Blog



A dao felismerése: Bevezetés

Thomas Cleary: A fordító bevezetése
(Részlet A dao felismerése című kötetből)

Forrás: Liu Yiming, ford. Thomas Cleary: A dao felismerése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, megjelenés előtt).

Jelen kiadvány az egyik legszakavatottabb taoista író, a kora modern időkből származó Liu Yiming által megfogalmazott meditációk gyűjteménye. Egyszerű, világos stílusban, természeti és misztikus jelenségeket idéző hasonlatokban mutatja be a taoizmus elveit és gyakorlatait.

Az 1737 körül született Liu először kamaszévei elején kezdett a taoizmus iránt érdeklődni. Saját elmondása szerint mindenféle állítólagos tanítókat meglátogatott, és évekig találomra tanult. Fiatal felnőttként súlyosan megbetegedett, és először tapasztalta meg mindannak a haszontalanságát, amit addig tanult.

Liu betegsége nem reagált a gyógyászati kezelésre, és állapota fokozatosan rosszabbodott, amíg teljesen meg nem rokkant. Ekkor szerencséjére találkozott egy valódi emberrel, egy hiteles taoista beavatottal, aki képes volt meggyógyítani. Miután teljesen elkötelezte magát a dao keresése mellett, Liu tizenkilenc éves korában elhagyta otthonát, hogy útnak induljon és az igaz tanítások nyomára bukkanjon.

Mintegy három évvel azután, hogy elindult zarándokútján, Liu találkozott valakivel, akit csak a Sírboltok Völgyének Öregembereként emlegetett, és akit ettől kezdve tanítójának tekintett. Ez az öregember rámutatott a népszerű áltaoista kultuszok eltévelyedett gyakorlatainak téveszméire, amelyekkel Liu is találkozott, és átadta neki az igazi taoizmus lényegi szellemi tanítását.

A későbbi években Liu egyértelműen kiállt az eltévelyedett gyakorlatok és a taoizmus téves megközelítése ellen, illetve újból és újból felidézte ezt a jelentős találkozást. Természetesen nincs ebben semmi egyedülálló, mivel hasonló, mellékutakra figyelmeztető felhívások az elmúlt kétezer évben is megjelentek olykor-olykor a taoista klasszikusokban. Ha más nem is, a taoista történelemnek ez a jellegzetessége tanúsítja bizonyos tévutak varázsának szívósságát, valamint a kultuszokat űzők komoly ismerethiányát.

Miután a fiatal Liut ráébresztette a taoizmus központi mondanivalójára, az öregember hazaküldte, hogy tegyen eleget társadalmi kötelezettségeinek, és tanulmányozza a taoista alkímia szövegeit. A nagy modern kori taoisták újra meg újra a következő két fő hiányosságot mutatták ki az eltévelyedett álmisztikusokkal kapcsolatban: a társadalmi élet elhanyagolása fiatalkorban és a miszticizmus alapelveiben való jártasság hiánya.

Ennek megfelelően Liu Yiming alapos kutatást végzett a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus szent szövegeiben. Késői írásai az alkímia és a csan buddhizmus olyan együttes ismeretéről tanúskodnak, melynek saját korában nem volt párja. Irodalmi tanulmányai azonban akkoriban nem elégítették ki. Saját magyarázata szerint túl korán hagyta el tanítóját, ami tizenkét évnyi kételkedésbe és bizonytalanságba taszította.

Vándorévei alatt Liu négy évet élt Pekingben, az északi fővárosban, kettőt Közép-Kínában, hármat a messzi északnyugaton, végül négy évig úton volt. Saját szavai szerint mindezt az igazság keresése érdekében tette. Mindennap szellemi írásokat tanulmányozott, mégsem tudta feloldani bizonytalanságát.

1772-ben Liu végül találkozott második tanítójával, akit a Halhatatlanok Őrhelyének Öregembereként emlegetett. Liu úgy jellemzi az öregember tanítványaként eltöltött időt, mintha egy mérhetetlenül mély árokból emelkedett volna fel egy hihetetlenül magas hegy tetejére. Örökre megszabadulva a kételytől, Liu úgy érezte magát, mintha „tulajdon tenyerében látná az egész világot, és bárhova megy, a daóval találkozik”.

A hirtelen megvilágosodást fokozatos elmélyülés követte, és Liu két újabb mélységes és mindent átható szellemi tapasztalásról ír, melyek 1776-ban és 1780-ban következtek be. Ezután, megint csak a klasszikus elvvel összhangban – „békítsd össze a megvilágosodást a világi élettel” –, még sok-sok évig gyakorolta, hogy emberek között, utazás közben, különféle munkakörökben és szakmákban dolgozva elleplezze megvalósított voltát, mialatt folytatta benső művelését.

Úgy tűnik, hogy Liu az 1790-es évekig, csaknem hatvanéves koráig még e tapasztalások nyomán sem kezdett el írni a taoizmusról. Ezután viszont egészen 1826-ig, közel harminc évig írt.

Ezen időszak alatt olyan taoista klasszikusokhoz írt páratlan szövegmagyarázatokat, mint A változások könyve, A valóság felismerése, a Hármas egység, A yin leülepítésének könyve, a Négyszáz szó az aranyelixírről, A vonalak megveregetése, A száz írásjegyű falvéset, A gyökér nélküli fa és a Nyugati utazás.

Liu számos saját esszét, verset és dalt is írt, melyekben a taoista alkímia szókincsét szellemi vonatkozásokra fordította le, és addig példátlan tisztasággal és egyértelműséggel fejtette ki a taoizmus lényegét. A dao felismerése Liu 1816-ból származó műve, amikor már közel járt nyolcvanadik életévéhez. Több mint száz briliáns rövid fejezetben foglalja össze élete művét és elmélkedéseit.

Jegyzetek

A változások könyve (Yijing vagy Zhouyi): a taoizmus egyik alapvető szövege, mely az átalakulás egy teljes ciklusát szemlélteti.

A valóság felismerése (Wuzhen pian) és a Hármas egység (Can tong qi): a két legfontosabb alkímiai szöveg, melyet a teljes valóság iskola az alkímiai irodalom ősének tekint.

A yin leülepítésének könyve (Yinfu jing): még A változások könyvénél is ősibb, magának a Sárga Császárnak tulajdonítják, aki a történelem előtti taoizmus egyik legnagyobb alakja volt, és a hagyomány szerint közel ötezer éve élt. A kutatók szerint a szöveg legalább a Shang-dinasztiára nyúlik vissza (kb. i. e. 2. évezred), mivel abból a korból származó klasszikusokra vonatkozó szövegmagyarázatokat is tartalmaz. Ezt a szöveget sokféleképpen értelmezték, egyesek a hadi művészetekről szóló írásnak, mások szellemi klasszikusnak tartják, mely a Dao de jinghez hasonló szereppel bír.

Négyszáz szó az aranyelixírről (Jindan sibaizi): nagy hatású és eredeti gondolatokban gazdag alkímiai mű, szintén A valóság felismerésének szerzőjétől.

A vonalak megveregetése (Qiaoyao ge) és A száz írásjegyű falvéset (Baizi bei): Lü pátriárka versei, aki a teljes valóság mozgalom alapító atyja.

A gyökér nélküli fa (Wugenshu): a legendás Zhang Sanfeng verseinek gyűjteménye, aki nemcsak a taijiquan megalkotója, hanem alkimista is volt, és képes volt mind anyagi, mind szellemi aranyat előállítani. Emellett leleplezte a sarlatánokat és önjelölt tanítókat, és sokoldalú taoista varázsló is volt.

Nyugati utazás (Xiyouji): a Ming-dinasztia négy különleges könyvének egyike. Négy olyan óriási regényről van szó, mely a mongol uralmat követő időkben egyedülálló módon közvetítette és hozzáférhetővé tette a taoista tanításokat a világi emberek számára.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/dao-felismerese-bevezetes (2014. 09. 26.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Daoist Meditation: Theory, Method, Application – transcript

Daoist Meditation:
Theory, Method, Application

Louis Komjathy 康思奇, Ph.D.
Associate Professor of Theology and Religious Studies
University of San Diego

The current study is the transcription of a lecture given to the Contemplative Studies Initiative at Brown University (Providence, Rhode Island) in 2011. The transcript was prepared and edited by Aranyelixír Kiadó (Budapest, Hungary), revised, supplemented and approved by Louis Komjathy in September 2014.

 

This work is licensed under
the Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.
To view a copy of this license, visit
http://creativecommons.org/licenses/by-nc/4.0/.

Table of Contents

Salutation

Introduction

Approaches to the Study of Contemplative Practice

A Religious Studies Approach

Dimensions of Contemplative Practice

Understanding Daoism (Taoism)

Major Types of Daoist Meditation

Historical Periods and Sources of Daoist Meditation.

Apophatic Meditation

Visualization

Ingestion

Inner Observation

Internal Alchemy

Conclusions

Questions and Answers

Salutation

It gives me great pleasure tonight to introduce our speaker. Some of you are familiar with some of the great products which came out of the Seattle area during the 90’s like Soundgarden and Nirvana, you know, Kurt Cobain and so on. Well, one of the products that you’re not aware of is Dr Louis Komjathy. Dr Komjathy and I met when he arrived at Boston University in the late 90’s to become a graduate student of the famous Daoism scholar Livia Kohn. Louis ended up doing a wonderful doctoral dissertation, which became his first book on Complete Perfection School of Daoism, which began in the 12th century and it's kind of a combination of classical Daoism and some Buddhist influences and it’s really the major lineage of Daoism that survived into the present.

Very unusual in the field of religious studies, but something that we’re hoping that there will be more of is contemplative religious studies professors and scholars and researchers, who have deep contemplative training in the contemplative tradition, as well as the ability to do first grade scholarship.

Dr. Komjathy is ordained as a Daoist priest at Huashan Temple that’s part of the Quanzhen lineage. And he’s now a professor at the University of San Diego. He also started the Daoist Studies Group within the American Academy of Religion and he is also the founder and organizer of the Contemplative Studies Group in the American Academy of Religion. He’s got one book published, and a whole bunch of other books, either completed or on the join boards. So it’s with great pleasure that I would like to ask you to welcome Dr Louis Komjathy.

Introduction

Thank you for coming. I would like to thank Professor Harold Roth and the faculty members of the Departments of Religious Studies and East Asian Studies as well as the Contemplative Studies Initiative for the opportunity to speak to you here today. If you have not done so already, please silence your cell phones.

So the title of my talk is “Daoist Meditation”.

A young Daoist aspirant heard that there was a Daoist meditation master living in a secluded mountain hermitage. One day he resolved to visit the master and request to become his disciple. After the young Daoist arrived at the rough-hewn door of the master’s hut, he knocked, but there was no answer. Thinking that the master was out, perhaps collecting firewood or pine nuts, the aspirant waited outside the door, sitting on the porch.

An hour passed, then two. Dusk arrived, and the young Daoist began to worry about the incoming darkness. He decided to go into the hermitage. When he entered, he saw the old master and one of his Companions of the Dao sitting in deep meditation. They were unmoving, resembling withered wood and dead ashes. The adept waited for them to finish, believing that they would quickly suspend their meditation practice when they became aware of his presence. However, another hour passed without the masters completing their meditation session. The aspirant then took his seat next to them and continued his apprenticeship in meditation.

This well-known story from the Daoist oral tradition draws our attention to the importance of intensive and prolonged meditative practice, of guidance under a teacher and community in the Daoist tradition. Meditation is an essential Daoist religious practice, but Daoist meditation refers to many different techniques with distinct and forming worldviews and projected goals. In addition, it most often occurs within a larger training regimen.

During our time together, I will first provide some theoretical reflections on the academic study of contemplative practice. This will be followed by the topic proper, namely the types and styles of Daoist meditation, with particular attention to the historical and practical dimensions. I will conclude my talk with some thoughts on a larger application of the study of Daoist meditation for the emerging field of Contemplative Studies.

 

Download the whole transcript in PDF format here /
A teljes átirat PDF kiterjesztésben letölthető itt:

Louis Komjathy, Ph.D.: Daoist Meditation: Theory, Method, Application

 

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/daoist-meditation-theory-method-applic... (2014. 09. 19.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

A hármas egység pecsétje 6. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

6. (befejező) rész: A mű első verse

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek átdolgozott és kibővített változata, mely az Aranyelixír Kiadó blogján 2014. 09. 15-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet - folytatás, 5. rész: A mű felépítése.

Bevezetés

A mű első verse a taoista alkímia négy főszereplőjét mutatja be: a teremtőt (qian 乾 ☰) és a befogadót (kun 坤 ☷), valamint a mélységet (kan 坎 ☵) és a kapaszkodót (li 離 ☲). A megszokott társítás a következő: qian az Ég, kun a Föld, kan a Hold, li pedig a Nap.

Fontos egyből leszögezni, hogy a világot létrehozó és irányító mögöttes (láthatatlan) rendező elvek és kozmikus megnyilvánulásaik (a látható bolygómozgások) nem azonosak egymással: az előbbi sík a lényeg, míg az utóbbi sík a megjelenés. Párhuzamba állíthatók egymással, viszont nem azonosak (lásd a korábbi részeket a megfeleltetésen alapuló kozmikus alkímiai világképről).

Az előző cikkben vázolt módon qian és kun jelképezi a korábbi Ég tisztaságát és vegyítetlenségét, míg kan és li a későbbi Ég vegyes, elkeveredett állapotát.

A Cantong qi első verse

Qian ☰ és kun ☷ a változás ajtaja és kapuja”,

az összes hexagram apja és anyja,

kan ☵ és li ☲ a belső és a külső falak,

pörgetik a kerékagyat és egyenesbe hozzák a keréktengelyt.

Nőiség és férfiúiság, ez a négy trigram

működik mint a fujtató és a fúvókái.[1]

Szövegmagyarázat

A központi kerékagy az üresség, melyből előjön a létezés. A kerékagyon áthaladó keréktengely a kerekeket a helyükön tartó qian és kun, a kerekek küllőikkel együtt pedig a tér kiterjedése és az idő körforgásai, melyeket kan és li kormányoz. A Daode jing (Az Út és Erény könyve) ugyanezeket a képeket használja a világegyetem középpontjában levő üresség tevékenységének (vagy „működésének”, yong 用) szemléltetésére: „Harminc küllő osztozik egy kerékagyon: a szekér működése abban rejlik, amiben nincsen semmi. …Abban rejlik ezért a haszon, ami ott van; ami nincs ott, abban pedig a működés” (Daode jing, 11).

Qiant, kunt, kant és lit hasonlítják fújtatóhoz és annak fúvókáihoz is. A fújtató (qian és kun) üres, a fúvókákon (kan és li) keresztül viszont kiárasztja a leheletét. Ez a kép is a Daode jing egyik részletére céloz, mely a következő szakasszal utal a létezést előidéző üres középpontra: „Az Ég és Föld közti tér – hát nem olyan, mint egy fújtató? Üresként soha nem merül ki; mozgásban folyton csak ömlik” (Daode jing, 5).[2]

Kan és li a két fal, mely maga közé zárja a valódi yin és a valódi yang szikráját. A Nap és a Hold, azaz az időbeli ciklusok alkotják a megnyilvánult körforgások világát: a későbbi Ég változásait a Nap, a Hold és a Göncölszekér forgása méri és jelöli ki.

A dao (a tiszta yang) ezekben az időciklusokban is megjelenik: a yang vonal áramlása a hexagramokban. Ezen külső körforgásokat a taoista benső alkímiában megfeleltetik a benső keringéseknek is, azaz a tiszta yangot a testben (az anyagi megnyilvánulásunkban) is meg lehet találni. Ezt segítik elő a pecsétek (maga a mű, a hexagramok, a trigramok stb.):

„Az [Ég és Föld közé] felfüggesztett képmások közül, egyik sem hatalmasabb, mint a Nap és a Hold.”[3]

A taoista alkímia négy fő jelképének egymáshoz való viszonya és helye a létesülés folyamatában.

