYA-SAMUTPADA, conditioned in some way. And sunyata is ultimately equal to another Buddhist concept, TATHATA, “suchness.” (476. oldal)

A másik szócikk fordítása:

A svabhava a szanszkrit irodalomban és a korai buddhizmusban egyaránt előforduló szakkifejezés. „Veleszületett természetként” vagy „saját-létként” lehetne fordítani. Az önmagává válás elvét jelöli, bármely létező lényegi jellemvonását. Azt tételezi, hogy a jelenségek létezhetnek önmagukban, feltételekhez kötő környezet viszonylata nélkül, azaz a dolgok egyszerűen „vannak”. Más szavakkal állandó természetük van. A buddhizmus cáfolja ezt az álláspontot, fenntartva, hogy minden jelenség kölcsönösen függ minden más jelenségtől. NAGARJUNA, a nagy MAHAYANA BUDDHISTA filozófus azt a következtetést vonta le, hogy a világegyetemben semminek nincs svabhavája. A világegyetemet valójában a sunyata, az üresség jellemzi. A sunyata a svabhava ellentettjét, az asvabhavát tételezi.

A svabhava kulcsfontosságú vitatéma volt a korai indiai buddhista iskolák között, mert általánosságban azt tartották, hogy az összes dharma vagy valóság-összetevő saját természettel bír.

Az eredeti változat:

Svabhava is a Sanskrit term found in Hindu literature as well as early Buddhism. It can be translated as “innate nature” or “own-being.” It indicates the principle of self-becoming, the essential character of any entity. It assumes that a phenomenon can exist without reference to a conditioning context; a thing simply “is.” In other words, it has a permanent nature. Buddhism refutes this idea, holding that all phenomena are codependent with all other phenomena. NAGARJUNA, the great MAHAYANA BUDDHISM philosopher, concluded that nothing in the universe has svabhava. In fact, the universe is characterized by sunyata, emptiness. Sunyata assumes the opposite of svabhava, asvabhava.

Svabhava was a key issue of debate among the early schools of Buddhism, in India. They all generally held that every dharma, or constituent of reality, had its own nature. (481. oldal)

A kérdésben tehát, hogy akár a (megnyilvánult) létezés, akár az egyes jelenségek, bírnak-e öntermészettel, velük született és tőlük elidegeníthetetlen lényegiséggel, a taoizmus egyértelműen helyezkedik arra az álláspontra, hogy igen.

2 Isabelle Robinet szerint a Daode jing és a Zhuangzi negatív megközelítése, mellyel a végső igazságról szóló állításaikat tagadó módban fogalmazzák meg, teljesen hiányzott koruk többi tanításából. Lásd Fabrizio Pregadio, szerk.: The Encyclopedia of Taoism (Routledge, London és New York, 2008), daojia szócikk, 6. oldal. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy a negatív megfogalmazás az ókori taoizmus lényegi és megkülönböztető vonása a többi kínai vallással és eszmerendszerrel szemben.

 

Írta: Dr. Drimál István

Szerkesztette: Horváth Gábor

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetjenek-letelmelete (2014. 06. 16.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Az üresség a taoizmusban

Az üresség (xu 虛) a taoizmusban

A következő a helyzet: a kínai xu 虛 írásjegyet (mely a taoista kozmológiában a megnevezhetetlen dao 道 szinonimája, lásd például ebben a cikkben a létesülés szintjeit ábrázoló képen) és a szanszkrit śūnyatā szót (mely a buddhizmus egyik kulcsszava) egyaránt 'ürességnek' szokták magyarra fordítani. Angolul mindkettő esetében az emptiness, voidness vagy ritkábban a vacuity, abstraction fordításokkal találkozhatunk.

Ebből az azonos fordítói gyakorlatból természetesen a legtöbb Olvasó azt a (könnyelmű) következtetést vonja le, hogy biztosan mindkét kulcsszó ugyanazt takarja, ezért a buddhizmus és a taoizmus ugyanazt tanítja. (Nos, lehet hogy így van, mivel azonban egyik korábbi bejegyzésünkben ráirányítottuk a figyelmet a két rendszer közötti egynémely különbségre, mi inkább hajlunk afelé, hogy a két rendszer nem ugyanoda szeretné eljuttatni gyakorlóját.)

A fordítói kérdésben (hogyan érdemes a śūnyatā-t fordítani) nem tudunk tényadatokra alapozottan állást foglalni, hiszen ahhoz körbe kellene járnunk, hogy mit takar ez a kulcsszó az egyes buddhista rendszerekben – ennek kifejtését meghagyjuk a buddhistáknak. Viszont a xu taoizmusban betöltött szerepéről találtunk egy használhatónak tűnő részletet.

Még mielőtt azonban rátérünk, egyetlen adalék információ a felvetett kérdéshez. Akira Hirakawa Buddhist Chinese-Sanskrit Dictionary, azaz Kínai-szanszkrit buddhista szótárának (The Reiyukai, Tokyo, 1997), 2678. szócikke (908. oldal) alapján a szanszkrit śūnya, śūnyatā szavakat a kínai kong 空 írásjeggyel jelölik – és nem a xuvel 虛. 

Pan Tianshou 潘天寿 (1897-1971) képe,
forrás: Keleti Nyelvek Vizuális Műhely

Az alábbi idézet forrása:

John Blofeld: The Secret and the Sublime: Taoist Mysteries and Magic (London, George Allen & Unwin Ltd, 1973), 121–122. o.

A szövegrészletet, melyben a szerző egy taoista apáttal beszélget még a kulturális forradalmat megelőző Kínában, a megszokott módon ez eredetinél több bekezdésre tördeltük, és [szögletes zárójelben] itt-ott betoldottuk a forrásnyelvi szavakat is. Íme:

Az apát […] szerette a szépírást, a festészetet és a költészetet, és ravaszul elhitette velem, hogy ezek mellett egyedüli érdeklődése a mozgásművészet és a fenséges kardjáték, mellyel a napjait kezdte. Egyszer, miközben megmutatta néhány festményét, megemlített két alapelvet, melyet tanára szorgalmazott.

Az első az volt, hogy az emberábrázolásokat, bár természetesen esett rájuk a festő választása – lévén ő is ember –, csak mértékkel szabad felvinni a képre, és ugyanúgy a táj részét kell, hogy képezzék, mint a sziklák és a fák. Hiszen mindent egyformán átjár a dao rejtélyes természete, senki és semmi nem bír több vagy kevesebb jelentőséggel, mint mások.

Második alapelve szerint a festő legnagyszerűbb eszköze a kitöltetlenség [szó szerint az űr, azaz void]. Hiszen ha bármit élesen meghatároznak, máris korlátok közé szorították. Ezzel szemben amire egy képen pusztán utalnak vagy üresen hagyják, végtelenül sokatmondó.

„Minden bizonnyal hallottad a tiszteletreméltó Laozi mondását, mely így hangzik: »Az edénnyé formázott agyag üregessége [hollowness] révén szolgál«, majd ismét: »A ház ajtói és ablakai azáltal töltik be szerepüket, hogy kitöltetlenek [void]«.

Alakkal ellátni annyit tesz, mint behatárolni. A dao, mivel határtalan, kitöltetlen [void]. Ezért a festő, a dao határtalan jellegét akarván érzékeltetni, csak szórványosan ábrázol alakokat, kitöltetlen tereket [spaces] hagyva, melyeket a néző elméje népesít be a tízezer létezővel.

Egy fűcsomó, melynek deres fűszálait meghajlítja a szél, és talán egy vonal a láthatár jelölésére, az ősz sebes közeledtét sugallja. Egy sáros szürke gém a hómezőn legfeljebb hat ecsetvonást kér, és felidézi a tél minden hevességét. Egyetlen, korán bimbózó téli szilvavirág ágacska előre jelzi a fagyos jelen elmúltát.

A kitöltetlenség [voidness] és tétlenség elvét át kell ültetni minden tevékenységbe. Ahogy Laozi mondja: »Az magaslik ki a küzdelemben, aki nem hagyja felingerelni magát.«

Semmi ellentmondásos nincs abban, hogy a régi idők harcosai seregestül jöttek békés remetelakjainkba, hogy harci képességeiket fejlesszék. Azért jöttek hozzánk, hogy megtanulják alkalmazni az üresség [emptiness] titkát. Így biztosíthatták maguknak a képességet, hogy az ellenség vérre szomjazó kardja csak a hűlt helyüket érje és megtanulták szenvtelenül lesújtva elpusztítani ellenfelüket.

A gyűlölet haragot kelt, a harag izgalmat szül, az izgalom könnyelműséghez vezet, ami viszont a harcos halálát okozza. Még ha egyszerre tíz ellenfél veszi is körbe, a kard mestere eme szenvtelenség révén tudja levágni mindet, mert képes tökéletesen megítélni, hogyan térjen ki döféseik elől.

A kardforgató vagy az íjász akkor céloz legbiztosabban, amikor elméje a keze ügyében levő feladatra összpontosulva közömbös a kudarc vagy a siker iránt. A mozgás szívében levő nyugalom minden hatalom titka.”

 

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/az-uresseg-taoizmusban (2014. 06. 02.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Tévhitek a daoizmusról

Népszerű tévhitek a daoizmusról (taoizmusról)

Dr. Louis Komjathy 康思奇

A kínai vallások és az összehasonlító vallástudomány tanársegédje*
Assistant Professor of Chinese Religions and Comparative Religious Studies

Teológiai és Vallástudományi Tanszék
Department of Theology and Religious Studies

San Diego-i Egyetem
University of San Diego

Jelen bejegyzésünk dr. Louis Komjathy Common Misconceptions Concerning Daosim (Taoism) című írásának fordítása. Ajánljuk azok figyelmébe, akik nyitottak az új szempontok megismerésére, hogy segítségükkel tágítsák látókörüket. Ez a pár felvetés nem törekszik a teljességre, csak rámutat néhány irányra, és az Olvasóra bízza a további ismeretgyűjtést és kutatást.

Fordításunkban az alábbi szedési irányelveket alkalmaztuk: a fordító által betoldott szavakat, kifejezéseket és magyarázatokat [szögletes zárójelbe] tettük, lábjegyzet esetében pedig „a ford.” utótaggal is elláttuk. A fordítást az eredetinél több bekezdésre tördeltük. Az eredetihez hasonló tördeléssel PDF formátumban letölthető innen .

PDF errata:

5. oldal: A fengshui használata ezért nem van magával... > A fengshui használata ezért nem von magával...

6.oldal: ...közvetlen betekintést biztosítnak a daoizmus eredeti tanításaiba. > ...közvetlen betekintést biztosítanak a daoizmus eredeti tanításaiba.

Népszerű tévhitek a daoizmusról (taoizmusról)

Számos népszerű tévhit alakult ki a daoizmusról,[1] melyek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert mai világunkban. Ezen álláspontok képviselői nem értik azonban a vallásos hagyományt, a daoizmust, mely összetett, sokoldalú és a kínai kultúrában gyökerezik.


[1] [Szerzőnk írásában különbséget tesz daoism (daoizmus) és taoism (taoizmus) között. Előbbit a tényleges és hiteles vallásos eszmerendszer megnevezésére, míg utóbbit annak felhígított, Nyugaton elterjedt fajtájának jelölésére használja. Mivel ennek a megkülönböztetésnek szerzőnk érvelésében központi szerepe van, a magyar fordításba is átültettük, noha tisztában vagyunk vele, hogy a ’daoizmus’ szó a magyar nyelvű szakirodalomban nincsen használatban – a ford.]

 

Ezen tévhitek eredete a hagyományos konfuciánus előítéletekre, az európai gyarmatbirodalmak idejére és a keresztény, különösen a késői 19. századi protestáns hittérítői vélekedésekre vezethető vissza.

E nézetek többsége az Amerikában megalkotott keverék („New Age”) szellemiségben, a Kelet iránti érdeklődésben, a perennialista örök filozófiában[2] és a szellemi kapitalizmusban érhető tetten – ezek honosítják, kiherélik és félreértelmezik a daoizmust.


