történelem



Könyvajánló: Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban

Liptay Lothar: Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban (Kalligram, Pozsony, 2005)

A fenti kötetet elsődlegesen témaválasztása miatt szeretném Olvasóink figyelmébe ajánlani: olyan kérdést állít vizsgálódásának középpontjába és jár körbe, mellyel a buddhisták kevésbé vagy egyáltalán nem szoktak foglalkozni.

A témaválasztás oka a Szerző személyéből adódhat: Liptay Lothar ugyanis református lelkész, ezért olyan kérdésekre és témákra érzékeny, amelyekre buddhista szerzők vagy gyakorlók kevésbé. (Ha valaki most feltenné a kérdést: „Ugyan mit tudhat a buddhizmusról egy református lelkész?!” Javaslom, hogy ne a felvetéseket megfogalmazó Szerző személyét, hanem inkább a felvetés létjogosultságát és eszmefuttatásának helyességét vizsgáljuk.)

További erénye a kötetnek tárgyilagos és leíró jelleg, valamint a forrásanyagok felvonultatása. Elolvasva a könyvet úgy éreztem, hogy sikerült beváltani az Előszóban megfogalmazott célkitűzést:

Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a buddhizmus egy korok és iskolák szerint erősen megosztott jelenség, s ezért megítélésében igen differenciáltan kell eljárnunk […]. A kérdés, hogy végül is pozitív vagy negatív töltetű-e e vallás, ilyen általános formában természetesen nem tehető fel, hanem csak úgy, hogy hol és mikor milyen. A következő oldalakon ezt a kérdést próbálom megválaszolni, miközben röviden fölvázolom a pozitív és a negatív elem buddhizmuson belüli dinamikájának fejlődéstörténeti vonalát.

Munkám célja tehát nem egy mindenre kiterjedő tanulmány írása a buddhizmusról, hanem csupán egyetlen, ám alapvetően fontos és lényeges vele kapcsolatos témának: az Abszolútum benne lejátszódó „odisszeájának”, vagyis a tagadásától az igenléséig vezető, viszontagságos útvonalának vázlatos ismertetése

Egon Erwin Kisch: Kína titkai (részlet)

Gyerekek a textilgyárban

Forrás: Egon Erwin Kisch: Kína titkai (Szikra Kiadás, Budapest, 1949), 71–78. oldal.

Szerkesztői megjegyzések: az eredeti mű China Geheim címmel 1933-ban jelent meg, így az alábbi szociális helyzetjelentés a harmincas évek állapotait tükrözi. Az 1949-es magyar kiadás (melyből az alábbi idézet származik), a maitól némileg eltérő helyesírási és szedési irányelveket követ.

I.

– Egy is elég lesz – mondja az orvos.

Engedélyt kértünk, hogy lejegyezzünk néhány kórtörténetet.

­– Minek több? Végeredményben ez csupa egyforma eset – folytatja az orvos és széles mozdulattal int az ágyak felé. A sangháji tüdőbetegek kórházában vagyunk. Piros köhögés szakad fel a fejletlen gyermektestekből.

– Ezek mind gyári munkáslányok. Mindegyiknél ugyanaz a kórelőzmény, ugyanaz a lelet. Minek is írna le több kórtörténetet. Egy is elég lesz…

Valóban elég. Itt a kivonata:

A fejlődés nevében

A fejlődés nevében

Mivel több alkalommal érintettük (és még sokszor fogjuk is érinteni) a természet és a természetesség kérdését, érdekes lehet az alábbi könyvrészlet.

Semmi köze a taoizmushoz, de még a „keleti tanításokhoz” sem. Sokkal profánabb részlet ez, mely a globális és a lokális gazdasági rendszer találkozásának történetét meséli el, ahogy az Ladakban megesett.

Idézet következik (amit a könnyebb befogadhatóság miatt több bekezdésre tördeltünk és helyenként kiemelésekkel láttunk el):

 

A világ nagy része mára részévé vált a globalizált pénzgazdaságnak, és közülünk csak keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy megtapasztaljunk valami másfajta életet. Az antropológus Helena Norberg-Hodge ilyen kivétel.

Neki megvolt az a kiváltsága, hogy megismerhette, milyen az élet az ősi ladak falvakban, az indiai Kashmir tartomány Himaláján túli területén, amikor azt körülbelül húsz évvel ezelőtt megnyitották a kívülállók számára.