Gyakorlati alkalmazás

Már rengetegszer fogalmaztuk meg alapvetésként, hogy az alkímia (mint bármelyik eszmerendszer) elsősorban világkép és csak másodsorban gyakorlatok összessége. Ha a fenti versszakot mégis le szeretnénk fordítani a gyakorlat nyelvére, akkor nagyjából az alábbiakra juthatunk.

A mozgó és dinamikus rekeszizom (qian) a merev keretként szolgáló bordakosár (kun) segítségével tüzet gerjeszt fel (kan és li mint a benső hő hőszabályozása). A folyamat fenntartása során kan és li a légzés hatására megváltozik, és mindkettőnek kiszabadul benső vonala, a pára és a folyadék:

  • vese víz: a testtel az elmére hatunk (a felgerjesztett és fölfelé szálló hő, a pára megnyugtatja az elmét);
  • szív tűz: az elmével a testre hatunk (az összpontosított és nyugodt elme „alászáll”, folyadék, és erőt gerjeszt).



[1] Pregadio 2011: 69

[2] Pregadio 2011: 129

[3] Pregadio 1995: 160, 162

 

Felhasznált irodalom

Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d'Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.

Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, Mountain View, CA, 2012).

 

Figyelem! Ha idáig eljutott, gratulálunk Önnek, végigolvasott egy egész cikksorozatot! Bár sorozatunk most véget ér, A hármas egység pecsétjére természetesen még visszatérünk, mivel több szövegváltozatának fordítása is folyamatban van. Ha nem akar lemaradni a folytatásról, iratkozzon fel értesítőlistánkra.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-6-resz (2014. 09. 15.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A hármas egység pecsétje 5. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

5. rész: A mű felépítése

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 09. 06-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet - folytatás, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

A Cantong qi felépítése

Ebben a cikkben a mű egyik szövegváltozatának tartalomjegyzékét adjuk közre, némi ismétléssel és néhány kísérő gondolattal kiegészítve.

Elöljáróban néhány meglátás az alkímiai nyelvezetről

Aki olvasott már bármilyen alkímiai művet (akár keletit, akár nyugatit), az tudja, hogy az alkímiai szövegeknek sajátos, fémeket, ásványokat, növényeket és különféle kozmikus jelképeket felvonultató nyelvezete van. Tény tehát, hogy a vizsgálandó témánknak sajátos nyelvezete van, mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy egy szaknyelvvel, nevezetesen az alkímia szaknyelvével állunk szemben.

További tény, hogy az alkímia nem egy modern világképen alapuló és annak keretein belül vizsgálódó természettudomány, mint mondjuk a mai fizika vagy kémia, hanem egy modern kort megelőző eszmerendszer. Tehát a mi korunkétól távol eső világképet és értékrendet hordoz. Az is tény, hogy ha kínai vagy taoista alkímiáról beszélünk, akkor az időbeli távolsághoz nagy földrajzi, kulturális és nyelvi távolság is társul.

Van tehát egy régi korok világképét őrző, távoli népek és kultúrák értékeit hordozó, főleg idegen nyelven íródott és magyar nyelvre lefordított, különös jelképeket használó szaknyelvünk. Mit tegyen az az ember, aki ezt a szaknyelvet szeretné – például kíváncsiságból – megismerni és megérteni? Szerintem három út áll előtte:

1. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, első versenyzőnk gyorsan más, szórakoztatóbb elfoglaltság után néz. Nem tudjuk kárhoztatni döntéséért, annyi más, örömmel, sikerélménnyel, akár anyagi haszonnal is kecsegtető tevékenység van a világon. Miért pont letűnt korokat idéző érthetetlen szövegekkel foglalkozna valaki szabadidejében?

2. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, második versenyzőnk úgy dönt, hogy nem fárad az alkímiai szakszavak és jelképek jelentésének feltárásával, hiszen az fáradtságos észtani munkát és tanulást igényelne. Ehelyett így szól magában: „Megvan nekem a magamhoz való eszem, majd tudom én, mi mit jelent itt.” És saját belátása és megértése, múltbeli élményei, egyéb olvasmányai alapján elkezdi behelyettesíteni a szakszavak jelentéseit. Hogy az így létrehozott rendszernek/zűrzavarnak mi köze a vizsgált eszmerendszerhez, nem derül ki, hiszen nincsenek objektív viszonyítási pontok, csak a személyes benyomások és meglátások.

3. Szembesülve a szaknyelv kezdeti érthetetlenségével, harmadik versenyzőnk úgy dönt, hogy az alkímiai szakszavak és jelképek jelentésének feltárása érdekében vállalja a fáradtságos észtani munkát és tanulást. Versenyzőnk elfogadja a szellemi kihívást és melegíteni kezd.

Nos, amennyiben Ön az első csoportba tartozik, valószínűleg nem ezt a cikket olvassa, ha mégis, akkor most azonnal hagyja abba. Viszlát, és további kellemes időtöltést. Amennyiben Ön a második csoportba tartozik, nyugodtan hagyja abba az olvasást, mindketten tudjuk, hogy nincs rá szüksége, mert Ön sokkal jobban tudja, mi micsoda az alkímiában, mint bárki más. Ha pedig a harmadik csoportba tartozik, akkor kedves Kolléga, nézzünk egy tanulási segédletet. Hogyan lehet nekiindulni az alkímiai szaknyelv és azon keresztül az alkímiai világkép feltárásának:

Egy rövidke tanulási segédlet

Az első lépés a kulcsszavak és kulcsfogalmak jelentésének/jelentéseinek feltérképezése (pl. dao, ólom, higany, aranyelixír stb.). Itt szembesülünk is a kulturális és nyelvi távolságból adódó első problémával. Amennyiben kínai vagy taoista alkímiával foglalkozunk, akkor nagy különbség van a mai európai, okozatiságon és kategorizáláson alapuló gondolkodás és a kínai megfeleltetéseken alapuló (analogikus) gondolkodás között. Egy példa e különbségre a kínai nyelvből: két minőség közti azonosság jelölésére a yě 也 mondatzáró nyelvtani segédszó szolgál, mely azonosságot és befejezettséget jelöl. Az „A” „B” yě 也 szerkezet a következőket jelentheti:[1]

  • „A” egyenlő „B”-vel,
  • „A” része „B”-nek,
  • „B” része „A”-nak,
  • „A” és „B” egy közös halmaznak, „C”-nek része,
  • „A” és „B” között párhuzam áll fenn.

Azaz a kínai vagy taoista alkímiai kulcsszavak jelentésének/jelentéseinek meghatározása alapos tájékozódást, hogy ne mondjam kutatást igényel. Ebben segíthet a következő lépés.

A második lépés a kulcsszavak közti kapcsolatok feltérképezése, azaz a világképben betöltött, egymáshoz viszonyított helyük meghatározása. Az ilyen hierarchikus (rangsorolt) viszonyokat voltak hivatottak bemutatni szemléltető ábráink előző cikkeinkben, például itt a kozmikus taoista világképről vagy a jelen sorozat 3. részében a nagy táblázat.

És ezután jöhet a harmadik lépés, melyben az alkímiai nyelvezettel felépített világképet hozzákapcsolhatjuk élményanyagunkhoz. Akár szemléletmódként vagy világnézetként tisztán szellemi formában, akár gyakorlatok és az életvitelünk segítségével testi és lelki síkon is. Vagy dönthetünk úgy is, hogy ekkora ökörséggel még nem találkoztunk, és más elfoglaltság után is nézhetünk. Mindenki szabadon eldöntheti.

Nos, reméljük adtunk néhány ötletet a tanulmányok megkezdéséhez. Ne legyenek hiú reményei a kedves Kollégának, az első és a második lépés éveket, ha nem évtizedeket fog igénybe venni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy közben ne lehetne gyakorolni valamit, azt azonban fenntartjuk, hogy ha az adott eszmerendszer megértése nélkül gyakorol valaki, akkor biztosan nem tudhatja, hogy merre is halad művelésével. Az adott eszmerendszer által kínált cél felé, vagy teljesen másfelé. Néhány gondolat ezért az elmélet és a gyakorlat kapcsolatáról:

A mű időszemléletének felelevenítése

A taoista alkímia és ezáltal a mű világképében tér és idő elválaszthatatlan egymástól. A mozgás jelöli ki a teret, melyben az idő értelmezhetővé és mérhetővé válik. Ahogy egy test „A”-ból „B”-be halad, mozgása a térben és az időben nyilvánul meg. Mindezt a műben a kozmológiai jelképek fejezik ki: az időtlen korábbi Eget a mozdulatlan Sarkcsillag jelképezi, míg a mozgó későbbi Eget a ciklikusan mozgó Nap és Hold, valamint a Göncölszekér forgása ábrázolja.

A mű A változások könyvének (Yijing 易經) jelképeivel mutatja be a világegyetem és az ember kialakulását, illetve az alkímiai folyamatot is. A kozmológiai jelképek tehát a létesülési folyamaton mindkét irányba elvezetnek, segítségükkel leírható az általunk tapasztalt világ létrejövetele, valamint az Eredetbe való visszatérés útja is, illetve segítségükkel össze lehet kapcsolni az ember kis világát (mikrokozmosz) a mindenséggel (makrokozmosz).

Az alkímiában a világegyetemet mozgató és fenntartó törvényszerűségekhez való kapcsolódás, visszatérés, az időciklusok feltárásán keresztül történik: az alkimista az égitestek (Nap, Hold, Göncölszekér stb.) által kijelölt időbeli körforgásokon keresztül kapcsolja össze önmagát és a világmindenséget, azért, hogy meghaladva a teret és az időt, visszatérjen az állandóságba és halhatatlanná váljon.

Miért lehetséges ez a visszatérés az alkímiai világkép szerint? Alapvetés, hogy a megnyilvánult világban benne rejtőzik a tiszta yang szikrája, és ennek pillanatnyi „helyzetét” a Yijing kozmológiai jelképrendszere adja meg (lásd a yang vonal áramlását a hexagramokban). A yang vonal ebben az értelemben három jelentéssel bír:

  1. Az eredendő egység jelképe, rendszerint a „tiszta” jelzővel látják el, jele az önmagában álló yang vonal ⚊.
  2. A korábbi Égben a valódi yang (jele a három yang vonalból álló qian ☰ trigram), mely párban áll a valódi yinnel (a három yin vonalból álló kun ☷ trigrammal).
  3. A későbbi Égben az ellentettjébe elrejtőzött yang, melyet a kan ☵ trigram belső yang vonala ábrázol, és párban áll a li ☲ trigrammal.

Az időtlen tiszta yang tehát megjelenik a világban, a tér-idő síkjában, azaz a hold- és a napciklusok hatókörében: ennek szemléltetésére és ábrázolására a Yijing szimbólumrendszere szolgál. Az alkímiai eszmerendszer alapvetése tehát, hogy a kozmológiai jelképek a látható bolygómozgásokat szemléltetik, melyek a tér-időt meghaladó, de abban is fellelhető időtlen „fényszikra” áramlását fejezik ki. Lásd az előző rész trigramokat és hexagramokat tartalmazó táblázatait.

Elmélet vs. gyakorlat

A művet olvasva szembesül azzal az érdeklődő, hogy a szöveg nem tartalmaz konkrét gyakorlatokat, módszereket, hanem helyettük egy szemléletmódot, egy világképet tár fel és mutat be. Azaz a mű olvasása és megértése maga a „módszer”, a „gyakorlat”.

Sőt, egy nézet szerint maga a mű egyenértékű a talizmánokkal, a hatalmat biztosító és erőt hordozó mágikus jelképekkel, beavatási szimbólumokkal, istenségek neveit tartalmazó jegyzékekkel – tehát a mű hordozza az üdvözülést, így birtokosa is üdvözülhet. Erre utal a mű címe is: A hármas egység pecsétje (Cantong qi 參同契), melyben a pecsét hitelesíti a három egységét, és lehetővé teszi a szöveg birtokosának, hogy felismerje azt:

  • can參 a sant 三 jelöli: három;
  • tong 同: egység, hasonlóság, egyenlőség, egyetérteni, közös jellemvonás, ugyanolyan;
  • qi 契: pecsét, szimbólum, jel, fogadalom, kötelezettség, szerződés.

A pecsét (azaz a mű) tartja egyben a hármat és ezáltal az egységbe való visszatérés záloga. Az Egység (a tiszta yang, avagy az eredendő qi) három részre válik szét:

  1. eredendő lényeg (yuanjing 元精), mely az anyagi lét alapja;
  2. eredendő szellem (yuanshen 元神), mely a szellem alapja;
  3. eredendő lélegzet (yuanqi 元氣), mely az ellentétek egymásba alakulását biztosító mozgás alapja (lásd a kozmológiai jelképrendszerben a yang vonal áramlását a hexagramokban).

Ezen alapok megnyilvánulásai tapasztalhatóak az emberben három kincsként (sanbao 三寶).

A mű felépítése: I. könyv

Mint sok régi szövegnek, ennek a műnek is számos szövegváltozata maradt fenn. Alább Fabrizio Pregadio 2011-ben kiadott tanulmányában olvasható szövegváltozat első könyvének tartalomjegyzéke látható. A felsorolt címekkel a szakaszok tartalma alapján Pregadio látta el a verseket.

Kozmológia: 1–17. vers

Qian és kun, kan és li

A mesterember és a szekérhajtó

A hexagramok havi körforgása

Kan és li qian és kun működése

Az üresség kanban és liben

Az Alapelv [dao] szavakban kifejezve

A Nap és a Hold megváltozik

A változás leghatalmasabb képmásai [a Nap és a Hold]

A változás és jelképei

A Nap és a Hold összekapcsolódása

Az Ég jelei

A fu hexagram és a zhen trigram

A Hold körforgása

Ég, Föld, ember

A lényegi pálya [a Göncöl forgása]

Tér és idő megfelel egymásnak

Az uralkodó és a Sarkcsillag

Taoizmus: 18–27. vers

A benső természet táplálása

A sárga közép

Magasabb rangú és alacsonyabb rangú erény

Létezés és nemlétezés a két „üreg”

Az alkímia alapelvei

Fém és víz, anya és gyermek

Ég és Föld előtt született

Az elixír a háromlábú üst

Helytelen gyakorlatok

A hatalmas Egy magához rendel

Alkímia: 28–42. vers

Fehér tigris és zöld sárkány

A „két nyolcas”

Állandóság és változás

A fém igazi természete

Víz és tűz visszatér a talajba [a föld hajtóerőbe]

A talaj és az elixír

Minden létező igazi természete

„Az azonos fajtájú dolgok követik egymást”

Hibás alkímiai módszerek

A változások könyve és a Cantong qi

Wei Boyang tétovázása

Az elixír elegyítése – 1. rész

Az elixír elegyítése – 2. rész

Yin és yang egymást eteti

A Cantong qi hagyománya

 

Következtetés

Valamikor ez év elején bátorkodtunk egy bíráló hangvételű szösszenetet írni arról, hogy milyen uralkodó hozzáállást tapasztaltunk egyes magyarországi „taoista” körökben. Akkor kaptunk hideget-meleget egyaránt. Amiért visszautalunk most erre a cikkre, az egy mondat: „A szemléletmód a módszer” – fogalmaztuk meg akkor álláspontunkat.

Nos, ha elolvassuk akár csak a fönti tartalomjegyzéket, akár a teljes szöveget, akkor megerősítve látjuk korábbi álláspontunkat: ez az alkímiai mű tényleg szemléletmódot és világképet közvetít elsősorban, és a konkrét módszerek leírását mellőzi, vagy rámutat azon gyakorlók tévedésére, akik a testi, energetikai, szexuális és légzőgyakorlatokat összetévesztik az alkímiai műveléssel.

Tehát minden múlt- és jövőbeli kritika ellenére, mégis csak a szemléletmód az elsődleges módszer, és minden konkrét gyakorlat csak utána következhet kiegészítésként, de nem helyettesítheti azt.

 


[1] Miklós 1996: 29. oldal alapján.

 

Felhasznált irodalom

Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d'Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.

Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, Mountain View, CA, 2012).

Miklós Pál: „Idő – kínaiul”, in: Tus és ecset – Kínai művelődéstörténeti tanulmányok (Liget, 1996).

 

Figyelem! Még nincs vége, ha idáig eljutott, a folytatáshoz kattintson ide: A hármas egység pecsétje 6. (befejező) rész: A mű első verse

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-5-resz (2014. 09. 06.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A hármas egység pecsétje 4. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

4. rész: Az időszemlélet – folytatás

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 novemberében. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 23-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet. A foyltatást itt találja: 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Megjegyzés: a blogmotor nem igazán támogatja a táblázatokat, ezért a versrészletek itt csak képként szerepelnek. Ajánlott ezért a mellékelt PDF változat olvasása. PDF errata:

  • 3. oldal: kan és li eltűnik, majd elfelejtődik > kan és li eltűnik, majd feledésbe merül
  • 5. oldal: kormányzó tárosó (dumai 督脈) > kormányzó tároló (dumai 督脈); illetve az egész mondat túl tömör, kicsit tagoltabban átfogalmazva: Az emberi test rendszerét (különösen az öt zsigert wuzang 五臟, a kormányzó tárolót dumai 督脈 és a befogadó tárolót renmai 任脈) használó neidan összefüggésében: a vese „lélegzete” (qi氣), avagy a yang a yinben a visszatérő kép.

Az idő szemléltetése a Cantong qiben

Mivel korunk egyik jellemvonása a hatékonyságra törekvés, valamint a gyors és hatékony módszerek keresése és méltatása, talán érdemes röviden a módszer és a szemléletmód közti különbség tudatosítása:

  • a módszer konkrét, számszerűsíthető, mérhető (pl. benső tűz felgerjesztése hasi légzéssel),
  • a szemléletmód tágabb, „csak” irányelveket és alapelveket fogalmaz meg (pl. az alapanyag a yinben a yang) vagy visszaigazoló jeleket ad meg; mint egy folyamatábra leírása, konkrétumok nélkül.

Jelen cikkünk a mű szemléletmódjának egyes összetevőit igyekszik feltárni.

Az eredendő lélegzet szikrájának nyomában

Ez a „szikra” húzódik meg az alkímiai munka középpontjában, például a 16. vers témája:[1]

Az eredendő lényeg (yuanjing 元精) az anyagi megnyilvánulás alapelve, és az eredendő lélegzet (yuanqi) yang oldala. Segítségével az alkimista vissza tudja állítani az anyag eredendő állapotát, az idő múlása által elszennyezett anyagot vissza tudja állítani annak tiszta állapotába, melyet az arany szimbolizál. E szikra visszaszerzésének egyik módja az anyagi megfelelőjének (sperma, menstrum) visszaforgatása.

Mind a külső, mind a benső alkímiában a gyakorlat lépéseit ugyanazokkal a jelképekkel, a korábbi Ég és a későbbi Ég jellemvonásaival szemléltetik. Az alkímiai gyakorlat a korábban áttekintett metafizikai alapelvek alkalmazása a tér és az idő világában (így a gyakorlás által a beavatott ismét egységbe tudja rendezni a korábbi és későbbi Eget).[2]

Az alkímiai folyamatot A változások könyvének eszköztárával szemléltetik, mely lehetővé teszi, hogy különböző méretű időciklusokat ábrázoljanak, arányosan csökkentsék vagy növeljék, és egymásba ágyazzák őket. Ezeket a tűz időszakai (huohou 火候) szerint alkalmazzák, mely a külső alkímiában az elixír hevítésére szolgál, míg a benső alkímiában a gyakorló őseredeti összetevőinek keringetésére.

A trigramokat és a hexagramokat a körforgások egyes fázisainak jelölésére használják. A Cantong qi 8. szakasza (a Laozi 11. szakaszára utalva) megmutatja, hogy ezek a jelképek, amellett, hogy az időre utalnak, arra is szolgálnak, hogy meghaladják az időt:

„Az edény haszna az ürességében rejlik”: a későbbi Ég emelkedő és eső yin és yang energiái magukban rejtik a korábbi Ég yinét és yangját. Az időbeli ciklusokkal végzett alkímiai munka előidézi a li és a kan eltűnését, valamint a qian és a kun helyreállítását. Ez a későbbi és a korábbi Ég, avagy az idő és az időtlenség ismételt egységbe rendezésének első állomása.

Mivel a változás a láthatatlan Alapelv (dao 道) látható tartálya, A változások könyvének jelei arra szolgálnak, hogy az időtlen Út jelenlétét nyomon kövessék az időleges világegyetemben. Nem más, mint az „eredendő lélegzet szikrája” áramlik át rajtuk, melyet a folytonos vonal föl- és alászállása jelképez a három/hat pozícióban. A Cantong qi 48. szakasza ezzel a vonallal foglalkozik:

Másik lehetőségként a változás jelképezhető mind a megszakított yin, mind a folytonos yang vonallal. A 7. szakasz erre utal:

A megszakított és a folytonos vonalak áramlása a trigamokban és a hexagramokban nyilvánvalóvá válik a műben az idő szemléltetésére szolgáló két fő megközelítésben:

  • a magában foglalt törzsekben (naijia 納甲),
  • az apály és dagály tizenkét fokozatában (shier xiaoxi 十二消息).

Hold: a magában foglalt törzsek (najia 納甲)

Lényege abban áll, hogy a nyolc trigramot megfelelteti a tíz égi törzsnek. Qian (乾 ☰) a jia 甲 és a ren壬, kun (坤 ☷) a yi 乙 és a gui 癸 törzsnek felel meg, míg a többi trigram 1-1 törzshöz kapcsolódik:

„Az [Ég és Föld közé] felfüggesztett képmások közül, egyik sem hatalmasabb, mint a Nap és a Hold.” 縣象莫大乎日月  (Yijing, Csatolt mondások, Xici 繁辭)

Ezt a mondatot továbbgondolva a trigramok és a törzsek kapcsolatát kiterjesztették a Holdra is (lásd a Cantong qi 13–15, 46–48. szakaszát, melyben a szerző a növekvő és fogyatkozó holdfázisok napjaival kapcsolja össze a trigramokat):

Li (離 ☲) és kan (坎 ☵) nem kapcsolódik egyik holdfázishoz sem, mivel a mozdulatlan Közepet jelképezik és nem részei a körforgásnak – pontosan ezért alkotják ennek a mérési módnak a központi elemét. Az egyik holdciklus vége és a következő kezdete között a Hold (kan) az északi iránnyal társított gui 癸 helyzetébe megy. Ott találkozik a Nappal (li), mely a szintén északi irányhoz társuló ren 壬 törzzsel társul. A Nap és a Hold egyesíti esszenciáit, melyeket a két trigram benső vonala, valamint a wu 戊 és a ji 己 törzs jelképez – mindkettő a középhez társul.

A feltételekhez kötött állapotban az időciklus végén a Nap és a Hold esszenciáinak egyesülése hívja életre a következő ciklust. A neidan gyakorlásban, ahol az időben lejátszódó folyamatokat visszafelé ismétlik meg, a Nap és a Hold megismételt összekapcsolása hívja életre „a halhatatlanság magzatát”. Kozmológiai szempontból li és kan benső vonalainak kicserélése révén ez az összekapcsolódás állítja vissza qiant és kunt, az eredeti férfi és női trigram párt.

Nap: az apály és a dagály tizenkét fokozata (shier xiaoxi 十二消息)

Ez a megközelítés 12 „uralkodó/fejedelmi hexagram” (bigua 辟卦) segítségével szemlélteti a ciklikus változást, melyben a najia mintázathoz hasonlóan a megszakított és folytonos vonalak először fölfelé, majd lefelé mozognak.

Míg a najia rendszer alkalmazása a holdmozgásra a hónapot veszi időegységként, addig a 12 uralkodó hexagram az év során adja vissza yin és a yang felemelkedését és alászállását. A fu 復 jelképezi a yang növekedésének kezdetét, és így körforgás kezdetét jelöli. Ez a megfeleltetési rendszer lehetővé teszi, hogy az időt egy évről arányosan lecsökkentsük egy napra.

A műnek az apály és a dagály tizenkét állomásával foglalkozó versei (zhang 49–60) a folyamat egyes szakaszait ráutalásokkal írják le: a földi ágakat például gyakran más írásjegyekbe rejtik el (pl. wei mei昧, shenshen 伸). Ilyen esetekben az írásjegy egyidejűleg utal a kozmológiai jelre, ugyanakkor megtartja a szokványos jelentését is a versben.

A változások könyvétől az alkímiáig: ólom és higany

A Cantong qiben (és más, a nyelvezetét használó könyvekben) az időtlen, ugyanakkor az időciklusokon is keresztüláramló eredendő lélegzetet/tiszta yangot alkímiai jelképekkel is szemléltetik. A kínai alkímia különféle szemléltetőeszközöket használ, hogy tantételeire utaljon velük. Például:

  • Az eredendő lélegzet (yuanqi) szikrájának megfelelője, a waidan vagy a neidan ásványokat és fémeket használó szakszókincsében rendszerint az ólom (vagy a valódi ólom, szövegkörnyezettől függően).
  • Az öt hajtóerő rendszerében, a waidanban és a neidanban egyaránt a víz.
  • Az emberi test rendszerét (különösen az öt zsigert wuzang 五臟, a kormányzó tárolót dumai 督脈 és a befogadó tárolót renmai 任脈) használó neidan összefüggésében: a vese „lélegzete” (qi氣), avagy a yang a yinben a visszatérő kép.[3]

Ólom, víz és a vese lélegzete – mind megfeleltethető A változások könyvének folytonos vonalával. Itt érdemes megint feleleveníteni, hogy a folytonos vonal jelképezte tiszta yang szikrája két dolgot jelképez:

1. Az Egyet jelképezi, még mielőtt szétválna a két egymást kiegészítő rendező elvre: ilyenkor a yangot a „tiszta” (chun 純) jelzővel látják el és megegyezik az eredendő lélegzettel (yuanqi). Ahogy az imént felsoroltuk, ebben az esetben egyenértékű vele az ólom, a víz vagy a vese „lélegzete” – önmagában, pár nélkül, hiszen az osztatlan egységről beszélünk.

2. Az Egy yang oldala, melyet a yin oldal egészít ki, ugyanakkor a későbbi Égben ez a yang be is van zárva a yin jelenségekbe. Ebben az esetben párokról beszélhetünk:

  • Fémek tekintetében a nehéz, sötét, lemerülő, yin természetű ólom (kan ☵) és a vele párban álló könnyű, fényes, elpárolgó, illékony, yang természetű higany (li ☲) szerepel az alkímiai művekben.
  • Ha az öt hajtóerő rendszerét alkalmazzák, akkor a vízzel (yin) a fém (yang) áll párban.
  • Ha pedig a belső szervek erőinek akarjuk megfeleltetni, akkor a vese „lélegzetével” (a yang a yinben) a szív „folyadéka” (a yin a yangban) áll párban.

A Cantong qi ezen folyamatot leíró részei (a 23–26. versszakok) azért is jelentősek, mert hangsúlyozzák az ólom kettős jelképét: egyrészről egy átmeneti, időbeli, szennyezett anyagot jelöl, másfelől a benne rejlő időtlen, valódi alapelvet (ami az alkimista számára felfedhető). A 23. szakasz például így szól:

Az első sorban a Laozi 28. szakaszából, míg az utolsó előtti sorban a 70-ből idéz. A fehér a higany és a fém, míg a fekete az ólom és a víz. Egyes szövegmagyarázók szerint a „fehér” a higany helyett az arany jelképe, viszont mindkét esetben a megrontott, „fekete” ólomban rejlő valódi tartalmat jelöli: a yinben levő yang (ami az ólom) ellentettjeként ez a valódi tartalom a higany, a yang viszont lehet a korábbi Ég tiszta yangja (ami az arany).

Ezért a víz, amellett, hogy az öt hajtóerő egyike a feltételekhez kötött világban, hordozza a sárga rügyet (huangya 黄芽) is, mely az elixír csírája. Hasonlóképpen, az ólom kívül sötét, belül viszont fehér, ragyogó aranyvirágot (jinhua 金華) rejteget. A 24. szakasz mindezt látszólagos ellentmondásokkal fogalmazza meg:

Az 1. és a 3. sor az öt hajtóerő kölcsönösen teremtő (xiangsheng 相生) sorrendiségére utal, melyben a fémet a víz követi. A 2. és a 4. sor ezen folyamat alkímiai megfordítására utal, mely során a fémet kivonják a vízből. Az öt hajtóerő sorrendjében a víz a fém gyermeke, az alkímiai folyamatban viszont a víz (a szennyezett ólom ☵) teremti a fémet (vagy a valódi ólmot, az aranyat, azaz a folytonos benső vonalat). Ez a megfordítás szolgál a korábbi Égből a későbbi Égbe való átlépés visszafordítására.

A 25. szakasz a folyamat következő lépésével foglalkozik. Amikor kipárolják, a fekete ólomban rejlő arany színe megváltozik, és a tűz hatására vörössé válik. A versben említett „külső védelem” az üst. Az üstben alakot öltő elixír Chen Zhixu 陳致虚 megfogalmazásában „a korábbi Ég valódi egységének lélegzete” (xiantian zhenyi zhi qi 先天眞一之氣).

Előrehaladás és megfordítás

Laozi 42. szakasz:[4]

 道生一,一生二,二生三,三生萬物。

Az Út szüli az Egyet, az Egy szüli a Kettőt, a Kettő szüli a Hármat, a Három szüli a tízezer létezőt.

Az egyik értelmezés szerint az Út először létrehozza az Egységet, mely yin és yang két egymást kiegészítő rendező elvéből áll. Miután yin és yang szétválik egymástól, ismét összekapcsolódik és létrehozza a „Hármat”, egyesülésük eredményét. A tízezer létező a létezők teljessége, mely e folyamat folytonos ismétlődése által jön létre. A neidan gyakorlás fokozatosan megfordítja ezt a kibontakozást, mégpedig úgy, hogy alulról fölfelé megszünteti az egymás melletti szintek közötti különbséget. Ezt szemlélteti az alábbi ábra: [5]

 

Befejezés

A dao egyszerre időtlenség és időbeliség. Az alkímia célja annak felismerése, hogy ami az idő által elhasználtnak tűnik, az valójában az időtlen rendező elv vetülete. Ehhez olyan jelképeket használ fel, amelyek a dao és a megjelenések alapvető egységét szemléltetik, és a beavatottat ezek egységének felismerése felé vezetik. Ahogy a korábbi Ég benne van a későbbi Égben, és ahogy az idő az Időtlen időleges tárháza, úgy található meg a valódi ólom a szennyezett ólomban (Cantong qi: „már azelőtt létezik, hogy Ég és Föld megszületett”).

Ezen rejtett alapelv kiszabadítása vagy felfedése a külső és a benső alkimisták közös célja. Bármilyen gyakorlást folytassanak is, úgy teljesítik be művüket, hogy újrateremtik az idő mintázatát, annak érdekében, hogy elérjék az időtlenséget, avagy a halhatatlanságot. Ez csak úgy lehetséges, hogy előrehaladnak az idő végéhez vagy visszahátrálnak a kezdetéhez, és így feloldják az időtlen és az időbeli állapotok közti határvonalat. A szimbólumok, melyekre hagyatkoznak, lehetővé teszik számukra, hogy nyomon kövessék az időtlenség állandó jelenlétét az idő síkjában.




[1] A jegyzet és a versek fordításának forrása az előző részekhez hasonlóan Pregadio 1995-ös tanulmánya.

[2] Bár az alkímiai nyelvezet képes kifejezni a korábbi Ég és a későbbi Ég alapvető egységét, ennek megvalósítása meghaladja az alkímiai gyakorlást. Ezért az alkímiai tanokat három lépcsős folyamatként leíró neidan szövegek (a lényegiség lélegzetté, a lélegzet szellemmé finomítása, majd bevezetése az ürességbe, xu 虛), alig nyújtanak betekintést az utolsó állomásba.