[2] [Perennializmus (lat. philosophia perennis; az örök filozófia): a vallásfilozófia azon ága, mely szerint a világ összes vallásos hagyománya az egyetlen, egyetemes igazságon osztozik, és minden vallásos tan vagy hagyomány ebből fejlődik ki (2014.04.25. http://en.wikipedia.org/wiki/Perennial_Philosophy) – a ford.]

 

Legkifejlettebb megnyilvánulásaikban e nézeteket leginkább az új vallásos mozgalom (new religious movement, NRM) részeként értelmezhetjük, és „népszerű nyugati taoizmusnak” (Popular Western Taoism, PWT) nevezhetjük – ebben a jelentésében „t” kezdőbetűvel ejtve és írva.

A daoizmus Amerikában betöltött mai helyzetét a zen buddhizmus 1950-60-as évekbeli helyzetéhez lehetne hasonlíthatni (vö. The Dharma Bums [A dharma semmittevők], Alan Watts és a Mountains and Rivers Order [Hegyek és Folyók Rend]).[3] Bár egyesek szerint jobban hasonlít a buddhizmus európai és amerikai, 1890-es évekre jellemző értelmezéséhez.


[3] [The Dharma Bums: Jack Kerouac 1958-ban megjelent regénye, mely nagy hatást gyakorolt a buddhizmusról Amerikában kialakult képre (2014.04.25. http://en.wikipedia.org/wiki/The_Dharma_Bums). Alan Watts: filozófus, író, előadó, szintén hatással volt a keleti tanítások nyugati befogadására és értelmezésére (2014.04.25. http://en.wikipedia.org/wiki/Alan_Watts). Mountains and Rivers Order of Zen Buddhism: templomok és gyakorlóhelyek hálózata az Egyesült Államokban (2014.04.25. http://en.wikipedia.org/wiki/Mountains_and_Rivers_Order) – a ford.]

 

Népszerű tévhit

A dao (tao) a szentség vallásokon átívelő egyetemes neve, és vannak olyan „dao-isták” („tao-isták), akik felülemelkednek a daoista vallásos hagyomány megkötésein.

Tájékozott nézet

A 道 – latin betűs átírással dao vagy tao – kínai írásjeggyel a daoisták arra utalnak, ami szerintük szent. A daóról pontosan meghatározott, alapvető daoista nézetek kerültek megfogalmazásra, melyek a Hadakozó fejedelemségek (i. e. 480–222) időszakának legkorábbi daoista közösségeiben gyökereznek.

Népszerű tévhit

A daoizmusnak két fajtája van: „filozófiai daoizmus” és „vallásos daoizmus”.[4]


[4] Ez a felosztás szükségessé teszi a „vallás” fogalmának tisztázását, beleértve azt is, ahogyan a daoisták saját hagyományukat megalkották és értelmezték.

Tájékozott nézet

Az úgynevezett „filozófiai daoizmus” és „vallásos daoizmus” közti megkülönböztetés újkori nyugati kitaláció, mely gyarmatosítói gondolkodást és hittérítői vélekedéseket tükröz. A „daoizmus” a Hadakozó fejedelemségekre (i. e. 480–222) tehető kezdete óta vallásos gyakorlókból és közösségekből áll.

Egészét tekintve a daoizmus összetett és sokszínű vallásos hagyomány. Különféle követők, közösségek és mozgalmak alkotják, melyeket nem lehet a végletekig lebutítva két ágra egyszerűsíteni. Összetettségét történeti korszakokra bontásával, vagy gyakorlóinak és megvalósítási fajtáinak csoportosításával lehetne feltérképezni.

Népszerű tévhit

A „filozófiai daoizmus” a daoizmus eredeti formája, és a leghelyesebb „filozófiaként” (elvont gondolkodásként/gondolkodásmódként) értelmezni.

Tájékozott nézet

Modern világunk határain kívül nem létezik olyan daoizmus, amely ne lenne „vallásos”. Bár léteznek a daoizmusnak „filozófiai” vetületei, a „filozófiai daoizmus” nem veszi figyelembe a testi gyakorlás (életmód) és a közösség központi szerepét és helyét a daoizmusban, különösen a „klasszikus taoizmusban”.

Ez a tévhit a Hadakozó fejedelemségek korabeli daoizmus benső művelést folytató átadási vonalainak módszeres félreértelmezésén, és a legkorábbi daoista szövegek, többek között a Laozi (Lao-tzu vagy más néven Daode jing) és a Zhuangzi (Chuang-tzu) félremagyarázásán alapszik.

Népszerű tévhit

A daojia 道家 és a daojiao 道教 megfelel a „filozófiai daoizmus”, illetve a „vallásos daoizmus” nyugati osztályainak.

Tájékozott nézet

A daojia 道家 (szó szerint a „dao családja”) és a daojiao 道教 (szó szerint a „dao tanításai”) egy őshonos kínai felosztás, nincsen kapcsolatban a „filozófiai daoizmus” és a „vallásos daoizmus” nyugati kitalációjával. Mindkét kifejezés összetett történettel bír, jelentésük a különböző szövegkörnyezetekben eltérhet. Az 5. században például a daojia általánosságban a daoista vallásos közösségre utalt, konkrétan pedig a daoista papságra.

Népszerű tévhit

A daoizmus alapítója Laozi 老子 (Lao-tzu, Lao Mester, Idős Mester, Idős Gyermek).

Tájékozott nézet

Laozi, más néven Lao Dan 老聃 és Li Er 李耳, egy áltörténeti alak. Közismert és elfogadott „életrajza”, ahogy az Sima Qian 司馬遷 (kb. i. e. 145–86) Shiji 史記 (A történetíró feljegyzései) című művében olvasható, különféle forrásokból különféle emberekre vonatkozó adatokat egyesít. Ha Laozi létezett, akkor nem tudunk róla semmit. Másfelől, a daoizmusnak nincsen „alapítója”.

A „Laozi” megnevezés, mely „tiszteletteljes mesterek”-nek fordítható, leghelyesebben a korai benső művelést folytató átadási vonalakat jelölő „gyűjtőnévként” értelmezhető. A daoizmusnak ennek megfelelően sok forrása van. Sok emberi és isteni alakot tartanak számon mint akik fontos szerepet töltöttek be a daoista hagyomány kialakulásában.

Népszerű tévhit

A Daode jinget 道德經 (Tao-te ching, Szentirat a daóról és a benső erőről) Laozi írta.

Tájékozott nézet

A Daode jing, más néven a Laozi 老子 (Tiszteletreméltó mesterek könyve) több forrásból összeszerkesztett mű. Több értelmezésre lehetőséget adó szöveggyűjtemény, mely különféle korai daoista átadási vonalakból és különféle történeti időszakokból származó anyagokat tartalmaz. E történeti és szövegrétegek közül néhány származhat a történelem homályába vesző Lao Dan szóbeli tanításaiból (lásd a Zhuangzi 3., 5., 7., 11–14., 21., 23., 25., 27. és 33. fejezetét).

Népszerű tévhit

A Daode jing és a Zhuangzi az egyetlen igazán mérvadó daoista szöveg, mivel a daoizmus „velejét” és „eredeti tanait” tartalmazza.

Tájékozott nézet

Nem létezik elsődleges daoista szentirat. Bár a daoizmus történetében, szentiratai közül valószínűleg a Daode jing bír központi szereppel és a legnagyobb befolyással, a különféle daoista gyakorlók, közösségek és mozgalmak különféle szentiratokat tisztelnek. A daoista hagyomány elsődleges szöveggyűjteményét Daozangnak 道藏 (Daoista kánon) hívják, mely lezáratlan gyűjtemény, mivel a daoizmus története során mindvégig újabb szövegeket adtak hozzá.

Első változatát az i. sz. 5. században, a hivatalosan elfogadott változatát pedig a 15. században állították össze, majd a 17. században ellátták még egy függelékkel. Úgy 1400 szövegből áll, és a daoizmus történetének mindegyik jelentős időszakából és irányzatából tartalmaz írásokat.

Népszerű tévhit

A daoizmus azzal vette kezdetét, hogy i. sz. 142-ben Laojun (Lao úr) kinyilatkozatásban részesítette Zhang Daolinget. Ez volt a tianshi (mennyei mesterek) mozgalom kezdete.

Tájékozott nézet

Bár a tianshi mozgalom fontos szerepet töltött be a daoizmus mint szervezett vallásos hagyomány létrehozásában, és az egyik legfontosabb mozgalom a daoizmus történetében, már a mennyei mesterek előtt is léteztek daoista gyakorlók és közösségek. Mi több, nem mindegyik későbbi daoista mozgalom Zhang Daolinget és a mennyei mestereket ismerte el hagyománya forrásaként.

Népszerű tévhit

A daoisták vagy dao-isták azok, akik a daót szeretik és együtt haladnak az áramlással.

Tájékozott nézet

Daoista nézőpontból a vallásos elkötelezettségnek és hívői státusznak különféle fajtái léteznek, melyek különböző fokú elköteleződést és felelősséget vonnak maguk után. A daoista hagyomány mindenekelőtt felszentelt papokból és szerzetesi közösségekből, valamint világi támogatókból áll. Az átadási vonal és a felszentelés a daoista öntudat és vallásos hovatartozás elsődleges ismertetője.

Mindez daoista tanítók és egy daoista közösség öregjei által vezetett képzést igényel, formális elköteleződéssel a daoista vallásos közösség és hagyomány felé. Eszerint különbséget tehetünk daoista gyakorlók és a daoizmussal rokonszenvezők között. A nyugati daoizmus esetében a szellemi kisajátítás és tőkésítés különféle formáira is találni példát.

Népszerű tévhit

A yin-yangon 陰陽, öt elemen (wuxing 五行) és qin氣 (ch’i) alapuló megfeleltetéses kozmológia daoista.

Tájékozott nézet

Ezek az eszmék nem daoisták. Leginkább a „hagyományos kínai kozmológia” és a „hagyományos kínai világkép” részeként foghatjuk fel őket. Az újkor előtti Kínában ezek az eszmék alkották az összkínai világkép alapját. A kínai kultúra más vetületeihez hasonlóan az alapvető daoista világképben is helyet kaptak. Ezért eredetét vagy lényegét tekintve a megfeleltetésen alapuló kozmológia nem daoista.

Népszerű tévhit

A kínai gyógyászat daoista, és/vagy létezik a kínai gyógyászatnak egy bizonyos, „daoista gyógyászatnak” nevezett fajtája.

Tájékozott nézet

A kínai gyógyászat nem daoista. Ez a téves meghatározás és a „daoista gyógyászat” kitalációja leggyakrabban a megfeleltetésen alapuló kozmológia (lásd fent) és a daoizmus téves összekapcsolásából ered. A hagyományos kínai gyógyászat (HKGy) valójában a kínai gyógyászat újkori változata, melyet a kínai kommunista kormány hozott létre, és hatással volt rá a biomedicina és a nyugati tudományos világkép.

A hagyományos kínai gyógyászatot tekintve van némi átfedés a két hagyomány [a gyógyászat és a taoizmus] között, ez a téma azonban kevéssé kutatott. Azt azonban tudjuk, hogy olyan daoisták, mint Ge Hong, Sun Simiao és Tao Hongjing sok mindennel hozzájárult a kínai gyógyászathoz. Mindhárman daoisták voltak, és emellett Sun, valamint Tao gyakorló orvos is volt.

Népszerű tévhit

A fengshui 風水 (szó szerint „szél és víz”) vagy kínai földjóslás (geomancia) daoista.

Tájékozott nézet

A fengshui nem daoista. A megfeleltetésen alapuló kozmológiához hasonlóan leghelyesebben a „hagyományos kínai kultúra” részeként fogható fel. Bár egyes daoisták a kínai történelem során alkalmazták a fengshuit, eredetét vagy lényegét tekintve nem daoista. A fengshui használata ezért nem von magával daoista vallásos elköteleződést vagy öntudatot.

