taoista alkímia



A hármas egység pecsétje 6. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

6. (befejező) rész: A mű első verse

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek átdolgozott és kibővített változata, mely az Aranyelixír Kiadó blogján 2014. 09. 15-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet - folytatás, 5. rész: A mű felépítése.

Bevezetés

A mű első verse a taoista alkímia négy főszereplőjét mutatja be: a teremtőt (qian 乾 ☰) és a befogadót (kun 坤 ☷), valamint a mélységet (kan 坎 ☵) és a kapaszkodót (li 離 ☲). A megszokott társítás a következő: qian az Ég, kun a Föld, kan a Hold, li pedig a Nap.

Fontos egyből leszögezni, hogy a világot létrehozó és irányító mögöttes (láthatatlan) rendező elvek és kozmikus megnyilvánulásaik (a látható bolygómozgások) nem azonosak egymással: az előbbi sík a lényeg, míg az utóbbi sík a megjelenés. Párhuzamba állíthatók egymással, viszont nem azonosak (lásd a korábbi részeket a megfeleltetésen alapuló kozmikus alkímiai világképről).

Az előző cikkben vázolt módon qian és kun jelképezi a korábbi Ég tisztaságát és vegyítetlenségét, míg kan és li a későbbi Ég vegyes, elkeveredett állapotát.

A hármas egység pecsétje 5. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

5. rész: A mű felépítése

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2013 januárjában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 09. 06-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet - folytatás, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

A Cantong qi felépítése

Ebben a cikkben a mű egyik szövegváltozatának tartalomjegyzékét adjuk közre, némi ismétléssel és néhány kísérő gondolattal kiegészítve.

Elöljáróban néhány meglátás az alkímiai nyelvezetről

Aki olvasott már bármilyen alkímiai művet (akár keletit, akár nyugatit), az tudja, hogy az alkímiai szövegeknek sajátos, fémeket, ásványokat, növényeket és különféle kozmikus jelképeket felvonultató nyelvezete van. Tény tehát, hogy a vizsgálandó témánknak sajátos nyelvezete van, mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy egy szaknyelvvel, nevezetesen az alkímia szaknyelvével állunk szemben.

További tény, hogy az alkímia nem egy modern világképen alapuló és annak keretein belül vizsgálódó természettudomány, mint mondjuk a mai fizika vagy kémia, hanem egy modern kort megelőző eszmerendszer. Tehát a mi korunkétól távol eső világképet és értékrendet hordoz. Az is tény, hogy ha kínai vagy taoista alkímiáról beszélünk, akkor az időbeli távolsághoz nagy földrajzi, kulturális és nyelvi távolság is társul.

A hármas egység pecsétje 4. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

4. rész: Az időszemlélet – folytatás

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 novemberében. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 23-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet. A foyltatást itt találja: 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Megjegyzés: a blogmotor nem igazán támogatja a táblázatokat, ezért a versrészletek itt csak képként szerepelnek. Ajánlott ezért a mellékelt PDF változat olvasása. PDF errata:

  • 3. oldal: kan és li eltűnik, majd elfelejtődik > kan és li eltűnik, majd feledésbe merül
  • 5. oldal: kormányzó tárosó (dumai 督脈) > kormányzó tároló (dumai 督脈); illetve az egész mondat túl tömör, kicsit tagoltabban átfogalmazva: Az emberi test rendszerét (különösen az öt zsigert wuzang 五臟, a kormányzó tárolót dumai 督脈 és a befogadó tárolót renmai 任脈) használó neidan összefüggésében: a vese „lélegzete” (qi氣), avagy a yang a yinben a visszatérő kép.

Az idő szemléltetése a Cantong qiben

Mivel korunk egyik jellemvonása a hatékonyságra törekvés, valamint a gyors és hatékony módszerek keresése és méltatása, talán érdemes röviden a módszer és a szemléletmód közti különbség tudatosítása:

  • a módszer konkrét, számszerűsíthető, mérhető (pl. benső tűz felgerjesztése hasi légzéssel),
  • a szemléletmód tágabb, „csak” irányelveket és alapelveket fogalmaz meg (pl. az alapanyag a yinben a yang) vagy visszaigazoló jeleket ad meg; mint egy folyamatábra leírása, konkrétumok nélkül.

Jelen cikkünk a mű szemléletmódjának egyes összetevőit igyekszik feltárni.

A hármas egység pecsétje 3. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

3. rész: Az időszemlélet

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 októberében. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 18-án jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A korábbi részekhez kattintson ide: 1. rész: Bevezetés, 2. rész: A szerző(k), a folytatást pedig itt találja: 4. rész: Az időszemlélet – foytatás, 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Megjegyzés: a blogmotor nem igazán támogatja a táblázatokat és egyes kínai írásjegyeket, ezért a mellékelt PDF változat jobban áttekinthető és egyes kínai írásjegyeket csak az tartalmaz.