[3] Különbség van a vese mint belső szerv és a vese mint alkímiai szimbólum között. Sok neidan szerző elmondja, hogy az „eredendő yang szikrája” valójában a rejtélyes nőiségben (xuan pin) található; vagy pontosabban rejtélyes [yang] és nőiség [yin]. Egy olyan helyen, amelyet a testben sehol nem lehet pontosan meghatározni és helyhez kötni.

[4] A kínai szöveg forrása: http://ctext.org/dao-de-jing (2012. 09. 29.)

[5] Pregadio 2012: 50

 

Felhasznált irodalom

Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d'Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.

Fabrizio Pregadio: The Way of the Golden Elixir: A Historical Overview of Taoist Alchemy (Golden Elixir Press, Mountain View, CA, 2012).

 

Figyelem! Még nincs vége, ha idáig eljutott, a folytatáshoz kattintson ide: A hármas egység pecsétje 5. rész: A mű felépítése

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-4-resz (2014. 08. 23.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

 

A hármas egység pecsétje 3. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

3. rész: Az időszemlélet

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 októberében. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 18-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), a folytatást pedig itt találja: 4. rész: Az időszemlélet – foytatás, 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Megjegyzés: a blogmotor nem igazán támogatja a táblázatokat és egyes kínai írásjegyeket, ezért a mellékelt PDF változat jobban áttekinthető és egyes kínai írásjegyeket csak az tartalmaz.

Az idő ábrázolása a Cantong qiben

A mű A változások könyvének (Yijing 易經) szimbolikáját alkalmazza az alkímiai tanokra, ezért a megszakított és folytonos vonalak alkotta trigramokkal és hexagramokkal[1] jelöli a kozmogóniai (a világegyetem kialakulását leíró), a kozmológiai (a világegyetem változásait leíró) és az alkímiai (az átalakító, egyesítő) folyamatokat. A vizsgálódás kapcsán érintett témák:

  • az időtlenség és az idő közötti kapcsolat,
  • az idő megjelenítésére és mérésére használt képek,
  • valamint ezek fontossága az alkímia szempontjából.[2]

Yin és yang: az írásjegyek felépítése

A yang (yáng 陽) írásjegy felépítése:[3]

  • 170. jelentéstani összetevő 阜 (fù 阝): domb, dombocska, bucka, kupac, hely,
  • hangtani összetevő 昜 (yáng): kinyílni, kiterjedni, fényes, dicsőséges [旦 (dàn): a Nap日 (rì) a láthatár fölött (hajnal, reggel, nappal), a 勿 (wù) pedig az árnyék (amúgy tagadószó: nem, ne)].

A yin (yīn 陰) írásjegy felépítése:

  • 170. jelentéstani összetevő 阜 (fù 阝): domb, dombocska, bucka, kupac, hely;
  • hangtani összetevő 侌 (yīn) [jelentéstani összetevő 云 (yún): felhő, mondani; hangtani összetevő 今 (jīn): most, mostanság, jelen].

Bernhard Karlgren kutatása alapján:

yang: egy magaslat déli lejtője; egy folyó északi partja; fény, ragyogás; a Nap; a fényes kozmogóniai alapelv;  emelkedett. h. 暘 ua. napfény, napsütés, ragyogó. (Karlgren 1957: 720 e–h)

  • fou: nagy dombocska/bucka, földdomb; nagy és kövér; bőséges. (Karlgren 1957: 1108 a)
  • yang: déli oldal. (Karlgren 1957: 720 a)

yin: egy magaslat északi lejtője; árnyék, sötétség; felhős; sötét kozmogóniai alapelv; elfedni; menedéket nyújtani vknek. (Karlgren 1957: 651 y)

  • fou: ua.
  • yin: (az a’ xx yin ’felhős’ elsődleges alakja, innen az olvasata). A Shouwen szerint: felhős (nincs szöveg). A gyökjel 云 ’felhő’. (Karlgren 1957: 651 x)

Yin és yang: kapcsolódó képzetek

Elterjedt szemléltetésük, mely könnyen azt a képzetet keltheti, hogy két egymástól különálló, egymástól elkülöníthető minőségről van szó, az alábbi:

Egy másfajta, a taoista világkép szemléltetésére talán alkalmasabb „meghatározás”:

„Bár a szövegek a yinről és a yangról külön megnevezésekkel és különböző létezőkként beszélnek, valójában csak az egyetlen mögöttes, mindent átható és az Úttal egységet képező kozmikus qi aspektusai. Ahelyett, hogy a yin és yang független hatóerők lennének, pusztán leírják az egy qi helyzetét és energetikai mozgását.”[4]

Ezt a meghatározást egy képbe „sűrítve” egy két végpont között ide-oda ingázó, megjelenésében kettős természetű és változó, lényegét tekintve azonban mindvégig egységét megőrző és változatlan minőséget kapunk:

Ennek a képnek megfelelően talán szerencsésebb egy meghatározott szempont szerint sorra venni a qi tulajdonságait, melyeket a két végpont felé haladva vesz fel:

A korábbi Ég és a későbbi Ég

Az alkímiai műhöz a Laozi 老子 tanai alkotják a szükséges bölcseleti alapot, és a művet a kozmológia törvényeivel összhangban kell kivitelezni – a mű célja azonban a világot mozgató és fenntartó törvények meghaladása. Ezen cél eléréséhez a figyelem középpontjában az idő, azaz a körkörös, kozmikus mozgások állnak (az alkímiai művet gyakran hasonlítják ahhoz a folyamathoz, amely során a talajban az ásványok természetesen alakulnak át arannyá).[5] Bár mind a külső, mind a benső alkímia az idő múlását akarja módosítani, eltérőképpen nyúlnak a feladathoz:

  • külső alkímia (waidan 外丹): mesterséges körülmények között felgyorsítja az aranypirula létrejöttét, amivel mintegy az időt gyorsítja fel;
  • benső alkímia (neidan 内丹): az ellentétes irányba indul el, a beavatott az időciklusokon visszafelé halad, míg eljut az idő kezdetéig.

Az alkímiai folyamat beteljesülése mindkét esetben az időtlenségbe, avagy a halhatatlanságba juttatja el az alkimistát. Megjegyzés: mivel a külső alkímiai művelés során az üstben is a világegyetem kialakulása előtti állapotot kívánják újra létrehozni, az időfelfogásnak ez a látszólagos különbsége csak a kozmológiai szimbólumok használatára vonatkozik, az eredmény azonos.[6]

Az alkímia mellett, ahogy azt a korábbi részekben már jeleztük, a Cantong qi két másik eszmerendszert is felölel:

  • a taoizmust, melynek alapeszménye a Laoziben (a Daode jing) bevezetett megnevezhetetlen dao 道 (Pregadio hivatkozott cikkében az Alapelv), ami a korábbi Ég (xiantian 先天) szintjéhez tartozik, és
  • a kozmológia, mely A változások könyvének (Yijing 易經) jelképeivel a későbbi Ég (houtian 後天) működését írja le.[7]

Pontosabban: A változások könyvének jelképrendszere azt írja le, ahogy a korábbi Égből kialakul a későbbi Ég. A tér-időt központi témájának megtéve, a létesülés számain és szimbólumain keresztül leírja, ahogy a megnevezhetetlen létből testet ölt a létezés.

A létesülés szintjei és gyakori jelképei

Mind a korábbi Ég, mind a későbbi Ég az Ég megnyílására (kaitian 開天) utal. E folyamat lépéseit, és az adott szinthez tartozó, leggyakrabban előforduló kulcsszavakat és szimbólumokat mutatja be az alábbi táblázat, az egyes eszmerendszerek (kozmológia, taoizmus, külső-benső alkímia) szerint csoportosítva.

Figyelem! Fontos rögzíteni, hogy a számok ebben a világképben elsősorban nem mennyiségeket, hanem minőségeket jelölnek. A három tehát nem azt jelenti, hogy „három darab valami” létezik, hanem hogy létezik a két alapminőség és a keveredésük. Így a hármat egyből a tízezer követi, mely az egymással elkeveredett yin-yang világának jelképe.

A fenti létesülési folyamatot a Laozi 42. szakasza összegzi:[9]

道生一,一生二,二生三,三生萬物。

dào shēng yī, yī shēng èr, èr shēng sān, sān shēng wàn wù。

A lét szüli az Egyet, az Egy szüli a Kettőt, a Kettő szüli a Hármat, a Három szüli a tízezer létezőt.

萬物負陰而抱陽,沖氣以為和。

wàn wù fù yīn ér bào yáng,chōng qì yǐ wéi hé。

A tízezer létező hátán hordozza a yint és átöleli a yangot, a felszárnyaló lélegzet összhangot teremt [köztük].

Szószedet:

shēng 生: (meg)szülni, születni, élet, életet adni, táplálni

wànwù 萬物: tízezer létező, minden dolog

負: hordozni vmit (a háton)

bào 抱: átölelni, magához ölelni

chōng 沖: fölfelé emelkedni

氣: lélegzet, életerő, energia

和: összhang, összhangba hozni

Nyelvtan:

ér 而: két tagmondatot összekötő kötőszó és, de, viszont

yǐ wéi 以為: 1. vkit/vmit valamilyennek tart, 2. vmiből vmit csinál, 3. vmit vmiként használ, alkalmaz[10]

A Cantong qi két vonatkozó részlete

Amikor az alkímiai szövegek A változások könyvének képzeteit használják, a folytonos yang vonal jelképezi azt a minőséget, amelyet az alkimista keres. Jelentései a különféle szinteken:

  1. az Egy, még mielőtt szétválni az egymást kiegészítő alapelvekre (tehát az ellentétpár nélküli fény jelképe),
  2. a korábbi Égben az Egy yang oldala, melyet kiegészít a yin (tehát az árnyékossal párban álló fényes)
  3. a későbbi Égben a folytonos vonal a yangot jelképezi a yinben ☵, és párja a szaggatott vonal, mely a yint a yangban ☲ jelöli.

A folytonos vonal a Cantong qiben is fontos szerepet tölt be az idő szemléltetésében:[11]

10 égi törzs és 12 földi ág

A 10 égi törzs (tiangan 天干) és a 12 földi ág (dizhi 地支) együtt egy körkörös mozgások nyilvántartására szolgáló sorozatokat alkot, és együtt teszik ki a kínai időszámítás alapját képező hatvanas ciklus fázisait (félkövérrel szedve a versben szereplő ágak):[12]

Mind a hatvanas ciklus, mind annak a taoista alkímiában betöltött szerepe óriási téma, ezért most csak néhány idevágó gondolat:

  • a „nőies” víz (kan ☵): a Holddal társítják, viszont folytonos vonalat (yang) rejt magában, mely a wu 戊 ághoz tartozik, és az Egy „férfias” oldala,
  • a „férfias” tűz (li ☲): a Nappal társítják, viszont megszakított (yin) vonalat rejt magában, mely a ji 己ághoz tartozik, és az Egy „nőies” oldala.

Innen az értelmezés, hogy a víz (kan) és a tűz (li) a folytonos és megszakított vonalak látható „működései” (yong 用) a későbbi Égben, viszont a láthatatlan szubsztanciái (ti 體) a korábbi Égben.[13]

A későbbi Égben kan és li tehát „falak”, melyek közbefogják a korábbi Ég valódi yinét és yangját (qian és kun), és mint „megfelelő keréktengelyek a forgó kerékagyban” a megnyilvánult világ és annak ciklusainak középpontjában helyezkednek el. A korábbi Ég és a későbbi Ég szerepe kulcsfontosságú, megmutatja, hogy a kettősség két oldala gyökeresen eltérő, mégis alapvetően azonos.

Alaptétel: „A létezést és annak bármely állandótlan összetevőjét (beleértve az időt is), nem lehet az Alapelvvel (dao 道) meghatározni, hanem azon változó és átmeneti jellemvonások közé tartoznak, amelyeket az Alapelv fel tud venni. A taoizmusban ezt az állítást abban a tételben fejezik ki, hogy a létezés és annak összetevői nem a dao, hanem a dao képmásai, megjelenései (xiang 象).”

Ennek a tételnek a neidan szövegekben visszatérő megfogalmazása a következő: a dao ismerete a változás világában, azaz a korábbi Ég ismerete a későbbi Égben azért lehetséges, mert a későbbi Ég, és benne minden létező, magában rejti az eredendő lélegzet vagy tiszta yang egy „szikráját” (dian 點) – ugyanabban az őseredeti állapotában, mint a korábbi Égben.[14]

 


[1] Meg kell jegyezni, hogy az eredeti kínai nyelvű szövegekben nincsenek élesen elkülönítve a három és a hat vonalból álló jelek, a szerzők az összefoglaló gua 卦 írásjegyet használják, ezért a fordításokban használt trigram vagy hexagram mindig a fordító értelmezésének függvénye. Amennyiben a szerzők konkrétak akarnak lenni, nyolc guáról (bagua 八卦) írnak. A gua jelentése jósjel, felépítését tekintve jelentéstani összetevője a bu 卜(jelentése: jövendölés, jóslás, egy repedést ábrázol a jóslócsonton), hangtani összetevője pegig a gui http://www.yellowbridge.com/chinese/character-etymology.php?zi=%E5%8D%A6 (2014. 08. 15.).

[2] Pregadio 1995: 157

[4] Kohn 2009: 65

[5] Részletesebben lásd Mircea Eliade Kovácsok és alkimisták (Cartaphilus Kiadó, 2004) című művét.

[6] Pregadio 1995: 158

[7] A xiantian és a houtian gyakori magyarítása Ég előtt(i) és Ég után(i) az angol before Heaven és after Heaven mintájára. Hivatkozott szerzőnk cikkében az earlier Heaven és a later Heaven fordítást használja, amit szöveghűen korábbi és későbbi Égnek fordítunk.

[8] Pregadio 1995: 158–159 (a létesülést bemutató táblázathoz beillesztett lábjegyzet, a PDF-ben látható melyik részhez tartozik).

[9] A kínai szöveg forrása: http://ctext.org/dao-de-jing (2012. 09. 29.)

[10] Kósa 2004: 72, 95

[11] Pregadio 1995: 159

[12] A tiangan és a dizhi magyarításáról és kínai asztrológiában betöltött szerepéről lásd ezt a cikket: http://valosagtura.blog.hu/2011/02/12/torzsek_es_agak (2014. 08. 15.).

[13] Pregadio 1995: 160

[14] Pregadio 1995: 160

 

Felhasznált irodalom

Bernhard Karlgren: Grammata Serica Recensa (The Museum of Far Eastern Antiquities, Bulletin 29, Stockholm, 1957)

Fabrizio Pregadio: The Representation of Time in the Zhouyi Cantong Qi. In: Cahiers d'Extrême-Asie, Vol. 8, 1995. 155-173. o.

Kósa Gábor: Klasszikus kínai nyelv 1. (Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2004)

Livia Kohn: Internal Alchemy (Three Pines Press, 2009).