Népszerű tévhit

A qigong 氣功 (ch’i-kung, qi gyakorlatok) daoista.

Tájékozott nézet

A qigong nem daoista. A qigong egy újkori kínai egészségjavító, -megőrző és hosszú élethez hozzásegítő mozgalomra utal, melynek célja a nemzetépítés. Egyesíti a hagyományos kínai egészségjavító és -megőrző, valamint hosszú életet célzó gyakorlatokat a mai kínai érdekekkel és a nyugati tudományos világképpel.

Néhányuk a korai daoista yangsheng 養生 (az élet táplálása) gyakorlatokból ered. Ugyanakkor sokféle qigong létezik, köztük buddhista, daoista, gyógyászati és harci. A legtöbb daoista qigong magában foglal benső alkímiai (neidan 内丹) módszereket is.

Népszerű tévhit

A szexuális jóga, beleértve a többszörös orgazmusra törekvést, valamint a szexuális vámpírizmust, daoista.

Tájékozott nézet

A nemiség daoizmusban betöltött szerepe összetett. A „szexuális daoista gyakorlatokként” azonosított módszerek legtöbbje nem daoista közegből ered, különösen a császári udvar köreiből.

Bár egyes daoisták gyakoroltak „párban” vagy folytattak „társsal végzett gyakorlást”, melyre gyakran utalnak „kettős művelésként”, a nemi egyesülés másfajta megközelítését alkalmazták. Mi több, az ilyenfajta gyakorlatok szinte mindig alkímiai átalakítások tágabb rendszerében fordultak elő, melyben a nemi erő finomítása előkészítő és alapozó lépés volt.

Népszerű tévhit

A taiji quan 太極拳 (tai-chi ch’üan, yin-yang harcművészet) daoista.

Tájékozott nézet

A taiji quan nem daoista, hanem kínai harcművészet. A bagua zhanghoz 八卦掌 (nyolc trigram tenyér) és a xingyi quanhoz 形意拳 (forma-szándék harcművészet) hasonlatosan nem daoista körökből ered, és nemzetépítést célzó kínai reakció volt. Bár egyes daoisták gyakorolnak taiji quant, a taiji quan gyakorlásától nem lesz senki daoista. Mindenekelőtt egy harcművészet, mely eredetét és lényegét tekintve nem daoista.

Népszerű tévhit

A taoista jóga, más néven flow jóga vagy yin jóga, daoista.

Tájékozott nézet

A „taoista jóga” téves megnevezés, egy elhibázott kategória, melynek semmi köze Kínában honos rendszerekhez. A jóga szanszkrit szakkifejezés és az istenivel való egyesülést (yuj) célzó, Indiában honos gyakorlatokra utal.

A legtöbb úgynevezett „taoista jóga” módosított hatha jóga vagy kínai wushu 武術 (harcművészet) gyakorlatokból ered. A jelenlegi kutatások arra engednek következtetni, hogy az úgynevezett „taoista jógából” csak kevés vagy egyáltalán semennyi nem származik Kínában honos rendszerekből, a daoista daoyinből 導引 (szó szerint „vezetett nyújtás”) vagy benső alkímiából (neidan 内丹).

Népszerű tévhit

A Wudang-hegy 武當 a lágy vagy benső harcművészetek szülőhelye, mint például a taiji quan. Zhang Sanfeng, a Wudang-hegy védőszentje a taiji quan megalkotója.

Tájékozott nézet

A kínai „benső stílusú” (neijia 内家) harcművészetek nem daoisták és nem daoista közegből erednek. A jelenlegi kutatások arra engednek következtetni, hogy a Wudang stílusú harcművészetek a bagua zhang, a taiji quan és a xingyi quan újkori egységbe foglalását képviselik. Zhang Sanfeng áltörténeti alak.

Népszerű tévhit

A Yijing 易經 (I-ching, A változások könyve) daoista szöveg. Mivel a trigramok és a hexagramok belőle származnak, azok is daoista jelképek.

Tájékozott nézet

A Yijing 易經 (A változások könyve) nem daoista szöveg, mert megelőzi a különböző őshonos kulturális hagyományokat, mint a konfucianizmus és a daoizmus. A hagyományos kínai nézet szerint az „öt konfuciánus klasszikus” egyike.

A kínai történelem során egyes daoisták tanulmányozták a Yijing kozmológiáját, és jelképrendszerként alkalmazták trigramjait és hexagramjait, különösen a külső és a benső alkímiában. A Yijing, valamint hexagramjai és trigramjai iránti érdeklődéstől azonban nem lesz senki daoista.

Népszerű tévhit

A Daode jing (Tao-te-ching) Stephen Mitchell, Ursula LeGuin és más népszerűsítők által elkövetett fordításai pontosak, és közvetlen betekintést biztosítanak a daoizmus eredeti tanításaiba.

Tájékozott nézet

Az ilyen „fordítások” valójában ferdítések. Mitchell és LeGuin például nem ismeri a klasszikus kínai nyelvet. Mi több, az ilyen népszerű nyugati kulturális termékek pont azért olyan népszerűek, mert kihagyják a szöveg összes, kínai kultúrkörre jellemző és vallásos vetületét. A daoista szentiratokat (jing 經) klasszikus kínai nyelven írták. Eredetükről, természetükről és jelentésükről különféle daoista nézetek léteznek.

Népszerű tévhit

Az olyan népszerű kiadványok, mint a Micimackó és a Tao (Benjamin Hoff), valamint a Change Your Thoughts and Living the Wisdom of the Tao (Változtasd meg a gondolataidat és éld a tao bölcsességét; Wayne Dyer) pontos betekintést nyújtanak a daoista hitvilágba és eszmékbe.

Tájékozott nézet

Az ilyen műveknek nincs helye a daoizmus komoly tanulmányozásában és pontos megértésében. A populáris nyugati kultúra, a New Age szellemiség, valamint az önsegítő és népszerű lélektan részét képezik.

A „szellemi kapitalizmushoz” és egy újfajta alternatív szellemiséghez tartoznak, melyet „népszerű nyugati taoizmusként” (Popular Western Taoism, PWT) értelmezhetünk leghelyesebben – a taoizmus ebben az esetben „t”-vel szedve és ejtve. Ennek a mozgalomnak kevés vagy semennyi köze sincs ahhoz a vallásos hagyományhoz, amely a daoizmus.

 

További olvasmányok

Lásd az eredeti cikk végén.

 

*[Az amerikai és a magyar egyetemi beosztásokat a következőképpen feleltettük meg egymásnak: assistant professor – tanársegéd; associate professor – adjunktus; professor (tenured) – docens; (full) professor – egyetemi tanár a ford.]

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/tevhitek-daoizmusrol (2014. 05. 26.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza

Körkörös időszemlélet, örök visszatérés, időtlenség, halhatatlanság

Mircea Eliade munkásságára már korábban is utaltunk (lásd a Profán időtartam és szent idő című bejegyzésünket), és most ismét a Mester világos és tiszta gondolatmenetét hívjuk segítségül, hogy megvilágítsa nekünk, hogyan függ össze az időbe vetettség és az időtlenség a régi ember világképében.

Idézet következik, melyet – igazodva a digitális formátumhoz – a könnyebb befogadhatóság érdekében több bekezdésre tördeltünk és kiemelésekkel láttunk el. Néhány megjegyzést is fűztünk az idézett részlethez, hogy jelezzük a taoista benső alkímiai párhuzamokat vagy hogy tisztázzunk bizonyos kulcsszavakat. Ezeket szögletes zárójelbe írva „a szerk.” utótaggal láttunk el:

Ha a „holdszerűségből” indulunk ki, az egyén halála és az emberiség időszakos pusztulása szükséges, amiként szükséges a három sötét éjszaka is az újhold „születése” előtt. Az egyén és az emberiség halála szükséges megújulásukhoz.

Minden forma szenved, puszta létezésénél fogva, következésképpen idővel veszít életerejéből, majd kimerül. Ahhoz, hogy visszanyerje életerejét, feltétlenül vissza kell térnie a formátlanba, legalább egy rövid pillanatra vissza kell jutnia az őseredeti egységbe, ahonnan származik.[1]


[1] [Vesd össze a taoista alkímia azon eszményével, hogy éjfélkor/újholdkor/a téli napfordulókor, azaz a legnagyobb sötétségben lehet fellelni a tiszta yang (chunyang 純陽) szikráját, amit a kan 坎 ☵ középső vonala jelképez, és így lehet visszatérni az eredetbe, a megnevezhetetlen létbe, az állandóságba – a szerk.]

 

Másként szólva vissza kéli térnie a „káoszba” (a mindenség szintjén), az „orgiába” (a társadalom szintjén), a „sötétségbe” (a magnak), a „vízbe” (az egyénnek alámerítés révén, a történelemnek Atlantisz sorsa révén) és így tovább.

Elmondhatjuk továbbá, hogy a holddal kapcsolatos eme kozmikus és mitikus felfogásokat áthatja az elmúlt dolgok ciklikus újramegjelenésének gondolata, röviden az örök visszatérés mítosza.

E ponton újfent azon archetipikus[2] cselekedet ismétlésének motívumával találkozunk, amelyet minden szintre – a kozmikusra, a biológiaira, a történelmire és az emberire – kivetítenek.


[2] [Eliade a következő jelentéstartományban használja az ’archetípus’ szót: „Könyvemben a »mintakép«, »paradigma« és »archetípus»« kifejezést használom annak a különleges ténynek a hangsúlyozására, hogy a hagyományos társadalomban élő ember, hite szerint, az idők kezdetén kinyilatkoztatásokban kapta intézményeinek mintáit és viselkedésének különböző szabályait, ezeket tehát emberfölötti és »transzcendens« eredetűnek tekintette. Az »archetípus« szót használva elfelejtettem leszögezni, hogy nem a C. G. Jung professzor által leírt archetípusokra gondolok” (idézett mű 10–11. oldala). Vesd össze a kínai kultúrhősökkel, például a Sárga Császárrala szerk.]

 

Ám ebben az összefüggésben ugyancsak felfedezhetjük, hogy a minden szinten és minden egyes új „születéskor” megújuló idő: körkörös. Az örök visszatérés mítoszából tehát olyan lételmélet sejlik ki, amelyben az idő, a keletkezés nem hat bomlasztóan.

Amiként a görögség is az örök visszatérés mítoszával oltotta metafizikai szomját az „ontikusra” és az állandóra, ugyanúgy a primitív ember is ciklikus irányt adott az időnek, és így semmissé tette visszafordíthatatlanságát.

(A végtelen szemszögéből nézve ugyanis a dolgok mindig eredeti állapotukba térnek vissza, keletkezésük következésképp semmissé válik, és így még az is állítható, hogy a „világ nyugton áll”.)[3]


[3] Lásd: Henri-Charles Peuch kitűnő fejtegetését in: „Gnosis and Time”, in: Man and Time, New York and London, 1957, különösen 40–41. o.: „A görögök gondolkodását az érthetőség eszménye vezette, s így szerintük csak az lehetett valódi és teljes lét, amely önmagával azonos, örök és változatlan. Ilyenformán a mozgást és a változást a valóság alacsonyabb fokozatainak tartották, s bennük még a legjobb esetben is csak állandóságuk és folytonosságuk révén látták meg az azonosságot.

Hogy a dolgok megmaradjanak, ismételni kell őket, folyton-folyvást visszatérésre kell őket késztetni. S e körforgásban látták megnyilvánulni tökéletesen és a legközvetlenebbül a hierarchiák csúcsára helyezett végső mozdulatlanságot. A nevezetes platóni meghatározás úgy mondja, hogy az ég boltozatainak körforgása kormányozza és méri azt az időt, amely a mozdulatlan örökkévalóság mozgó képmása és körben forgó utánzója.

Következésképp a mindenség egésze, valamint keletkező és múló világunk ideje körben forogva határozatlan számú ciklusok egymásutánjában telik. Ennek során egyazon valóság jön létre, múlik el és keletkezik újra a megváltozhatatlan törvénynek és a meghatározott váltakozásoknak megfelelően. A lét egyazon summája megmarad; semmi sincs teremtve, és semmi sincs elvesztve.