Az idő ábrázolása a Cantong qiben

A mű A változások könyvének (Yijing 易經) szimbolikáját alkalmazza az alkímiai tanokra, ezért a megszakított és folytonos vonalak alkotta trigramokkal és hexagramokkal[1] jelöli a kozmogóniai (a világegyetem kialakulását leíró), a kozmológiai (a világegyetem változásait leíró) és az alkímiai (az átalakító, egyesítő) folyamatokat. A vizsgálódás kapcsán érintett témák:

  • az időtlenség és az idő közötti kapcsolat,
  • az idő megjelenítésére és mérésére használt képek,
  • valamint ezek fontossága az alkímia szempontjából.[2]

A hármas egység pecsétje 1. rész

A hármas egység pecsétje (Cantong qi)

1. rész: Bevezetés

Az eredeti jegyzet a Magyar Taoista Egyház/Teljes Valóság Magyar Taoista Egyesület tagjainak tartott előadás alkalmából készült 2012 áprilisában. A jelenlegi jegyzet az eredetinek némileg átdolgozott és javított változata és itt a blogon 2014. 08. 10-én jelent meg. Felhasználásának feltételeit lásd a láblécben. PDF-ben letölthető innen. A folytatást itt találja: 2. rész: A szerző(k), 3. rész: Az időszemlélet, 4. rész: Az időszemlélet – foytatás, 5. rész: A mű felépítése, 6. (befejező) rész: A mű első verse.

Minden benső alkímiai írás elődje

A Cantong qi minden idők elixírről írt könyvének elődje.

Szavai ősiek és mélységesek, rejtelmesek és nehezen felfoghatóak.

Jelentésüket senki nem képes kipuhatolni.[1]

A Daode jing 道德經 (Az út és erény könyve) és a Zhuangzi 莊子 mellett kevés másik taoista mű rendelkezik hasonlóan nagy szövegmagyarázói hagyománnyal.[2]

A hagyomány szerint Wei Boyangnak 魏伯陽 tulajdonított és az i. sz. 2. században írt Cantong qi 參同契 főként a taoista alkímiára (annak mindkét ágára) fejtette ki hatását:

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza

Körkörös időszemlélet, örök visszatérés, időtlenség, halhatatlanság

Mircea Eliade munkásságára már korábban is utaltunk (lásd a Profán időtartam és szent idő című bejegyzésünket), és most ismét a Mester világos és tiszta gondolatmenetét hívjuk segítségül, hogy megvilágítsa nekünk, hogyan függ össze az időbe vetettség és az időtlenség a régi ember világképében.

Idézet következik, melyet – igazodva a digitális formátumhoz – a könnyebb befogadhatóság érdekében több bekezdésre tördeltünk és kiemelésekkel láttunk el. Néhány megjegyzést is fűztünk az idézett részlethez, hogy jelezzük a taoista benső alkímiai párhuzamokat vagy hogy tisztázzunk bizonyos kulcsszavakat. Ezeket szögletes zárójelbe írva „a szerk.” utótaggal láttunk el:

Ha a „holdszerűségből” indulunk ki, az egyén halála és az emberiség időszakos pusztulása szükséges, amiként szükséges a három sötét éjszaka is az újhold „születése” előtt. Az egyén és az emberiség halála szükséges megújulásukhoz.

Minden forma szenved, puszta létezésénél fogva, következésképpen idővel veszít életerejéből, majd kimerül. Ahhoz, hogy visszanyerje életerejét, feltétlenül vissza kell térnie a formátlanba, legalább egy rövid pillanatra vissza kell jutnia az őseredeti egységbe, ahonnan származik.[1]

A kozmikus alkímiai világkép – gyakorlat

III. rész, 3. szakasz:
A testre rávetített kozmikus taoista alkímiai világkép gyakorlati alkalmazása (benső alkímia)

Előző cikkünkben a kozmikus taoista világképet megfeleltettük az emberi test egyes területeinek és ezzel eljutottunk a taoista benső alkímiához. Most mindezt lefordítjuk a testi gyakorlatok nyelvére.

Az első mondatunkból természetesen következik, hogy bármilyen gyakorlat megkezdése előtt ajánlott megismerni a mögöttes világképet, melybe a módszertan beleágyazódik. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további (a mögöttes világképet feltáró) részeit megtalálja itt.

Az alaphelyzet

Ahogy azt a létesülést taglaló előző részekben már kifejtettük, jelenlegi létállapotunkat az egymással állandó kölcsönhatásban álló yin-yang 陰陽 jellemzi, amit a taoista alkímiában a kan 坎 ☵ és a li 離 ☲ jósjelekkel (gua 卦) szoktak ábrázolni (1. ábra).

1. ábra. Az alaphelyzet és az átalakítás elkezdése

A kozmikus alkímiai világkép és az emberi test

III. rész, 2. szakasz:
A kozmikus taoista alkímiai világkép rávetítése az emberi testre

Előző cikkünkben áttekintettük a kozmikus taoista világképet, most pedig ezt a világképet rávetítjük az emberi testre, eljutva ezzel a taoista benső alkímiához. Cikksorozatunk tartalomjegyzékét és további részeit megtalálja itt.

1. ábra. A kozmikus taoista világkép és az emberi test megfeleltetése.
A kép forrása
megtalálható itt.

A lefelé irányuló nyíl a tiszta yang (chunyang 純陽) útját jelöli, melyet alászálló mozgás, megszilárdulás, elsötétülés és a fény elrejtőzése jellemez. A fölfelé mutató nyíl a megfordítást jelöli, mely a módszerként szolgáló szemléletmódot írja le (ahogy előző cikkünkben is felhívtuk rá a figyelmet, a számok nem mennyiségeket, hanem minőségeket jelölnek, ezért ne tessék fennakadni azon, hogy a daót nullával jelöljük):

Pages