 

Figyelem! Még nincs vége, ha idáig eljutott, a folytatáshoz kattintson ide: A hármas egység pecsétje 4. rész: Az időszemlélet – folytatás

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-3-resz (2014. 08. 18.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A hármas egység pecsétje 2. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

2. rész: A szerző(k)

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 októberében. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 12-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. Az előző részhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, a folytatást pedig itt találja: 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet – foytatás, 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

A Cantong qi szerzője

A hagyomány szerint egy szerző

A hagyomány szerint a Cantong qi 參同契 szerzője egyetlen alkimista, a Keleti Han-dinasztia (i. sz. 25–220) alatt élt Wei Boyang 魏伯陽, aki i. sz. 142-ben írta meg fő művét.[1] E nézet szerint a Cantong qi egy alkímiai mű, mely bemutatja és egységbe rendezi a benső alkímia (neidan 内丹) tanait, elméletét, gyakorlatát – így ez az első neidan szöveg. E hagyományos nézet szerint tehát a mű egyetlen témát dolgoz fel, egyetlen szerzője van, és keletkezésének dátuma is egy pontosan meghatározott időpont – így a történelmi elemzés számára kutathatatlan.[2]

A szerző életrajza a Ge Hongnak 葛洪 (i. sz. 283–343) tulajdonított Szellemi halhatatlanok életrajzai (Shenxian zhuan 神仙傳) című műben olvasható, kivonatolt formában így hangzik[3]:

Wei Boyang Wu (吳) szülötteként (a mai Jiangsu 江蘇 tartomány, valamint Anhui 安徽 és Zhejiang 浙江 egyes részei) magas rangú családból származott. I. sz. 121-ben visszautasított egy hivatali pozíciót és a hegyekbe vonulva művelésbe fogott, hogy elkészítse az elixírt. Művének utószavában így ír magáról:

„Egyszerű származású ember vagyok Kuai 鄶 államból, aki nem szereti a világi hatalmat, dicsőséget, hírnevet vagy nyereséget, aki egy elhagyatott völgyben elvonultságban egyszerű, csöndes, ráérős és békés élettel pocsékolja el az életét – ilyen ember a jelen írás szerzője.”[4]

Három tanítvány tartott vele, akiket az elixír elkészültével próbára tett:

„Az elixír elkészült, először azonban ki kell próbálni a kutyánkon. Ha a kutya az Égbe emelkedik, mi magunk is bevehetjük, ha azonban meghal, ne fogyasszuk el.” Odaadta az elixírt a kutyának, és az azonnal holtan esett össze.

Boyang így szólt tanítványaihoz: „Attól tartok a gyógyír nem készült el. Elfogyasztásával halált hozott, ezért úgy tűnik nincs összhangban a szellemi fénnyel (shen ming 神明). Ha elfogyasztjuk a gyógyírt, könnyen lehet, hogy kutyánk sorsán fogunk osztozni. Mit tegyünk?” A tanítványok visszakérdeztek: „Mester, te magad bevennéd?”

Boyang így felelt: „Hátat fordítottam a világi dolgoknak és elfeledtem otthonomat, hogy visszavonuljak erre a hegyre. Szégyellném magam, ha úgy térnék vissza, hogy nem leltem meg az Utat (dao 道). Akár meghalok, akár nem, be kell vennem.” Erre a szájához emelte az elixírt, és ahogy lenyelte, azon nyomban meg is halt.

Ezt látván az egyik tanítvány így szólt: „Az elixír elkészítésének célja, hogy hosszú életet éljünk. Ha elfogyasztjuk és meghalunk, mi értelme?” Egy másik így felelt: „Mesterünk nem hétköznapi ember volt. Ha megette és meghalt, jó okkal tehette azt.” Ezzel megfogta az elixírt, lenyelte és meghalt.

A másik két tanítvány így tanakodott egymással: „A hosszú élet eléréséért készítettük el az elixírt. Ha elfogyasztjuk és meghalunk, annak mi értelme? Ha nem vesszük be, eltölthetünk még néhány évtizedet ebben a világban.” Így az elixír elfogyasztása nélkül hagyták el a hegyet, azzal a szándékkal, hogy elrendezzék Wei Boyang és elhunyt társuk temetését.

Miután a két tanítvány elment, Boyang életre kelt. Fogta az általa összevegyített elixírt és beleöntött belőle egy keveset a halott tanítvány és a fehér kutya szájába. Mindketten azonnal éltre keltek. Boyang és tanítványa, akinek Yu 虞 volt a családneve, már halhatatlanként vándorolt tovább a hegyekben. Útjukon találkoztak egy favágóval, akinek átadtak egy másik két tanítványnak címzett köszönőlevelet. Amikor a tanítványok elolvasták, sajnálkozás töltötte el szívüket.[5]

Wei Boyang hagyományos ábrázolása

Az őskultusz központi szerepe miatt Kínában kiemelt fontossággal bír a felmenők (mind származási, mind szellemi értelemben) előtti tisztelgés. Ennek egyik eszköze az ősöket ábrázoló képmás előtti tiszteletnyilvánítás.

 „Kínában portrét többnyire csak az elhunytakról festettek. Előfordul az írástudó piktúrában is, hogy egykori hírességek, nagy költők, esetleg festők, tudósok, szentek vagy tanítók képmását megfestették, de ott a festő célja nem a külső vonások élethű megörökítése volt – nem is lehetett, hiszen sokszor századokkal később került sor a portréfestésre –, hanem az ábrázolt előtti tisztelgés (ilyenkor konvencionális attribútumok ismertetik fel az ábrázoltat).

…[Portrét] minden magára adó kínai polgár, tehát a kisebb hivatalnok, a kisebb birtokos vagy a módosabb paraszt is festetett őseiről. Az elkészült, függőtekercs formájú kép azután a családi ház nagycsarnokába került; minden családi és vallási ünnep alkalmával tisztelegtek, és áldozatot mutattak be (füstölőt égettek stb.) előtte, s magukat az ünnepélyes szertartásokat is ebben a csarnokban bonyolították le.”[6]

Wei Boyang hűséges tanítványával és kutyájával. A háromlábú üst (ting 鼎) az alkimisták jellegzetes eszköze és szimbóluma, melyben az elixírt készítik.[7]

A Cantong qi szerzői

Az előbb idézett életrajz végén jegyzi meg a szerző:

„Boyang megírta a Cantong qit és a Wuxing xiangleit (Az öt hajtóerő kategóriái), összesen öt fejezetben. Műve A változások könyvéről beszél, de valójában annak vonalait és képeit arra használja fel, hogy az elixír elegyítésének alapelveit tárgyalja. Semmit nem tudván a mennyei elixírről, a világi tudósok különféle magyarázatokat írtak hozzá a yinre és a yangra alapozva. Igazán elvétették jelentését.” (Taiping guangji, 2.11–12)[8]

A történelmi vizsgálódások szerint több szerző

Pregadio 2011 a hagyományos mellett egy másik, történelmi és filológiai kutatáson alapuló nézőpontra is felhívja a figyelmet. E szerint a mű nem kizárólag az alkímiát taglalja, hanem egyszerre három eszmerendszert rendez egységbe és fog össze egyetlen tanná:

  1. a kozmológiát: a Yijing 易經 (A változások könyve) szimbólumrendszere,
  2. a taoizmust: a Huang-Lao 黃老 hagyomány (a Sárga Császár, avagy Huangdi 黃蒂és Laozi 老子 neve után),
  3. a (külső) alkímiát: az ásványok és fémek megmunkálása és átalakítása, „a tűzzel és a tűzhellyel végzett munka”.[9]

Ebben az olvasatban tehát a mű egy több lépcsős szerkesztői folyamat eredménye, mely során különböző hagyományok elegyedtek egymással. Így a témák és a hozzájuk tartozó szövegrészek eredete történelmileg már vizsgálható. A Cantong qi összeállításában és korai átadásában részt vállaló szerzők a történeti források szerint:

  • Wei Boyang 魏伯陽, az alkimista,
  • Xu Congshi 徐從事, a kozmologista,
  • Chunyu Shutong 淳于叔通, az előbbi tanítványa.[10]




[1] Bertschinger 1994: 2

[3] Az életrajz felhasznált fordításai: Bertschinger 1994: 5–6; Pregadio 2011: 263–264; Wong 2001: 166–168; Wu-Davis 1932: 213–215

[4] Wu-Davis 1932: 261

[5] Pregadio 2011: 263–264

[6] Mikós 1973: 209–211

[7] A kép forrása Wong 2001: 166

[8] Pregadio 2011: 264

[9] Pregadio 2011: 4

 

Felhasznált irodalom

Eva Wong: Tales of the Taoist Immortals (Shambhala, Boston & London, 2001).

Fabrizio Pregadio: The Seal of the Unitiy of the Three (Golden Elixir Press, 2011).

Lu-Chiang Wu, Tenney L. Davis: An Ancient Chinese Treatise on Alchemy Entitled Ts'an T'ung Ch'i. In: Isis, Vol. 18, No. 2 (1932. október), 210–289. o.

Mikós Pál: A sárkány szeme: Bevzetés a kínai piktúra ikonográfiájába (Budapest, Corvina Kiadó, 1973).

Richard Bertschinger: The Secret of Everlasting Life: The First Translation of the Ancient Chinese Text on Immortality (Element Books,1994).

 

Figyelem! Még nincs vége, ha idáig eljutott, a folytatáshoz kattintson ide: A hármas egység pecsétje 3. rész: Az időszemlélet

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-2-resz (2014. 08. 12.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A hármas egység pecsétje 1. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

1. rész: Bevezetés

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 áprilisában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 10-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A folytatást itt találja: 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet – foytatás, 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Minden benső alkímiai írás elődje

A Cantong qi minden idők elixírről írt könyvének elődje.

Szavai ősiek és mélységesek, rejtelmesek és nehezen felfoghatóak.

Jelentésüket senki nem képes kipuhatolni.[1]

A Daode jing 道德經 (Az út és erény könyve) és a Zhuangzi 莊子 mellett kevés másik taoista mű rendelkezik hasonlóan nagy szövegmagyarázói hagyománnyal.[2]

A hagyomány szerint Wei Boyangnak 魏伯陽 tulajdonított és az i. sz. 2. században írt Cantong qi 參同契 főként a taoista alkímiára (annak mindkét ágára) fejtette ki hatását:

  • Waidan 外丹 (külső elixír) vagy külső alkímia: „Ásványok és fémek hevítése és finomítása egy edényben, tiszta eszenciáik kivonása érdekében, hogy azokból elixíreket készítsenek. …Az i. e. 2. századtól dokumentált.”
  • Neidan 内丹 (benső elixír) vagy benső alkímia: „Az elixír hozzávalói a világegyetem és az emberi lény összetevői, a folyamat a gyakorlóban játszódik le. …Az i. sz. 8. századtól dokumentált.”

A taoista benső alkímia helye az alkímia és a benső alkímia viszonylatában.

A Cantong qi értelmezéséhez különösen a benső alkímia járult hozzá:

  • tanainak és gyakorlatainak eredetét látja benne,
  • elveinek és módszereinek teljes felépítését szemlélteti és tartalmazza.

A műnek létezik egy másik, kevésbé ismert olvasata is a taoista hagyományban:

  • a Cantong qi nem csak egy hagyománnyal foglalkozik, hanem hárommal, ezeket fogja össze egy tanná,
  • erre utal a címe és a felépítése,
  • e három tan a kozmológia, a taoizmus és az alkímia.

A mű címe

Teljes alakjában Zhouyi Cantong qi 周易參同契; a mű címe két részből áll:

Zhou változásai

A Zhouyi 周易 (Zhou változásai)[3] a későbbi Yijing 易經 (A változások könyve) történeti elődje.[4] A mű tényleges címe elé írva eme klasszikus címét, jelzi, hogy a Yijing kozmológiai rendszere alapvető fontossággal bír a Cantong qiben.

A Cantong qi két értelmezése

Cantong qi mint egység

Mindhárom szó az egyesülésre és az egységre vonatkozik, így címének lehetséges fordítása Egyként összekapcsolódni az egységgel:

  • can 參 jelentése: összeolvadás, eggyé válás,
  • tong 同: egység (hasonlóság, egyenlőség, egyetérteni, közös jellemvonás, ugyanolyan),
  • qi 契: összekapcsolódás eggyé (pl. szerződést kötni – lásd a másik jelentésénél).

Az egységről

Az egységből kialakuló sokféleség „nyugati” és „keleti” ábrázolása. Az összehasonlítás célja természetesen nem a „jobb-rosszabb” kategóriák felállítása, hanem az egyedi jellemvonások tudatosítása.

A szemléletmódból adódó lehetséges különbség:

  • A „nyugati” látásmódból következhet, hogy a létesülés egymás után, időben elhúzódva történik, azaz „vagy-vagy” állapot áll fenn (egység vagy sokszínűség). Ebből kialakulhat az eszményi múlt képe, és így a visszatérés egy korábbi időpontra vonatkozik.
  • A „keleti” látásmódban nem feltétlenül van benne ez a fajta „időbeliség”, így kialakulhat az „és” állapot (egység és sokszínűség egyszerre), azaz a visszatérés vagy visszaforgatás nem egy időben korábbi állapotba történik.
  • Megjegyzendő, hogy a „keleti-nyugati” címkézés nem egészen fedi a két szemléletmód közt meghúzódó törésvonalat, hiszen Keleten is dívik az eszményi múlt képzete. Gondoljunk akár Indiában a világkorszakok aranykor, ezüstkor, bronzkor, vaskor szerinti felosztására, vagy Kínában a konfuciánusok azon törekvésére, hogy visszaállítsák az ősi bölcs uralkodók korának összhangját. Talán a történelmi és a mitikus idő megkülönböztetése a helyénvaló, ahogy azt Eliade is teszi.

Az egység és a sokféleség egyidejű megélése: „A megvalósított a dao 道 egy valóságában látja a tízezer létező (wanwu 萬物) sokszínűségét, a tízezer létező sokszínűségében látja a dao egységét.” A halhatatlanság pedig lehet a változó felszín mögötti változatlan tapasztalása, mely nem tud fogyatkozni vagy növekedni. Ezen nem változó minőség a pára (qi 氣; az alkímiai szövegekben rendszerint jelzővel ellátva utalnak rá: eredendő pára yuanqi 元氣), az inga két végpontja (a yang 陽 világosság/fény és a yin 陰 sötétség/árnyék) között folyton ide-oda áramló minőség:

„Bár a szövegek a yinről és a yangról külön megnevezésekkel és különböző létezőkként beszélnek, valójában csak az egyetlen mögöttes, mindent átható és az Úttal egységet képező kozmikus qi aspektusai. Ahelyett, hogy a yin és a yang független hatóerő lenne, pusztán leírja az egy qi helyzetét és energetikai mozgását.”[5]

A qi mint a két szélsőség közt ide-oda áramló minőség.

Cantong qi mint hármas egység

A mű címének másik fordítása A hármas egység pecsétje – a pecsét hitelesíti a három tan egységét, és emiatt lehetővé teszi a szöveg birtokosának, hogy felfogja egységüket:

  • can參 a sant三 jelöli: három,
  • tong 同: egység (hasonlóság, egyenlőség, egyetérteni, közös jellemvonás, ugyanolyan),
  • qi 契: pecsét, szimbólum, jel, fogadalom, kötelezettség, szerződés.

A címadó tisztában volt ezzel a kettős jelentéssel, így nem „kell” az értelmezések között választani. A második olvasatot például a mű 84. szakasza támasztja alá:

„A nagyszerű Változások könyvének minőségei és alaptermészete mind mértéküket követi,

tanulmányozással a Sárga Császár és az Idős Mester tanításai könnyedén felfoghatóak,

a tűzzel és a tűzhellyel végzett munka az Igazságon alapszik.

E három út egy [forrásból] származik, és együtt egy ösvényt terem.””[6]

A három út tehát, mely egy forrásból ered és oda is vezet vissza:

  1. A változások könyvének rendszere,
  2. a taoizmus (a Huang-Lao 黃老 hagyomány), a Sárga Császár (Huangdi 黃蒂) és Laozi 老子 neve után,
  3. az alkímia („a tűzzel és a tűzhellyel végzett munka”).

E három tanítást minden szerző és szövegmagyarázó ebben a sorrendben említi. Ennek oka a Cantong qi saját tanainak tükrében:

  1. Yijing: a „kozmológia” nem csupán a világegyetem működésének kifejtése, hanem a világegyetem és a dao kapcsolatának ismertetése, valamint az ember helye a kettő viszonyában. Az ember megtalálva a helyét a világegyetemben egységre jut a daóval. Ezen alapvető nézetre építve a Cantong qi az alábbi kétféle megvalósítást mutatja be.
  1. A taoizmust („Huang-Lao”), melyet a Daode jingben kifejtett „nemcselekvés” útjaként ismertet. Más néven „felsőbbrendű/rangú erény” (shang de 上德).
  1. Az alkímia (ezt ismerteti a Cantong qi), mely a „cselekvés” útja. Más néven „alsóbbrendű/rangú erény” (xia de 下德).