Ráadásul a hanyatló antikvitás némely gondolkodója – a püthagoreusok, a sztoikusok és a platonisták – feltételezéseikben odáig mentek, hogy e ciklusokban, aiónokban vagy aevunokban, ugyanazok a helyzetek állnak elő, mint a korábbiakban álltak vagy a későbbiekben fognak állni – ad infinitum.

Egyedülálló esemény nincs; semmi nem történik csak egyszer (pl. Szókratész elítélése sem). Az éppen történő esemény már egyszer megtörtént és meg is fog történni újra, mindörökké. A kör megfordultával ugyanaz az ember tér vissza, aki már egyszer volt, és lesz újra. A mindenség ideje ismétlés és anaküklószisz, örök visszatérés.”

 

Kezdetüktől fogva a dolgok minden pillanatban újrakezdődnek. Egyetlen esemény sem visszafordíthatatlan, és egyetlen átalakulás sem végső. Bizonyos értelemben valóban elmondható, hogy semmi új nem történik a világon, mert minden egyes dolog ugyanazon őseredeti archetípusát ismétli.

Az archetipikus cselekedet kinyilvánításának mitikus pillanatát újra jelenvalóvá teszi az ismétlés, és ezzel a világot a kezdet egyazon hajnali fényében őrzi meg. Az idő csupán arra való, hogy a dolgok megjelenhessenek és létezzenek. A létezést végérvényesen nem befolyásolja, mert az idő maga is szüntelenül megújul.

Hegel szerint a természetben a dolgok örökké ismétlődnek, benne „nincs új a nap alatt”. Az eddigiekben bemutatottak az archaikus ember hasonló felfogásáról vallanak: számára minden örökkön-örökké ismétlődik, valóban semmi új nem történik a nap alatt.

Ám ez az ismétlődés értelmes, mert, amint az előző fejezetben láthattuk, egyedül úgy lesznek valósággá az események, hogy ismétlődnek, azaz mert archetípusukat – a példaadó eseményt – utánozzák. Az ismétlődés továbbá felfüggeszti az időt, de legalábbis csökkenti tartósan romboló hatását.

Ám Hegel megfigyelése más szempontból jelentős: ő ugyanis olyan történelemfilozófia megalkotásán fáradozott, amelyben a történelmi esemény, bár visszafordíthatatlan és önálló, mégis beilleszthető egyfajta nyitott dialektikába.

Szerinte a történelem „szabad” és mindig „új”, önmagát sohasem ismétli. Mégis alkalmazkodik a gondviselés terveihez, következésképpen van mintája (eszménye, amely mégiscsak minta) magában a szellem dialektikájában.

Az önmagát sohasem ismétlő történelemmel szembeállítja a dolgokat ad infinitum újrateremtő természetet. Azt azonban láthattuk már, hogy az emberiség igen hosszú időn át mindent latba vetett a történelem ellen. Az legyen-e hát következtetésünk, hogy az emberiség akkor még nem szakadt le a természetről, s annak csupán része volt?

„Igazában csak az állat ártatlan" – írja Hegel az Előadások a világtörténet filozófiájából elején. A primitív ember azonban nem mindig érezte ártatlannak magát, és időszakosan megvallva bűneit, igyekezett visszatérni az ártatlanság állapotába. Vajon ebben a megtisztulási szándékban valamiféle visszavágyódását kell látnunk az elvesztett állati lét paradicsomába?

A primitív ember ama vágyakozásában, hogy ne emlékezzék, hogy az időt ne jegyezze, hanem a létezés csupán egyik vonatkozásaként fogja fel, de ne engedje önmagába hatolni és tudatára átalakítóan hatni, vajon nem azt kellene inkább látnunk, hogy szomjazik az „ontikus” iránt, hogy akarja a létezést, és hogy úgy akar létezni, mint az archetipikus lények, akiknek cselekedeteit nap mint nap ismétli?

A kérdés, természetesen, döntő fontosságú, és néhány sorban nem is remélhetjük kimerítő taglalását. Annyit azonban okunk van feltételezni, hogy a primitív embernek az elveszett paradicsomba való visszavágyódása egyáltalán nem az „állati lét paradicsoma” iránti nosztalgia.

Éppen ellenkezőleg, mindaz, amit a paradicsomi lét mitikus emlékeiről tudunk, az üdvösségben élő és lelki javakban bővelkedő eszményi emberiségnek olyan képével szembesít bennünket, amelyet a „bűnbeesett ember” jelenvaló állapotában soha nem tud megvalósítani.

Megannyi nép mítosza beszél arról a rég elmúlt korszakról, amikor az ember még nem ismerte sem a halált, sem a szenvedést, sem pedig a verejtékes munkát, és kedvére válogathatott a bőség szarujából.

In illo tempore az istenek alászálltak a földre és az emberekkel elvegyültek, az ember pedig könnyűszerrel felmehetett a mennyekbe. Valamely rituális hiba folytán azonban a mennyország és a föld kapcsolata megszakadt, s az istenek visszahúzódtak a legfelső mennyekbe. Azóta az emberek fáradságos munkával jutnak élelmükhöz, azóta már nem halhatatlanok.[4]


[4] [Ide kívánkozik egy kiszólás azon kedves gyakorlótársaknak, akik folyton azzal érvelnek, hogy „minden a daóból jött létre, ezért minden rendben van, nem kell semmit csinálni”. Nos, lehet, hogy így van, viszont a jelenlegi időbe vetett állapotunkban nem ezt tapasztaljuk, ezért mégis csak kell valamit csinálni. Például alkímiai átalakításokat végezni – a szerk.]

 

Valószínűnek látszik tehát, hogy a hagyományos társadalomban élő ember történelemellenessége, önnön létének az archetípusok végeláthatatlan ismétlésére való korlátozása arra vall, hogy szomjúhozik a valóságra, és retteg, hogy a profán létezés értelmetlenségébe merülve elveszti önmagát.

A lényegen egyáltalán nem változtat, hogy mi azokat a képeket és mintákat, amelyekkel a primitív ember kifejezi a „valóságot”, együgyűnek vagy éppen értelmetlennek tartjuk.

A primitív ember viselkedése igenis mély értelemről tesz bizonyságot: a végső valóságba vetett hit vezérli a profán világ „valótlanságaival” szemben, amely végeredményben nem is alkot „világot”, mert maga a par excellence „valótlan”, a nem teremtett, a nem létező: a semmi.

Mindezek alapján joggal beszélhetünk archaikus lételméletről, melynek figyelembevételével megérthetjük – ahelyett, hogy megvetőn elutasítanánk – a primitív világ akár legkülönösebb magatartásformáit is. Ezek végső soron a primitív ember ama elszánt igyekezetéből származnak, hogy a létezéssel való kapcsolata soha ne szakadjon meg.

Forrás:

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza (Európa Kiadó, Budapest, 1998), 132–137. o.

Ezt a kiváló művet természetesen teljes egészében ajánljuk olvasásra.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/mircea-eliade-az-orok-visszateres-mitosza (2014. 05. 24.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A kozmikus alkímiai világkép – gyakorlat

III. rész, 3. szakasz:
A testre rávetített kozmikus taoista alkímiai világkép gyakorlati alkalmazása (benső alkímia)

Előző cikkünkben a kozmikus taoista világképet megfeleltettük az emberi test egyes területeinek és ezzel eljutottunk a taoista benső alkímiához. Most mindezt lefordítjuk a testi gyakorlatok nyelvére.

Az első mondatunkból természetesen következik, hogy bármilyen gyakorlat megkezdése előtt ajánlott megismerni a mögöttes világképet, melybe a módszertan beleágyazódik. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további (a mögöttes világképet feltáró) részeit megtalálja itt.

Az alaphelyzet

Ahogy azt a létesülést taglaló előző részekben már kifejtettük, jelenlegi létállapotunkat az egymással állandó kölcsönhatásban álló yin-yang 陰陽 jellemzi, amit a taoista alkímiában a kan 坎 ☵ és a li 離 ☲ jósjelekkel (gua 卦) szoktak ábrázolni (1. ábra).

1. ábra. Az alaphelyzet és az átalakítás elkezdése

A megfeleltetésen alapuló kínai világkép szerint a létesülés különféle síkjainak minőségei kapcsolatban vannak egymással. E világképpel összehangban a taoista benső alkímiában is társításokkal és megfeleltetésekkel találkozhatunk. A yinben rejlő yang, a kan ☵ felel meg például

  • a Holdnak,
  • a víznek,
  • a vesének,
  • az alhasnak, valamint az alkímiai jelképek közül
  • az ólomnak és
  • a tigrisnek.

A yangban rejlő yin, li ☲ felel meg például

  • a Napnak,
  • a tűznek,
  • a szívnek,
  • a szívtájéknak/fejnek, valamint az alkímiai jelképek közül
  • a higanynak és
  • a sárkánynak.

Természetesen mindegyik jelképhez sokkal több társítást lehetne még felsorolni, de számunkra most a leggyakoribbak is elegendőek.

Ahogy azt korábban már többször említettük, az alkímia átalakításra törekszik, ezért a jelnlegi létállapoton változtatni szeretne. Tehát nem „elégedett” az ember jelenlegi alapállapotával, hanem azt meg akarja változtatni. Ebből következik, hogy valamit csinálni, valamin változtatni kell. Mégpedig:

1. lépés: alhasi légzés

A taoista benső alkímia első átalakító gyakorlata az alhasi (vagy hasi) légzés, mely felülről (a szívből vagy a fejből) leviszi a figyelmet és a tüzet az alhasba (1. ábra). Az összes benső alkímiai gyakorlathoz hasonlóan az alhasi légzés is 3 szinten fejti ki hatását (vagy másként fogalmazva, az összes benső alkímiai gyakorlathoz hasonlóan a hasi légzést is 3 szinten kell egyszerre működésbe hozni):

  • testi szinten (jing 精): a légzéssel együtt az alhasunk kiterjed, a rekeszizom lefelé nyomódik és jótékonyan masszírozza belső szerveinket,
  • légzés szintjén (qi 氣): a tüdőlebeny alsó részébe, mélyen, egyenletesen, lassan lélegzünk,
  • szellemi szinten (shen 神): tisztában vagyunk a gyakorlat céljával, előfeltételeivel, visszaigazoló jeleivel, tudjuk hogy miért végezzük, illetve a figyelmünket összeszedetten az alhasi területre irányítjuk.

Visszaigazoló jelek:

  • testi szinten (jing 精): az alhas területén hő gerjed fel,
  • légzés szintjén (qi 氣): légzésünk megnyugszik, elmélyül,
  • szellemi szinten (shen 神): megnyugszunk, összeszedett elmeállapotot tapasztalunk.

Természetesen erről az egyszerű gyakorlatról oldalakat lehetne írni (a gyakorlás körülményeiről, megfelelő időszakairól és irányáról, a megfelelő öltözetről, a helyes testtartásról, a szorzókról, azaz hány másodperc alatt érdemes ki- és belélegezni, a gát használatáról, a szemtartásról stb.), vagy érinteni lehetne még a hasi légzés különféle fajtáit, például a fordított vagy a teknősbéka légzést is.

Három okból azonban mindettől eltekintünk:

1. Gyakorlatokat emberektől ajánlott tanulni, nem pedig blogokról vagy éppen könyvekből. Ha valaki energiagyakorlatokat szeretne elsajátítani, keressen egy oktatót vagy egy csoportot és ne saját kútfőből dolgozzon.

2. Cikksorozatunk elsődleges célja a gyakorlatok mögött meghúzódó világkép bemutatása és nem maguknak a gyakorlatoknak a taglalása (mivel rengeteg gyakorlati kézikönyvet kapni, viszont a mögöttes látásmódot sokkal kevesebben és ritkábban tárgyalják).

