időszámítás



Csillaghit és csillagfejtés

Franz Boll–Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés – részletek

Az alábbi bejegyzés egy hosszabb és egy rövidebb idézet Franz Boll és Carl Bezold Csillaghit és csillagfejtés (Helikon Kiadó, 1987) című könyvéből.

Az első, hosszabb idézet a nevezett mű 98–99. oldaláról származik, Kákosy László „Az egyiptomi asztrológiáról” címet viselő tanulmányából. Mivel a tanulmány alapján sok párhuzam fedezhető fel az egyiptomi és a kínai időszemlélet között, a kínai kultúrkör iránt érdeklődők számára is érdekes lehet.

Figyelem! Nem állítjuk, hogy történelmi kapcsolat lenne a két kultúra időszámítási vagy asztrológiai rendszerei között. Pusztán néhány hasonlóságra szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

Mircea Eliade: Profán időtartam és szent idő

Mivel a taoista alkímia egyik sarkalatos pontja az eredetbe való visszatérés, illetve az időciklusok vizsgálata és feltárása, érdemes alaposabban is megvizsgálnunk azt az alapkülönbséget, ami a „régi embert” és az „új embert” az időfelfogás tekintetében elválasztja egymástól.

Bár egy korábbi bejegyzésünkben már érintettük az idő régi és mai felfogása közti különbségeket, most Mircea Eliade tudását és világos gondolatmenetét hívjuk segítségül, akinek A szent és a profán című kötetét mindenkinek kötelezően ajánljuk olvasásra.

Az idő régen és ma

Ez egy tudományosságra nem törekvő, a konkrétumokat és a hivatkozásokat szándékosan mellőző, benyomásokon alapuló rövid összehasonlítás, pusztán a gondolataim rendezésére írtam le.

"Vs.": annyi mint 'versus', jelentése 'ellen, szemben, ellentétben'.

Minőség vs. mennyiség

Régen: az adott időegység (nap, hónap vagy év) egy bizonyos minőséget testesített meg.

Ma: az idő mennyiségi kérdés. Gyakran hangzik el a kérdés: „Van rá időd?” – azaz „Megengedheted magadnak? Van rá elegendő időd?” Az idő lehet sok vagy kevés (legtöbbször inkább kevés).

Jövőkép á la kínai

Ironikus, hogy az előző (a blog és a leendő könyvkiadó távlatait felvázoló) bejegyzéssel szinte egyidejűleg olvastam Miklós Pál egyik tanulmányát, melyben a kínai nyelvből, és ezáltal a kínai gondolkodásból hiányzó jövőidejűséget taglalja.

Egy-két bekezdést idéznék csak a műből, szemléltetve az (amúgy nagyon izgalmas) nyelvi és kulturális különbséget a jövő időt illetően, illetve abból a célból, hogy kedvet ébresszek az Olvasóban a teljes kötet feldolgozásához. Kezdésként a szerző által használt forrásokról és mérvadónak tartott szakirodalomról:

Megjegyzés: A kínai írásjegyek és a félkövér, valamint egyéb kiemelések e bejegyzés írójától származnak, míg a dőlt betűs szedés a szerző saját kiemelése. A könnyebb olvashatóság érdekében az eredeti szedésnél több bekezdésre tördeltük a szöveget.

„Itt most csak az Idő felfogására koncentrálok, annak is a kínai változatára. A kínai Idő-fogalmat rendszerezni nem tudnám, de utalok arra, hogy korábban megpróbálkoztak ezzel már mások – a legfontosabbak köztük Marcel Granet és Joseph Needham, idézek majd tőlük. (A rendszerezésre, már ami a hivatalos kínai időfelfogást és időszámítást illeti, kitűnő könyvecske áll a magyar olvasó rendelkezésére: Ecsedy Ildikó, Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában, Corvina, 1990).” (24. o.)