A műben tárgyalt három tan

A hármas egységről

A mű egyik központi eszménye, hogy a két szélsőség ismét egybekel a középpontban. Ezen egybekelés előidézésének alkímiai eszköze a kipárlás, mely során az alkimista a tartalmakból kivont benső minőségeket vezeti a középpontba. Az öt változó állapottal (wuxing 五行) szemléltetve:

„A fém a víz anyja –

az anya fia magzatában rejtőzik.

A víz a fém gyermeke –

a gyermek anyja méhében lakozik.”[7]

Az alkimista útja a sokféleségből az egységbe. Az ötből három, majd egy lesz.

Ami széttöredezett, ismét összeáll a sárga középben:

1. állapot (5 minőség): az öt változó állapot, azaz a zöld sárkány, a vörös főnix, a sárga közép, a fehér tigris és a fekete teknős/kígyó.

2. állapot (3 minőség):

  • a vörös sárkány és a fekete tigris a két kipárolt minőség, mely tartalmazza az „anyát is”, azaz a tűzből (vörös) kipárolt fát (sárkány/zöld) és a vízből (fekete) kipárolt fémet (tigris/fehér),
  • a föld (sárga közép), mely az osztatlan egy jelképe, ahol az ellentétek visszatérnek fölsőbb egységükbe.

3. állapot: (1 minőség): a földben/középpontban egyesített ellentétpárok.




[1] Egy Cantong qihez írt előszóból idézi Pregadio 2011: 1

[2] A jegyzetnek a Cantong qire vonatkozó részei Pregadio 2011: 1–5. oldala alapján íródtak.

[3] A Zhou itt az ókori kínai Zhou-dinasztiára (i. e. 1046–256) utal (2012.03.29. http://en.wikipedia.org/wiki/Zhou_Dynasty)

[4] Amit ma Yijingként emlegetünk az a Zhouyi mint központi szöveg (íródott a Nyugati Zhou-korban, kb. i. e. 10-9. sz.), valamint a később született 10 szárny (szövegmagyarázat).

[5] Kohn 2009: 65

[6] Pregadio 2011: 122–123

[7] Pregadio 2011: 79

 

Felhasznált irodalom

Fabrizio Pregadio: The Seal of the Unitiy of the Three (Golden Elixir Press, 2011).

Livia Kohn: Internal Alchemy (Three Pines Press, 2009).

 

Figyelem! Még nincs vége, ha idáig eljutott, a folytatáshoz kattintson ide: A hármas egység pecsétje 2. rész: A szerző(k)

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/harmas-egyseg-pecsetje-1-resz (2014. 08. 10.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

A ’tudat’ nem főnév, hanem ige

A ’tudat’ egyik meghatározása így hangzik: a 'tudat' nem főnév, hanem ige

Ím, így hallottam:

A ’tudat’ nem főnév, hanem ige. Azaz a ’tudat’ tudat, hírt ad. Miről tudat a tudat? A terében megjelenő tárgyakról, eseményekről, gondolatokról, érzelmekről.

Egyes buddhista és taoista (?) körökben a ’tudat’ fenti meghatározása dívik. Az alábbiakban (vállalva az indexre kerülés lehetőségét) e meghatározás bíráló elemzését adjuk közre.

A meghatározás nyelvészeti és eszmetörténeti bírálata

írta: Horváth Gábor

A ’tudat’ szócikk A magyar nyelv szótárából (Czuczor-Fogarasi):

TUDAT, (1), (tud-at) fn. tt. tudat-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja.

  1. Minden, amit tudunk, tárgyilagosan, vagy elvontan véve, s ebben különbözik az alanyilag vett tudás-tól.
  2. Lelki állapot, midőn eszünkön vagyunk, s magunkat a külső tárgyaktól megkülönböztetjük, öntudat; ellentéte: önkivület, önkivüli állapot.

TUDAT, (2), (tud-at) mivelt. m. tudat-tam, ~tál, ~ott, par. tudass. Valamit másnak tudtára ad, tudás, ismerés végett közöl. Szóbeli izenet, vagy levél által tudasd velem, mi szándékod van.

A ’tudat’ nem ige, hanem műveltető ige

„A tudat tudat” mondatban tehát a második ’tudat’ nem ige, ahogy azt a meghatározás használói mondják, hanem műveltető ige. Tehát a tudat tudat (=tudósít) valakit valamiről. Hogy a tudat kit tudósít és miről, a meghatározásból nem derül ki. Egyszerű cselekvő alakban a meghatározás így hangozna: „A tudat tud.” Ebben az esetben is meg kellene válaszolni a kérdést, hogy a tudat mit/miről tud (vagy éppen mit/miről nem tud). Talán önmagáról tud (vagy épp nem tud)? A meghatározásból nem derül ki.

Ha ezt a fajta „kettősséget” is ki szeretné valaki küszöbölni a 'tudat' meghatározásából, akkor egy további lehetőség volna egyszerűen csak annyit mondani, hogy „a tudat van” (a létigében nem foglaltatik benne az a fajta „kettősség”, hogy valaki tud valamiről). E meghatározás esetében természetesen a van-nincs, lét-nemlét természetét kellene körbejárni.

Honnan ered a ’tudat’ szavunk?

A fenti meghatározás használói a magyar ’tudat’ szó szótörténetét és szószármaztatását teljesen figyelmen kívül hagyják. Mikor került be a ’tudat’ szó a magyar nyelvbe? A nyelvújításkor, mint például a szellem? Vagy mindig is használatban volt? Ha igen, mik a források?

Ami a meghatározás kapcsán fontos kérdés: mióta van mindkét, főnévi és igei jelentése is használatban? Ha már nyelvészeti alapokra helyez valaki egy meghatározást, akkor nyelvészeti tényadatokkal is alá kellene támasztania érvelését. Ezeket hiányolom a meghatározásból.

szellem: Nyelvújítási szó, Kazinczy alkotása a szél, szellő, illetve régi szellet származékainak tövéből, az ugyancsak újsütetű elem, kellem s hasonló szavak mintájára. A szellet eredetileg ‘lélek’ értelmű volt.

Valóban annyira nagy szám, ha egy szó műveltető igei és névszói alakja egybeesik?

A fönti meghatározást azzal szokták felvezetni, hogy a magyar nyelvben mélységes tanítás rejlik, megtalálható benne a buddhizmus egyik „titka”, mert a magyar ’tudat’ szó nomenverbum.

Nomenverbum: ‘igenévszó, olyan szó, amely azonos alakban ige is, névszó is’: pl. les, nyom, vész. (Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár)

Ha annyira nagy „titok” egy szó névszói és igei alakjának egybeesése, akkor tessék megnézni az angol nyelv szavait. Szinte minden angol szó lehet egyszerre főnév is és ige is. Csak néhány példa:

  • cut: vág (I cut my finger. / Megvágtam az ujjam.), vágás (That’s a nasty cut. / Az egy csúnya vágás.)
  • lead: vezet (You lead. / Te vezetsz.), vezetés (You take the lead. / Tiéd a vezetés.), főszerep (You play the lead. / Te játszod a főszerepet.)
  • strike: csap, üt, rajtaüt (We strike the enemy at sunrise. / Napfelkeltekor rajtaütünk az ellenségen.), csapás, ütés, rajtaütés (The strike killed 10 people. / A rajtaütésben 10 ember halt meg.)

Ha tehát egy szó azonos igei és névszói volta, az adott nyelvben rejlő tanítás mércéje, akkor az angol nyelv sokkal több rejtélyt hordoz, mint a magyar. (Én személy szerint a nyelvek ilyen megkülönböztetését és rangsorolását hülyeségnek tartom.)

Mi több, a ’tudat’ műveltető igei és névszói alakjának egybeesése csak egy igei alakban, egyes szám harmadik személyben, jelen időben megy végbe, semelyik másik esetben nem:

  • Én tudatlak. (E/1, jelen idő, műveltető)
  • Te tudatsz. (E/2, jelen idő, műveltető)
  • Ő (=a tudat) tudat. (E/3, jelen idő, műveltető)
  • Ő (=a tudat) tudatott. (E/3, múlt idő, műveltető)
  • Ő (=a tudat) tudatni fog. (E/3, jövő idő, műveltető)

A ’tudat’ igei és névszói alakjának egybeesése ezért túlértékelt, inkább a kivétel semmint a szabály.

Végül, a műveltető igei és a névszói egybeesés alaki és nem szerkezeti. Mondatba foglalva soha senki nem keverné össze a ’tudat’ két alakját, hiszen az egymáshoz viszonyított helyük egyértelműen jelöli szófajukat. „A tudat tudat” mondatban mindenkinek egyértelmű, hogy az első a főnév, a második az ige. Tehát a ’tudat’ valójában nem egy szó két eltérő szófajjal és jelentéssel, hanem két különböző szó (tudat-fn és tudat-ige) azonos alakkal.

A meghatározás alapján értelmetlen szóösszetételeket kapunk

Ha a tudatot úgy határozzák meg, hogy tudat, és semmi mást nem csinál, folyton csak tudat, akkor ebből bizonyos, gyakori szóösszetételek és mondatok teljes értelmetlensége következik. Például:

  • tudatállapotok: ha a tudat folyton tudat, akkor a tudatás az egyetlen állapota, nincsenek és nem is lehetnek állapotai (többes szám);
  • zavaros/zavarodott/módosult tudatállapot: a tudat folyton csak tudat, nincsen(ek) módosult állapota(i);
  • nyugtasd meg/csendesítsd le a tudatod: hogyan lehetne megnyugtatni/lecsendesíteni valamit, aminek nincsenek is állapotai? Következésképpen akkor valami mást kellene megnyugtatni. Mit? Nem derül ki. Mi több, mi az, hogy a te tudatod? Akkor van egyetemes és személyes tudat? A meghatározás szerint nem tűnik valószínűnek. Akkor megint csak felvetődik a kérdés, hogy mit nyugtatunk meg? És főleg: ki végzi a megnyugtatást?

Érdemes megfigyelni, hogy „a tudat tudat” meghatározást használók előszeretettel élnek a fenti szófordulatokkal – mintha nem lennének tudatában, hogy az általuk bevezetett meghatározásnak milyen következményei vannak.

Mi a forrásnyelvi szó?

A ’tudat’ ilyetén meghatározása esetében buddhista szempontból azt kellene először tisztázni, hogy a buddhista tanokat milyen nyelven/nyelveken fogalmazták meg. A válasz a teljesség igénye nélkül: páli, szanszkrit, klasszikus kínai, klasszikus tibeti, japán, mongol nyelv. Tehát nem magyarul.

(Tudom-tudom, egyesek szerint Buddha is, Jézus is és minden számottevő pozitív egyéniség a világtörténelemben magyar volt, mint ahogy minden Nobel-díjas is magyar, és eredetileg minden szentiratot magyarul írtak. Nos, én nem osztom ezt a véleményt és a nyelvek rangsorolásához hasonlóan a népcsoportok/nemzetek ilyen rangsorolását is hülyeségnek tartom. Az egy más kérdés, hogy mindenkinek – teljesen helyesen – a saját nemzeti-kulturális-nyelvi származása a legfontosabb és a szívéhez legközelebb álló, de attól még nem kell nagyzolási mániába esni.)

Mi következik abból, hogy a buddhista tanokat eredetileg nem magyar nyelven írták? Az, hogy ha valaki nyelvi/nyelvészeti alapon szeretne buddhista kulcsszavakat meghatározni, akkor minimum a buddhizmus egyik, lehetőleg korai forrásnyelvéhez kellene visszanyúlnia (pl. páli, szanszkrit), majd abban a nyelvben megvizsgálnia a ’tudat’ forrásnyelvi szavának szófaját/szófajait, jelentéstartományát/jelentéstartományait, szinonimáit (rokon értelmű szavait), antonimáit (ellentétes értelmű szavait), az uralkodó szókapcsolatokat, melyekben rendszeresen előfordul.

A meghatározás használói tehát mulasztást követnek el, amikor nem adják meg a ’tudat’ szó forrásnyelvi megfelelőjét, mert így nem tudni, hogy a magyar szóból levezetett gondolatmenet megfelel-e a forrásnyelvben megfogalmazottaknak. Megjegyzem továbbá, hogy legalább két tucat alkalommal hallottam már a ’tudat’ fenti meghatározását, de még egyszer sem a ’tudat’ forrásnyelvi megfelelőjét, pláne a megfelelő forrásnyelvi szó nyelvészeti elemzését.

Hogy határozza meg a buddhizmus a ’tudat’-ot?

Nem tudom elképzelni, hogy ne lennének hozzáférhető buddhista forrásszövegek (akármelyik szöveghagyományból, a Páli kánonból, a szanszkrit nyelvű buddhista szútrákból, a tibeti buddhista kánonból), melyekben akár a történelmi Buddha, akár a későbbi buddhista mesterek ne határoznák meg a tudatot. Elképzelhetetlennek tartom, hiszen a buddhizmus egyik kulcsszaváról van szó. Miért nem forrásszövegekre alapozzák az illetékesek eme kulcsszó meghatározását?

Mi köze mindennek a taoizmushoz?

Mint a bevezetésben is említettem, érdekes módon a ’tudat’ ilyetén meghatározása taoista (?) közösségekbe is beette magát. A buddhista forrásszövegek mellőzése miatt már az sem világos, hogy „a tudat tudat” meghatározásnak mi köze a buddhizmushoz, ezért beemelése a taoizmusba már végképp érthetetlen.

A taoizmusban az emberi lény szellemi/mentális működése kapcsán az alábbi összetevők merülnek fel (melyeket összekapcsolva a belső zsigerekkel és az öt változó állapottal egy, az élet minden területére kiterjedő rendszert kapunk):

  • A xin 心 (szív, elme) a szívben lakik és az ember gondolkodásért és érzelmekért felelős központja (a kínai – és így a taoista – világképben a gondolkodás és az érzelmek nem különülnek el egymástól). Itt kell megjegyezni, hogy egyes fordítók a xint szokták tudatnak fordítani, rendszerint az angol ’mind’ alapján. Így lesz teljes a zűrzavar, hiszen a xinnek nagyon is vannak mind érzelmi, mind elmei/mentális állapotai.
  • A zhi 志 (akarat, akaraterő) a vesében lakozik, felel a testi-szellemi kitartásért és összpontosításért.
  • A hun 魂 (égi lélek) a májban lakik, feladata a tervezés és az álmodás (szó szerint és jelképesen is).
  • A po 魄 (földi lélek) a tüdőben lakik és a testi érzeteket, valamint a testi működést uralja.
  • A yi 意 (szándék, ötlet, gondolat, eszme) a lépben lakik és az ötletek értelmi formába öntéséért felel.
  • A shen 神 (szellem, isten, istenség) az ember szellemi központja, helye egyrészről a homlok közepe, másrészről a szív, melyben a xin ad neki otthont. A taoista kozmológiában a világot alkotó osztatlan egy (yuanqi 元氣 vagy eredendő pára) szikrája az emberben (lásd a taoista kozmológiáról szóló cikket).[1]

[1] Az ember lelki-szellemi összetevőinek taoista felosztásáról lásd: Professor Jerry Alan Johnson, PH.D., D.T.C.M., D.M.Q. (China): Chinese Medical Qigong Therapy, Volume 2: Energetic Alchemy, Dao Yin Therapy and Qi Deviations (The International Institute of Medical Qigong, 2002), 141–162.

Ezek közül „a tudat tudat” meghatározás egyikre sem illik igazán. A legközelebb talán a shenhez állhatna, az viszont az emberi vetületén túl megfelelésben áll a kozmikus eredendő qivel is – mely egyfajta alapanyagként (szubsztanciaként) a világot is létrehozza és alkotja, tehát nem egy „tudati” minőség, hanem nagyon is konkrét ayagi összetevő.