3. A hasi légzés gyakorlatát rengetegen leírták már, tőlünk sokkal tapasztaltabb gyakorók is. Elég csak például dr. Yang Jwing-Ming vonatkozó könyveit megtekinteni.

2. és 3. lépés: a valódi összetevők kicserélődése

Az alhasi légzéssel tehát változást érünk el (eszményi esetben mindhárom szinten, de lehet hogy csak az egyiken vagy a másikon), és segítségével megkísérelünk létállapotunkban átalakítást végrehajtani (2. ábra). A fő irányelvek a következők:

2. ábra. A valódi ólom és a valódi higany kicserélődése, a kipárlások

1. A szándék és a megértés a legfontosabb: a művelés azon a szinten fog maradandó eredményeket létrehozni, amelyikre a szándékunk és a megértésünk irányul. Ha testi szinten értettük meg a gyakorlatot, testi eredményeket kapunk, ha szellemi felismerésre/megvalósításra törekszünk, azt kapjuk (eszményi esetben).

Kósza élmények természetesen létrejöhetnek más szinten is, mint amire megértésünk kiterjed, viszont azok megtartásához vagy pusztán a felismerésükhöz elengedhetetlen a megértés a szándék. Talán egy példázat segít érzékeltetni a szándék és a cél tisztánlátásának fontosságát: célbalövéskor el tudunk-e úgy találni egy célt, hogy nem tudjuk, mi a cél?

2. Valódi ólmot használjunk ólom helyett: az ólom és a higany (a kan és a li trigram, azaz három vonalból álló jel) nyers, világi összetevő, az alkímia azonban a benső vonalaikat szeretné felhasználni, melyek az evilágban rejtőző világon túlit (a szentet) jelképezik.

3. A végső anyag és a kiindulási anyag azonos (ultima materia est prima materia): a folyamat alulról indul, a benső yang vonallal, mert csak és kizárólag a tiszta yang (chunyang 純陽) szikrájával lehet visszajutni a tiszta yangba.

Az első kipárlás

Megjegyzés: A kicserélődést (alkímiai nyelven a kipárlásokat) az alábbiakban folyamatként, egymásra következő lépésenként mutatjuk be, az sem zárható ki azonban, hogy egyidejűleg mennek végbe.

Az alhasi légzéssel felszított tűz kipárolja a kanból (vagy vízből, ólomból, tigrisből) a benső összetevőjét, melynek ismét több neve van:

  • valódi ólom,
  • fehér tigris,
  • a vese tüze,
  • fém.

Ez a tiszta párlat (engedve yang természetének) elkezd fölfelé emelkedni, majd felérve a szívhez (vagy a fejhez) kipárolja a liből (vagy tűzből, higanyból, sárkányból) annak benső összetevőjét, melynek nevei:

  • valódi higany,
  • zöld sárkány,
  • a szív folyadéka/vize,
  • fa.

Ez a tiszta párlat (engedve yin természetének) elkezd lefelé süllyedni, majd elérve az alhashoz kitölti a kan üresen hagyott benső részét.

3. ábra. A végeredmény: Ég és Föld, teremtő és befogadó

Végeredmény

A benső vonalak kicserélődésével visszatérünk a Kettő létállapotába, melynek nevei:

  • Ég (tian 天) és Föld (di 地),
  • teremtő ☰ (qian 乾) és befogadó ☷ (kun 坤),
  • valódi yang (zhenyang 真陽) és valódi yin (zhenyin 真陰).

Fontos megemlítenünk, hogy az ebben az állapotban megtapasztalt yin és yang nem lényegében különbözik a kiindulási állapotban tapasztalt yintől és yangtól. Amiben eltérnek, az a viszonyuk egymáshoz:

  • A kiindulása állapotban (a Három szintjén) egymással folytonos kölcsönhatásban vannak, állandóan egymásba alakulnak, mozognak, áramlanak.
  • A két kipárlás utáni állapotban (a Kettő szintjén) egymástól „eltávolodva” mégis egymást kiegészítve, nyugodtan és mozdulatlanul, de mozgásra készen állnak párban.

Quo vadis (merre tartasz) alkímia?

Az alkímiai művelés természetesen még folytatódik, hiszen még csak a Kettő szintjén járunk, cikksorozatunk azonban most véget ér. Kitartó Olvasóinknak megköszönjük megtisztelő figyelmét, reméljük bejegyzéseinkre szánt perceiket nem elfecsérelt időként tartják számon, és értékes (vagy legalább érdekes) gondolatokkal gazdagodtak.

Előttünk áll még az Egy, majd a megnevezhetetlen dao 道, a tiszta yang birodalma, vagy ahogy Hamlet fogalmaz, „a nem ismert tartomány, / Melyből nem tér meg utazó” (III./1. Arany János fordítása).

Ezen létsíkok felfedezése és bebarangolása egyelőre még várat magára, de ahogy a sorozat végén, a legizgalmasabb jelenetnél, itt is feltűnik a felirat: Folytatása következik. Hogy mikor, még nem tudjuk, de reméljük hamarosan!

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/kozmikus-alkimiai-vilagkep-gyakorlat (2014. 05. 12.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A kozmikus alkímiai világkép és az emberi test

III. rész, 2. szakasz:
A kozmikus taoista alkímiai világkép rávetítése az emberi testre

Előző cikkünkben áttekintettük a kozmikus taoista világképet, most pedig ezt a világképet rávetítjük az emberi testre, eljutva ezzel a taoista benső alkímiához. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

1. ábra. A kozmikus taoista világkép és az emberi test megfeleltetése.
A kép forrása
megtalálható itt.

A lefelé irányuló nyíl a tiszta yang (chunyang 純陽) útját jelöli, melyet alászálló mozgás, megszilárdulás, elsötétülés és a fény elrejtőzése jellemez. A fölfelé mutató nyíl a megfordítást jelöli, mely a módszerként szolgáló szemléletmódot írja le (ahogy előző cikkünkben is felhívtuk rá a figyelmet, a számok nem mennyiségeket, hanem minőségeket jelölnek, ezért ne tessék fennakadni azon, hogy a daót nullával jelöljük):

A lét (dao )

  • A mindenségben a tiszta yang (chunyang 純陽) avagy a megnevezhetetlen.
  • Az emberi testre vetítve a fej fölötti „másik ember” a megnevezhetetlen dao (a lét) jelképes ábrázolása (és nyilván nem a fej fölötti tényleges üres tér). Ez a „lény” visz túl a létezésen, az alkimista „vele” azonosítja földi létezését és így válik halhatatlanná.

Az egy

  • A mindenségben a dao ereje (de 德), melyet állandó fény jellemez.
  • Az emberi testre vetítve a fej (vagy pontosabban a homlok közepe) a fölső elixírmező (shang dantian 上丹田) területe és a szellem (shen 神) lakhelye, egyben az értelem vagy az isteni fény (shenming 神明) helye is.

A kettő

  • A mindenségben a valódi yang (zhenyang 真陽) és a valódi yin (zhenyin 真陰).
  • Az emberi testre vetítve a mellkas közepe, a középső elixírmező (zhong dantian 中丹田) területe és a pára (qi 氣) lakhelye.

A három

  • A mindenségben yang 陽 a yinben 陰, a sötét anyag benne a fényszikrával (és ennek fordítottja).
  • Az emberi testre vetítve az alhas (a köldök és a nemi szervek közötti rész) és az alsó elixírmező (xia dantian 下丹田) területe és a lényeg (jing 精) lakhelye.

A tízezer létező (wanwu 萬物)

  • A mindenségben a jelenségek és létezők világa.
  • Az emberi testre vetítve a nemi szervek és a testi létesülés területe.

Az alászálló mozgás jellemzője

A tiszta yang megjelenése során nem esik át sem mennyiségi, sem minőségi változáson, hiszen meghaladja ezeket a kategóriákat. Miben térnek el akkor az egyes szintek? Abban, hogy az adott szinten a tiszta yangot milyen viszonyrendszerben találjuk meg (2. ábra):

  • a három szintjén: elrejtőzve a yinben,
  • a kettő szintjén: a valódi yinnel párban,
  • az egy szintjén: önmagában, már ellentétpár nélkül,
  • a lét szintjén: megnevezhetetlenül.

2. ábra. Az alászálló, megszilárduló és elrejtőző fény útja, amit a folytonos vonal jelképez.

Következtetések

A megfordítás elsősorban nem a gyakorlati megfordítást jelenti (lásd a jing kiáramlásának visszafordítását), hanem legelsősorban szemléletmódunk és világképünk megváltoztatását, megfordítását. Ezt pedig a bölcselet (filozófia), az elmélkedés és az eszmecsere segítségével érhetjük el. A szemléletmód szolgáltatja ezért a módszert, és a tényleges gyakorlatok annak csak a következményei.

Minden kínai tipológiára (pl. öt hajtóerő wuxing 五行, nyolc jósjel bagua 八卦) épülő módszer mögött ez a világkép áll, ezért a kozmológiai háttér ismerete és megértése nélkül a tipológiák módszerszintű alkalmazása nem vezethet el a fent vázolt folyamat végéig/kezdetéig.

Az alászálló mozgás következményei

Az alászálló mozgás jelenlegi létállapotunkra is fényt deríthet: jelenleg az alászálló folyamat végén járunk (hiszen a tízezer létező világában vagyunk), a megfelelés elve szerint ez az alhasi tájék uralmát, aktivitását jelenti:

  • alhas, belek: az (el)emésztés szakasza, azaz fogyasztás, habzsolás, dőzsölés, majd az ürítés szakasza (végbél, húgyutak), illetve
  • a nemi szervek: szexualitás, nemzés, kreativitás, alkotás, külvilágban való teremtés.

Azaz fogyasztás és szexualitás: világunk uralkodó mozgatórugói. A megszilárdulásból és a fény elrejtőzéséből adódóan a fogyasztás, a szexualitás/alkotás/teremtés a benső szellemi világról a külső, anyagi világra tevődik át.

A felszálló mozgás

A felvázolt alkímiai világképben benne foglaltatik az útmutatás a fennálló helyzetből való kijutásra is: a lefelé törekvő irányultságot vissza kell fordítani. Ehhez meg kell találni az anyagban rejtőző tiszta yang szikráját, majd fel kell gerjeszteni és művelni. Ennek gyakorlatát tekintjük át nagy vonalakban a következő részben.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/kozmikus-alkimiai-vilagkep-es-az-ember... (2014. 05. 05.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A kínai nevek fajtái

A kínai nevek fajtái

Az alábbi idézet forrása Salát Gergely: A régi Kína története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009) című kötetének 22. oldala (illetve a Wikipedián is olvasható). A könyvet természetesen teljes egészében ajánljuk elolvasásra, címével ellentétben Kína történetét egészen 1911-ig, a császári korszak végéig tárgyalja.

Idomulva a számítógépes képernyő támasztotta körülményekhez a könnyebb olvashatóság érdekében a részletet az eredetinél több bekezdésre tördeltük, és félkövér kiemelésekkel, valamint aláhúzásokkal láttuk el. A dőlt betűs szedés az eredeti mű sajátja.

Az idézet kezdete:

Névadás

Kínában a családnevek és utónevek rendszere nagyjából a Hadakozó fejedelemségek korára (Kr. e. 5–3. sz.) alakult ki, korábban csak az arisztokratáknak volt nemzetség- vagy családnevük.

A kínaiban a családnév (xing 姓) megelőzi az utónevet (ming 名), csakúgy, mint a magyarban. A xing általában egyszótagos, de létezik néhány kétszótagos családnév is (pl. Sima 司馬, Zhuge 諸葛, Ouyang 歐陽).

Családnévből nincs használatban túl sok: jelenleg a száz leggyakoribb xing valamelyikét viseli a kínaiak 85%-a, s ezen belül is van néhány rendkívül elterjedt: a szárazföldi Kínában lakó hanok 7,9%-a Li 李, 7,4%-a Wang 王, 7,1%-a Zhang 張, s nem sokkal kevesebb a Liu 劉, a Chen 陳 és a Yang 楊 sem. A családnév apáról fiúra öröklődik, s a feleségek általában nem veszik fel férjük nevét.

Az utónevek egy vagy két szótagból állnak, s kiválasztásuknál nincsenek megkötések, vagyis gyakorlatilag bármely jelentéssel bíró szó lehet utónév (tehát nincs egy olyan névlista vagy utónév könyv, amelyből a szülőknek választaniuk kellene). A lánygyermekek gyakran kapnak nőiességgel, szépséggel kapcsolatos nevet (pl. virágokét), a férfiak pedig férfiasságra, erőre, sikerre utalót.

A régi Kínában az elit tagjai életük során több nevet is viseltek. 20 éves korukban, felnőtté válásukkor a férfiak – általában két szótagból álló – „adott nevet” (zi 字) kaptak, innentől fogva eredeti utónevükön csak szüleik, idősebb rokonaik szólíthatták őket, a velük egyenrangúaknak az adott nevet volt illő használni (az embernek saját magára azonban utónevén kellett hivatkoznia).

Az adott név gyakran valamiképpen utalt az eredeti utónévre. A császárok utóneve névtabu alá esett, vagyis uralkodásuk alatt az uralkodók mingjében szereplő írásjegyeket tilos volt leírni; ugyanígy, a szülőtisztelő ember sosem írhatta le szülei utónevét.

Sok írástudó idővel felvett nevet (hao 號) is választott saját magának (vagy kapott másoktól), s például ezen a néven jelentette meg műveit. A felvett név általában az illető személyiségére, lakóhelyére, kedvtelésére stb. utalt. Mindezek mellett léteztek még ragadványnevek, diáknevek, szerzetesi nevek, írói nevek, tiszteleti nevek stb.

A kivételesen kiemelkedő személyiségek haláluk után – érdemeikre utaló – halotti nevet (shi 諡) is kaptak, amelyen az utókor emlegette őket, az életükben használt név helyett.

Az elhunyt uralkodóknak emellett még úgynevezett templomi nevet (miaohao 廟號) is adtak, amelyen a nekik bemutatott áldozatok során emlegették őket. A kéttagú templomi névben dinasztialapítóknál csaknem mindig szerepelt a zu 祖 („ősatya”), a további császároknál pedig a zong 宗 („ős”) írásjegy.

Manapság a család- és utóneveken kívül más neveket nemigen használnak, bár az írók gyakran jelentetik meg műveiket írói álnevükön. A múltban azonban a kínai névadási gyakorlat, mint láttuk, meglehetősen bonyolult volt, s egy személy számos különböző néven is szerepelhet a forrásokban.

A jelen jegyzetben mindenkit azon a nevén említünk, amelyet az utókor a leggyakrabban használ. Az uralkodóknál ez leggyakrabban a templomi név, illetve a Ming- és Qing-kori császároknál az uralkodási éra (lásd később) neve (nianhao 年號), ami szigorú értelemben ugyan nem számít névnek, de a gyakorlatban akként szokás használni.

Az idézet vége és a névtípusok áttekintése

 

  • családnév (xing 姓)
  • utónév (ming 名)
  • „adott név” (zi 字): 20 éves korukban, felnőtté válásukkor a férfiak általában két szótagból álló nevet kaptak
  • felvett név (hao 號): általában az illető személyiségére, lakóhelyére, kedvtelésére stb. utal
  • egyéb nevek: ragadványnevek, diáknevek, szerzetesi nevek, írói nevek, tiszteleti nevek stb.
  • halotti név (shi 諡): kivételesen kiemelkedő személyiségek haláluk után érdemeikre utaló nevet kaptak (ezen az utókor emlegette őket)
  • templomi név (miaohao 廟號): az elhunyt uralkodóknak adták, amelyen a nekik bemutatott áldozatok során emlegették őket, kéttagú templomi névben dinasztialapítóknál csaknem mindig szerepelt a zu 祖 („ősatya”), a további császároknál pedig a zong 宗 („ős”) írásjegy

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/kinai-nevek-fajtai (2014. 04. 19.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A kozmikus taoista világkép

III. rész, 1. szakasz:
A kozmikus taoista világkép

Előző cikkünkben összevetettük a taoizmust néhány más eszmerendszerrel, most pedig rátérünk a taoizmus alapjául szolgáló világképre.

Ez a rész szorosan kapcsolódik a taoizmus pozitív meghatározásához, annak tulajdonképpen a folytatása, ezért először azt ajánlott elolvasni. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

Mivel nem tudjuk elkerülni néhány idegen szó használatát, kezdjük a magyar jelentéseikkel (a szószármaztatások Tótfalusi István Magyar etimológiai nagyszótárából valók, betoldásainkat és kiegészítéseinket szögletes zárójelben mellékeljük):

kozmo-: ‹összetételek előtagjaként› ‘a világmindenségre’. Eredete a görög kozmosz ‘világmindenség’, [‘világegyetem, rendezett mindenség’].

kozmikus: ‘a világmindenségre vagy annak jelentős részére kiható’. Nemzetközi tudományos szakszavak a görög koszmosz (‘elrendezés, világrend, mindenség’), illetve koszmikosz (‘a világegyetemre vonatkozó’) nyomán, forrásuk a koszmeó (‘elrendez, igazgat’) ige.

kozmogónia: ‘a világ, a mindenség keletkezése’. Eredete a görög gonosz (‘származás, eredet’).

kozmológia: ‘a világmindenséggel mint egységes egésszel foglalkozó tudomány’. Eredete a görög logosz (‘vélemény, tanulmány’ [‘valamilyen tudás módszeres elrendezése, tudomány']).

A megnevezhetetlen lét mint a létezés alapja

Ismétlésként: a taoizmus tételezi a megnevezhetetlen daót, a mindenség forrásául szolgáló alaplétet. Ahogy azt korábbi bejegyzésünkben jeleztük, itt eltérünk a megszokott fordítói gyakorlattól, és a daót e kitüntetett jelentéstartományában nem útnak, hanem létnek fordítjuk. E megnevezhetetlen létre tett néhány utalás a Daode jingben 道德經:

1. szakasz (nyelvtani elemzése megtekinthető ebben a cikkünkben):

道可道,非常道。名可名,非常名。

A szakasz magyar fordítása, megtartva a forrásnyelv nyelvtani szerkezetét:

A lét, amit ki lehet mondani, nem azonos az állandó léttel.
A név, amit meg lehet nevezni, nem azonos az állandó névvel.

Gördülékenyebben fogalmazva, eltérve a forrásnyelv nyelvtani szerkezetétől:

A kimondható lét nem az állandó lét.
A megnevezhető név nem az állandó név.

25. szakasz:

有物混成,先天地生。

Van valami, ami a káoszból jött létre, korábbi az Ég és a Föld születésénél.

A wu 物 fő jelentése létező, dolog, jelenség. Mivel itt a létre utal, inkább valaminek fordítjuk.
A hun 混 elterjedt fordítása káosz, ami alatt rendszerint zűrzavart, összevisszaságot értünk. Ebben az esetben viszont (összhangban a görög szó eredeti jelentésével) arra az ősegységre utal, ami az elemek szétválását és így a létesülés folyamatát megelőzte/megelőzi.

A lét tehát megelőzi a világmindenség kialakulását, és mert megtartja megnevezhetetlen mivoltát, megmarad a létezésen és a nemlétezésen „kívülinek” (azaz transzcendens). A megnevezhetetlen lét ugyanakkor a létezésben is benne rejlő, hiszen erején (de 德) keresztül áthatja a mindenséget is (azaz immanens).

transzcendens: ‘érzékfölötti, a tapasztalatokon túli’. Bölcseleti szakszó, a latin transcendere (‘áthág, meghalad’) ige folyamatos melléknévi igeneve a trans- (‘át’) és scandere (‘hág, emelkedik’) elemekből.

immanens: ‘benne rejlő, természetéből következő’, ‘a tapasztalati világon túl nem mutató’. – immanencia: ‘az érzéki tapasztalat számára hozzáférhető jelenségek összessége, a transzcendencia ellentéte’. Bölcseleti szakszó a latin immanens, tkp. in-manens (‘benne maradó’) nyomán, in- (‘benne, belül’) és manere (‘marad’).

Ez utóbbi gondolat központi lesz az alkímiai taoizmusban, melynek egyik kulcsszava az isteni vagy szellemi fény (shenming 神明), ami a taoista alkímia rendszerében a tiszta yang (chunyang 純陽) szikrája (a tiszta yang a megnevezhetetlen dao alkímiai megfelelője). Erről Az aranyelixír útja című tanulmány vonatkozó fejezeteit tudjuk ajánlani.

Taoista kozmogónia és kozmológia

Nézzük, hogy ölt formát a megnevezhetetlen dao:

42. szakasz:

道生一,一生二,二生三,三生萬物。

A lét létrehozza az egyet, az egy létrehozza a kettőt, a kettő létrehozza a hármat, a három létrehozza a tízezer létezőt.

25. szakasz:

人法地,地法天,天法道,道法自然。

Az ember a Föld törvényeit követi, a Föld az Ég törvényeit követi, az Ég a lét törvényeit követi, a lét öntermészetének törvényeit követi.

A lét tehát egy törvényszerűség vagy rend szerint nyilvánul meg, ezért a daót ezen jelentéstartományában szokták „törvénynek” vagy „rendnek” is fordítani.

Itt hangsúlyozzuk, hogy a dao ezen jelentéstartományában nem a megnyilvánult természetet jelenti, hanem

  • elsősorban a létesülés rendjét és folyamatát;
  • másodsorban a természet törvényszerűségeit, azaz a megnyilvánult természet rejtett és mögöttes rendjét, vagy mondhatjuk, hogy a természet útját (ami az égi rendben, a bolygómozgásokban ölt testet).

Mindezekből következik, hogy létezik/létezhet az emberi cselekvési formáknak is rendje, ahogy az egyetemes törvénnyel összhangban a dolgokat végezni kell/lehet/érdemes annak érdekében, hogy a cselekvő visszajusson a lét állapotába – ahonnan ugye ez egész folyamat elindult.

  • A módszer tehát az, hogy a fenti rejtett törvényszerűségekkel összhangban kell végezni a dolgokat (ebben a tekintetben a dao tényleg az út, melyen járni kell).
  • Ezt a „járást” jelöli a nemcselekvés (wuwei 無爲) kifejezés, ami ennek fényében az együtt haladás a természet törvényeivel vagy rendjével. Tehát nem a megnyilvánult természettel, ahogy azt sokan tévesen hiszik, hanem annak törvényszerűségeivel, rendjével. És mindezt azért érdemes végezni, hogy az úton járó (a taoista) kapcsolatba kerüljön a megnevezhetetlen léttel.

A létesülés szintjei

Nézzük meg, hogy mit is takarnak a 42. szakaszban felvázolt szintek: „A lét létrehozza az egyet, az egy létrehozza a kettőt, a kettő létrehozza a hármat, a három létrehozza a tízezer létezőt.”

A létesülés szintjei a taoizmus szerint, a yin-yang széles körben ismert ábrázolásával egy képbe sűrítve, mely a fent idézett sorban tárgyalt folyamatot jeleníti meg.

Ugyanaz a folyamatábra, csak a yin-yangot kevésbé ismert módon jeleníti meg. A 3. szinten a fekete-fehér vonalak kívülről befelé haladva kiadják a kan 坎 ☵ és a li 離 ☲ jelet, az egymással elkeveredett yin-yang egyik szimbólumát.

A cikkben látható, a létesülés lépcsőfokait kozmikus jelképekkel szemléltető ábrázolások ihletéül szolgáló leírások és ábrák Fabrizio Pregadio két tanulmányában találhatóak: Az aranyelixír útja – 8. fejezet: A benső elixír és az ember és „The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi.

A lét (dao 道): mindennek forrása, oka

További megnevezése (mindkettőt főleg az alkímiai taoizmus használja):

  • chunyang 純陽: tiszta yang
  • xu 虛: üresség, űr, üres tér (Figyelem! Fordítása ellenére a xut nem szabad a fizikai, minket körülvevő térrel azonosítani, hiszen itt egyértelműen a megnevezhetetlen daóra utal, a tér-idő kettősség pedig a későbbi Ég ismérve. Lásd lejjebb.)