A másik eset, hogy a tudatot – láss csodát – a daóval 道 azonosítják. Tehát a meghatározás taoista közegben így hangozhatna: „a dao tudat, azaz hírt ad a világban megjelenő eseményekről, dolgokról.”

Nos, ha a dao valamit nem csinál, akkor nem jelenik meg a világban, hogy tudassa a lényeket, hiszen megtartja megnevezhetetlen, a világon kívül maradó természetét. Ami a világba ereszkedve megjelenik, az a dao ereje (de 德), de nem maga a dao. Erről lásd például a taoizmus pozitív meghatározását vagy a kozmikus taoista világkép bemutatását.

Mi több, ha feltesszük a kérdést, hogy hogyan alakul ki a sokféleség és az egyedi jellemvonások világa, akkor attól függően, hogy a tudattól vagy a daótól indítjuk-e el a folyamatot, két ellentétes és összeegyeztethetetlen álláspontra jutunk:

  1. A taoizmus szerint a daóból egy kozmikus létesülési folyamat során alakul ki a sokféleség, a tízezer létező világa (erről lásd a föntebb hivatkozott cikket). A dao létrehozza az Egyet, az Egy létrehozza a Kettőt, a Kettő a Hármat, majd a Három a tízezer létezőt. Mindez miért megy végbe? Mert ilyen a dao természete. Szó sincs arról, hogy a dao megfeledkezne önmagáról, beleveszne valamibe és tévesen azonosítaná önmagát valamivel, amiről azt hiszi, hogy nem ő maga. Ez föl sem merülhet, hiszen a dao megmarad megnevezhetetlen állapotában, még akkor is, amikor hatóerejéből már kialakult a sokféleség világa.
  1. Ha a tudat irányából közelítjük meg a sokféleség kialakulásának kérdését, akkor a bírálat alá vett meghatározás használói azt a folyamatot szokták felvázolni, hogy a tudat tévesen azonosítja önmagát valamelyik jellemvonásával, majd ezzel a hamis én-képzettel együtt fellép a kettősség (az én és a nem én) is, és ebből a kettősségből alakul ki a külvilág jelenségeinek megnevezésen keresztül a sokféleség (és természetesen az érzelmi viszonyulás a külvilághoz: a vonzás, a taszítás és a közöny). A folyamat legelején tehát egy tévedés, egy téves azonosulás található. Némileg részletesebben lásd a filozófiai bírálatnál.

E két állásfoglalás tehát szöges ellentettje egymásnak, ezért a tudat és a dao megfeleltetése téves.

Zárásként

„A tudat tudat” meghatározás kiválóan alkalmas frappáns, könnyen megjegyezhető mondásnak, de a mögöttes nyelvészetileg, észtanilag és eszmetörténetileg megalapozott érvelés hiányában több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, ezért meghatározásnak alkalmatlan.

Nem világos a meghatározásból például, hogy akkor a tudat tulajdonképpen mi is, vagy épp mi nem? Ha a 'tudat' nem főnév, hanem ige (tekintsünk el most attól, hogy műveltető ige), akkor arra gondol itt a költő, hogy a tudat tulajdonképpen nem egy lényegi, tartalmi önvalóval bíró valami, hanem egy önvalóvan nem bíró működés, egy funkció? Igen? Nem? Talán? Tessék kifejteni, a nyelv (a magyar nyelv is és bármelyik másik is) nagyon kifejező és hajlékony, kiválóan alkalmas elvont fogalmak meghatározására.

Felvetődhet még a kérdés is, hogy mi indokolja egy ilyen bíráló elemzés közzétételét? Részemről az, hogy kb. 7 évet töltöttem el egy olyan meditációs rendszer gyakorlásával, melynek a 'tudat' fönt idézett meghatározása képezte központi elemét. 7 éven keresztül egyszer sem gondolkodtam el azon, hogy ez a meghatározás nyelvészeti/eszmetörténeti/bölcseleti vagy bármilyen szempontból megállja-e a helyét. Most, miután évek óta felhagytam e meditációs rendszer gyakorlásával, a kellő távolságból sikerült észtanilag is átgondolnom a tanultakat. A fentiekre jutottam. Indíttatásom a cikk közzétételére tehát kettős:

  1. Önkritikát gyakorolok és bepótlom mindazt, amit 7 éven át elmulasztottam.
  2. Talán más gyakorlókat is gondolkodásra késztetek, akik így tisztázzák magukban, hogy milyen célok felé is haladnak gyakorlásukkal.

A ’tudat’ főnévi alakjának föntebb olvasható 2) meghatározása („lelki állapot, midőn eszünkön vagyunk, s magunkat a külső tárgyaktól megkülönböztetjük, öntudat; ellentéte: önkivület, önkivüli állapot”) vezet át minket a filozófiai bírálathoz.

 

A meghatározás filozófiai bírálata

írta: Dr. Drimál István

Az elterjedt meghatározás szerint a tudat nem lehet önmaga árnyéka, mert a tudat mindig tér és fény természetű. Hogy metafizikai vagy fizikai teret/fényt értenek-e ezen, nem derül ki. Ami számomra mindig is zavaró volt a „tudat” szó használatában, az zavarossága és elkentsége. Olyannyira átfogó „fogalommá” lett, hogy mindent magában tartalmaz, s az „abszolút” helyett használják buddhista körökben.

Idézőjelbe téve használom a tudat szót ebben a kontextusban, mert nem kidolgozott tartalmú fogalmat érzékelek benne, hanem egy puszta szót, amit ernyőként használnak arra, hogy alá beseperhessék a mindent megalapozó alap lehetőségét. Merthogy úgy érzékelem, ez a meghatározás nem alapozza meg, mit is jelent a „tudat” mint az abszolútra alkalmazott szó, csak hivatkozásként kerül megnevezésre akként, ami mindennek alapot ad.

A tudat nem főnév, hanem műveltető jelentésű ige: a tudat önmagáról tudat, azaz ad hírt. Ha puszta igéről van szó, akkor nincs mögötte alany, azaz szubjektum, aki hírt adhatna magáról, viszont a „tudat önmagáról tudat” kifejezésnek semmi értelme nincs így, mert egyszerűen nem találkozunk olyannal a világban, hogy alany nélküli cselekvés; mindig valaki cselekszik, soha nem egy cselekedettel önmagában állunk szemben.

Az európai filozófiában tudatnak csak a percepciót, azaz valaminek az észrevevését nevezik, azaz olyan észlelésnek, amely nem tud magáról. Az a tudat, amely tud önmagáról, az appercepció, azaz az öntudat. Ezt az alapvető fölismerést és megkülönbözetést hiányolom nem csak ebben az esetben, hanem a buddhizmusban összességében. A bármilyen abszolútként, de „csak” térként és világosságként fölfogott tudat azt az érzést kelti bennem, hogy ez a tudat nem tud magáról, pusztán csak van.

A végső, abszolút egység nevében a tudat nem viszonyul magához, nem tud magáról, csak úgy van tulajdonképp tudattalanul. Nem tudat magával semmit. A tudattalan tudat üres, de nem a potencialitások tereként értett üresség ez, hanem tompa homály, amely önmaga felöli ismerettelenségbe, és azon igény véletlenszerűségébe hull, hogy kifejezze önmagát.

A tudat csak önmagához viszonyulva, önmagára reflektálva tud magáról, ha nincs ilyen reflexió, ugyanolyan marad, mint egy állat vagy egy kő: pusztán van. A tudat értelmezésem szerint legfőképp, s elsősorban önmagáról ad hírt önmagának, önmagát, állapotait, érzéseit, gondolatait „tudatja” önmagával. Ezt öntudatnak nevezzük, avagy énnek, s erre csak az ember képes, s ezt nevezzük érző lénynek, olyan valakinek, aki tudatában van önmagának, viszonyul önmagához, s ezáltal (kül)világához.

Ezen előzetes megjegyzések után álljon itt egy eszmefuttatás, amely európai filozófiai tanulmányaimra és Kalu Rinpocse: A tibeti buddhizmus alapjai (Filosz 2007, 168. skk.) című művére alapozódik. Ha Kalu nem mérvadó buddhizmus területén, akkor nem tudom, ki, s akkor tényleg önkényessé válhat mindenfajta buddhizmus-meghatározás.

A tudat kibontakozásának fokozatai:

1. Tathágatagarbha (buddhatermészet, tiszta tudat): az üres tér és a dinamikus, teremtő fény egysége.

2. Az együtt fölmerülő nemtudás (avidya): a buddhatermészetben lévő zavarodottság, az, hogy nincs közvetlenül tudatában saját igazi természetének. Kalu ezt olyannyira alapvetőnek nevezi, hogy nincs is enélkül a tiszta tudat. És nagyon helyesen érti ekképp a tudatot, mert ettől lesz öntudat! Ugyanis épp ez az a szint, ahol a tudat viszonyul önmagához, ahol éppen önmagával kapcsolatos elhomályosulása miatt visszafordul önmaga felé, azaz reflektál magára, hogy megismerje önmagát. Tehát ebből a szempontból nincs igaza azoknak, akik azt állítják, hogy a tudatban ne lenne árnyék.

Dehogyis nincs, sőt a tudat maga az a tárgy, amely elfogja önmaga fényét önmaga elől, azaz a tiszta tudat maga az árnyék is. A tudat csak így reflektálhat önmagára, azaz tudhat önmagáról, lehet öntudat. A tudat saját fényének visszfénye (reflexiója) az öntudat, de én sokkal inkább azt mondanám, hogy a tudat eleve öntudat, azaz eleve meghasonlott önmagában, különben nem tudat semmiről, nem csinál semmit, csak kipukkan a nagy semmiben.

3. A tathágatagarbhát a másként, a tárgyként tapasztalja a tiszta tudattal együtt fölmerülő nemtudás: ez a szokás szintje, amikor alany-tárgyként tapasztalod a világot. A motiváció (= szokás) problematikája, amit egyesek elsődlegesnek tartanak, tehát nem elsődleges, csak harmadlagos. Nem a motiváció van először, hanem a tiszta tudat, és annak önmagáról való nemtudása, amely kereséssé, reflexióvá alakul, s csak ezután lép föl a buddhista ontológiában az a szint, hogy létrejön a tett, vagyis az alanyra és tárgyra (énre és külvilágra) kettéválasztott teremtés.

4. Érzelmi viszony a mással: itt alakul csak ki az öt zavaros érzelmi állapot. Ami ebben számomra fontos, az az, hogy a reflektív (értelmezésemben: tudás, azaz filozófiai jellegű) megismerés magasabb szintű, tisztább, azaz közelebb van az eredethez, mint az érzelmi. Ez egyben kritikámat is jelenti az öt bölcsesség érzelmi és élmény jellegű megközelítésével kapcsolatban. Egy konkrét utalás is található itt egy megjegyzéssel kapcsolatban, miszerint Buddha 84 ezer tanítást adott volna.

Kalu azt írja, hogy 84 ezer érzelmi szituáció van, amiből szokások alakulhatnak ki. Valószínűleg ennek továbbgondolása, nyilván nem történeti tény, hogy Buddha a 84 ezer helyzetre ugyanennyi megoldást is kínált. De egyrészt ez a szám bizonyára szimbolikus, másrészt már csak az érzelmi szintről van szó, az érző lényről, nem a gondolkodóról. (Szerintem a gondolkodás nem érzelem, de persze a két szint keveredik.)

5. Karma (kauzalitás): az érzelmi zavarodottságból fakadó tettek következményei, megszilárdulásai – ez a szenvedés tulajdonképpeni szintje.

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/tudat-nem-fonev-hanem-ige (2014. 08. 04.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltetett, helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Mindenki másképp csinálja...

Mindenki másképp csinálja: mindenki másképp kíséreli meg a taoizmus megismerését

Az alábbi bejegyzést a következő kérdésfeltevés motiválta: „Milyen szükséges előfeltételek kellenek a taoizmus megismeréséhez és megértéséhez egy modernkori, európai, magyar anyanyelvű érdeklődő esetében?”

Egyszerűbben: „Hogyan fogjunk hozzá a taoizmus megismeréséhez ma Magyarországon?”

Nézzünk egy élő példát: a Magyarországon több mint tíz éve működő Magyar Taoista Egyházban (a kisegyházakat ért tisztogatásokat követően Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület) a következőképpen fognak hozzá a feladathoz.

Azért esett erre a taoista közösségre a választásom, mert éveken át az egyház/egyesület alkalmazottjaként a fordító és könyvkiadó csoportot vezettem, így van rálátásom az oktatási rendszerükre (amúgy semmi bennfentes információt nem szivárogtatok ki, minden ami itt le van írva, teljesen nyilvános és bárki számára hozzáférhető).

Az oktatás tehát a következőképpen néz ki:

  • Az érdeklődőket elsősorban a yang 楊 stílusú taijiquan 太極拳 (kisebb részben a shendao gongfu 神道功夫, esetleg a qigong 氣功) gyakorlása hozza össze.  Így az oktatás is ezen rendszerek megismerésével veszi kezdetét: az első lépés tehát testi-energetikai gyakorlatok elsajátítása és végzése.
  • Ezt kiegészítve néhányan indíttatást éreznek meditáció gyakorlására is, ők további módszereket megtanulva folytatják művelésüket.
  • Néhány elvetemültnek azonban még ez sem elég, ők taoista benső alkímiai szövegeket olvasnak, például a Zhong-Lü chuandao ji 鍾呂傳道集 (Feljegyzések a dao áthagyományozásáról Zhongli Quanról Lü Dongbinre) című művet.

A felsorolás sorrendje tükrözi a részvevők számát is. Sokat taijiznak, lényegesen kevesebben meditálnak, és még kevesebben érdeklődnek a gyakorlatok mögött meghúzódó világképet és szemléletmódot taglaló szövegek iránt.

Mindez valószínűleg így van rendjén, egy 21. századi, hatékonyságot és termelékenységet ünneplő technokrata közegben természetes, hogy a módszerek és gyakorlatok végzése fog a legnagyobb népszerűségnek örvendeni, és a látszólag elméleti tevékenységek (amilyen egy szövegolvasási és -elemzési alkalom) lesznek a legkevésbé népszerűek.

Minderről az egyház/egyesület hivatalos honlapja is nyíltan tudósít:

A művelés kezdetén a testet kell rendezni, mivel az jelentősen befolyásolja tudatállapotainkat. Egy legyengült test magával ragadja annak Szellemét, és így az képtelen lesz felemelkedni. A test rendezésére a Zhang Sanfeng (張三丰) által ránk hagyományozódott művészetet, a Taijiquant, és a Tian Dao (天道) belső gyakorlatait használjuk. Az alapok megteremtése után a belső alkímia rendszerét tanulmányozzuk, főképp a Teljes Valóság hagyomány egyik nagy Tanítójának, Zhang Boduannak (張伯端) a módszerei által. Ezen a szinten meditációs, vizualizációs és belső energetikai gyakorlatokat végzünk. (Forrás: www.dao.hu 2014. 06. 14.)

Nos, ők így csinálják, és valószínűleg nincsenek ezzel egyedül, se Magyarországon, se Európában, se Nyugaton. Valószínűleg ha a legtöbb nyugati ember a ’taoizmus’ szót meghallja, az eszébe jutó képek között előkelő helyen lesz a lassú mozgásból álló taijiquant végző taoisták képe. (Hogy a taijiquan lényegét és eredetét tekintve taoista -e, nem tartozik témánkhoz, erről lásd például egy korábbi bejegyzésünket.)

Nos, itt véget is érhetne ez a bejegyzés, én viszont (jobb dolgom nem lévén) elgondolkodtam azon, hogy személyes egyházi/egyesületi munkám, pedagógiai, nyelv- és fordítástudományi tanulmányaim és tapasztalatom alapján, valamint kb. egy tucat taoista témájú könyv és cikkgyűjtemény lefordításával a hátam mögött hogyan lehetne a taoizmus tanulását és tanítását máshogy megközelíteni.

Figyelem! Azt írtam, hogy „máshogy megközelíteni” és nem azt, hogy „jobban”. Ez tehát nem egy kritikai hangvételű írás, mielőtt ezzel jönnének a kedves volt munkatársak.