Az Egy: a léttől elválaszthatatlan, vele együtt járó erő

További megnevezései:

  • de 德: erő, hatóerő, erény, erély
  • wu 無: nemlétezés, nincs, semmi
  • wuji 無極: végtelen („ellentétek és végpontok nélküli állapot”)
  • qi 氣: pára
  • yuanqi 元氣 (főleg az alkímiai taoizmusban): eredendő pára
  • shenming 神明 (főleg az alkímiai taoizmusban): szellemi/isteni fény
  • mu 母: anya
  • shui 水: víz
  • hundun 混沌: őskáosz (mint korábban is jeleztük a káosz itt nem zűrzavart, hanem egységet jelent)
  • kozmikus jelképe: Sarkcsillag

A wu 無 (nemlétezés, nincs, semmi) valószínűleg némi magyarázatot igényel: a wu 無 nyelvtanilag a létige (you 有: van, birtokol) tagadó alakja (nem van, nem birtokol), vagy főnév előtt tagadószó (nincs); pl. a shan wu mu 山無木 mondat például annyit tesz, hogy „A hegy nem birtokol fát.” azaz „A hegyen nincs fa.”

A helyzet egyedi színezetét az adja, hogy itt egy, a lét által létrehozott minőséget jelöl. Tehát nevével és nyelvtani szerepével ellentétben nagyon is van, nagyon is létezik. Ebben a világképben tehát a „nincs is van”.

A Kettő: az eredendő pára két módosulata, még mielőtt elkeverednének egymással

További megnevezései:

  • you 有: létezés, van (az előbbi wu 無 párja, tehát a létige állító alakja)
  • huangji 皇極: a fenséges végpont(ok)
  • zhenyin 真陰 és zhenyang 真陽: valódi yin és valódi yang (de sokszor csak egyszerűen yin 陰 és yang 陽)[1]
  • qian 乾 ☰ és kun 坤 ☷: teremtő és befogadó
  • yuanjing 元精 és yuanshen 元神: eredendő lényeg és eredendő szellem (főleg a benső alkímiai taoizmusban)
  • kozmikus jelképe: tian 天 és di 地, azaz Ég és Föld

[1] Elterjedt magyarításaik: yin ’sötét, árnyékos, felhős’; yang ’fényes, világos, napos’. Mivel ebben a jelentéstartományukban egyik fordítás sem adja vissza a létesülési folyamatban betöltött szerepüket (hiszen ezen a létesülési szinten még nem jöttek létre azok a légköri viszonyok, melyekre a magyarítások utalnak), lehetséges, hogy ebben az esetben is érdemes eltávolodni az elterjedt fordítói gyakorlattól. Egyelőre ötletként rögzítem magamnak a yin ’lényegi alap’ (szubsztancia) és yang ’benső lényegiség’ (esszencia) magyarításait, melyek valamivel közelebb állnak a világot létrehozó erők szerepéhez.

Figyelem! A Kettő nem két különböző minőséget jelöl, ahogy azt gyakran értik, hanem ugyanannak a minőségnek a két módosulata (mint például a szilárd és a folyékony halmazállapotú víz). A taoista világkép tehát nem dualista (kettős), hanem monista (egységes).

Monád: ‘a világ egyedi és oszthatatlan szubsztanciája ‹Leibniz német filozófus szerint›’. Tudományos szakszó a görög monasz, monadosz (‘egység, egyedülvaló’) nyomán, ez a monosz (‘egyedüli’) származéka. A monasz az ókori görög filozófiában is jelentett atomszerű, de anyagtalan elemi egységet.

Duális: ‘kettős’, ‘‹nyelvtanban› kettős szám’. – dualista: ‘kettős berendezkedésű’. – dualizmus: ‘filozófiai tan, amely szerint az anyag és szellem két önálló független létező’. – dualisztikus: ‘a dualizmuson alapuló, kettős rendszerű, kételvű’. Nemzetközi szavak a dualis (‘kettős’) nyomán, ennek alapja a duo (‘kettő’) számnév.

A taoista kozmológiában idáig tart a korábbi Ég vagy Ég előtti (xiantian 先天) állapot, melynek ismérve, hogy megelőzi a tér és az idő szétválását, így időtlen. A hárommal lépünk át a későbbi Ég vagy Ég utáni (houtian 後天) állapotba, melyben a négy irány vagy égtáj (sifang 四方) képében megjelenik a tér, a négy időszak vagy évszak (sishi 四時) alakjában pedig az idő – ebben a kozmológiában a tér és az idő elválaszthatatlan egymástól, hiszen a térben mozgó égitestek jelölik az időszakokat is.

A Három: az egymással elkeveredett yin-yang

A 3 így jön ki: yin+yang+a keveredésük=három. További megnevezései:

  • taiji 太極: a hatalmas végpont(ok), a hatalmas végső
  • kan 坎 ☵ és li 離 ☲: mélység és kapaszkodó
  • ri 日 és yue 月: Nap és Hold

Ennek a létesülési szintnek talán a legfontosabb jellemvonása (ami központi fontossággal bír az alkímiai taoizmusban) az, hogy a yin és a yang lényege a vele ellentétes minőségben rejtőzik el. Ezt az felcserélődést szemléletesebben adják vissza a Yijing 易經 (A változás könyve) jelképei:

A létesülési folyamat a Yijing jelképeivel ábrázolva. A yin és a yang helycseréje a 2. és a 3. lépés között megy végbe, és a korábbi Ég, illetve a későbbi Ég közti választóvonalat jelenti. Ez a mozzanat központi jelentősségel bír majd az alkímiai taoizmusban.

A tízezer létező (wanwu 萬物): az előbbi lépés folyamatos ismétlődéséből létrejövő világ

Ez az egymással elkeveredő yin-yang világának jelképe. További elnevezései nem jutnak eszembe, de ha találkozom velük, majd frissítem az írást.

Összefoglalva

  • a „nulla”: a megnevezhetetlen dao,
  • az egy: az ősegység állapota,
  • a kettő: az egymással még el nem keveredett yin-yang,
  • a három: az egymással elkeveredett yin-yang, tehát ők ketten és az egyesülésük eredménye,
  • a tízezer: a yin-yang egyesülésének állandó ismétlődéséből létrejövő világ.

Kiegészítés

A felsorolt, elvont létesülést kiváltó és irányító erők fizikai megnyilvánulásai lehetnek a következők:

  • a „nulla”: a megnevezhetetlen dao láthatatlan,
  • az egy: a fény, mely átvilágít a „világköpenyen” és így minden fény forrása, elsősorban pedig a Sarkcsillag fényében testesül meg,
  • a kettő: az állócsillagok alkotta csillagképekben jelenik meg, melyek már elkülöníthetőek, viszont a földi világ szemszögéből még mozdulatlanok,
  • a három: a Nap és a Hold, melyek fénye a változás világát uralja és irányítja,
  • a tízezer létező: a földi létformák világa.

Összefoglaló ábrák

A fent vázolt folyamatot igyekeztünk az alábbi ábrákba összeszerkeszteni. Eredetiben (fektetett A4-es méretben, 300 dpi felbontásban) megtekintheti és letöltheti a kép alatti linkre kattintva.

A taoista kozmogónia és kozmológia folyamatábraként. Előnye, hogy ezen jól látszik a világot létrehozó és mozgató láthatatlan erők (pl. Teremtő és Befogadó), valamint azok látható megnyilvánulásai (pl. Ég és Föld) közti „szintkülönbség. A megtekintéshez és a letöltéshez kattintson ide.

 

A taoista kozmogónia és kozmológia körben ábrázolva. Előnye, hogy ezen jól látszik: semmi nem esik a megnevezhetetlen Lét hatókörén kívül. A megtekintéshez és a letöltéshez kattintson ide.

Figyelmeztetés: a számok nem mennyiségek, hanem minőségek!

Fontos rögzíteni, hogy a számok ebben a világképben elsősorban nem mennyiségeket, hanem minőségeket jelölnek. A három tehát nem azt jelenti, hogy „három darab valami” létezik, hanem hogy létezik a két alapminőség és a keveredésük. Így a hármat már egyből a tízezer követi, ami az egymással elkeveredett yin-yang világának jelképe.

Zárásként

Szeretnénk újfent rögzíteni, amit a taoizmus és más eszmerendszereket összehasonlító bejegyzés vonatkozó részeiben már megtettünk:

A taoizmus nem egy pszichologizált világképet vall

A taoizmus nem egy pszichologizált világképet vall, melyben az ember lelki/szellemi/tudati/elmei erői vetülnek ki és teremtik meg a „külső” világot, mely így önvalótól mentesen pusztán az emberi lélek/szellem/tudat/elme viszonylatában létező káprázat, hanem a világ és a világot létrehozó, majd fenntartó egyetemes erők a taoizmus világképe szerint ténylegesen léteznek.

Mi több, a sokféleség, a létezők világa sem az emberi lélek/szellem/tudat/elme osztályozó és megnevező képessége által jön létre. Tehát nem attól jön létre a sokféleség, hogy az ember tévesen azonosítja a korábbi Éghez tartozó önvalóját (isteni fényét shenming 神明) a későbbi Éghez tartozó vetületével (a testével), majd a kettősség állapotába vetve elkezdi megnevezni a körülötte levő világot, és ezáltal létrejönnek a tőle elkülönült létezők, jelenségek.

Nem így áll a dolog, nem állhat így a dolog, mert a fent nevezett létesülési folyamat a daóból kiindulva mindenképpen végbemegy és a tízezer létező világa mindenképpen kialakul, nem pusztán az emberi lélek/szellem/tudat/elme működésének függvényeként vagy következményeként.

A taoizmus bizonyos rendszerekkel össze nem egyeztethető szellemi célt kínál gyakorlójának

Fentiekből következik az is, hogy a taoizmus bizonyos rendszerekkel össze nem egyeztethető szellemi célt tűz ki és kínál gyakorlójának. Hiszen nagyon nem mindegy, hogy annak belátása és felismerése egy szellemi út és a hozzá kapcsolódó módszertan célja, hogy a világot ténylegesen létező erők alkotják, vagy annak, hogy a világ tulajdonképpen nem is létezik, csak közösen álmodjuk.

Hogy ki mit fogad el igazságnak és milyen cél felé veszi útját, az természetesen magánügy, az adott eszmerendszer alapvetéseinek tisztázása azonban már közügy, hiszen ha egyesek egymással ellentétes elveken nyugvó eszmerendszerek gyakorlatait végzik (ami nem ritka), akkor a legjobb esetben nem tesznek előrelépést útjukon, rosszabb esetben viszont meg is zavarodhatnak (sajnos erre is van példa).

Itt már csak visszautalunk összehasonlító cikkünk vonatkozó részére, amiben felhívtuk a figyelmet a buddhizmus és a taoizmus vizsgálódási hatóköre közti alapvető különbségre: előbbi az érző lény élményvilágát vizsgálja (abból is elsősorban a szenvedést), és abban igyekszik változást elérni, utóbbi (mint azt fönt is láthattuk), a világmindenség kialakulásáért és fennmaradásáért felelős erőket vizsgálja, majd ezen erőkbe helyezi bele az embert.

Ahogy írtuk: „Továbbá, míg a Páli kánonban Buddha kifejezetten visszautasította azon kérdések megválaszolását, amelyek a világmindenség természetére vonatkoztak (Aggivaccagotta sutta, Wikipedia oldal, Access to Insight) mondván, hogy a szenvedés megszüntetéséhez ezen válaszok nem vinnének közelebb, tehát üdvtani jelentőségük nincsen, addig a taoizmus kifejezetten a világmindenség kialakulásával és fennállásával foglalkozik és az üdvözülést éppen annak megismerésétől teszi függővé.”

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az egyik vizsgálódási mód jobb lenne, míg a másik rosszabb, hanem azt, hogy legkésőbb az adott eszmerendszerhez társuló gyakorlatok megkezdésekor tisztában kell lenni a következőkkel:

  • ki hova szeretne és hova nem szeretne eljutni művelésével,
  • az adott módszertan oda visz-e vagy sem.

Ha pedig ellentétes felismerésekhez akarnak eljuttatni az eszmerendszerek, akkor jobb nem összekeverni a gyakorlataikat sem.

A mindenséget létrehozó és fenntartó erők vizsgálatából adódó erénytan

A taoista világképben a világ egy meghatározott rend/törvényszerűség szerint jön létre, majd fennállása során is e rend/törvény szerint működik és marad mozgásban.

Hadd hívjuk fel rá a figyelmet: a daóból nem jöhet létre akármi, hanem csakis az Egy. Az Egyből megint nem akármi jöhet létre, hanem csak és kizárólag a Kettő, és így tovább. Lépés tehát nem marad ki, és senki nem dobhat kétszer, itt kérem minden szabályok szerint zajlik.

Ha az üdvözülés kulcsa az összhangban haladás a világot mozgató erők rendjével (annak érdekében, hogy az ember meghaladja azokat), akkor ebből következik, hogy az üdvözülni kívánó ember nem tehet bárhol, bármikor, bármit, hanem adott tér-idő metszetben csak azt és csak úgy tehet, ami és ahogy az égi renddel/törvényszerűségekkel, valamint a személyiségével, adottságaival összhangban van.

Tehát a világot létrehozó és fenntartó erők meghatározzák, hogy adott helyen és adott időpontban az adott egyén számára mi az üdvözítő (mivel tud felülkerekedni az őt is irányító törvényszerűségeken). Ezeket a minőségeket pedig a bolygómozgások jelölik ki és szabják meg, mert azokban ölt testet a világot létrehozó és fenntartó rend (természetesen a tízezer létező világában látható bolygómozgások csak a létesülési rend megjelenései, nem azonos velük – lásd a fent leírt létesülési folyamatot).

„De mindez nem pusztán jelképesen értendő?” – kérdezhetnénk. „Nem inkább arról van szó, hogy mivel a világ káprázat, ezért a bolygók által kijelölt tér-idő pontokat sem kell szó szerint venni?”

Nos, a válasz az, hogy nem. Mivel – ahogy azt följebb tisztáztuk – a bolygómozgások és a világ nem az emberi lélek/szellem/tudat kivetülése, hanem ténylegesen létező valóság.

Ez például egy nagy módszertani különbség más rendszerekkel összevetve, melyekben nincs jelentősége a világot mozgató erők körkörös mozgásainak, hiszen a világot vagy nemlétezőnek tekintik, vagy vizsgálódási körükön kívül esik, ezért nem foglalkoznak vele.

 

A következő részben ezt a kozmikus taoista világképet rávetítjük az emberi testre, és meglátjuk, mi történik.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/kozmikus-taoista-vilagkep (2014. 04. 11.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Eszmecsere a taoizmusról: 2014.04.29.

Eszmecsere a taoizmusról: Budapest, 2014. április 29.

Kedves Olvasóink!

A kiadó szerkesztőségi irodájában (tehát egy konyhaasztal mellett teázás, pipázás és rágcsálás közben) merült fel a minap a következő kérdés/felvetés:

Lenne-e kedve a tisztelt Olvasónak egy tea mellett élő szóban is megvitatni a taoizmus és más eszmerendszerek kapcsolatáról felmerült gondolatait, érzéseit, véleményét?

A felvetés apropója összehasonlító cikkünk, melyre fergetegesen sok, az egész internetet elárasztó visszajelzést kaptunk (szám szerint kb. egy tucatot): A taoizmus és más eszmerendszerek összehasonlítása

Tehát nagyképűen fogalmazva ez egy amolyan író-olvasó találkozó lenne (persze a blogger nem azonos az íróval, tudjuk mi is), csak itt nem előadás, hanem inkább beszélgetés kialakítása lenne a cél.

A beszélgetésnek tehát lenne egy tág témája, de nem lenne különösebb, előre megszerkesztett váza, inkább hajazna egy baráti társaság eszmecseréjére (tehát nem egymás megtérítése a találkozó célja, hanem a gondolatok, vélemények, ismeretek megosztása).

Földrajzilag egy budapesti helyszín jöhetne szóba (egyelőre, idővel biztosan lesz majd országos Aranyelixír haknitúra is:), valószínűleg egy belvárosi teázó.

Az időpontot tekintve egy hétköznap este lehetne talán a legoptimálisabb (munka után fáradtan mi más esne jól, mint egy inspiráló beszélgetés).

Akinek van kedve és szívesen eljönne, tartsa rajta a szemét a blogon vagy az esemény Facebook oldalán.

Üdvözlettel:

az Aranyelixír Kiadó nevében H. Gábor és (az ötletgazda/felbujtó) D. István

A részletek

Időpont: 2014.04.29. 17:30-21:00

Helyszín (Figyelem, megváltozott!): Flying Bird Tea House

Cím: 1075 Budapest Kazinczy utca 52.

Parkolás: Dob utca 34. parkolóudvar (180 Ft/óra)

Tömegközlekedés: 4,6-os villamos Király utca, metróval Deák tér

Ár: Teljesen leválasztott helyiséget nem tudnak biztosítani, viszont függönyökkel némileg elkülönítenek majd minket a társadalom többi tagjától. Foglalót vagy bérleti díjat nem kértek, ezért csak az itallapról kellene majd valamit fogyasztani.

Az esemény után

Mindenkinek köszönjük a részvételt, hamarosan egy rövid összefoglalót is közzéteszünk.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Eszmecsere vs. rögeszmecsere

Eszmecsere vs. rögeszmecsere

Bár jelen írásunk a 2014-es parlamenti választások utáni napokban kerül fel blogunkra, nem politikai célzattal íródott. Ellenkezőleg. Megírására politikai érdekektől teljesen mentes közösségekben szerzett tapasztalataink ösztökéltek.

A tekintélyelvű közlési mód (rögeszmecsere)

Ismérvei:

  • a közlő a tekintély,
  • a közlés hangneme határozott, uralkodóan kijelentő módban kerül megfogalmazásra,
  • a tekintély rendszerint nem érvel, hanem megnyilvánul, ha mégis, akkor „Igaz, mert én mondom!” típusú „érvelés”,
  • a hallgatóság (valójában követőség) részéről elvárt, hogy bírálat nélkül be- és elfogadja a tekintély megnyilvánulásait, vagy szellemi erőit a tekintély megnyilvánulásainak belátásra fordítsa („Tényleg igaza van!” jellegű felismerések),
  • a közlési folyamat célja meghatározott, mert a tekintély tudja, milyen felismerésig akarja elvezetni a befogadókat (tehát a tekintély nem csak úgy megnyilvánul, hanem megnyilvánulásának egyértelmű célja van, egy bizonyos felismerésig akarja eljuttatni hallgatóságát), ezért
  • a közlési folyamat vége zárt,
  • a szabad, önálló gondolkodás eszköz a tekintély által meghatározott igazságok belátására,
  • a követő azt gondolja, amit a tekintély állít,
  • egy közösségben rendszerint egy tekintély van, akinek álláspontja egyértelmű, ami
  • világos határokat jelöl ki és biztonságot nyújt, hiszen mindenki ugyanazt gondolja egy adott témáról.
  • Ha ellentétes vélemények kerülnek szóba („Máshol azt hallottam, hogy...”), a tekintély rendszerint lekicsinyli, kifigurázza, kigúnyolja a másik álláspontot, vagy egyszerűen csak biztosítja a hozzászólót, hogy „Ők tévednek.” Lehet, hogy érvekkel is alátámasztja álláspontját, de az is lehet, hogy csak tekintélyének erejét latba vetve tartja fenn igazát. Egy valami biztos nem merül fel: az ellentétes álláspontok alapos feltárása, megvitatása és annak vizsgálata, hogy miben lehet mégis igazuk. (Hiszen ha kiderül a tekintélyről, hogy nem ő az igazság kizárólagos birtokosa, az tekintélyvesztéssel jár.)

A tekintélyelvű rögeszmecsere képi megjelenítése. A tekintély által képviselt irányvonalak világosak. A b) sávban a követők, az a) és a c) sávban az „eretnekek” helyezkednek el.

Így talán még szemléletesebb a tekintély és a követők viszonya. A ranglétrán természetesen annak függvényében lehet fölfelé haladni, hogy ki mennyire sajátította el és tartja be a tekintély képviselte tanokat.

A közös gondolkodásra ösztönző közlési mód (eszmecsere)

Ismérvei:

  • a közlő egy szakember a sok közül,
  • a közlés hangneme lehet határozott, határozatlan, uralkodóan kérdésekre keresi a választ, és a válaszok rendszerint újabb kérdéseket vetnek fel,
  • a szakembernek a pillanatnyilag rendelkezésére álló adatok és a világosan megfogalmazott irányelvek mentén lefolytatott vizsgálódása alapján van igaza, fenntartva a tévedés lehetőségét és az új ismeretek birtokában folyton felülvizsgálva régi felismeréseit,
  • a hallgatóság részéről elvárt, hogy kérdezzen, kétségbe vonjon, ellenérveket hozzon, mert mindez annak a jele, hogy érdeklődik a téma iránt és igyekszik azt megérteni,
  • a közlési folyamat célja nagyjából meghatározott, hiszen a szakember (remélhetőleg) felkészült az előadására, viszont nem tudhatja, hogy milyen felismerések születnek meg az eszmecsere során, milyen kérdések merülnek fel, ki mit tesz hozzá az eszmecseréhez (tehát a téma a meghatározott és nem a belátandó felismerések), ezért
  • a közlési folyamat vége nyitott,
  • a szabad, önálló gondolkodás cél és nem eszköz, sőt, a résztvevők jó ideig nem is feltétlen tudják, miről mit gondoljanak, hiszen sok idő telik el egy téma feltárásával és megismerésével,
  • egy közösségben több szakember is lehet, akik akár egymásnak ellentmondó álláspontokat is képviselhetnek,
  • a hallgató azt gondolja, amit igaznak gondol/érez/sejt/hisz/vél/fogad el – ez lehet a szakember(ek) álláspontjával megegyező, attól részben eltérő, azzal teljesen ellentétes is.
  • Ha ellentétes vélemények kerülnek szóba („Máshol azt hallottam, hogy...”), a szakember nem lekicsinyli, kifigurázza, kigúnyolja a másik álláspontot, hanem ismeretei alapján igyekszik feltárni és megvizsgálni a többi uralkodó álláspontot, azt vizsgálva, hogy milyen keretek között és milyen alapfeltevések teljesülésével lehetnek azok igazak, és milyen keretek és alapfeltevések mentén van neki igaza. Mindezt érvekkel és tényadatokkal, és nem pusztán a tekintélyével alátámasztva. (Egy szakemberről soha még csak fel sem merül, hogy ő lenne az igazság kizárólagos birtokosa, ezért mások igazának elismerése nem jár tekintélyvesztéssel.)

A gondolkodásra ösztönző eszmecsere képi megjelenítése. A szakember(ek) által képviselt irányvonalak nagyjából körülhatárolhatóak. Egyes szakemberek nézetei kapcsolódnak egymáshoz, másoké nem, a résztvevők szerves részét alkotják az eszmecserének, a felismerések az eszmecsere és a közös munka gyümölcsei.

Természetesen nem ritka, hogy kezdetben eszmecserén alapuló közösségekben is idővel a vak tekintélykövetés válik uralkodóvá. Ennek egyik jele, hogy a szakemberekből átvedlett szaktekintélyek már nem osztják meg egymással meglátásaikat, élményeiket, felismeréseiket, hanem csak a saját követőiknek adnak elő (vagy ha rögeszmét is cserélnek olykor egymással, akkor a rögeszmecserére jellemző módon és céllal).

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/eszmecsere-vs-rogeszmecsere (2014. 04. 08.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Oldalak