Egyszerűbben fogalmazva: Ha engem kérne fel valaki egy taoista iskola oktatási rendszerének összeállítására, vagy csak megkérdeznék tőlem, hogy én hogyan közelíteném meg a kérdést, a következőt felelném.

Ebből a mondatból talán mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem kőbe vésett igazságok, hanem személyes meglátások fognak következni. Vigyázat, egoizmus következik: én tehát az alábbi irányvonalak mentén indulnék el, szerintem az alábbi egymásba ágyazódó rétegek fokozatos feltárása mentén lenne érdemes haladni, ha valaki a taoizmus iránt érdeklődik:

A tanulás egymásba ágyazódó rétegei a taoizmus megismerése során

Az archaikus (régi) és a modern (mai) világkép közti különbségek tisztázása

Ezt a témát megfigyelésem szerint teljesen figyelmen kívül hagyják a taoizmus (vagy akármelyik régi korokból származó eszmerendszer) iránt érdeklődők. Pedig meglehetősen egyszerű belátni, hogy akár csak 400 éve Európában is teljesen másként gondolkodtak az emberek, mint ma. Pláne Kínában és pláne az ókorban (amikor a taoizmus alapeszméi megfogalmazódtak) mennyire másképp gondolkodhattak a világ keletkezéséről, működéséről, az ember világban betöltött helyéről, a vallásról és annak szerepéről stb.

Hogy csak a kedvenc példámat említsem, mit jelent egy mai ember számára a ’természet’? Kb. a következőt: az ember által érintetlen tájegységet – azaz természet egyenlő vadon. Vajon a ’természet’ ugyanezt jelentette az ókori Kínában is? Aligha. Akkor mit? Tudjuk? Utánanéztünk? Tájékozódtunk? Ha nem, akkor nem ártana, mert a taoizmus egyik kulcsa a „természettel való együtthaladás”, ezért jó lenne tudni, hogy mit is takar ebben az összefüggésben a ’természet’.

Ajánlott olvasmányok (csak néhány, magyar nyelvű, bárki számára könnyen beszerezhető cím, a teljesség igénye nélkül):

Két korábbi bejegyzésünkből például tájékozódhat a ’természet’ taoista jelentéstartományáról: Mi nem a taoizmus (negatív meghatározás), illetve Mi a taoizmus (pozitív meghatározás).

Ami a régi és a mai ember világképének összehasonlítását illeti, Mircea Eliade könyveit ajánljuk, elsősorban A szent és a profán (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987), valamint Az örök visszatérés mítosza (Európa Kiadó, Budapest, 1998) című köteteket.

Kínai történelem és kultúra

A következő, rendszerint megint csak teljesen figyelmen kívül hagyott tény az, hogy a taoizmus Kínából származik. Tehát megfogalmazói, első képviselői kínaiak voltak (nyilván nem a mai közigazgatási és politikai értelemben), gondolkodásukra a kínai történelem, kultúra és nyelv nyomta rá bélyegét.

Nem kellene a taoizmus iránt érdeklődőnek akkor a kínai történelemmel, kultúrával és nyelvvel is valamelyest megismerkedni? Szerintem meg kellene. Mert egyáltalán nem mellékes, hogy mikor, milyen kulturális és társadalmi keretek között jött létre valami.

Tájékozódjunk például az alábbi művekből:

Salát Gergely A régi Kína története (ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2009) vagy Polonyi Péter Kína története (Kozmosz Könyvek, 1988) vagy ugyanezen szerző Kína rövid története (Corvina, Budapest, 2008) című kötete bárki számára befogadható terjedelemben taglalja a kínai történelmet. Jóval hosszabb és alaposabb mű például Jacques Gernet A kínai civilizáció története (Osiris Kiadó, Budapest, 2001) vagy Edward L. Shaughnessy Kína (Saxum, 2011) című könyve.

Mindemellett nagyon jó szívvel ajánlom Miklós Pál A sárkány szeme (Corvina Kiadó, 1973) című kötetét, mely általában a kínai művészetbe, konkrétan pedig a kínai festészetbe nyújt betekintést. Egy kultúra feltérképezésében a művészettörténet megismerésének kiemelkedő helyet kellene elfoglalnia. Szerintem.

Kínai vallások, hiedelmek, bölcseleti rendszerek

Időzzünk még egy kicsit az előző ténynél, miszerint a taoizmust Kínában, kínai kulturális hátterű emberek öntötték formába. Ebben az esetben nyilván a taoizmusba rengeteg olyan eszme is beszüremkedett, amely nem taoista, hanem az általános kínai gondolkodás, világkép és hiedelemrendszer része.

Tudjuk melyek ezek az eszmék? Tudjuk mi különböztette meg a taoizmust a többi kínai vallástól, bölcseleti rendszertől? Ha nem, akkor egy taoista szöveget olvasva honnan tudnánk, hogy mit is keresünk, melyek a tényleges taoista eszmék és melyek a kulturális rárakódások?

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem a taoizmus hatja át a kínai kultúrkört, hanem fordítva, a kínai kultúrkör hatja át a taoizmust. Ez egy kulcsmondat, ezt tessék átgondolni.

A félreértések megelőzése érdekében tájékozódjunk:

A kínai vallásos hagyományokról szól például L. Sz. Vasziljev Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában (Gondolat Kiadó, Budapest, 1977) című kötete, kifejezetten a taoizmus kialakulásáról, történetéről és fő irányzatairól pedig Eva Wong Útmutató a taoizmushoz (Magyar Taoista Egyház Teljes Valóság Könyvkiadója, Budapest, 2011) című könyve jó kiindulási pont.

Kínai és taoista alkímia, valamint taoista benső alkímia

Az utolsó két pontot egy alfejezetben tárgyalom, mert nagyjából ugyanaz vonatkozik mindkettőre: a taoizmusnak számos irányzata van, az egyik ezek közül az alkímiai taoizmus, melyet történelmileg megelőzött a kínai alkímia. Mi a különbség köztük? Melyik mikor öltött testet? Azonos vagy eltérő-e a céljuk? Mi több, a taoista alkímia egy ponton benső alkímiává változott, mikor és miért történt ez? Mi a különbség a külső és a benső taoista alkímia között? Van egyáltalán? Melyek az alapelveik, azok hogyan viszonyulnak a taoizmus alapelveihez?  

A Kínában fellelhető alkímiai rendszerekről lásd például Fabrizio Pregadio: Az aranyelixír útja: A taoista alkímia történeti áttekintése (Aranyelixír Kiadó, Budapest, 2013) című művét.

Fordítás és kulturális háttér

Nos, ha az eddig felsorolt témákat átrágtuk és megismertük, akkor talán megteremtettük annak szükséges előfeltételeit, hogy megérthessük a taoizmust. „De miért kell ennyit tanulnunk és ennyi háttérismeretre szert tennünk?” – kérdezhetnénk. Hiszen a feladat nem tűnik annyira nehéznek. Van egy eszmerendszer, amelyet szeretnénk megismerni és megérteni. Ez most tényleg ennyire nagy feladat?

Nos, az a rossz hírem van, hogy igen, a feladat nagyobb, mint elsőre tűnik. Magyarázatért a fordítástudományhoz fordulok, hiszen ha a taoizmus Kínában öltött testet és kínai nyelven fogalmazták meg eszméit, és mi most magyar anyanyelvünk segítségével magyarul szeretnénk megismerni és megérteni azokat, akkor nyilván egy fordítási helyzettel szembesülünk - ha akarjuk, ha nem, ez a helyzet.

Idézet a Kodolányi János Főiskola társadalomtudományi és gazdasági szakfordítói képzésének Bevezetés a fordítás elméletébe és gyakorlatába című előadásának jegyzetéből (pontos forrás sajnos nincs megadva):

Mi a fordítás?

A fordítás közvetített, másodlagos kommunikáció, amely általában két különböző nyelvet beszélő fél (a forrásnyelvi szerző és a célnyelvi olvasó) között egy közvetítő (fordító) segítségével valósul meg, és egy egyszer már kommunikációs céllal megfogalmazott üzenetet ismétel meg egy másodlagos kommunikációs helyzetben.

Másodlagos kommunikációs helyzet. Az eredeti szerző az üzenetet a forrásnyelvi közönség figyelembevételével fogalmazza meg. Másodlagos kommunikációs helyzetben az üzenet címzettje (általában) megváltozik, és ezzel együtt megváltozik a címzett kognitív környezete: más ismeretei, feltevései vannak a világról, más nyelvi ismeretei vannak, más kultúra alapján gondolkodik, tehát egy másodlagos címzett/közönség, amelynek kognitív környezetét az üzenet feladója nem vette, nem vehette figyelembe.

A közvetítés során a másodlagos célközönség kulturális háttere (kognitív környezete) általában eltér az eredeti (elsődleges) címzett (közönség) kognitív környezetétől, tehát a közvetítés általában interkulturális kommunikációt is jelent. A közvetítő feladata, hogy az üzenetet a másodlagos közönség kognitív környezetéhez (nyelvi és kulturális hátteréhez) igazítsa.

Azaz: mivel a taoizmust nem Magyarországon fogalmazták meg, hanem az ókori Kínában, ezért nekünk, a másodlagos címzetteknek meglehetősen eltérő kulturális hátterünk van. Ebből következik, hogy ha valaki helyesen szeretné érteni a taoista benső alkímia kulturálisan terhelt üzeneteit, akkor igen is, időt és energiát kell szánnia a kínai kultúra megismerésére.

Mégpedig nem akkor, ha marad rá némi ideje, hanem a kérdést elsődleges fontosságúként kell kezelnie és a kínai kultúrkör alapos megismerésén túl külön ki kell térnie az archaikus és a modern világkép közti különbségekre is. Néhányaknak ez rossz hír, tudom, de akkor is így van.

Még egy idézet:

Azonosság vagy hasonlóság: ekvivalencia

A szöveg jelentésének vagy tartalmának teljes azonossága kizárható az egyik nyelvről a másik nyelvre történő fordítás esetén. Ennek több oka van. A forrásnyelv és a célnyelv szavai – ritka kivételektől eltekintve – sohasem felelnek meg egymásnak egy-az-egyben, a nyelvtani szabályok más-más információk kifejezését irányozzák elő, és mivel a szövegek jelentését nem csak a szavak hordozzák, a szavakban kifejezett jelentések a megnyilatkozás teljes jelentésének csak egy részét fejezik ki.

Az üzenet másik részét kikövetkeztetjük. Mivel a következtetések alapja a befogadó kognitív környezete, és a forrásnyelvi és célnyelvi befogadók kognitív környezete eltér, a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg értelmezése teljes mértékben nem lehet azonos. Ugyanakkor a nyelvileg kifejezett jelentéseket nem mindig szükséges a fordításban visszaadni, mert nem mindig relevánsak, illetve olyan nyilvánvaló jelentésekről van szó, amelyeket a célnyelvi olvasó könnyen kikövetkeztethet.

A hallgató tehát egy sor dolgot kikövetkeztet, melyek nincsenek konkrétan kifejezve a nyelvi üzenetben (nyilván azért nincsenek kifejtve, mert a forrásnyelvi szerző kulturális hátterével nyilvánvalóak és maguktól értetődnek). Ha azonban nem vagyunk tisztában a kínai kultúrkörrel és a taoista világképpel, akkor nem tudjuk levonni a megfelelő következtetéseket – hiszen kulturális hátterünk gyökeresen tér el a forrásnyelvi szerzőkétől.

Néhány címszó, mely a forrásnyelvi szerző, például egy i. sz. 8. századi taoista benső alkimista kulturális hátterét jellemezheti (nyilván jóval több példát lehetne felsorolni):

  • kínai kultúra (pl. közösség tekintetében a társadalom legkisebb alkotóeleme a család és nem az egyén),
  • együttműködésben és közösségben gondolkodás,
  • császárság és hivatalnoki rendszer,
  • archaikus világkép,
  • taoista világkép,
  • kínai anyanyelv,
  • klasszikus kínai nyelven megfogalmazott tanok.

A célnyelvi befogadó, például egy 21. századi közép-kelet-európai magyar anyanyelvű ember kulturális hátterének néhány jellemző címszava (nyilván itt is jóval több példát lehetne felsorolni):

  • nyugati kultúra (pl. közösség tekintetében a társadalom legkisebb alkotóeleme az egyén),
  • versengés és individualizmus,
  • nyugati típusú demokratikus berendezkedés,
  • modern, természettudományos világkép,
  • darwinizmus,
  • „nyugati” buddhizmus (az európai értelmiségnek a buddhizmus megértésére tett kísérlete),
  • pszichologizált világkép,
  • magyar anyanyelv.

Szerintem ekkora szakadékkal a kulturális hátterek (kognitív környezetek) között, tudatos felkészülés és alapos tanulás nélkül csak mellé lehet nyúlni. A szakadék átívelésének egyetlen módja pedig a tanulás és a tájékozódás – tudom, ez most rossz hír, mert sokaknak azt mondták, hogy csinálj elég hasi légzést és formagyakorlatot, és a megértés meg fog jönni. Nos, tévedtek. Nem fog.

Összefoglalva

Jelen írásunk célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet egy másik kultúrkörből és távoli idősíkból származó eszmerendszer megismerése során felmerülő nehézségekre és felvázoljon néhány megoldási javaslatot. A vizsgálódás természetesen tovább folytatódhatna és további kérdéseket is fel lehetne tenni, például:

  • Miután megteremtődnek a megismerés szükséges feltételei, milyen elégséges feltételeknek kellene még teljesülnie?
  • Mi a szerepe és hol a helye a személyes átadásnak és magyarázatoknak egy oktatási rendszerben?
  • Vajon azonos nyelvet beszélők és azonos kulturális hátterű emberek esetében milyen kommunikációs nehézségek léphetnek fel?
  • Fellépnek egyáltalán, vagy az azonos kulturális háttér és a közös nyelv minden tévedési lehetőséget kizár? stb.

Reméljük kedves Olvasóink felteszik saját kérdéseiket és meg is kísérelik megválaszolni azokat. 

 

-------------------------------------
Feliratkozás

Amennyiben időben szeretne értesülni a további bejegyzések megjelenéséről, valamint a kizárólag feliratkozott olvasóink számára közzétett tartalmakról, iratkozzon fel értesítőlistánkra a jobb felső sarokban látható mező segítségével. Az e-mail címek kezelésére vonatkozó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hírlevél-feliratkozás” alpontjánál tájékozódhat.

Hivatkozás

Amennyiben felhasználná vagy megosztaná a bejegyzésben olvasottakat, kérjük a következőképpen tüntesse fel az oldal url címét és a megtekintés dátumát:

Forrás: http://www.aranyelixir.hu/content/mindenki-maskepp-csinalja (2014. 06. 20.).

Ha az url cím túl hosszú és a végét három pont jelöli, másolja ki a böngésző címsorából. Minden, az aranyelixir.hu oldalon közzétett tartalmat szerzői jog véd, aminek részleteiről a „Hivatalos” menüpont „Szerzői jogi nyilatkozat” alpontjánál tájékozódhat.

Hozzászólások

Ossza meg véleményét és szóljon hozzá, idevágó irányelveinkről a „Hivatalos” menüpont „Hozzászólások” alpontjánál tájékozódhat. Röviden, egy hozzászólás legyen:

  • valós névvel ellátott,
  • témához kapcsolódó,
  • tárgyilagos,
  • barátságos hangnemben megfogalmazott,
  • tartsa tiszteletben mások személyét, véleményét, nézeteit.

Javítási javaslatok

Helyesírási hibát észlelt? Tájékoztasson minket egy hozzászólás formájában. Annyit azonban kérünk, hogy javaslatát támassza alá A magyar helyesírás szabályai vagy az Osiris Helyesírás vonatkozó oldalszámának megadásával. Internetes hivatkozásokat, az MTA által üzemeltett helyesírásban tanácsot adó oldalakon kívül, sajnos nem tudunk figyelembe venni.

Oldalak